47. fejezet

Justin szemszöge: 

Egész repülőút alatt más sem járt a fejemben, mint, hogy hogyan tálalom majd Emnek a pár napja történteket. Bűntudatom volt, pedig nem tettem semmit, bár kétségkívül hatással volt rám az, amit Selena a hotel szobában művelt. Magam sem tudom, hogy tudtam nemet mondani. Egyik pillanatban még a teljesen nekem simuló Selena arcát és szemeit láttam magam előtt, de amikor széles mosollyal az arcán közelíteni kezdett a szám felé, felvillant előttem Emily arca és villámcsapásként ért a számomra már idegen ajkak érintése, azonnal ellöktem magamtól.
Talán hazugság kijelenteni, hogy nem tettem semmit, hiszen már akkor le kellett volna állítanom, amikor flörtölni kezdett. El akartam mondani Emnek már akkor este, de ahelyett, hogy vallottam volna, szinte könyörögni kezdtem a bocsánatáért, pedig még nem is tudott semmit. Természetesen ő is észrevette, hogy valami nincs rendben, de mikor rákérdezett, még akkor sem tudtam rávenni magam, hogy mondjam el. Pont így, telefonon keresztül? Egy nyugodt beszélgetés keretein belül jobb lenne.
Elhatároztam, hogy nem rontom el a viszont látás pillanatát, bár lehetetlenek tűnt, hogy hazudni tudjak Emilynek. Meghallottam a hangot, miszerint kapcsoljuk be az öveket, megkezdjük a leszállást. Felsóhajtottam. Perceken belül láthatom, megölelhetem, megcsókolhatom őt. Erre vártam két hete.
Sürgettem Scooteréket, sőt mindenkit, aki csak egy kicsit is akadályozott abban, hogy végre kilépjek innen. Már az üvegajtón keresztül láttam, ahogy ott várt. Amikor ő is észrevett sietős léptekkel megindult felém, hogy félúton találkozhassunk. Napszemüveg takarta a szemeit, de a mosolya mindent elárult. Nem tudom, hogy én öleltem-e meg őt, vagy esetleg ő engem, de egy valami biztos: rohadt jó érzés volt végre a karjaimban tartani. 
- Szia.- suttogtam neki, mikor  percek múlva elhúzódtunk annyira, hogy lássuk egymás arcát.
- Jó, hogy újra itt vagy.- felelte mosolyogva. Rövid - túl rövid - csókot nyomtam a szájára, aztán sietve az autója felé indultunk, hogy minél kevesebb fotó készülhessen.
- Egyedül jöttél?- kérdeztem meglepve, amikor felém nyújtotta a kulcsokat. 
- Igen. De ha nincs kedved, akkor vezetek, nem gond.- vont vállat.
- Vezetek. Nem azért kérdeztem, csak... Mindegy.- mosolyogtam rá. 
Tudtam, hogy nem fogunk egy hamar hazaérni, így, hogy kettesben leszünk. Bedobtam a cuccaimat hátra, aztán indultunk is. Ahogy kiértem a reptér területéről Em felém fordult. Azt hittem kérdezni, vagy mondani szeretne valamit, de nem szólt, csak nézett. Rápillantottam én is és láttam, hogy mosolyog, sőt az ajkát beharapva, csillogó szemekkel figyelt.
- Mi az, Em? Mi történt?
- Hiányoztál.- felelte egyszerűen és közelebb húzódott, hogy puszit adjon az arcomra, de eggyel nem is érte be. Újra és újra megéreztem a forró ajkait az arcomon vagy a nyakamon. 
Szemeim sürgetően kutattak egy megfelelő hely után, majd mikor megtaláltam, félrehúzódtam. Em azonnal kikapcsolta mindkettőnk övét, én pedig éhesen és vadul az ajkára tapadtam. Az íze édesebb volt, mint amire emlékeztem, és az érintése is hihetetlenül hiányzott már, de csak akkor jöttem rá, mennyire, amikor a kezét a hajamba vezette, ami jóleső nyögést váltott ki belőlem. Megszűnt körülöttünk minden. Csak őt éreztem, a forró száját, a nyelvét, amint az enyémmel játszik és kezei óvatos simogatását a tarkómnál.
- Szeretlek, Em!- suttogtam ajkaira, amikor elváltunk egy pillanatra.- Nagyon-nagyon szeretlek!- nem hagytam időt a viszonzásra, máris visszanyomtam a számat az övére. Nem tudtam betelni vele, de akartam hallani, kellett a bizonyosság a bűnös lelkemnek arról, hogy még mindig úgy érez irántam.- Mondd te is, kérlek! Szeretsz, ugye?
- Igen, Justin. Szeretlek!- válaszolta elfúló hangon, aztán elhúzódott tőlem és gyorsan körbe nézett. Alig néhány autó ment el mellettünk, de amúgy sem láthattak volna a sötétített ablakok miatt.
- Ne törődj semmivel, Em.- kértem, ahogy újra átöleltem.- Most betartom az ígéretem.
- Milyen ígéreted?- kérdezte mosolyogva. Szorosan átfogtam a derekát és az ölembe húztam.
- Azt, hogy kicsókolom belőled azt az imádni való lelkedet.- válaszoltam halkan, de jobbnak láttam, ha a szavak helyett inkább cselekszem. Megint megcsókoltam, de nem akartam újból lerohanni, ezért csak gyengéden ízlelgettem az ajkait. Egyik kezemmel megtámasztottam a derekát, a másikat felvezettem az arcára és simogatni kezdtem, mire ő belemosolygott a csókunkba, majd el is húzódott.
- Azzal ki tudsz egyezni, hogy mostantól nem vagyok hajlandó fél méternél távolabb kerülni tőled?- kérdezte meg komoly hangsúllyal, én meg felnevettem. 
- Túl sok lesz az a fél méter, nem gondolod?-  ujjaimmal bejártam az egész arcát, majd minden megérintett helyre csókot nyomtam. 
- Oké, akkor ez a test helyzet megfelelő lesz az elkövetkezendő éveinkre.- helyesbített és most már ő s nevetett. 
- Ki kell találnom valami más szót, mert a szeretleket hiába ismételgetem, közel sem fejezi ki, hogy mit érzek.- mondtam, miközben a gyönyörű szemeibe fúrtam a pillantásom.
- Akkor inkább mutasd meg.- kérte és nem vesztegetve az időt, rögtön csókot kezdeményezett. Egyáltalán nem volt ellenemre, de mégis elhúzódtam.
- Itt és most?- kérdeztem meglepve. 
Először nem felelt, hanem ajkait tovább vezette a nyakamra, majd a fülemet érintette meg, miközben bele suttogott.
- Akarlak! Nem elégszem meg ennyivel.- kezét lecsúsztatta a hasamig, ahol benyúlt a felsőm alá és simogatni kezdett. Ennyi elég is volt, hogy teljesen elvegye az eszem.
- Várj...- toltam el egy kicsit magamtól.- Menjünk haza, kérlek. 
- Fáradt vagy, ugye? Ne haragudj, nem akartalak letámadni.- már el is húzódott tőlem.
- Em, el se tudod képzelni, hogy mennyire kívánlak én is.- mondtam és kezemet az arcára simítottam. - Nem a fáradtságról van szó, beszélni akarok veled.
- Nem várhat egy kicsit?- sóhajtott fel hosszasan.
- Fontos dologról van szó.
- Nem akarok mással törődni most csak veled.- felelte és, hogy megerősítse ezt egy csókkal is megajándékozott. 
Megfordult és szemből az ölembe ült, pontosan az ágyékomra. Felnyögtem az érzéstől, hogy újra ilyen közel érezhettem magamhoz. Teljesen hátra csúsztattam az ülést, hogy még több helyünk legyen, Emily pedig ezt kihasználva egyetlen mozdulattal le is húzta rólam a felsőmet. Egy pillanatra az ajkaim felé indult meg újból, de aztán irányt váltott és a nyakamat vette célba. Biztos vagyok benne, hogy nincs tisztában azzal, hogy mennyire megőrjít, amikor a puha ajkaival kényeztetni kezdi a bőrömet.
Kezdett zavarni, hogy Em még mindig ennyi ruhát visel az én meztelen felsőtestemhez képest, ezért óvatos mozdulattal lecsúsztattam a válláról a vékony kabátot, majd a felsőjén lévő gombok után nyúltam. Bevallom elég nehéz volt bármi másra koncentrálni, az édes ajkain és a simogató kezein kívül, de megoldottam és örömmel csókoltam végig az immár csupasz vállát, kezeimmel pedig könnyedén rátaláltam a formás melleire. Az ő kezei sem tétlenkedtek, elakadt a lélegzetem, amikor a nadrágon keresztül megéreztem, hogy finom, de határozott mozdulatokkal simogatni kezdett. Visszatért az ajkaimhoz és vadul csókolt, amit én ugyanilyen hevesen viszonoztam, kezemet pedig a hátára vezettem, hogy még szorosabban vonjam magamhoz. Amikor elvált tőlem és visszafordult, hogy már csak féloldalasan üljön az ölembe, azt hittem, hogy meggondolta magát, de ehelyett a nadrágja gombjához nyúlt, én pedig egyből értettem a szándékát. Kicsit megemeltem a csípőjét ő pedig egyszerűen megvált a zavaró ruhadaraboktól. Mielőtt újra szembe fordult volna velem, az övemhez nyúlt és félig kihámozott engem is a hirtelen túl szűkké vált nadrágomból, aztán a zsebeimben kezdett kutatni. Nagyon úgy tűnt, hogy most átvette az irányítást. Elmosolyodva megráztam a fejem.
- Nem ott van.- súgtam a fülébe, aztán megcsókoltam a nyakát és a tárcámért nyúltam, hogy kivegyem belőle az óvszert.
- Készültél?- kérdezte édes mosollyal az arcán.
- Rád mindig kész vagyok.- még engem is meglepett, hogy a vágytól milyen rekedtessé vált a hangom.
Eddig kapkodóak és durvák voltak a csókjaink és az érintéseink, de most úgy döntöttem szeretném még egy kicsit kényeztetni őt. Kezemet a derekára simítottam, számmal a nyakát vettem célba és miközben a lehető leggyengédebben csókoltam kissé hátradöntöttem a testét, hogy minél inkább hozzáférjek. Az ujjai szinte már fájdalmasan markolták a hajamat, de nem bántam, folytattam tovább a nyelvem és az ajkaim játékát. Percekig csak a sóhajait és az apró nyögéseit hallottam, aztán mikor megelégelte ezt, határozott mozdulattal döntött vissza az ülésbe és egy percet sem vesztegetve tovább, azonnal rám ereszkedett. Mindkettőnkből hangos nyögés szakadt ki, amikor testünk végre eggyé vált. Emily szorosan ölelte a nyakam én pedig a derekán pihentettem a kezem, majd amikor lassan mozgatni kezdte a csípőjét én is rásegítettem. Határozottan ő irányított én pedig egy percig sem bántam ezt, mert nagyon is jól csinálta. Éreztem, ahogy arcát a nyakamba fúrja, hogy az amúgy is halk és erőtlen nyögéseit elnyomja. Csókolni kezdtem a vállát és a nyakát, ujjaimat végigvezettem a gerince vonalán, és örömmel nyugtáztam, hogy a művelet hatására megremegett a teste. 
- Szeretlek!- súgtam újra a fülébe, a már annyiszor elismételt szót.
Nem válaszolt, helyette kezeit az arcomra simította, ajkaival pedig megkereste az enyémet, hogy édes csókokkal fűszerezze az amúgy is élvezetes szeretkezésünket. 
Csípője közben nem állt le egy percre sem, ütemes és gyors ritmusban emelte fel, majd húzta vissza magát rám. A testemet egyre inkább kezdték elönteni az orgazmus hullámai és az, hogy Em szinte falta az ajkaimat azt engedte sejtetni, hogy ő is közel jár már. Alig néhány mozdulatba került, hogy magával ragadjon az a mindent elsöprő érzés, amiről minden szeretkezésünk alkalmával úgy gondolom, soha nem leszek képes lemondani erről. Féltem, hogy túl erősen szorítom magamhoz szerelmem törékeny testét, de, amikor a hajamba markolt tudtam, hogy nem bánja. Megfeszültek az izmaim és minden porcikámat elöntötte a forró, kellemes, érzéki zsibbadtság. Emily szája az enyémen és a kezei a hajamban, csak még inkább fokozták az élvezeteket. Egy perccel később megéreztem Em testének szorításait magam körül, amiből tudtam, hogy most ő is átéli ezeket a hihetetlen érzéseket. Elváltam az ajkától, kezemmel hajába túrtam és kissé hátrahúztam a fejét, hogy jól láthassam a gyönyörű arcát. Minden érzelem tisztán kivehető volt rajta, és imádtam látni, ahogy szemhéjait lecsukva, ajkába harapva, próbálja elfojtani az élvezete által kiváltott hangokat. Nem hagyta, hogy gyönyörködjek benne, mert arcát a nyakamba temette és úgy suttogta a fülembe a nevemet újra és újra, miközben lassan kezdett csillapodni a teste remegése. Apró csókokat nyomtam a vállára, míg végül teljesen elhalkult és mindkettőnk testének remegése alább hagyott, de mi továbbra is öleltük egymást. 
- Annyira hiányoztál.- súgtam neki és közben a haját simogattam. 
Egy apró csókot hagyott a nyakamon, mielőtt felemelte volna a fejét, hogy aztán elégedetten csillogó szemeivel rám pillantson.
- Te is nekem.- válaszolta.- Azt hiszem ez az, amit soha nem gondoltam volna magamról.- mondta egy szégyenlős mosollyal.
- Én imádtam, nekem nagyon is tetszik ez a... csábító éned.- mosolyogva puszit adtam a homlokára, ő meg elkezdett visszaöltözni.
- Ne már, Justin!- szólt rám nevetve, amikor ahelyett, hogy segítettem volna, inkább csókokat nyomtam az arca minden négyzet centiméterére.
- Imádlak, tudod? Remélem visszatértek az emlékeid arról, hogy mennyire szeretlek.
- Egy percre sem felejtettem el.- mondta komolyan.- De azt hiszem ennél jobb módszert nem is találhattunk volna az emlékek felelevenítésére.
Visszaült az ülésbe én meg máris kezdtem hiányolni, hogy hozzám simuljon.
- Tudod mi a baj?- nyögtem fel, ahogy odahajoltam és a hajába fúrtam arcomat.- Még ennek ellenére sem tudtam betelni veled.
- Menjünk haza, akár az egész éjjel a miénk lehet. Persze csak, ha nem vagy túl fáradt.- nézett rám óvatos mosollyal. Megcsókoltam még egyszer, aztán már indítottam is. Túlságosan tetszett nekem ez az ötlet ahhoz, hogy akár egy percet is vesztegessek. Őszintén szólva el is feledkeztem róla, hogy valami nagyon fontos dologról beszélnünk kell, de amikor eszembe jutott, azonnal visszatért a bűntudatom. Ezek után, hogy leszek képes elé állni és elmondani a történteket, tönkre téve ezzel a csodás pillanatainkat?