- Gyerünk, kölyök. Utolsó koncert, és aztán holnap már repülünk is haza.- veregette meg Scooter Justin vállát.- Minden oké?- Justin bólintott.- Jó leszel, gyerünk!
Justin megölelt még engem és az anyukáját, aztán ment a csapathoz imádkozni.
Moszkva. Ez az utolsó helyszín mielőtt hazamegyünk. A haza most Atlantát jelenti, jelen esetben. Bármennyire is tekinti Jus örök otthonaként Stratfordot, oda majd csak pár nap múlva megyünk, ha minden jól megy.
Justinnak még nem igazán szabadott volna énekelni, mert a betegség után is túlságosan megerőltette a hangszálait az akkori koncertekkel, de nem lehet lebeszélni. Azt mondta, ő soha nem akar csalódást okozni a rajongóinak. Hát abban biztos is voltam, hogy Justin rajongói a leghálásabbak. Még mindig elámultam azon a hatalmas közönségen, akik csak rá vártak és a nevét kiabálták. Szerencsére nem volt semmi gond a hangjával, nem remegett meg, nem csuklott el, tökéletesen szólt, ahogy eddig is.
Visszagondoltam arra, amikor először láttam fellépni. Akkor is és most is hatalmas csodálattal néztem. Akkor énekelte el nekem a U smile-t. Erre a gondolatra megint elmosolyodtam. Mennyivel másabb jelentése van a dalnak, így, hogy tudom, hogy szeret.
Amikor felhangozott a One time, újra megrohamoztak az emlékek. Az a párizsi éjszaka, amikor először hallottam a szájából, hogy szeret, felejthetetlen. Azt se felejtsük el, hogy én is akkor mondtam neki először és hihetetlenül jó érzés volt kimondani és letisztázni magamban végre.
A Be alright már rögtön az első koncerten kedvencemmé vált, de most mégis az jutott előbb eszembe, amikor a veszekedésünk és a rajongókkal való találkozásom után zenélt nekem. Amikor azt mondta pontosan azt érzi, amiről a dal szól. Megnyugtató volt a tudat, hogy többször is megígérte, soha nem engedi, hogy szétszedjenek minket az újságok vagy a rajongók, vagy egyáltalán bárki. Hittem neki.
A koncert végén döbbentem csak rá, hogy igaz, hogy Justin a csapat nélkül elveszne, de azért az, hogy kiáll a színpadra teljesen egyedül az teljes mértékben az ő érdeme és dicsősége. Iszonyúan büszke voltam rá.
- Scoo, menjünk ki.- kérte izgatottan Justin, amikor már újra a hotelban voltunk.
- Hova?
- Hát, ki, az erkélyre vagy bármi. Utolsó koncertem volt és még mindig itt van rengeteg rajongóm a hotel előtt.
- Vissza akarod hozni a régi szokást, kölyök?- vigyorgott rá Kenny. Fogalmam sem volt milyen régi szokásról beszél.
- Úgy sem tudok elég hálás lenni neki, még így sem.- vont vállat mosolyogva szerelmem.
Pár perc múlva Justin Scooterék szobájának erkélyén állt és egy hangosbemondóba beszélt a rajongóihoz.
- Készüljetek, mert hamarosan hatalmas hírt osztunk meg veletek.- utalt arra, hogy bejelentik az új klipet.- Nagyon szeretlek titeket. Köszönök mindent. Ti adtok erőt nekem mindennap. Soha ne feledjétek a legfontosabbat. Higgyetek!- mondta a mostanra már jelmondattá vált szót, ami az új album címe is volt.
Aztán Justin a rajongóival együtt énekelni kezdte azt a dalt, amiből a klipet fogják készíteni, az As long as you love me-t, ami nekem szintén nagyon tetszett.
Mikor aztán visszajött a szobába, még a szokásosnál is szélesebb mosoly volt az arcán és jobban pörgött, mint máskor.
- Gyertek, menjünk el valahova.- kérte és már ki is rohant a szobából. Én meg követtem, és jól sejtettem, valóban a mi szobánkba ment.
- Justin, mit csinálsz?- kérdeztem, amikor láttam, hogy egy csomó ruhát kiszór az ágyra.
- Keresek egy másik felsőt. Elmegyünk kajálni? Éhen halok.- mondta, aztán ahogy elhaladt mellettem puszit nyomott a számra.
- Nem hiszem, hogy örülnél neki, ha a kajálást egy csapat rajongó és/vagy fotós zavarná meg.
- Kit érdekel, Em?- mosolyodott el.- Nem fogok állandóan bujkálni. El akarok menni egy nyugodt helyre a barátnőmmel és a családommal.
- De akkor rájönnek és...- kezdtem, de az ujját a számra tette és belém fojtotta a szót egy csókkal.
- Figyelj, Em, ha hazamegyünk és végre lesz néhány nyugodt napunk én nem akarok egész nap a házban lenni. El akarok menni egy csomó helyre. Veled. Stratfordban megmutatom, majd az összes helyet, ami nekem fontos. Apáékkal is szeretnék közös programokat, de úgy, hogy te is velünk vagy. Már beszéltem erről Scooterrel.
- Szóval azt mondod, hogy vállaljuk fel nyíltan?- kérdeztem meglepve.
- Igen, azt. Te mit szólsz?
- Hát, ha beszéltél Scooterrel, akkor úgy látom már mindegy mit szólok, mert egyedül eldöntötted.- mondtam, aztán kikerültem és felkaptam a kabátom.
- Emily, most haragszol rám? Én csak szeretném, hogy végre normálisan el tudjunk menni bárhova. Hidd el nekem egyáltalán nem jó az, hogy nem lehetsz velem azokon a helyeken, ahol szeretném.
- De tudod jól, hogy mennyire félek tőle, hogy mi lesz azután.
- Tudom, de azt hittem azt már megbeszéltük. Nem kell félned, mert mi mindig együtt leszünk. Örökké szeretni foglak.- mondta és a karjába zárt.
- Akkor, hogy lesz ez?- kérdeztem sóhajtva.
- Hát egyenlőre csak annyi fog történni, hogy nem titkolózunk. Majd, ha már nyilvánvalóvá vált, hogy a barátnőm vagy akkor azután nyilatkozunk. Jó lesz így?
- Jó.- feleltem beletörődve.
- Ne félj, szerelmem. Minden rendben lesz.- nyugtatott Justin és megcsókolt.- Most menjünk.- fogott kézen, aztán újra Scooterékhez mentünk.
- Szóval, Emily. Beszélhetünk őszintén?- kérdezte Scooter. Kenny választott egy helyet, ahova beültünk, mert állítása szerint itt nagyon finom a steak.
- Persze, azt hittem eddig is őszintén beszéltünk.
- Úgy volt, de engem most az érdekelne, hogy milyen volt ez a több, mint 2 hónap. Jól érezted magad velünk? Persze, azt tudom, hogy Justinnal igen.- nevetett.- De az egész út, a turné. Mit szólsz?
- Ha végig gondolom ezeket a heteket, úgy érzem, mintha álmodtam volna.- mondtam mosolyogva.- És nem, nem csak Justin miatt.- mosolyogtam szerelmemre.- Hanem azért is, mert rengeteg helyen voltam, amiről nem is gondoltam volna, hogy eljutok valaha. Sok kedves embert ismertem meg- utaltam a csapatra, akik velük dolgoznak.- Az egész egy felejthetetlen élmény számomra.
- Örülök, hogy nem bántad meg.- mosolygott őszintén nagybátyám.- De reménykedtem, hogy megemlíted, hogy az volt a legjobb az egészben, hogy velem lehettél ennyi időt egy huzamba. - nevetett.
- Ez csak természetes.- nevettem én is, és a többiek is követték a példánkat.- Reméltem, hogy ezt meg sem kell említenem, anélkül is tudod.
- Persze, persze. Egy köszönöm minimum jár Scooternek, amiért egymásra találtunk.- vigyorgott Justin.- És persze Carinnak is. Jó ötlet volt az az esküvő.- kacsintott aztán rám és rövid puszit nyomott a számra.
- Nem is értem, hogy nem találkoztatok előtte.- szólt közbe Pattie.- Hiszen sokszor jártunk már Scooternél azelőtt is.
- Találkoztak, biztos vagyok benne.- mondta Scoo.- Csak nem figyeltek fel egymásra.
- Az kizárt dolog.- mondtuk teljesen egyszerre Justinnal.
- Ti aztán tényleg jól egymásra hangolódtatok az út során.- nevettet Carin, mire mi egymásra néztünk és azt hiszem ugyanarra gondoltunk. Ennél jobban nem is sikerülhetett volna ez az utazás.
~*~
- Em, mindjárt leszállunk. Ne aludj már, kérlek!- szólongatott Justin, közben egy hajtincsemet csavargatta és próbált ébresztgetni.
- Miért vagy fent? Két órát aludtunk összesen.- motyogtam és a vállába fúrtam az arcom. Ráadásul ő egy koncert után.
- Nekem az elég volt.
- Hihetetlen vagy!- ráztam meg a fejem, aztán nagy nehezen kinyitottam a szemeim.
- Mindjárt láthatod apukádat meg a tesódat. Nem vagy izgatott?
- Az vagyok, de félek is.- ismertem be.
- Miért? Attól, hogy azt mondod, majd "Hé apa, tudtad, hogy Justin elcsábított már rögtön az út elején? Amúgy rendes srác és nagyon szeretem, szóval ne akadj ki, oké? Szeretlek."?
- Hülye!- ütöttem meg a vállát nevetve.
- Na! Hát így kell bánni a szerelmeddel?- vigyorgott továbbra is.
- Olyan utálatos tudsz lenni néha. Nem is értem mit szeretek benned.- hazudtam és eljátszottam a sértődöttet.
- Egyre többször használod rám az utálatos jelzőt.- hajolt közelebb a fülemhez, hogy belesuttogjon.- Emlékszel legutóbb mikor mondtad?- megráztam a fejem, mire folytatta.- Ott a fürdőszobában, amikor olyan csúnya módon rávettelek, hogy gyere be.
- Az tetszett neked, ugye?- mosolyodtam el.
- Nem is tudod mennyire.- mormolta és az ajkai hozzáértek a bőrömhöz közben.- Ennél már csak azt élveztem volna jobban, ha fordított helyzetben lettünk volna.
- Úgy érted, ha te lettél volna az áldozat én meg a csábító?
- Aha.- csókot nyomott a nyakamra, amitől megborzongtam, de túl hamar el húzódott, majd rám villantotta hófehér fogsorát.
- Ezt feljegyeztem, Justin.- mondtam, aztán meghallottuk a hangot, ami közölte, hogy megkezdjük a leszállást.
A gépet elhagyva Justin olyan dolgot tett, amit eddig soha még ilyen közegben. Megfogta a kezem és így hagytuk el a repteret a fotósok és újságírók nagy örömére, mivel ebből sejtésem szerint nagy cikkek fognak születni.
A kocsiban alig vártam már, hogy végre hazaérjünk. Idegesen szorongattam Justin kezét, aztán mikor megálltunk egyből kipattantam a kocsiból és a már az ajtóban álló családom felé vettem az irányt. Tudtam, hogy a többiek is követnek, de engem már csak az érdekelt, hogy végre láthatom őket.
- Nagyon hiányoztál, apa.- öleltem meg elsőként őt.
- Te is nekem, Emily.- felelte és visszaölelt, puszik sokaságát nyomta a hajamra közben.
Aztán megláttam a kicsit hátrébb álló nővéremet és barátnőmet, így nagy lendülettel indultam meg feléjük, hogy aztán mindkettejüket egyszerre öleljem át. Nem volt szükség szavakra, anélkül is tudtuk, hogy mit jelent ez, hogy újra együtt vagyunk mi hárman.
- Rengeteg mindent el kell mesélned.- mondta Allie.
- Az már biztos.- vetett rám cinkos pillantást Betty, mire én csak bólintottam.
Mikor hátra fordultam már éppen apa és Pattie ölelték át egymást, mint két régi jó barát. Aztán Scoo megindult Betty felé, én pedig rögtön Justin kezdtem keresni a szemeimmel. Apával és Pattievel beszélgetett, talán észrevehette, hogy nézem így ő is felém pillantott és ott hagyta apáékat.
- Szia Allie.- ölelte meg barátnőmet, mintha éppen csak miatta jött volna ide.
- Justin, rád nem is számítottam.- nevetett fel.
- Hát, pedig kellett volna. Tudod, Em velem volt.- kacsintott rá.- Képzeld, Em apukád, azt mondta, hogy van egy meglepetése számodra.- nézett rám.
- Igen? Mi az?- kíváncsiskodtam.
- Hát, nem tudom.- vont vállat mosolyogva.- De utána előállhatnánk mi is a meglepetésünkkel.
- Öhm... jó.- válaszoltam, aztán újra apu mellett kötöttem ki, várva, hogy mi a meglepetésem, bár biztos voltam benne, hogy nem múlja felül azt, amit mi fogunk közölni velük hamarosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése