2. fejezet

Másnap reggel elég fáradtan ébredtem. Lementem a konyhába, ahol apu és Betty már reggeliztek. Mennyi az idő? Betty sem valami korán kelő, ez azt jelenti elég késő lehet már.

- Jó reggelt Emily- köszönt apu.

- Jó reggelt nektek is. Mit esztek?- érdeklődtem.
- Ott van a tűzhelyen a tiéd. -mondta tesóm. Na igen, a reggeli. Hát nem festett valami szépen. Sejtésem szerint apu készítette. Próbál mindenben helyt állni anyu helyett, pedig nem vagyunk már gyerekek.

- Na és kipihented magad szívem?- kérdezte apu. 

- Öhm... annyira nem. - feleltem miközben hozzá láttam a reggelimhez. 

- Justin eléggé lefáraszthatott tegnap. - hozta szóba Betty vigyorogva. Ne már. Én épp azon voltam, hogy ne gondoljak vissza a táncokra. Na nem azért mintha rossz lett volna vele táncolni.

- Aha, jó táncos. Képzeljétek most itt lesznek egy darabig Scooék házában. Ő és az anyukája. Neked említette ezt Scooter, apu?

- Igen. Egyszerűbb így mintha hotelben laknának addig. 

- Hát jó. Justin kíváncsi a képeimre és azt beszéltük meg, hogy egyik nap megmutatom neki. És nem, Betty. Ne kombinálj.- szóltam rá előre. Hajlamos arra, hogy elszalad vele a ló.- Köszönöm a reggelit apu.-pusziltam meg az arcát, aztán a szobámba igyekeztem.

~Mit vegyek fel? És legfőképp: mit csináljak ma?~ álltam meg a szekrényem előtt.

- Húgi- ugrándozott be a szobámba egyetlen nővérem.- Nem gondoltad komolyan, hogy lerázol ennyivel, ugye? Mi volt Justinnal?

- Minek kellett volna lenni? - kérdeztem miközben feltúrtam a ruháim.

- Hát egész este vele voltál. Milyen? Mégis csak egy híres tinisztár. Tudod.

- Nekem nem olyan volt beszélni vele, mint egy híres tinisztárral. Egy egyszerű 18 éves sráccal beszéltem, aki nagyon jóba van a nagybátyámmal. Nem hiszem, hogy el tudott volna viselni, ha úgy állok hozzá, mint egy rajongó. -egyébként sem vagyok rajongó, de utáló sem. 

- Szerintem bejössz neki.- motyogta nővérem a tükör előtt állva, mintha csak magának beszélne.

- Szerintem meg csak örült, hogy van egy normális ember is Scooter családjában, akivel beszélhet. -válaszoltam neki vigyorogva.

- Héé. Kikérem magamnak.- tette a felháborodottat.- Jó. De neked viszont bejön.- állapította meg.

- Hm, hát igen...Nem mondom, hogy nem.- fogtam a kezembe a ruhákat. 

- És most átmész hozzá?- kérdezte csillogó szemekkel. Komolyan nem tudom elhinni néha, hogy ő az idősebb egy évvel. 

- Na azt aztán biztos, hogy nem.- jelentettem ki, majd tesómat kezdtem kifelé lökdösni az ajtón.

                                                                            ~*~

- Szóval én csak arra gondoltam, hogy holnap egész nap nincs semmi programom és megmutathatnád a képeket.- mondta Justin aranyos mosollyal. 

- Persze, de, ha gondolod akár most is. Mivel itt lakunk a szomszédba. Nem tudom tudsz-e róla.- néztem rá nevetve. 

Betty egy álszent cselszövő. "Gyere nézzük meg, hogy állnak a takarítással. Talán kapsz még sütit is. Na gyere már! Most úgy sincsenek itthon Justinék." De igen, itthon vannak.

- Ó. Ez most komoly?- nevetett ő is. -Ha én ezt tudom...

- Na akkor jössz?- nyújtottam felé a kezem vigyorogva. 

- Megyek- kicsit habozott mielőtt megfogta volna a kezem. 

- Mi volt ma a program?- igazából nem bántam, hogy Justinnal lehettek, sőt. Csak úgy gondoltam, hogy majd ő megkeres. 

- Egy interjú. Scooter szerencsére nem tervezett be sok programot addig, amíg ő nincs itt.

- Értem. Gyere!- elengedtem a kezét és megálltam a nappaliban. -Megmutassam előbb a házat vagy csak a képek érdekelnek?

- Igazából legjobban a szobád érdekel.- nevetett. Megforgattam a szemem és intettem neki, hogy jöjjön utánam. A szobám előtt megtorpantam.

- Úh várj! Nem jöhetsz be a szobámba. Előbb le kell szednem a Justin Bieber posztereket.- tettem a kétségbeesettet.

Justin először úgy nézett rám, mint aki épp azt fontolgatja, hogy eszeveszetten menekülni kezd, aztán mikor látta, hogy kitört belőlem a nevetés az ő ajkai is mosolyra húzódtak. De még milyen mosolyra!

- Em, ez nem volt vicces.- mondta durcis hangon és még a kezét is keresztbe fonta maga előtt. 

- Na gyere. Még nincs Justin kép a falamon, mert téged még nem fotóztalak. Leginkább a fotóimmal vannak díszítve a falaim.- mondtam neki mikor belépett a szobámba.  Tényleg így van. Az ágyam felett van a legnagyobb kép, egy patakról és a régi kutyánkról.

- Hű. Mindet te csináltad?- kérdezte miközben megnézte a falaimat. 

- Igen.- feleltem. Nincs azért olyan sok kép. Justin körbe kérdezgette, hogy ez hol van, ez mikor készült, és megdicsérte őket. Aztán a szeme az éjjeli szekrényemen lévő képre tévedt. Egy családi fotó volt. 

- Az egy régi családi fotó- mondtam, mielőtt rákérdez.- Kb hét éves lehettem, és természetesen azt nem én csináltam. 

- Ő az anyukád?- kérdezte majd a hosszú barna hajú, mosolygós nőre mutatott. 

- Igen.

- Nem láttam sem az esküvőn, sem itthon nálatok.- mondta félve.

- Tudom. Nem is volt ott. És nem is él itt. 

- Hát akkor...?- láttam rajta, hogy nem nagyon meri feszegetni ezt a témát. Talán Scoo már amúgy is mesélt neki erről.

- Egy közeli kisvárosban él. Elváltak apuval és neki új családja van.- nem akartam nagyon belemenni, de egyáltalán nem azért, mint amire Justin gondolt.

- Ne haragudj. Nem akarlak faggatni erről, ha ez kellemetlen...

- Nem, nem. Nem kellemetlen. Jó a kapcsolatunk vele. Csak mi a tesómmal nem akartunk költözni és az ő férje ott dolgozik. Apuval is jó a kapcsolatuk a válás ellenére. Egyszerűen nekünk itt volt az életünk neki meg már ott van.- magyaráztam Justinnak, aki érdeklődve hallgatott, majd átölelte a vállam, mert akarva akaratlanul érződött a hangomon egy kicsit a csalódottság.

- Ha azt mondom megértem a helyzeted akkor az elég közhelyesen hangzik, nem?-nézett rám egyfajta szomorkás mosollyal. -Pedig igaz. Gondolom ismered az én sztorimat.

- Igen. És köszi. Furcsa, de valahogy tőled nem veszem sértésnek az együttérzést.- néztem a szemébe ami nagy hiba volt, mivel így hogy átkarolt elég közel volt az arcunk is. A szemei gyönyörűek voltak, ezt eddig is tudtam, de ilyen közelről olyan volt akár az olvadt karamell. 

Justin elfordította a fejét, majd a másik képre nézett, ami szintén az éjjeli szekrényen volt. 

- És ő ki melletted? Gondolom nem a tesód, mert őt talán már felismerném.- mutatott a képre. 

- Ő a legjobb barátnőm, Allie.- feleltem mosolyogva és visszaemlékeztem arra, amikor a kép készült.- Kb egy éves kép. Sokat változtunk azóta mindketten. 

- Be volt festve a hajad?- nagy szemeket meresztve nézett a képre és elengedte a vállam, hogy mindkét kezével fogja. 

- Öhm... hát akkor nem egészen ez a stílus volt jellemző rám. Meglepő nem?- zavarban voltam. Pinkre színezett hajtincsek, erős fekete szemfesték. 

- Nem mondom, hogy rosszul áll, de ez a stílus nálam nyerőbb.- kacsintott rám.
- Allie még mindig kicsit ilyen lázadó stílusú, de én áttértem erre a visszafogottabbra.

- Az én nagy örömömre.- folytatta és az ujjaival csavargatni kezdte egy hajtincsem, majd mint aki épp most jön rá, mit tesz hirtelen abba is hagyta.- Komolyan ügyes fotós vagy. Most gondolom egy ilyen fősulira jelentkeztél, ugye? 

-  Nem, egyelőre nem megyek fősulira. Majd jövőre. Scoo ígért nekem egy év utazgatást vele, hogy világot lássak, ilyesmi. -rántottam meg a vállam. Láttam, ahogy egy pillanatra elakadt a lélegzete, de aztán gyorsan rendezte is arcvonásait.- Figyelj, most megtudtál rólam néhány dolgot, és én is szeretnélek megismerni. Mármint úgy értem, persze, sokat tudunk rólad. Justin Bieber-tinisztár. De engem érdekelne csak az a 18 éves Justin, aki a tehetség és fellépések mögött van.

- Uhh... El sem tudod képzelni ezzel, hogy megleptél. Jó értelemben, persze. És oké, én benne vagyok, hogy együtt lógjunk.- adta a laza srácot, de közben látszott rajta, hogy nem várta volna tőlem, hogy érdeklődni kezdek.- Akkor átjössz holnap? Vagy ki is találhatunk valamit. 

- Maradjunk annyiban, hogy átjössz és majd akkor kitaláljuk. - mosolyogtam rá. 

- Zsír.- vigyorgott teli szájjal.- Akkor holnap. 

- Szia.- vigyorogtam vissza rá, és magam sem tudom miért, adtam egy puszit az arcára. Iszonyúan jó illata volt, és az arca nagyon puha. 

- Szia- köszönt ő is, és úgy tűnt kicsit megilletődve érezte magát. 

Este mikor lefeküdtem még egyszer eszembe jutott Justin puha arca és az az illat. Mintha újra éreztem volna. Visszagondoltam a táncra is. Közel kerültünk egymáshoz akkor is, de nem tűnt fel ennyire, hogy ilyen vonzó az illata. Viszont nagyon jó érzés volt, ahogy átölelte a derekam, akárcsak ma mikor a vállam karolta át. Hirtelen villogni kezdett a telefonom, ez szakított ki a gondolataimból. SMS: Ez az este annyi meglepetést tartogatott számomra, hogy csak még inkább érdekelni kezdtél. Holnap folytatjuk. J. 

Justin. De honnan tudja a számom. Visszaírtam, mire csak annyi volt a válasz: Titok. Erre visszaírtam: Scooter keze is benne van? Justin válasza pedig ennyi volt: Nem csak szép, de okos is. Jó éjt Em! 

Nem írtam vissza, csak mosolyogva letettem a telefont és próbáltam aludni.

1. fejezet

Ajaj. Eddig nem hittem, hogy ilyen felfordulással jár egy esküvő. Főleg, hogy a szertartás már régen meg volt, és persze  most az ünneplés részénél kell Scoonak eltűnni. Pedig megmondtam neki, hogy akarok egy fényképezést tartani. Nem érdekel, hogy ők mit tesznek, de szeretett nagybátyám esküvőjét csak meg kell örökítenem. Carint körbeállták páran a rokonok közül, de azért oda tolakodtam.
-Carin, jó lenne most a fotózkodás? Kérlek. Tudod, hogy ez nekem fontos.-próbáltam szépen nézni rá, ami be is válhatott.
-Persze Emily, szólók akkor a vendégeknek.-majd elsietett az emelvény felé,ahol a zenekar is volt.
Végre rátaláltam Scooterre is, legalábbis hátulról Scooter formája volt a személynek, aki felé igyekeztem. Körülötte álltak még páran és úgy láttam gratulálnak neki meg ilyesmi. Azt igazán megoldhatják később is.
-Scoo.- kicsit lehet túl hangos voltam.- Sziasztok, helló.- köszöntem a barátainak.- Ráértek most ugye Scoo? Fotózunk, oké? -azzal már húztam volna magammal.
-Jól van Emily, várj már.- nevetett. - Gyere bemutatlak. Ő itt Emily a bátyám kisebbik lánya.- körbe néztem az embereken, volt pár ismerős arc.Mindenki mondott egy sziát vagy hellót. - Emily, ők itt Pattie, Justin, Jeremy, Erin és Usher.- sorolta, majd szépen mosolyogva kezet fogtam mindenkivel.
- Nagyon örülök.- mondtam, de engem igazából még mindig az érdekelt, hogy hadd fotózhassak végre. - Szóval mehetünk? -néztem körbe a társaságon. Majd megfogtam Scoo kezét és rángatni kezdtem. Közben hallottam, hogy valami olyasmi motyogott, hogy "begőzöl a fényképezéstől", majd hangos nevetést. Haha, ez nem vicces, ugyanis tényleg így van.

Imádok fényképezni. Most is tetszett, hogy ezzel az esküvővel külön témát adhattam a képeimnek és még csak azt sem mondhatjuk, hogy feleslegesen öltözött volna be mindenki. Először csináltam néhány olyan képet, amin a vendégek zöme is rajta van, majd a barátokkal a családdal és végül csak az ifjú párról néhányat. Utasítgathattam mindenkit, ahogy csak nekem tetszett. Láttam az arcokon, hogy legszívesebben már a pokolra küldenének, de egy ilyen lehetőséget nem hagyok ki senki kedvéért.


-Jól van, köszönöm. Azt hiszem ennyi.- mosolyogtam a "modelljeimre". Gyorsan szét is széledt a vendég sereg. Carin, Scooter és a nővérem jött csak oda hozzám.

-Köszönjük Emily. Biztosan szép képek lettek. - mondta Carin. Mire én csak mosolyogva bólogattam. 
-Hú, húgi nem lennék többször a fotóalanyod, ha nem haragszol. Te egy hajcsár vagy. - nézett rám rémülten a nagybátyám, de azért a végén csak elnevette magát.
-Nem hiszem Scoo, hogy valaha is felkérnélek, hogy legyél a modellem. Már ne haragudj, de ahhoz gyúrni kéne kicsit.- ütögettem meg a hasát nevetve.
-Haha. Szóval egy kidolgozott testű modellt szeretnél?- kérdezte, miközben a szemeivel körbe kémlelte a terepet. - Justin, gyere már megtaláltam, ki készíti el a következő albumod borítóját.- szólt oda a tőlünk alig egy méterre álló énekesnek, aki értetlenül oda sétált Scoo mellé.
- Na szóval bemutattam már Emilyt, ugye kölyök?
-Persze- bólintott Justin, majd vigyorral a képén hozzátette.- Bár nem tudom ő mennyire figyelt a nevünkre, mert hogy is mondjam... Tényleg kicsit megőrültél. - az utolsó mondatot egyenesen nekem szegezte, és a képembe vigyorgott.
- Megőrültem? Te hozzá szoktál már az ilyen őrültekhez nem? Hiszen a nagybátyám a menedzsered, nem lehet semmi elviselni.- kacsintottam rá. - Ami pedig a nevedet illeti... Te sem gondolhattad komolyan, hogy nem jegyzem meg ezt a nevet. Justin Bieber.- a nevét próbáltam úgy mondani, mint akinek a hangja tele van csodálattal és áhítattal. Erre ő még mindig csak vigyorgott, a többiek viszont hangos nevetésbe kezdtek. - Bocsássatok meg, de én az előbb dolgoztam és úgy érzem meg érdemlek egy sütit.- mondtam nekik, majd valóban elindultam süti-felfedezőútra. Pár lépés után észrevettem, hogy valaki jön utánam és azt gondoltam, biztosan Betty az, de tévedtem. Justin volt.
- Várj, Emily.- szólt utánam, és én bevártam.
- Figyelj, én tényleg süti keresésbe kezdek szóval, ha velem tartasz akkor készülj fel, hogy ha édességről van szó szintén megőrülök.- erre ő csak elmosolyodott.
- Nem sértődtél meg azon amit mondtam ugye?- kérdezte.- Mert nem sértésnek szántam. Meglepő volt számomra, hogy ennyire lázba hoz a fényképezés. Régóta ez a hobbid?
- Annyira nem régóta. 11 voltam mikor elkezdett igazán érdekelni, és nem hobbi, szeretnék ezzel foglalkozni. Úgy értem persze, hobbiként indult, de nem tudom elképzelni mi mást csinálhatnék, ha nem ezt. De ezt neked ugye nem kell magyaráznom? Hasonlít valamilyen szinten ahhoz, ahogy te állsz a zenéléssel.
- Értem. Szóval nálad ez komoly?- kérdezte tűnődve. -Olyannyira, hogy tényleg csinálnál egy fotósorozatot akár rólam?
-Öhm... persze. Miért ne? Főleg ha érdekes a téma, akkor tudok igazán bedilizni. Szerintem azt azért nem akarod látni.- mosolyogtam rá félszegen és közben a sütikkel szemeztem. Justin megelőzött. Elvett egy tányért és két fajta édességet pakolt rá, majd átnyújtotta nekem.
-Ezt mindenképp kóstold meg.- mondta és a csoki krémes sütire mutatott. -Ez a kedvencem- kacsintott rám.
-Hát oké. Szeretem az újdonságokat- leültem egy székre és már hozzá is láttam. Közben Justin is leült mellém. Tényleg nagyon jó volt, imádtam a sütit. - Azt hiszem nem merészség kijelenteni, hogy nekem is ez a kedvencem- mondtam Justinnak két falat között.- Egyél te is légyszí. Abból a citromkrémesből, nekem az a kedvencem. Mármint eddig az volt. - mutattam egy egyszerű, de mégis finom sütire. Justin is neki állt enni, de az ő arcán nem láttam, hogy el lenne ragadtatva.
- Finom.- nézett rám - De annál nem finomabb.- mondta, majd a villájával elcsent a csokikrémesemből egy darabot, vigyorogva.
-Justin Bieber- szóltam rá szigorúan.- Amikor a sütimhez nyúlsz az életeddel játszol.- böktem felé a villámmal, mire ő csak hangos nevetésbe kezdett. -Ez nem vicces.- mondtam neki, de már én is nevettem.
-Oké. Megígérem, hogy nem eszem el előled az édességet, ami mondjuk egy esküvőn elég durva lenne- vigyorgott a hófehér fogait villogtatva.- De akkor te meg mutasd meg nekem a képeidet. -kérte.
- Mi? Miért? Mármint szívesen, de miért érdekel? - kérdeztem meglepve.
- Mert láttam, mekkora szenvedéllyel csinálod, és amiben ennyi lelkesedés van az csak jó lehet.
-Szívesen megmutatom. Amikor csak szeretnéd.- mondtam neki. Igazán sok jó pontot kapott most képzeletben tőlem ezzel a dicsérettel.  
-Mondjuk akkor a héten. Mi most itt leszünk Scooter házában egy pár napig. Vagyis amíg nászutaznak Carinnal- mosolygott.- Ezzel meg is oldottam, hogy hogyan hozhatnám szóba, hogy találkozzunk még. 
Ezen meglepődtem. 
-Oh...Szóval akkor majd megbeszéljük. Most megyek megkeresem a tesómat, ha nem haragszol. Köszi a sütit, tényleg imádtam.- mondtam neki miközben felálltam.
-Oké,de ne tűnj el. Megígértem magamnak,hogy táncolni fogok egy szép lánnyal, aki kék ruhát visel, ami nem mellesleg gyönyörűen áll rajta, és az egyik kedvenc színem.- azt hiszem ennél szélesebben már nem is vigyoroghatott volna.
-Semmiképpen sem tűnők el, egy ilyen ajánlat után főleg. Kihúzhatom a listámról, hogy "Táncolni Justin Bieberrel." - rámosolyogtam még egyszer, majd tényleg a nővérem keresésére indultam.

Bevezető

Nem hiszem el. Egyszer adatik meg az életemben, hogy koszorúslány legyek, és nem jön rám a ruha. Mi a fene van már?
- Betty -kiáltottam. - Betty, gyere már! 

Nővérem már persze felöltözve sminkben és kész hajjal tipegett mellém.
- Betty, most mondd meg! Híztam? Nem tudom felhúzni a cipzárt. -nyafogtam.
- Megőrültél Emily? Te hízni? Hiszen gyönyörű vékony vagy. Na fordulj! -azzal egy mozdulattal felhúzta a ruhámon a cipzárt.
Mellé álltam és megcsodáltam magunkat a tükörben. A ruháink szabása megegyezett, csak a színűk volt más. Az enyém egy világoskék, míg Bettyé egy halványsárga pánt nélküli koszorúslány ruha volt. A hosszú barna hajam begöndörítve omlott a vállamra, nővérem vállig érő az enyémmel megegyező színű haja pedig kiegyenesítve.
- Lányok- rontott be apu. -Gyertek már! Ó, gyönyörűek vagytok! -lépet mögénk, és átkarolta a vállunkat. - Rajtatok tartom ám a szemem. Tudjátok a nagybátyátoknak milyen ismerősei vannak.- mondta mosolyogva, ebből tudtuk, hogy csak viccel.
- Na menjünk. Scoo szerintem a falat kaparja nélküled apu. -mondtam neki nevetve, majd elindultunk, hogy kezdetét vegye az esküvő. Scooter Braun és Carin Morris esküvője.