37. fejezet

Justin szemszöge:

Hirtelen ajtócsukódásra ébredtem. Tudtam, hogy nem jöhetett lentről, mert egyedül vagyunk. Kinyitottam a szemeim, - bár elég nehézkesen ment - és egyből Emilyt kerestem, de nem volt mellettem. Átfutott az agyamon, hogy mi van, ha elment?! Mégis megbánta volna? Egy ilyen éjszakát? Aztán, ahogy magamhoz tértem feltűnt, hogy a ruhái itt vannak, és a fürdő ajtaja csukva van. Ez volt hát a zaj forrása.
Visszadőltem a párnára, arra számítva, hogy Em is visszatér hozzám perceken belül. Felidéztem magamban a tegnap éjjelt. Tudtam, hogy vele csak is jó lehet majd, de hogy ennyire... Csak még többet akartam belőle ezek után. Simogatni, csókolni, érezni a testét magamon. Elég volt rá gondolnom a kívánatos testére, ahhoz, hogy újra beinduljak.
Percek múlva sem tért vissza mellém, így - csúnya dolog, tudom - hallgatózni kezdtem a fürdőszoba ajtajánál. Vízcsobogás. Em kilopakodott mellőlem, hogy lezuhanyozzon. Egy percet gondolkodtam csak az ötleten, hogy mi lenne, ha benyitnék, aztán már cselekedtem is. A kabin üvege párás volt, így csak a körvonalait engedte láttatni gyönyörű testének. Beljebb merészkedtem és láttam, hogy nincs elhúzva a kabinajtaja, innen már teljesen ráláttam szerelmemre. Nekem háttal állt és éppen a vizes haján húzta végig kezeit újra és újra. Gyorsan kibújtam az alsómból és belépve mögé a csípőjére simítottam a kezeim.
- Justin!- hangja élesen hatott a csendben, kezeit maga elé kapta, ahogy felém fordult.
- Veled akartam ébredni, Em.- súgtam neki és megpróbáltam saját testét átölelő karjait lefejteni magáról, hogy én tehessem ugyanezt vele. 
- Én csak...- kezdte, de ujjamat egy másodpercre az ajkára tettem, majd megcsókoltam.
Éreztem, hogy kicsit enged a feszes testtartása, de ez nekem nem volt elég. Azt akartam, hogy újra olyan önfeledt legyen, mint az elmúlt éjjel. 
- Em, ugye nem most kezdesz szégyenlősködni előttem? Egy ilyen éjszaka után...- ajkaimmal alig érintettem a füle mögötti bőrt, amint ezt mondtam, de mégis egy kisebb sóhaj szaladt ki a száján. Hátára simítottam a kezem és végigvezettem ujjaimat a gerince mentén. Megborzongott és a kezeit a mellkasomra tette.
- Mit keresel te itt?- kérdezte nagyon halkan.
- Téged.- mosolyodtam el őszintén és láttam, hogy ettől az ő arcára is mosoly kúszik.
Eltűnt a meglepettség, helyette már csak a boldogságot láttam rajta, ami engem szintén ilyen érzésekkel töltött el, mert tudtam, hogy miattam van. Ajkait enyémekre nyomta, nyelvét lassan, de mégis határozottan fúrta át az én ajkaim között, amit örömmel fogadtam. Játszani kezdtünk. Hasonlított az éjszakaihoz, de mégis nyíltabb és merészebb volt most mindkettőnk. Kezemmel a fenekébe markoltam, hogy közel vonjam a csípőmhöz az övét, ő pedig a hajamba túrt, amivel csak még inkább feltüzelt. Minél inkább hozzábújtam egész testemmel, ő annál inkább hátrált, így a háta egyszer csak neki ütközött a hideg csempének, ő maga pedig felszisszent. Nem törődött vele sokat, ajkait elszakította az enyémektől, de csak, hogy lejjebb vethesse be ellenem újra, a nyakam csókolgatásánál. Hiába zuhogott ránk a meleg víz, kis játékának köszönhetően engem teljesen kirázott a hideg. Kezei is egyre inkább lefelé tartottak a testemen, tudtam, hogy ha így folytatja tovább teljesen elveszi az eszem. Na, azt már nem, Emily! Most én akarom elvenni minden józanságod.
Hajába túrtam, finoman kényszerítettem, hogy térjen vissza ajkaimhoz, aztán kezeit két oldalt, a feje mellett a falnak feszítettem. Az eredmény ugyanaz volt, mint éjjel. A csókja hevesebbé vált, testét még inkább enyémnek nyomta, ezáltal a mellei szorosan a mellkasomnak nyomódtak. Elváltam tőle, széles mosolyra húztam ajkaim, ezzel üzenve, hogy még nem végeztem. Kulcscsontján keresztülhaladva csókokkal hintettem be egész felsőtestét, nem kímélve a melleit és a hasát sem. Élveztem, hogy végre nappali fényben láthatom, igyekeztem testének minden egyes szegletét jól az eszembe vésni, kezeimmel pedig a puha, bársonyos bőrének tapintását akartam megőrizni. Visszatértem ajkaihoz, de a kezemet nem húztam vissza. Combja belső felét kezdtem simogatni vele, amitől Em felnyögött és teljesen bevadult. Elkapta a kezem és ő irányította pontosan oda, ahova én is el akartam jutni. Hirtelen elszakadtam ajkától, látni akartam az arcát, amikor ujjaim rátalálnak legérzékenyebb pontjára. A látvány és az érzés mindent megért számomra.
Szerelmem először kitágult szemekkel nézett rám, aztán lehunyta pilláit, ajkai elnyíltak, és mivel az arcom közvetlenül az övé előtt volt, az általam kiváltott sóhajait éppen az ajkamon éreztem. Arcáról végigfolytak a vízcseppek egész testén át. Gyönyörű volt. Kezeivel erősen kapaszkodott vállaimba, néha még a körmeit is végighúzta rajta, miközben én hol gyorsabban, hol gyengédebben mozgattam kezemet. A teste remegni kezdett a karjaimban és hirtelen alsó ajkába harapott, - ami hihetetlenül szexi volt - de a nyögéseit még így sem tudta elfojtani. Minél inkább nyújtani akartam a pillanatot számára, ezért újra lassítottam ujjaim játékán, ajkaimmal pedig nyakára tapadtam, hogy kényeztetni kezdjem ott is.
- Justin...- sóhajtott fel a nevemet motyogva. Ezt ösztönzésnek vettem az újabb gyorsításra, tehát megtettem. Másodpercek múlva Em egész teste remegett, ujjaim körül megéreztem a szorítását, szájából pedig elfojtott kéj hangok szakadtak fel. Biztos voltam benne, hogy ha nem ölelném magamhoz, összeesne. Tetszett a tudat, hogy újra ilyen örömökhöz juttattam. Miután lecsillapodott erőtlenül ölelte át a nyakamat és magához húzott egy csókra. Magamhoz öleltem, most már mindkét kezemmel, és készségesen viszonoztam a csókját. Csakhogy ő nem elégedett meg ennyivel, újult erővel kezdett simogatni, aztán ujjait félénken fonta körül tegnapi élvezetének okozóján. 
- Em, ne.- fogtam le a kezét, mivel a félénkségéből azt gondoltam kötelességének érzi, hogy viszonozza.- Nem azért tettem... Én csak azt akartam, hogy neked jó legyen.- súgtam.
- Nagyon jó volt.- felelte halkan, aztán gyengéd puszit nyomott a számra.- Én is azt akarom, hogy neked jó legyen.
- De nem muszáj...
- De én szeretném.- mondta, aztán újra csókolni kezdett. Nyelve játszadozott az enyémmel, egyik kezével ismét a hajamba túrt, másikkal pedig folytatta az imént elkezdett mozdulatot, de most már határozottan ért hozzám. - Ne ellenkezz!- súgta még. 
Hogy is ellenkezhettem volna, amikor ilyen pontosan tudta, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy megőrjítsen?! Csak hagytam, hogy tegyen, amit akar, mert tudtam, hogy újra átélhetem vele mindazt, amit az elmúlt éjszakán. 


                                                                      ~*~ 

Emily szemszöge:

Féltem haza menni. Egyszerűen nem tudtam, hogy leszek képes bármiféle kommunikációra a családommal egy ilyen éjszaka és egy ilyen reggel emlékképeivel a fejemben. Ahogy elnéztem Justint, az ő arcáról színtisztán leolvasható volt, hogy mi igenis nagyon jól éreztük magunkat kettesben. Ettől elgondolkodtam. Vajon az én arcomon is ilyen árulkodó jelei vannak a belül tomboló elégedettségemnek és boldogságomnak? 
Pattie hazaért még mielőtt mi elindultunk volna, viszont szerencsére bőven azután, hogy bár csak ideiglenesen, de beteltünk egymással. Nem tett egyetlen megjegyzést sem, sőt nagyon kedves és aggódó volt. Meg is fordult a fejemben, hogy valószínűleg fogalma sincs róla, hogy az ő kicsi fia mennyire felnőtt már.
Justin megállt a házunk előtt, de mielőtt kiszállhattam volna, gyorsan a kezemért nyúlt.
- Nehogy túl sokat elárulj rólunk Bettyéknek.- vigyorodott el, aztán csókot nyomott a számra.
- Nem mondom el.- mondtam, mert valóban nem állt szándékomban.-Miért, szerinted ennyire egyértelmű?
- Nem azt mondom, csak valószínűleg, ha nem tettük volna meg ők akkor is azt hinnék, hogy igen. És nem kell nekik mindenről tudni.
- Szerintem sem.- mosolyodtam el. 

- Betty?- szólítottam nővéremet, mert tudtam, hogy apa úgyis dolgozik.
- Emily! Gyertek a nappaliban vagyunk.- hallottam tesóm hangját. Justinnal együtt, kézen fogva lépdeltünk az említett helyiség felé, közben azon gondolkodtam vajon kit takar az a "vagyunk".
Hát, történetesen Scootert, Carint és Fredot takarta. 
- Sziasztok.- köszöntem.
- Ti mit kerestek itt?- tette fel a kérdést Justin, ami az én következő mondatom lett volna.
- Ennyire ne örüljetek nekünk.- forgatta meg a szemét Fredo.
- El kell mennünk egy megbeszélésre a klip miatt.- adta meg a választ Scooter. 
- Hú, nekem ez kiment a fejemből.- kapott a fejéhez egyből Justin. 
- Na, akkor szedd össze magad és induljunk.
- Em lehoznád a szobádból a napszemüvegemet?- nézett rám szépen mosolyogva. Én meg már indultam is.
- Nem kell, kölyök rajtad van a sapka ,elég az.- próbálta sürgetni Scoo, ezt még a lépcsőről is jól hallottam.

Visszaértem, egyből ráadtam Justinra a szemüveget és rá mosolyogtam.
- Mi az?- kérdezte, ahogy közelebb hajolt hozzám.
- Csak... túl jó vagy.- haraptam ajkamba, és a lehető leghalkabban mondtam a szavakat. Igaz volt. Justin a fehér bőrhatású kabátjában és bő farmerban volt, a kék fullcap és a napszemüveg csak rátett arra, hogy még vonzóbb legyen.
- Imádlak.- mondta mosolyogva, aztán megcsókolt. Nem terveztem hosszú csókot, de valamiért, amikor egyikünk el akart húzódni a másik mindig visszarántotta. Azt hiszem erre mondják azt, hogy ha megízlelsz egyszer valamit, ami ennyire jó, annak örökre a rabjává válsz. 
- Na, gyerünk már!- hallottam meg Scoo hangját.- Nem a világvégére viszem, egy pár óra múlva láthatjátok egymást.- mondta és Justin vállát kezdte húzni, de ő újra visszajött hozzám még egy csókra.
- Gyere te is.- kérte és arcomat simogatta.- Scoo, Em nem jöhetne?- fordult aztán menedzsere felé.
- Unatkozna. Te is alig bírod ki, nemhogy ő.-legyintett.
- Igazság szerint... Engem érdekelne.- szóltam közbe.
- Hát akkor gyere. Meg vagyok győződve róla, hogy megbánod.
- Tényleg érdekel.-  mondtam az igazat.
- Tudod... Fotós.- világított rá Justin a tényre.
- Jó, jó. Induljunk.- türelmetlenkedett Scoo. Az az érzésem, hogy Justinon, Allien és Bettyn kívül mindenki azt gondolja ez a fotózás nálam csak hobbi. Justin megforgatta szemét, ebből sejtettem, hogy neki sem tetszett Scooter lekezelő stílusa. 

A megbeszélés valóban nem volt valami izgalmas, de nem untam, mert tudtam, hogy az itt hallottaknak akár hasznát is vehetem később. Megint megismerkedtem néhány emberrel, de úgy tűnt van, akit még Justin sem ismer annyira szóval nem fordítottam különösebb gondot rá, hogy meg is jegyezem őket. 
- Itt a forgatókönyv.- dobta hátra Scoo az ülésre az összetűzött lapokat, amikor órákkal később vissza felé mentünk.
Justinnal egyszerre kezdtük olvasni, és úgy tűnt én értem hamarabb a végére, mert neki kicsit később ráncolódtak össze a szemei, mint ahogy nekem akadt el a légzésem. Elég intim jelenetekről volt szó benne Justin és a főszereplő lány között.
Rám nézett, valószínűleg látta a döbbenetet az arcomon, aztán zavartan Scooterhez fordult.
- Ez nem az, amiről eredetileg szó volt.
- Tudom.- válaszolta Scoo.- De hidd el, ez nagyon ütős lesz.
- Hát, az biztos.- mosolyodott el halványan, aztán hátradőlt az ülésben és behunyta a szemét.- Te mit szólsz, Em?
- Biztos, hogy imádni fogják.- egy az övéhez hasonló mosolyt próbáltam magamra erőltetni. Végül is csak nem leszek féltékeny egy klip miatt, ami csupa színészkedés, nem igaz?
- Szeretlek, ugye tudod?- suttogott a fülembe, hogy csak én halljam.
- Én is téged.- válaszoltam, aztán megfogtam a kezét.
- De nem akadtál ki a jelenetek miatt?- kérdezte aggódva.
- Ez csak egy klip.- vontam vállat. Valóban nem akadtam ki, de kicsit felzaklatott, amit elolvastam. 
Puszilgatni kezdte az arcomat, míg végül egy őszinte szívből jövő mosolyt sikerült csalnia arcomra. Felé fordultam, aztán rövid ideig ajkára nyomtam az enyémet, csakhogy megnyugodjon nincs semmi gond.
- Mi van ma veletek?- kérdezte Scooter.- El sem tudtok szakadni egymástól egy percre sem.- mondta, ami igaz is volt.
- Már az is baj, ha szeretem az unokahúgodat?- kérdezte Justin pimasz vigyorral.
- Az a nagy szerencséd, hogy szereted.- mondta félig viccelve Scoo.- De komolyan, mi ez a levakarhatatlan mosoly az arcotokon egész nap?
- Csak... jól érezzük magunkat.- feleltem.
- Aha. Jó kis vihar volt éjjel, nem?- nézett ki az ablakon.- Még az áram is elment. Milyen romantikus volt.- hangsúlyozta az utolsó mondatot kicsit jobban. Egy hang nem jött ki a torkomon, de szerintem Justinnak sem, mert csak rászorított a kezemre.- Beugrunk Usherhez, oké?- váltott egyből témát, mint aki nem utalt semmire az imént.

- Hé, kölyök. De rég láttalak.- köszöntötte egyből Usher Justint. Lepacsiztak és olyan félvállasan összeölelkeztek, aztán Scooterrel is így tettek. Ezen elmosolyodtam. 
- Usher, hadd mutassam be a barátnőmet.- ölelte át a derekam Jus.- Emily.
- Szia. Én láttalak már téged.- mosolygott rám, miközben kezet fogtunk.- Te vagy Scooter unokahúga, ugye? 
- Igen, és valóban találkoztunk már.
- Honnan ismeritek ti egymást?- meresztett nagy szemeket Justin.
- Talán onnan ahonnan téged is ismerlek?- kérdeztem vissza.
- Ja, persze. Az esküvő.- csapott a homlokára.
- Haver, hogyhogy életben vagy még, ha Scooter rokona a csajod?- lökte meg nevetve Usher.
- Van egy védő angyalom.- húzta ki magát Justin és szélesen mosolygott hozzá.
- Nem védene meg, ha annyira ki akarnálak csinálni.- mosolygott rá "kedvesen" Scooter.
- Egyébként, Emily, ha megengeded... Gyönyörűbb vagy, mint amilyenre emlékeztem.- bókolt Usher, és talán kicsit el is pirultam, de vettem a lapot. Justint akarta ugratni ezzel.
- Köszönöm. Te viszont határozottan ugyanolyan fess vagy most, mint akkor öltönyben.
- Na! Itt vagyok ám.- kérte ki magának egyből Justin, ahogy sejtettük is.
- Ja. Észre sem vettelek.- legyintett Usher.- Reméltem, hogy a következő barátnőd idősebb lesz, hogy lecsaphassam a kezedről.- csóválta a fejét, csakhogy tovább idegesítse.
- Nem tudnád. Vannak dolgok, amiket fiatalon az ember jobban csinál.- kacsintott rám Justin, nem tudtam eldönteni, hogy a mondat nekem szól vagy a  barátjának.
- Na, én is itt vagyok ám!- hallottam Scoo figyelmeztető hangját egy kicsit távolabbról.
Csak nevetve megráztam a fejem, hogy ők hárman mennyire tudják egymást szívatni a legkisebb aprósággal is. A poénkodás egy percre sem maradt abba, amíg ott voltunk.

- Tudod mi jutott eszembe, Em?- kérdezte Justin, amikor már az ágyamon feküdt én pedig a a frissen kimosott ruháimat hajtogattam.
- Na?- nevettem fel.
- Akkora szerencsém volt, hogy nem volt ott az esküvőn Zac Efron.- mondta komoly hangsúllyal.
- Tessék?- nevettem hangosan.
- Ha Ushernek nem is, de neki biztos sikerült volna elcsábítani előlem.
- Kizárt!- ráztam meg a fejem, aztán mellé másztam.- Nekem ő nem jön be.
- Akkor kijön be?- kérdezte, ahogy felkönyökölve az ajkaimra hajolt.
- Hát, általában odáig vagyok a barna szemű, barna hajú pasikért. Különösen az olyan csillogó tekintetűekért, mint te. De rajtad kívül sajnos nem találkoztam még ilyennel.
- Én meg oda vagyok az ilyen vadító tekintetű lányokért, mint te. És soha nem is fogok még egy ilyennel találkozni.- mondta, aztán egy pillanatra megcsókolt.
- Kétségkívül a szemed és az ajkaid a legnagyobb fegyvereid.- mondtam neki, amikor elhúzódott.
- Hm. Most akkor én meg soroljam fel az összes testrészedet, mind a 206 darab csontoddal együtt, plusz mondjam hozzá az összes tulajdonságodat is, amit imádok benned?- nevetett fel halkan.
- Ne. Inkább csak csókolj meg!- kértem,  Justin pedig nagyon szívélyesen és édesen meg is tette ezt.