Arra ébredtem, hogy valaki figyel. Általában megérzem, ha néznek szóval most is egyből kipattantak a szemeim és összetalálkoztak Justin barna pillantásával. Az oldalunkon feküdtünk mindketten, fejünk egy magasságban volt.
- Jó reggelt, édesem!- mosolyodott el halványan. Látszott az ő szemein is, hogy még csak most ébredt.
- Neked is.- motyogtam.- Mennyi az idő?
- 8 óra lesz.
- Régóta fent vagy?- kérdeztem, mire egy fejrázást kaptam válaszul.- Hol marad a jóreggelt-puszim?
Justin elmosolyodott, aztán felém hajolt és megajándékozott egy rövid, de annál édesebb csókkal. Ettől egyből megelevenedtek előttem a tegnap este pillanatai, és - jó értelemben - kirázott a hideg.
- Mit csinálsz ma?- kérdeztem aztán, hogy eltereljem a saját gondolataim.
- Délután koncert.- húzta el a száját.- Imádom, de most sehogy sincs kedvem hozzá.
- Délelőtt akkor az enyém vagy?- bújtam hozzá.
- Mindig a tiéd vagyok.- ölelt magához.- És mondjak valami jót még?
- Mondd!
- Szeretlek!- hajolt a fülemhez, hogy bele suttogjon.
- Én is szeretlek!- néztem fel rá mosolyogva.
- Nem akarlak megijeszteni, Em, de azt hiszem nem tudom már elképzelni az életem nélküled.- szavai hatására nagyot dobbant a szívem.
- Akkor úgy tűnik egyeznek a terveink, Justin.- válaszoltam őszintén, meghatottan.
- Szeretem, amikor egyeznek a terveink.- nevetett fel, aztán megcsókolt.
- Megyek öltözni.- szakítottam félbe a csókot még mielőtt túlságosan belejöttünk volna, és felültem.
- Ne! Ráérünk még.- követte a példámat ő is, majd derekam köré fonta karjait, hogy ne tudjak szabadulni.
- Igaz, viszont nagyon kényelmetlen már ez a fürdőruhás cucc.- utaltam rá, hogy még mindig a bikinim alsója van rajtam meg egy bővebb póló, ahogy Justinon is a medencében viselt alsója.- Le akarok zuhanyozni.
- Mehetek?- csillant fel a szeme.
- Na, persze. Az kéne még.- nevettem és megforgattam a szemem.
- Hidd el, hogy élveznéd!- váltott át Justin kaján vigyorgásba.
- Biztos vagyok benne, ahogy abban is, hogy akkor már nem tudnánk leállni. És ezt te is tudod.- böktem meg játékosan a mellkasát.
Még inkább hozzám bújt és - számomra fájdalmasan - érzéki hangon a fülembe suttogta a szavakat.
- Annyira szeretném, Em.
- Nem lehet, szerelmem.- próbáltam úgy nézni rá, hogy lássa a szemeimben, én is szeretném, de azt is, hogy most még nem engedhetek neki.
- Mondj egy időt!- kérte aztán határozottan.
- Tessék?- nevettem el magam ezen.
- Egy időt, hogy mikor leszel az enyém.- magyarázta.- Nem napra pontos dátumot kérek természetesen, csak azt, hogy nagyjából meddig kell várnom még rád.
- Miért, ez számít? Ha túl sokat akkor szakítunk, vagy mi?- hitetlenkedtem.
- Dehogyis! Ne butáskodj!- fonta szorosabbra az ölelést.- Bármeddig várnék rád, sőt, ha soha nem akarnád akkor is szeretnélek. De mivel tudom, hogy te is akarod így egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni a gondolattól. Sajnálom.- nézett rám bűnbánóan.
- Milyen időpontot akarsz, Justin? Nem tudom azt mondani, hogy egy hét múlva már készen állok rá. Nem tudom mikor. Tegnap érezhetted, hogy én is nagyon vágyakozom utánad és szeretlek is nagyon, tehát egyértelmű, hogy veled akarom átélni ezt. De nem tudom meghatározni, hogy mikor.
- Igazad van. Ne haragudj, hogy ilyen követelőző hülye vagyok.- fúrta arcát a hajamba.
- Nem sokára, oké?- simítottam kezemet az engem ölelő karjaira.- Nekem is nehéz várnom.
- Próbálok türelmes lenni, megígérem. Csak olyan rohadtul nehéz, amikor minden egyes porcikádat kívánom.
Szembefordultam vele, átöleltem a nyakát és ajkaimat lágyan az övéire csúsztattam. Nem akartam ezzel a csókkal semmi többet, csak annyit, hogy érezze, amit én. A szerelmemet iránta.
~*~
Amilyen szép volt a reggelünk a további napunk olyan szörnyűre sikeredett. Justin kikönyörögte tőlem és Scootertől, hogy tartsak vele a koncertre, de itt olyan méretű tömeg várta Justint, hogy a bejutás több, mint problémás volt. Aztán itt derült ki, hogy az egyik táncos megsérült, szóval nem tud fellépni. Justin ritkán lesz ideges, de amikor a főszervező kezdés előtt 1 órával benyögte, hogy a színpadot még építik, azt már ő sem bírta idegekkel. Aki csak úgy nézett rá már rögtön kapott is egy adagot az újdonsült kiabálásából. Természetes Scooter volt az első, akivel összeveszett, aztán Allyson, Dean és a zenekari tagok is sorra kerültek.
- Justin? Jól vagy?- nyitottam be az öltözőjébe, amikor már úgy gondoltam kicsit lenyugodott. Egészen addig próbáltam kerülni, mert a legkevésbé sem hiányzott, hogy összekapjunk valami hülyeségen. Megvolt nekem is a magam baja. Iszonyúan görcsölt a hasam, sőt úgy éreztem a hátam is majd' beszakad. Persze tudtam, hogy mi miatt - havonta jelentkező női dolgok -, de nem beszéltem senkinek erről.
- Miért ne lennék jól?- kapta rám a tekintetét és nem úgy tűnt, mint aki túl nyugodt.- Már megint történt valami? Mit nem tudnak még elintézni ezen a nyomorult koncerten?- ugrott fel dühösen.
- Nyugi, nincs semmi baj. De ha mérges vagy akkor inkább magadra hagylak, mert nincs szükségem rá, hogy engem is letorkolj.
- Nem vagyok az.- indult meg felém és kitárta a karjait.- Ölelj meg!- kérte, én pedig szívesen engedelmeskedtem.
- Tudom, hogy ez egy rossz nap, de próbálj meg több emberrel nem összeveszni ma már.- mondtam neki.- Főleg velem ne.- tettem hozzá mosolyogva.
- Annyira elegem van, hogy minden, ami csak lehet elromlik.- mormolta a hajamba.- Csak éljem túl ezt a koncertet.
- Megcsinálod, Justin. Akármilyen nehéz is volt eddig bármi, végül mindig minden sikerült.
Hosszasan beszívta a levegőt, és szorosabban vont magához.
- Jó, hogy te legalább le tudsz nyugtatni kicsit.
- Ezért vagyok.- mosolyodtam el.- Én mindig melletted leszek.
- Köszönöm.- adott puszit a számra.
- Öltözz át, nem sokára kezdés.- mondtam neki, aztán kibontakoztam az öleléséből.- Szólok Jannek, hogy mindjárt mész.
Azzal ott is hagytam és elindultam valóban Jan keresésére. Körülöttem ismerős arcok rohangáltak és meglepődtem, hogy még így is mindenki méltatott egy köszönésre vagy egy biccentésre minimum. Mikor aztán megtaláltam Jant ezt el is mondtam neki, mire ő nevetve válaszolt.
- Mit vártál, szívem? Justin barátnője vagy, ezt mindenki tudja.- paskolta meg a vállam.- Kedves, aranyos lány vagy, egyből megjegyezték az arcodat. Egyébként meg senki nem akarja megkockáztatni, hogy Justin kiossza, amiért nem elég tisztelettudó a szeretteivel szemben.
- Miért, volt már ilyenre példa?- lepődtem meg.
- Még akkoriban, amikor Selena volt a barátnője. Nem igazán jött ki a kislány az egyik táncossal és panaszkodni kezdett Justinnak erről, mire Justin persze jól leteremtette a fiút. Nem tudom, hogy végül is mi volt az igazság alapja a panaszkodásnak.- vont vállat.
- Selenával komoly volt a kapcsolatuk?- kérdeztem kíváncsian. Tudtam, hogy jártak, hiszen akkoriban ezzel volt tele a sajtó, de Justintól soha nem kérdeztem meg, hogy mennyire volt komoly a dolog.
- Eleinte úgy tűnt, de aztán valahogy mégsem működött. Nem beszéltetek még erről?
- Nem. Miért nem működött?- kérdeztem tovább, mivel tudtam, hogy nem lenne bátorságom Justinnál ennyire faggatózni.
- Hát, hogy őszinte legyek, Justin teljesen megváltozott, amíg vele volt. Na, azt nem mondom, hogy rossz irányt vett volna vagy ilyesmi, csak más volt. Most lett újra a régi önmaga.- mosolygott rám sejtelmesen.
- Gondolod, hogy ennek köze van hozzám?
- Biztos vagyok benne.- bólogatott.- Beszélgess erről vele is, hidd el nem fog haragudni rád.- tanácsolta.
A koncert alatt végig ezen járt az agyam. Néztem Justint, de egyszerűen nem tudtam, hogy értette azt Jan, hogy most lett újra önmaga. Miért, vajon milyen, amikor Justin nem önmaga?
- Carin.- szólítottam meg a mellettem álló nőt, aki Scooterrel beszélgetett.- Szerinted volt már olyan Justinnal, hogy egy lány miatt megváltozott volna?
- Hogy érted ezt? Arra vagy kíváncsi, hogy miattad megváltozott-e?- mosolygott rám.
- Hát, Jan mondott valamit.- kezdtem bele óvatosan.- Arról az időről, amikor Justin Selenával járt.
- Justin és Selena kapcsolata egész más volt, kislány.- kapcsolódott be Scoo a beszélgetésbe.- Ne hasonlítsd a tiétekhez.
- Nem, nem erre gondoltam. Jan azt mondta, Justin most lett újra a régi önmaga... Mit jelent ez?
- Szétszedték őket az újságok. Nem érezhették magukat teljesen jól soha, mert valaki mindig lesben állt.- Scoo szavai elég keményen hangzottak, talán kicsit meg is akart ezzel félemlíteni.- Justin emiatt nem volt önmaga. Most lett újra az az önfeledt, boldog kölyök, aki régen. Erre érthette Jan.
- Értem. De azért komoly szerelem volt köztük?- néztem újra Carinre, mert gondoltam, hogy erre Scooter nem tud olyan választ adni, amire nekem van szükségem.
- Gyerekek voltak. Habár alig féléve történt, de szerintem akkor is csak diákszerelem volt.- rajzolt idézőjelet ujjaival a levegőbe.
- Ez köztetek komolyabb, Emily.- nézett rám újra Scoo.- Ezért is féltelek. Régóta ismerlek mindkettőtöket és látszik, hogy ez nem egy nyárra szól.
- Szerintetek, ha felvállaljuk akkor azzal mi is elrontunk mindent? Az történik majd újra, mint féléve?- a hangom rémült volt, amin még én magam is meglepődtem.
- Talán könnyebb lesz kezelnetek. Ez sok mindentől függ, Emily. Attól is, hogy mennyire vagytok erősek, attól is, hogy mennyire erős a szerelmetek.- simogatta meg Carin a vállam.- De mi mellettetek leszünk.
Úgy döntöttem, beszélek erről Justinnal. Kicsit megrémültem, attól, hogy talán a mi életünket is szétszedheti a a sajtó. Tudom, hogy a szerelmünk erős, de én... Én elég erős vagyok hozzá? Visszatereltem a gondolataimat a színpadon lévő Justinra és csak őt figyeltem, hogy még véletlenül se tudjak magamban feleslegesen pánikot kelteni.
Éppen akkor értünk vissza a szállodába, amikor már vacsora idő volt, szóval rögtön jöttünk is le az étterembe.
- Mit csináltál délután, Pattie?- kérdeztem kedvesen, mivel ő nem volt velünk a koncerten.
- Semmi különöset. Körülnéztem a városban. Biztos, hogy neked is tetszett volna.- mosolygott rám.
- Engem inkább az érdekelne, te mit csináltál éjjel.- méregetett Carin, aztán Pattien átnyúlva megfogta az államat és elfordította a fejem.- Justin?- nézett felvont szemöldökkel, de mosolyogva a mellettem ülőre.
- Miért, mi történt?- kérdeztem és odakaptam a nyakamhoz. Persze ekkor már tudtam, hogy valószínűleg Justin harapása látszik.
- Vámpír járt nálatok éjjel?- nevetett fel Pattie is.
- Mutasd!- kérte Justin is és ő is szemügyre vette a nyakamat.- Nektek sasszemetek van.- morogta aztán nekik.
Én persze tiszta vörös voltam, de ez senkit nem zavart, - esetleg Justin együtt érzett velem kicsit - mind jól szórakoztak rajtunk.
- Na, látod, erre mondtam én, hogy ez komolyabb.- mondta Scoo is, mire Justin csak összezavarodottan pislogott ránk.
- Szóval, akkor megint jön a titkolózás?- vonta fel a szemöldökét Justin anyukája.- Mert akkor úgy tűnik kijöttetek a gyakorlatból. Elsőre valahogy jobban ment.
- Nem titkolózunk semmiben.- vágta rá Justin.- Egyébként meg ez csak ránk tartozik. Zárjuk le a témát.- nem volt dühös, de a hangja olyan határozottan csengett, hogy egyből másra terelték a szót a többiek a vacsora további részében.
- Ez ciki volt.- mondtam, amikor előkerestem a kis tükröt a táskámból, hogy megnézhessem a nyakamat én is.- Nem is látszik annyira.- értetlenkedtem, mert valóban csak egy kisebb bordó folt volt.
- Nem hát.- legyintett Justin.- Carin csak piszkálódni akart.
- Nem mész zuhanyozni?- kérdeztem.
- Még mindig nincs alku?- mosolygott rám csábosan.
- Nincs. Külön zuhanyozunk.- nevettem fel.
- Akkor megyek.- adta fel csalódottan, de azért, amikor elsétált mellettem nem bírta ki, hogy ne paskolja meg a fenekem.
Miután Justin végzett én is gyorsan próbáltam elintézni a fürdést, de ekkora már megint rám tört a görcsölés. Ahogy végeztem egyből kerestem egy gyógyszert és lefeküdtem, majd felhúztam a lábaimat, hátha úgy hamarabb várható enyhülés. Jus mellettem feküdt és egy ideig a telefonját nyomkodta, majd amikor már túl sokat mozgolódtam feltűnt neki és rákérdezett.
- Baj van, Em?
- Nincs.- ültem fel és a fejemet a felhúzott térdeimre hajtottam.
- Ne mondd már! Látom.- mondta és a kezét a hátamra simította.
- Fáj a hasam.
- Mitől? Nem is ettünk semmi olyat...- kezdte, de közbevágtam.
- Nem kajától.- ráztam meg a fejem.- Tudod... Lány vagyok...- először értetlen pillantást kaptam válaszul, aztán láttam a szemeiben, ahogy leesik neki.
- Ó. És ennyire fáj?
- Most kicsit jobban, mint napközbe.- mondtam és nekidöntöttem a fejem az ágytámlájának, lábamat kinyújtottam és a kezemmel próbáltam elmulasztani a görcsölést.
- Nem is vettem észre, hogy fáj valamid. Jól titkoltad.- mondta, aztán kezemet lefogta, felhúzta az atlétámat a hasamról és puszikat nyomott rá.
- Ez fura.- nevettem fel.- Ha valaki látna minket, azt hinné, azért puszilgatod a hasam, mert terhes vagyok.
Ő is felnevetett.
- Egyszer majd azért is fogom.- felelte aztán.
- Szerintem Pattie már most megrémült a gondolattól, hogy nagymamát csinálunk belőle.
- Szerintem is.- értettet egyet, visszafeküdt mellém és csak a kezét hagyta hasamon, hogy tovább simogassa.- Jobb?
- Kicsit.- mosolyodtam el.
- Mire értette Scooter azt, hogy ez komolyabb?
- Gondoltam, hogy ezt nem felejted el.- mondtam zavartan.- Beszélgettem ma Jannel és Carinnal meg Scooval is.- mondtam, és gondoltam akkor beszélgessünk már rendesen.
- Miről?- érdeklődött tovább.
- Nem leszel mérges, ugye?- kérdeztem félve.
- Nem leszek az, Em.- mondta és puszit nyomott a homlokomra.
- Hát, meséltek arról egy kicsit, amikor Selenával jártál.- böktem ki, mire egy pillanatra megállt a keze a simogatásban.
- Hogy jött ez szóba egyáltalán?
- Nem is tudom. Jan mondta, hogy ne csodálkozzak, hogy mindenki megismer már a csapatodból, mert tudják, hogy a barátnőd vagyok, és nem akarják kockáztatni, hogy leszúrd őket, ha nem lennének elég tisztelettudóak. Én meg erre kérdeztem, hogy volt-e már példa erre, mire Jan mesélt egy táncosról meg Selenáról, akik nem voltak jóban.
- Igen. És?- kérdezte, és újra elindult a keze a bőrömön, ami megnyugtatott, hogy ezek szerint nem akadt ki.
- Jan azt mondta, amikor vele voltál nem voltál annyira önmagad, mint például most.
- Ebben van valami.- húzta el a száját.- Túl sok figyelmet kaptunk, ami aztán megölte az egész kapcsolatot.
- Ők is ezt mondták. Scoo pedig azt, hogy ne hasonlítsam a mi kapcsolatunkat ahhoz, mert a miénken látszik, hogy ez komolyabb. Hogy nem egy nyárra szól.- idéztem nagybátyám szavait.
- Igaza van, ebben is.
- Szerintem is. Legalább is én komolyan vettem a reggeli szavaidat és én is komolyan beszéltem.
- Em, ezen nincs mit ragozni. Szeretlek, és tudom, hogy veled fogok maradni mindig. Nem tudom mással elképzelni magam, és téged sem.- mondta gyengéden.
- Tudom, tudom. Én is így érzek. De... mi van, ha a mi életünket is szétszedik az újságok?- kérdeztem kétségbeesetten.- Az, hogy veled ez egyszer már megtörtént csak még fájdalmasabban valóságossá teszi ezt a lehetőséget.
- Ez nem lehetőség, Em. - nézett mélyen a szemembe.- Ez lehetetlenség. Nem fog megtörténni.
- Gondolom vele is ezt gondoltad...- mondtam.
- Persze, nyilvánvaló, hogy egy ember úgy áll hozzá egy kapcsolathoz, hogy védeni fogja és mindent megtesz azért, hogy ne avatkozzanak idegen emberek az életébe. Selenával sem így képzeltem, de az az érzés össze sem hasonlítható ezzel, amit most érzek. Őszinte leszek, Em. Szerettem őt, azt gondoltam az az igazi és legnagyobb szerelem, ami csak létezik, de nem így volt. Az csak szerelem volt. Veled pedig ez a szerelem.- hangsúlyozta ki az a és a szerelem szócskákat jobban.
- De, ha akkor is úgy gondoltad, hogy az az igazi, akkor honnan tudod, hogy ez most nem lesz hamis? Nem félsz, hogy ez is csak illúzió?- kérdeztem elcsukló hangon.
- Em, hát te nem érzed?- fogta kezei közé arcom.- Te eltudnád képzelni, hogy mást szeress?- megráztam a fejem, és éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe.- Tudom, hogy nem illúzió, mert veled minden olyan más. Jobb, szebb, könnyebb. Minden más érzés eltörpül amellett, ahogy irántad érzek.
Szorosan hozzányomtam a nyakához az arcom, mert éreztem, hogy az előbbi könnyeket újabbak követik. Nem akartam, hogy lássa.
- Ne sírj, kicsim.- suttogott megnyugtató hangon a fülembe.- Nem lesz semmi baj. Higgy nekem!
- Nem értem, miért sírok.- motyogtam, ahogy felemeltem a fejem.
- Hát, ezt én sem értem- mosolyodott el halványan.
- Tudom, Justin, hogy ez igazi. Tudom, hogy nem egy kis tiniszerelem, nem pár hónapra szóló, de még mindig nem értem.
- Mit?- suttogott újra, ujjaival gyengéden letörölte a könnyeket az arcomról.
- Azt, hogy hogy lehet az, hogy pontosan az én érzéseimet mondtad el az előbb. Azt amit én is érzek, azt,amit gondoltam régen a szerelemről és, amit gondolok most.
- Hogy lehet, Em?- nevetett fel.- Úgy, hogy tökéletesen egymásra találtunk. Ez nem jelent mást csak annyit, hogy ez az a szerelem, amire mindkettőnknek szüksége van. Nem fogom, hagyni soha, senkinek, hogy elvegyen tőlem.- mondta, aztán megcsókolt, úgy, hogy a csókjából is azt éreztem, amit az imént elmondott a szavaival. A mi szerelmünk az a szerelem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése