36. fejezet

Alig voltunk otthon 4 napja, amikor Justin kitalálta, hogy illene elmennünk anyuékhoz, mivel utána szeretné, hogy Kanadában töltsünk egy kis időt. Tudtam én is, hogy elő kell állnunk anyunak is az együtt vagyunk dologgal, de itt talán kicsit könnyebb helyzetben voltam, mert anyu eddig sem ismerte Justint. Hatalmas pocakja volt már, 2 hét múlva volt esedékes a kiírt időpont. 
- Emily.- csodálkozott, amikor beléptünk a nappaliba.- Nem is mondtad, hogy hazajössz.
- Hát. - tártam szét a karjaim, aztán megöleltem.- Akkor meglepetés.- mondtam vidáman. 
- Gyertek csak!- intett, aztán nehezen felállt a kanapéról és a konyha felé vezetett minket. Biztosan feltűnt neki az összekulcsolt kezünk, de tudta, hogy hamarosan előállok a mondanivalómmal, szóval nem kérdezősködött.- Kértek valamit inni?- kérdezte, de már egyből vette is elő a poharakat.- Eric nincs most itthon.
- Anya. Nem ismered még Justint, úgyhogy hadd mutassam be.- kértem, mire egyből kezet fogtak megpuszilták egymást és bemutatkoztak. Hát, oké. Nekem itt tulajdonképpen dolgom sincs.
- Hát, az túlzás lenne, hogy ismerem, de nem is teljesen idegen az arca.- mosolyodott el anya.
- Igen.- mondtam zavartan.- Vele voltam Európában. Mármint vele is.- magyarázkodtam, aztán mély levegőt vettem.- Justin a barátom.
- Ó. Értem. Ezek szerint jól sikerült az út.- mosolygott újra.- Van mesélnivalótok, ugye? Én ráérek.- tárta szét a karjait, aztán leült az egyik székre mi pedig követtük a példáját. Ránéztem Justinra, aki szélesen mosolygott vissza. Tudtam, hogy a nehezén már túl vagyunk. Anya is örült nekünk.


                                                                             ~*~


- Anyukád olyan jókedvű és vidám.- mondta Justin, amikor már a kocsiban ültünk.- Én úgy láttam nem lepte meg a dolog.
- A terhesség teszi ezt vele.- mosolyogtam.- És nem, szerintem sem lepődött meg.
- Úgy tűnik körülöttünk mindenki számára egyértelmű, hogy együtt kell lennünk.- mosolygott rám és egyik kezét a lábamra simította.- Mit szólnál, ha meglátogatnánk az én anyukámat is? Amióta itthon vagyunk alig láttam, és te még nem is voltál nálunk.
- Jó.- feleltem, aztán kinéztem az ablakon. 
November közepe táján elég gyakoriak voltak a viharok, főleg esténként. Most is egy ilyen volt készülőben. Az esti sötétségre csak rásegített, hogy a felhők takarták az eget. Justin leparkolt egy hatalmas ház feljáróján, gyorsan kiszálltam és csak bámultam. A mi házunk sem épp kicsi, sőt Scooteré sem, de ez valahogy nagyobbnak tűnt azoknál.
- Tetszik a házunk, Em?- nevetett az elképedt ábrázatomat látva, aztán kézen fogott és bevezetett.- Be van zárva az ajtó.- mondta meglepetten, de inkább magának, mint nekem. 
Elővette a saját kulcsát, aztán beléptünk. Belülről is nagyon szép volt. Tágas nappali, ahonnan konyha nyílott, és egy lépcső, ami az emeletre vezetett.
- Anya!- kiáltotta Justin majd engem magával húzva a konyhába ment.- Nincs is itthon.- nézett rám.
- Látom.- nevettem fel Justin meglepődött arcán.- Biztosan valamelyik barátnőjénél van.
- Igen, biztos. Viszont, ha már itthon vagyunk végre, akkor nem rohanunk.- mondta. Elengedte a kezem, amit felhatalmazásnak véltem, arra, hogy nyugodtan nézzek körül. Nagyon tetszettek a berendezések, meg úgy az egész. Otthonos és kényelmes volt. Már a nappaliban lévő képeket nézegettem, amikor Justin utánam jött.
- Éhes vagy, Em?- kérdezte és hátulról átölelte a derekam.- Én nagyon, és találtam pizzát a fagyasztóba. Anya csinálta szóval érdemes megkóstolnod.
- Oké.- feleltem, de még mindig a képekre néztem.- Hány éves voltál itt?- mutattam az egyikre, ahol egy idősebb bácsival volt - gondolom a nagypapájával - és egy kisebb halat fogott a kezében.
- Talán öt. Nem is tudom. Sokszor mentünk horgászni a nagypapámmal.- állát a vállamra fektette és úgy mutatott egy következő képre.- Nézd csak, erre a helyre el foglak vinni. Ott éreztem úgy először, hogy megtudom valósítani az álmaim, mert az embereknek tetszik, amit csinálok.- Justin a képen gitárral a kezében ült, azon a  bizonyos lépcsőn, olyan 10-11 évesnek tippeltem.
- Úgy várom már, hogy ott legyünk.- Justin erre csak egy puszit nyomott az arcomra.
- Gyere, Em! Éhen halok.

- Te értesz ehhez a sütőhöz?- méregette Justin a gombokat összeráncolt szemöldökkel.
- Na, hadd lássam.- löktem arrébb kicsit a csípőmmel nevetve. Gyorsan beállítottam mindent, aztán a konyhapultnak dőltem.
- Te egy zseni vagy, Em!- támaszkodott meg mellettem két oldalt Justin.- Mi lenne velem nélküled?- váltotta komolyra a hangját.
- És velem nélküled?- kérdeztem vissza, majd lassan ajkaira csúsztattam az enyémeket. Justin egyből közelebb nyomult hozzám és a derekam köré fonta karjait, hogy ne tudjak elhúzódni. Lassan hajába vezettem az eddig nyakát ölelő kezemet, ő pedig felemelt és a következő pillanatban már a pulton ülve találtam magam. Nem tudtam betelni az ajkaival, azt kívántam bárcsak ne kéne lélegeznünk ilyenkor. Végül mégsem a levegő hiány szakított félbe minket, hanem egy hatalmas mennydörgés és az azt követő villám. Ijedtemben leugrottam a pultról, de láttam, hogy Justint is meglepte a hirtelen zaj. Egymásra néztünk, aztán mindketten nevetésbe törtünk ki. 
- Nem fáj?- kérdezte aztán, és a hüvelykujjával végigsimított az alsó ajkamon.- Véletlenül ráharaptam.- mosolyodott el halványan.
- Észre sem vettem.- feleltem az igazságot, aztán puszit nyomtam a szájára és elhúzódtam.
- Na! Kérek még.- méltatlankodott.
- Mégsem vagy éhes?- kérdeztem, ahogy kivettem a pizzát a sütőből.
- Nehéz döntés. Pizza vagy a te csókod?- elgondolkodó arcot vágott, aztán kibökte.- Azt hiszem a második csábítóbban hangzik.
- Majd utána.- tettem a mellkasára a kezem, mert rögtön közeledett is felém. Gyerekesen durcás arccal levágta magát az egyik székre, de amikor én a mellette lévő széket szemeltem ki magamnak, egyből elkapta a derekam és odahúzott az ölébe. 
- Szeretem, amikor ilyen közel vagy hozzám.- mondta és a vállamat puszilgatta, miközben a pizzaszeleteket egy-egy tányérra raktam. Megint hatalmasat dörgött és villámlott, amitől én ösztönösen közelebb húzódtam hozzá.- Félsz a vihartól?- suttogott.
- Egy kicsit.
- Szerintem nem kéne ma már visszamennünk hozzátok. Itt is aludhatunk.- mondta két falat között és közben kinézett az ablakon. Én is követtem a tekintetét és láttam, ahogy a szél fújja a fák ágait és az ablakot hosszú csíkokban szelik át a vízcseppek.
- Nem lenne jó, ilyen időben vezetned.- értettem egyet, és elővettem a telefonom.- Szólok apunak.- mondtam, aztán már tárcsáztam is, de nem csöngött ki. Úgy döntöttem akkor inkább írok a tesómnak, mert ő úgyis telefon függő, biztos, hogy észreveszi. Közben Justin is kezébe vette a telefonját, aztán percek múlva érkezett mindkettőnknek a válasz. Betty csak annyit írt vissza, hogy oké, megmondja apunak. 
- Anya nálatok van.- közölte Jus döbbenten.- Azt írta, hogy ott marad, mert nem mer elindulni ilyen időben.
- Justin, csak nekem ennyire furcsa, hogy a szüleink mennyire megértik egymást vagy neked is?- vontam fel a szemöldököm.
- Viccelsz? Azt hittem csak én képzelem be, de akkor megnyugodtam, hogy te is így látod.
- Azért az ciki lenne, ha összejönnének.- húztam el a számat.
- Te lennél a húgim.- nevetett fel és beleharapott az éppen számhoz emelt utolsó falatba.- Hú, az beteg dolog lenne. 
- Hagyd abba!- szóltam rá nevetve.- Akkor itt alszunk?
- Aha. Szeretni fogod az ágyamat, nagy és kényelmes és puha.- súgta a fülembe. 
- Elmosogatok. Utána megmutatod a szobád?- mosolyogtam rá.
- Hagyd a mosogatást.- nyúlt egyből kezem után.- Ráér holnap is. Sőt, holnap megcsinálom én. Gyere, megmutatom most a szobám.
Felmentünk a lépcsőn, aztán a folyosóról gyorsan elsorolta, hogy melyik ajtó hova vezet, végül megállt egynél és benyitott.
- Ez az.- lépett be utánam. A szobában valóban volt egy hatalmas francia ágy, aminek kék bársony kárpit borította a támláját, ez rögtön az ajtóval szemben volt. Mellette egyik oldalról éjjeliszekrény, másikról egy álló lámpa közvetlenül a fal mellett. Láttam két ajtót is a falba építve, az egyikről kikövetkeztettem, hogy az Justin gardróbja, a másikról pedig elárulta, hogy a saját fürdőszobájába vezet. A falak pirosak voltak, de inkább nevezném már bordónak ezt a színt, de egyáltalán nem volt ez zavaró, mert szinte minden egyes kis négyzetcentimétert beborított valami színes dolog. Összhangban volt minden mindennel. Volt még itt egy hatalmas polc tele lemezekkel, aztán ez alatt egy tv és zenelejátszó. Minden, ami csak Justinhoz tartozik itt megtalálható volt.- Tudom, kicsit zsúfolt, de nekem így otthonos.
- Szerintem is otthonos. És éppen hozzád illik.- mosolyogtam rá, aztán ahogy közelebb sétáltam a lemezekkel teli polchoz, megláttam, hogy mögöttük is vannak még tárgyak. Mindenféle dísztárgy és legfőképpen díjak voltak felsorakoztatva. Mégsem ez kezdett érdekelni, hiszen ezekről tudtam. A lemezeket vettem jobban szemügyre. Sok híres és általam is kedvelt előadó albuma volt, és szinte az összes dedikálva külön Justinnak.
- Gondolom nem lepődsz meg, hogy egy zenész szobájában sok zenei dolgot találsz.- nevetett fel, ahogy mögém lépett.
- Ha azon nem is, de a sok neked ajánlott lemezen igen.- mosolyogtam rá.
- Akiknek látod a lemezét és alá is van írva, azoknál mind megtalálható az én lemez is szintén aládedikálva.
- És mit hallgattál legutóbb?- fordultam felé, mire ő egy gombnyomással elindította a lejátszót és ismerős dallamok hangzottak fel.- Hát, persze. Usher.- mosolyodtam el.
- Ellazít.- vont vállat egyszerűen, aztán egy pillanat alatt szembefordított magával, majd ajkait hosszan enyémekre nyomta, de nem mélyítette el a csókot.- Ez még járt nekem.- vigyorodott el, aztán el is húzódott és az ágya felé indult. Utána kaptam.
- Mi az, hogy járt neked? Nekem meg csak ennyi járt?- fontam újra a nyaka köré a kezeimet. 
- Szeretnél még többet?- ő is közelebb húzott magához ismét. Nem feleltem, helyette rögtön heves csókot kezdeményeztem, amibe úgy tűnt Justin szívesen lesz partner, mivel ugyanolyan vadul viszonozta. Hajába túrtam, ő pedig derekamról a fenekemre csúsztatta a kezét, ezzel csípőmet az övéhez vonva. Már-már olyan hevességgel csókolt, hogy hátrálni kezdtünk, de ezt csak akkor vettem észre, amikor hátam a csukott ajtónak ütközött, de mi továbbra is csak egymással voltunk elfoglalva. Nyelveink játszottak, az ajkaink szinkronban mozogtak, a kezeink pedig elkalandoztak egymás testén. Hirtelen aztán elhallgatott a zene és a csukott szemhéjamon keresztül is érzékeltem, hogy a világítás is megszűnt. Elhúzódtam.
- Ez mi...?- kezdtem.
- Csak a vihar.- mormolta Justin ajkaimra. 
Úgy tűnt őt egyáltalán nem zavarta és jó módszert talál rá, hogy az én figyelmem is másra terelődjön. Nyakamat vette célba, gyengéden, a nyelvét és ajkait egyaránt bevetve kényeztetett. Kétségem sem volt afelől, hogy mik a szándékai ma éjjelre, és pár másodpercnyi mérlegelés után rájöttem, hogy egyáltalán nincs ellenemre a dolog. A fenekemen lévő kezeivel ösztönzött, hogy lendületet vegyek, amit meg is tettem, aztán ahogy felemelt egyből a dereka köré kulcsoltam a lábaim. Felsőtestünk azért ért össze, mert Justin teljesen nekem simult, ezzel engem még inkább az ajtónak préselve, de nem bántam. Alsótestünket pedig én hoztam újra és újra közelebb egymáshoz, azzal, hogy lábaimmal nem engedtem el egy percre sem a csípőjét.
Bármennyire is élveztem, ahogy a nyakamat, majd a kulcscsontomat tüntette ki csókjaival, most mégis inkább az ajkaimon akartam érezni őt, ezért arcára vezettem a kezemet és finoman kényszerítettem, hogy emelje rám a tekintetét. Mikor ezt megtette láttam a szemében azt a csillogást, amit annyira imádok, de nem hagyta, hogy sokáig gyönyörködjek benne, mert csókolni kezdett, amitől önkénytelenül behunytam a szemeim. 
Justin lassan hátrahajolt, eltűnt mögülem az ajtó és csak a kezei tartottak, meg az, hogy kapaszkodtam belé a lábaimmal és a kezeimmel. Ajkainkat is elszakította egymástól, aztán megindult az ágy felé. Végtelenül gyengédnek éreztem a mozdulatot, ahogy letett oda. Beljebb csúsztam, arra várva, hogy ő is mellém fekszik, de csak állt az ágy mellett és engem nézett. Egy pillanatra átfutott az agyamon a gondolat, hogy mi van, ha most meg ő gondolta meg magát, ha még sem akar engem?! Megrémültem ettől, és akaratlanul felsóhajtottam. Justin ekkor mellém térdelt, majd közel hajolt arcomhoz és kezét is rásimította. Ettől kicsit újra ellazultam.
- Em - kezdte halkan, de aztán úgy láttam nem találja a szavakat.- Rájöttél már a szándékaimra, ugye?
- Azt hiszem. Vagy is... remélem, hogy nem értettelek félre.- néztem bele a barna szempárba. Hirtelen túl kevésnek találtam a fényt, ami az ablakon át beszűrődött. Látni akartam az arcát, hogy leolvashassak róla valamit. Bármit, ami megnyugtat.
- Szerintem nem értettél félre.- nevetett nagyon halkan, feszült volt ő is.- De tudni akarom, hogy te mit mondasz. Úgy lesz, ahogy te akarod.- súgta. 
Úgy gondoltam semmi szükség szavakra, jobb, ha inkább a másik módszert választom a beleegyezésem kifejezésére, amihez szintén szükség van az ajkaimra.
Megcsókoltam és ő sem késlekedett egy percet sem a viszonzással, nyelveink újra egymásra találtak, hogy folytassák a játékot, amit alig néhány perce hagytak abba. Kezeim Justin pulóverének szélébe markoltak és felfelé kezdtem húzni azt. Elvált tőlem egy pillanatra és besegített a ruhadarabtól való megszabadulásban, csakhogy a pulcsival együtt a pólója is jött. Felsőteste így teljesen szabadon maradt, aminek kifejezetten örültem és simogatni kezdtem. Nem akart lemaradni egy kicsit sem a vetkőztetésben így rögtön a felsőmért nyúlt ő is, én ülőhelyzetbe tornáztam magam, aztán hagytam, hogy levegye. Ott kötött ki valahol az ágy mellett az övéhez hasonlóan.
Merész mozdulattal kicsit löktem Justinon így ő került fekvőhelyzetbe én pedig fölé mászhattam, hogy kiélvezzem egy kicsit a testét. Túl hosszú időnek tűnt, amióta nem éreztem az ajkait a sajátomon, tehát ezzel kezdtem. Szépen lassan haladtam az ajkától az állán át, míg végül a nyakán időztem el. Selymes bőre és illata elbódított, és a csókok közben előfordult, hogy a fogaim is bőrébe mélyesztettem. Justin kezei sem tétlenkedtek, derekamon és a fenekemen próbált fogást találni, hogy minél inkább csípőjéhez igazítson. Körmeimet végighúztam a mellkasán, de éppen csak annyira, hogy érezze, aztán a láthatatlan sebeket bejárta az ajkam és a nyelvem. Justin felnyögött és visszavezette a kezét a hajamba, egyetlen mozdulattal összefogta, hogy ne akadályozzon a továbbhaladásban testén. Alhasánál sokáig elidőztem, magabiztosságot adott a tény, hogy milyen szapora légzést és nyögéseket tudok kiváltani szerelmemből. Akkor állított meg, amikor a nadrágját kezdtem gombolni. Visszahúzott ajkaihoz, vadul megcsókolt és fordított rajtunk.
- Nem sietünk, Em.- súgta, aztán, hogy ezt nyomatékosítsa lefogta kezeimet és a fejem mellé szorította őket, majd ajkai gyorsan visszataláltak enyémekre. Kétségkívül jól értett hozzá, hogy az őrületbe kergessen. Ezzel, hogy nem érhettem hozzá, csak még inkább hevesebbé váltam, amit persze ő felettébb élvezett. Csípőjét közelebb lökte az enyémhez, így megérezhettem, hogy egyre inkább kezd beindulni a kis játszadozásunktól. Na, nem mintha rám nem lett volna ugyanilyen hatással.
Elvált tőlem, aztán felfedezőútra indult a testemen, kezeit és ajkait egyaránt bevonva a játékba. Kezei a melltartómon keresztül a melleimet markolászták, de ajkai már a hasamnál jártak, amikor éreztem, hogy talán nem kéne megfeledkeznem a légzésről.
Ujjai végül rátaláltak a nadrágom gombjaira, amit Justin lassan kezdett kigombolni, aztán megragadta a szélét és próbálta lehúzni, hogy segítsek neki ebben kicsit megemeltem a csípőm, így már csak annyi volt a dolga, hogy lábamról lehámozza. Ez is a többi ruhadarabunk sorsára jutott. Egy percet sem vesztegetett, egyből visszatért a hasam puszilgatásához, de mindezt olyan érzékiséggel tette, hogy éreztem, ahogy megremegek egy-egy csók hatására. Újra hozzám hajolt, a szemeiben feltüzeltséget láttam, és valószínűleg rá ugyanez várt az én tekintetemben. Nem éreztem igazságosnak, hogy ő ellenkezett a nadrág levétele ellen, viszont a sajátomtól ilyen egyszerűen megszabadított, így újra cseleskedni próbáltam, hogy én kerüljek felülre. Amint ez megtörtént ellenkezést nem tűrve nyúltam a nadrágja széléhez és húzni kezdtem, amibe most már ő is besegített. 
- Milyen vad lettél hirtelen, édesem.- nevetett fel halkan és a szemembe nézett. Gondoltam, ha már ilyen viccesnek tartja ezt akkor akár ki is próbálhatok valamit. Átvettetem az egyik lábamat a csípőjén és lassan elhelyezkedtem pontosan az ágyékán, aztán ajkaira hajoltam, hogy megkapjam a szerintem megérdemelt jutalmamat. Justin is megérdemeltnek ítélte, mert vad csókot kezdeményezett, nem félt harapni sem, ami engem csak még inkább beindított. Így, hogy már csak a bugyim és az ő boxere választott el minket egymástól a vágyunk egyre csak fokozódott. Időről időre felnyögtünk mindketten, amikor a csípőmmel nagyon apró köröket írtam le, teljesen Justinhoz simulva. Ujjait később a hátamon éreztem meg. Egyetlen mozdulattal találtak rá és kapcsolták ki a melltartómat, amit aztán Justin a földre ejtett. Kicsit felemelkedtem, megszakítva így a csókot, de nem bántam, mert az érzés, ahogy Justin kezei rásimultak a melleimre, majd körkörösen mozogni kezdtek rajta, bőven kárpótolt. Szinte önkívületben voltam és a fejemet teljesen hátrafeszítve, kezeimmel Justin combján megtámaszkodva sóhajtoztam, de ezt is csak fokozta az, amikor Justin felült és ajkait nyakamra szorította, aztán egyre lejjebb haladva egyszer csak a nyelvét éreztem meg a kezei helyén. Ügyesen játszott, egyre inkább emelve ezzel az én szenvedélyemet és a sajátját is. Elképzelésem sem volt, hogy milyen lesz a beteljesülés, amikor már ez is ennyire élvezetes.
Hátamra csúsztatta a kezét, maga alá gyűrt, és megint a hasamat vette célba, csókok milliót hagyva a bőrömön. Két kezével közben a csípőmet markolászta, néha egyre erősebben megszorítva, aztán ujjait rásimította az egyetlen testrészemre, amit még borított egy apró textil. Elakadt a lélegzetem, ahogy rátalált a legérzékenyebb pontomra és finoman mozgatni kezdte a kezét. Közben egyetlen egyszer sem szakította el tőlem a pillantását, vad vágy tükröződött belőle. Nekem be kellett hunynom a szemem. Vállába markoltam és sóhajtozni kezdtem, majd a a sóhajok nyögésekké változtak.
- Justin...- próbáltam a nevét tisztán kimondani, de ezt is elnyelte egy nyögés. Egész testemben remegtem. Ajkait enyémekre nyomta, aztán a kezét is elhúzta, visszavezette végig a hasamon és a melleimen keresztül egészen a nyakamig. A testemben és a hasamban lévő remegés nem hagyott alább, minden sejtemben éreztem, hogy hamarosan egymáséi leszünk Justinnal. Könnyed mozdulattal, ám mégis remegő kezekkel szabadított meg a bugyimtól, amitől újra feszült lettem, de hamar elhessegettem minden gondolatot. Akarom őt! Nem fogok a szerelmem előtt szégyenlősködni. Újra egy puszit nyomott a számra, ezt azt hiszem egy afféle nyugtatásnak szánta, aztán elhúzódott és a nadrágja zsebéből elővett egy óvszert. Két gondolat futott át a fejemen. Az egyik, hogy ezek szerint Justin fel volt készülve erre, tervezte, hogy mostanában megtesszük. A másik pedig az, hogy ez az utolsó lehetőségem, hogy megállítsam. Ránéztem és csak a hihetetlenül kívánatos testét és a gyönyörű arcát láttam, amitől biztos voltam benne, hogy nem fogom megállítani, hiszen mindennél jobban szeretem és akarom őt. 
- Biztos vagy benne, Em?- súgta, valószínűleg hasonló gondolatok cikáztak az ő fejében is.- Nem akarom, hogy csak miattam...- kezdte, de egyből közbe vágtam.
- Biztos vagyok benne.- a hangom olyan erőtlenül hatott, hogy szinte nem is hallottam mást csak a zihálásom.- Nem miattad, hanem miattunk.- suttogtam és mélyen a szemébe néztem.- Te? Te készen állsz?- kérdeztem, mert felvetődött bennem a gondolat, hogy ő is elbizonytalanodhat.
- Igen.- mosolyodott el, aztán láttam, hogy leveszi az utolsó ruhadarabot is magáról. Ismét átkoztam, hogy ilyen kevés a fény a szobában, mert nem láthattam rendesen így teljes egészében most sem. Ő viszont végigvezette rajtam a pillantását, aztán lábaim közé helyezkedett, és bár neki is ez volt az első alkalom, mégis meglepő gyakorlottsággal helyezte fel merev hímtagjára az óvszert. Készségesen nyitottam szét a lábaim jobban és a térdeimet is felhúztam. Egész testem bizsergett és remegett, attól ami ránk várt. Justin még mielőtt fölém hajolt volna ránk borította az eddig az ágy végébe rugdosott takarót, aztán alkarján támaszkodva fölém magasodott, újra megcsókolt közben pedig eltüntette másik kezét közöttünk. 
- Állíts meg, ha fáj.- kérte komolyan, mire bólintottam és nagyot nyeltem.- Vigyázok rád!- ígérte, a hangja nagyon gyengéd volt.
- Szeretlek!- súgtam neki mosolyogva és kezemet arcára simítottam.
Az ő arcán is felvillant erre a mosoly, aztán még egyszer mélyen a szemembe nézett, hátha észrevesz bármiféle ellenkezést. Eszembe sem volt ellenkezni, mindennél jobban akartam már érezni. Justin szemeiben csak a színtiszta szerelmet és vágyat véltem felfedezni, ez pedig elűzte a nyugtalanságomat.
Mindvégig az arcára koncentráltam, miközben nagyon óvatosan és lassan belém hatolt. Éreztem a fájdalmat, és hangot is adtam ennek. Sóhajtások és nyögések szakadtak fel belőlem, de most nem olyanok, mint az imént, amit a kéj váltott ki. A feszítő érzés okozta ezeket a hangokat, amik miatt körmeimet a lepedőbe vájtam. Justin nagyon lassan kezdte mozgatni a csípőjét, de az első pár lökés így is fájdalmasra sikerült, aztán ahogy egyre inkább ellazultak az izmaim úgy változott át a fájdalom egyre kellemesebb érzéssé. 
Justin a nyakamba fúrta az arcát, és bár hangtalan volt a szuszogásából arra következtettem, hogy élvezi. Lélegzetvételei, hol elakadtak, hol pedig felgyorsultak. Néha hallottam, hogy élesen beszív egy adag levegőt, aztán nem sokkal később ugyanígy kifújta, amitől megborzongtam, mert éppen az én felhevült bőrömet érintette így a lehelete.
Már mindkét kezével mellettem támaszkodott és ajkaival játszani kezdett a nyakamon újra. Én meg csak öleltem magamhoz minél szorosabban, pedig már lehetetlen volt, hogy ennél közelebb legyünk egymáshoz. Nem is hittem volna, hogy ennyire jó lesz. Már így az első alkalommal, az első pár lökés után. Pedig kétségkívül élveztem, jobban, mint eddig bármit. A tudat pedig, hogy Justin ugyanígy élvezi csak még boldogabbá tett.
Gyorsított a tempón, mire én is bekapcsolódtam csípőnk ringatásába. Kezeimet végigvezettem a hátán, éreztem, hogy a teste izzadt, akárcsak az enyém. Fejemet hátrahajtottam és újabb nyögések szakadtak fel a torkom mélyéről, éppen, amikor ő újra kulcscsontomra nyomta édes ajkait. 
Hajába markoltam, mire rám emelte tekintettét, és én azt a gyönyört láttam visszatükröződni benne, amit én is éreztem azokban a pillanatokban. 
Egyre jobban égett a testem, minden érintése nyomán és belülről egyaránt, húzni akartam még az időt, de ugyanakkor érezni is akartam a már a beteljesülést. Justin még az előbbinél is gyorsabban kezdett mozogni, aztán néhány lökés után újra lassított, elnyújtva ezzel ezt a csodálatos érzést.
Úgy éreztem, hogy nem bírom ezt a kellemes feszültséget, ami végig megy a testem minden egyes sejtjén, szinte elégtem tőle. És tudtam, hogy neki is közel már az orgazmus. Hihetetlen ellentét keletkezett bennem, elnyújtani és ugyanakkor közelebb hozni is akartam már az érzést, azt a gyönyört, amit egymásnak okozhatunk.
Újra felgyorsította a lökéseket, ami aztán mindkettőnket magával ragadott, tudtam, hogy már nincs megállás. Az egész testem remegett, ahogy a felettem és bennem mozgó Justiné is. Olyan érzések törtek fel belőlem, amikről eddig még csak fogalmam sem volt. Felemésztett a vágy, hogy végre eljussunk oda, ezért csípőmet közel nyomtam az övéhez, aminek következtében teljesen elmerült bennem. Szaggatott nyögés tört elő belőle, de tudtam, hogy talán pár másodpercnyi ideje van még, így körbe kezdtem mozgatni a csípőmet, aminek meg is lett az eredménye. Hangos, minden eddiginél hangosabb nyögés hagyta el a száját, amit igyekezett a vállamba fojtani, pedig imádtam hallani. De nem is volt időm kiélvezni, hogy végre hallhatom a hangját, mert a következő erőteljesebb lökése nekem is megadta a kegyelemdöfést így az én hangom az övével keveredve egyszerre töltötte be a szobát. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy egyszerre érjük el az orgazmust, de megtörtént. A gerincem megfeszült, a hasam remegett és a levegőért kapkodtam. Nem akartam, hogy ez az érzés csak úgy elillanjon, ezért újra megpróbáltam közelebb nyomni csípőmet hozzá, csakhogy ő is éppen ekkor tette ugyanezt, így minden eddiginél mélyebbre csúszott, ami elképesztő érzéseket váltott ki belőlem. Justin erőtlen nyögése a fülem mellett pedig azt sejtette, hogy rá is ilyen hatással volt. Egyetlen apró, fáradt, de annál nagyobb hatással bíró csípőmozgás volt az, ami a tökéletes véget megadta ennek a felejthetetlen szeretkezésnek.

Erőtlenül borult rám, aztán lassan kicsúszott belőlem és arcát a mellkasomon pihentette. Mindketten levegő után kapkodtunk, lihegésünk felváltotta a szoba csendjét. Rengeteg gondolat cikázott a fejemben, de úgy éreztem egyik sem olyan kifejező, hogy megtörjem vele a meghitt csendünket. Hosszú percekig feküdtünk így, közben ujjaimmal Justin hajába túrtam, csakhogy érezzem, még mindig itt van velem. Lassan csillapodni kezdett a remegésünk és a légzésünk is rendeződni látszott. Végül aztán ő vett magán erőt, hogy felemelje fejét és karján támaszkodva rám emelje tekintettét. Egy ideig csak boldogan mosolyogva néztük egymást, aztán Justin puszilgatni kezdte az arcom minden szegletét, közben én még mindig a hajába túrva akartam még közelebb vonni magamhoz.
- Annyira, nagyon, nagyon szeretlek, Em!-suttogta.
- Én is szeretlek, Justin! Mindennél jobban!- mondtam, de ezt nem éreztem elégnek így inkább magamhoz húztam, hogy a csókommal fejezzem ki mit is érzek.
- Neked is annyira csodálatos volt, mint nekem?- kérdezte, közben ujjait végig vezette kulcscsontomon újra és újra.
- A legeslegjobb, amit csak eltudsz képzelni. Sőt, el sem tudod képzelni, hogy mennyire csodálatos volt.- válaszoltam önfeledt mosollyal.
- Vársz egy pillanatot?- kérdezte, aztán választ sem várva felpattant és csak úgy besétált a fürdőbe. Az az átkozottul kevés fény, most is csak éppen a körvonalait engedte látni, de most nem érdekelt, mert tudtam még rengeteg alkalmam lesz, hogy gyönyörködjek a testében.
Felidéztem magamban újra azt a leírhatatlan érzést, amikor egyszerre léptük át a beteljesülés kapuját. Nem hittem volna, de már most a rabjává váltam. Olyanná vált számomra Justin és a teste által nyújtott érzékiség, mint a drog. Még többet akartam, akár most rögtön, bár ehhez kétségkívül mindketten túl fáradtak vagyunk.
- Mire gondolsz?- kérdezte, amikor visszatért mellém az ágyba és már egy boxer volt rajta ismét.
- Arra, hogy ebből még akarok, egy egész életen át.- nevettem fel halkan, ajkamba harapva, és éreztem, hogy fülig pirulok.
- Hm. Szép gondolat. Mintha csak éppen a fejemből loptad volna ki.- mondta mosolyogva, aztán puszit nyomott a vállamra.- De akkor... ugye nem bántad meg?- nézett rám félve.
- Semmi esetre sem.- ráztam meg a fejem.- Felejthetetlen volt.
- Nekem is.- odabújtam hozzá, a mellkasára fektettem a fejemet, mire ő átölelt.- Ne nézz hülyének, Em, de olyan hihetetlenül tetszik a tudat, hogy én voltam neked az első.- nem néztem rá, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.- Hogy nekem adtad magad.- halkult el, majd puszit nyomott a hajamra.
- Nagyon szeretlek.- feleltem és a mellkasán kezdtem körözni az ujjammal. Persze nekem is nagyon tetszett a tudat, hogy én voltam Justinnak az első, de inkább nem mondtam semmit, mert még a végén kicsúsztak volna azok a még számomra is túl érzelgős gondolatok a számon, miszerint biztos vagyok benne, hogy nem csak az elsők, hanem az egyetlenek is voltunk egymásnak. Így éreztem, és valahol tudtam, hogy Justin is így érez, nem is kell ezt kimondanunk hangosan.
Álmosodni kezdtem, és egyre jobban éreztem, hogy mennyire kimerült vagyok, a szemeim is kezdtek lecsukódni.
- Aludj csak, szerelmem.- suttogta Justin, én pedig szorosabban hozzábújtam, átöleltem derekát, és arra gondoltam, hogy ez volt a legszebb éjszakám, ami csak létezhet. Újra érzékelni kezdtem az eső halk hangját, amint az ablakot verdesi, de nem féltem a vihartól, mert Justinnal voltam. A szerelmemmel, aki ezt a gyönyörű éjszakát megadta nekem.

                                                                         ***

Na, hát akkor. Nem akartam az elejére beszédet írni, mert meglepetésnek szántam, hogy mi történik a fejezetben, így most ide írok le a sok gondolat közül néhányat. Kinek, hogy tetszett? :) Jöhetnek még ilyen részek? Tudom, hogy vártátok már. Írjátok le nekem, kérlek a véleményeteket. Nagyon, nagyon, nagyon örülnék neki, mert ezzel a fejezettel aztán tényleg megdolgoztam. Nagyon sokáig írtam, órákon keresztül, aztán mikor kész lett még másnap is eltartott egy ideig, mire belejavítgatva úgy éreztem, hogy kész. Nem tudom, hogy sikerült-e átadnom az érzéseket... Remélem igen. :) Ha tehetném egy hatalmas cuppanós puszit nyomnék most Usher arcára, mert végig az ő dalait hallgattam, amíg írtam, és segített, hogy hangulatba kerüljek. :) Meg persze Justinéra, mivel ő a főihlető mindig. ( Neki amúgy is adnék, ha tehetném mindenképpen, mert egyszerűen megérdemli.:D) Szóval így a végére most ennyi. Remélem sikerült meglepetést okoznom, és, hogy legalább annyira élvezitek (lehet nem ez itt a legjobb szó :P) a fejezet olvasását, mint én magam az írását. 

Köszönöm! ♥