35. fejezet

Felmentem a szobámba, nagy nehezen felcipeltem a csomagjaimat, aztán leültem az ágyra és az újonnan kapott fényképezőmet kezdtem csodálni. Ez volt az, amire már régóta vágytam, és apa megvette nekem. Kétségkívül jól sikerült meglepetés volt, csakúgy mint a miénk. Az egész úgy történt, hogy miután apa odaadta az ajándékom én természetesen egyből Justinnak akartam eldicsekedni vele, tehát felé fordultam, ő pedig talán azért, mert látta, hogy milyen izgatott vagyok, csak úgy spontán, megszokásból puszit nyomott az arcomra. Ekkor kaptam el apu meglepett pillantását és Allie mindent tudó vigyorát. Scooter aztán nem túl diszkréten megkérdezte, hogy beszéltem-e már apuval, amire persze apu visszakérdezett, hogy mégis miről, bár szerintem voltak már sejtései. Aztán kértem, hogy üljünk le a nappaliba mind és ott elmeséltük Justinnal, hogy mi is történt nagy vonalakban. Visszaidéztem apu számára, azt, amikor egyszer egy közös bevásárlás idején Justinról beszélgettünk. Emlékszem hosszasan ecsetelni kezdte nekem, hogy egy ilyen út során, mint ez az európai sok minden történhet velem, és, hogy hiába is tagadom ő látja, hogy Justinnal túl hamar összebarátkoztunk. Lényegében apu előre látó volt és csak óvatosságra akart inteni. Természetesen nem bocsátkoztunk részletekbe, csak közöltük, hogy a barátság átalakult szerelemmé, aztán Justin udvariasan hozzátette, hogy nem szeretné, ha nekem bármi hátrányom származna abból, hogy együtt vagyunk, így azt tartja szem előtt, hogy minél inkább védjen a sajtó felhajtástól. Letisztáztunk mindent, amire csak apu kíváncsi volt - Allie mindvégig azt hajtogatta, hogy "Én tudtam, nem tudtatok átverni!" - aztán végül is megállapítottam, hogy nem zavarja a dolog, szóval minden rendben ment.

- Emily!- rontott be a szobámba Allie a nyomában Justinnal.- A kedves barátod azt mondja, hogy Betty már tudott rólatok. Igaz ez?
- Hát, igen. De csak, mert véletlenül pont bejött Justin és akkor már nem tudtam letagadni, meg egyébként is muszáj volt  már beszélnem valakivel.- összevissza hadartam, Allie pedig csúnya pillantásokat küldött felém.
- Ne légy rá dühös.- védett meg Jus.- Az én hibám volt.
- De ez nem igazság.- rogyott le mellém az ágyra.- Mindent én tudok meg utolsónak.
- Dehogyis! Még anya sem tudja.
- Tudod, hogy az nem ugyanaz. De!- vidult fel.- Most minden részletet tudni akarok. Justin, kifelé, csajos megbeszélés veszi kezdetét.
- Hé! Én leszek a főtéma. Nem gondolod, hogy jogom van hallani?- vonta fel a szemöldökét szerelmem.
- Nem.- felelte egyszerűen barátnőm.- Ja, és küld be Bettyt. Köszi.- mondta, aztán már el is helyezkedett az ágyamon várva a mesélést.
- Em, nem állsz mellém?- kérdezte Justin csodálkozva.
- Bocsi.- néztem rá bocsánatkérően.- Allievel nem merek vitázni.- mondtam és odasétáltam mellé.- De szeretlek.
- Én is téged.- mosolygott.- Nehogy elmond a hálószobatitkainkat!- figyelmeztetett nevetve, aztán megcsókolt és kiment.
- Szóval vannak hálószoba titkok is már?- vonta fel a szemöldökét Allie, mire én felnevettem és belekezdtem a mesélésbe.
Egész este csak úgy ömlöttek belőlem a szavak, jó volt, hogy végre elmondhattam nekik mindent. Valamikor éjjel aztán már nem bírtam, az időeltolódás és a repülés egyaránt rásegített a fáradtságomra így aztán mindhárman elaludtunk az ágyamon.

                                                                           ~*~


- Olyan rossz volt nélküled fel kelni.- mondta Justin a telefonba.- És aludni és minden.
- Én is meglepődtem, amikor a te arcod helyett Allieét láttam meg.
- Nem lesz ám ebből rendszer. Te velem alszol! Nincs vita!
- Igenis értettem.- nevetem fel.
- Nem sokára átmegyek. Szeretlek!
- Én is téged.- válaszoltam vigyorogva, majd letettük.

- Kész vagy?- állított be szerelmem órákkal később hozzánk, kezében a kocsikulcsa volt, szóval ebből tudtam, hogy már otthon járt és most egyedül van. 
- Kész, mire?- értetlenkedtem. Gyors csókot nyomott ajkaimra köszöntésképpen, aztán bejött a házba.
- Egyedül vagy? 
- Igen.
- Szólj Bettynek és Allienek.- kérte. Egyáltalán nem tetszett nekem, hogy ilyen szűkszavú.
- Miért? 
- Elmegyünk... egy helyre.- vigyorodott el aztán.
- Mármint négyen?- meresztettem rá nagy szemeket.
- Igen.- simogatta meg az arcomat kézfejével.- Nem akarom, hogy azt mondják kisajátítalak, de nem akarok nélküled lenni sem. Ez a megoldás tűnt a legésszerűbbnek.
- Justin!- öleltem át egyből.
- Mi az?- nevetett, kezét a hátamra tette és simogatni kezdett.
- Olyan figyelmes vagy. Te vagy a legjobb!- csókoltam meg.

Most, hogy újra itthon voltam, főleg, hogy Justinnal, a tesómmal és a legjobb barátnőmmel, úgy éreztem, hogy az önfeledt boldogságom kezd átcsapni már-már gyerekes izgatottsággá. De határozottan állíthatom, hogy Justin a hibás. Nem csak én tértem vissza a gyerekkori énemhez, hanem mindenki más is. 
Először azt mondta elvisz minket, kosarazni, de természetesen egy szavát sem hittem, mivel oda már vitt egyszer, és ismertem az út vonalat. Meg egyébként sem úgy készültünk. Aztán előjött egy olyan hazugsággal, hogy csak lemegyünk a strandra. Aha, novemberben. Valószínű. Végül elmondta, hogy korcsolyázni megyünk, aminek Betty és Allie nagyon örült, én meg kénytelen voltam kinyögni, hogy nem igazán vagyok gyakorlott a korcsolyázásba. Justin kicsit csalódott arca láttán, már rögtön szidni kezdtem magamat, amiért ilyen hülye voltam kiskoromban, hogy nem lehetett rávenni a korcsolyázásra, de aztán felnevetett és azt mondta, hogy sejtette. Hát, köszönöm szépen! Ezt sem nézi ki belőlem. Mondjuk most az egyszer jó volt a megérzése. 
- Ne haragudj rá.- szólt közbe Betty.- Emily nagyon rossz kislány volt, nem lehetett rávenni semmire, hogy 5 percnél tovább csinálja. 
- Hm.- ráncolta Justin a szemöldökét vezetés közben. Mivel én mellette ültem, jól láthattam ezt.- Rossz kislány voltál?- vigyorodott el.- Eszembe sem jutott volna.- rázta meg a fejét, de tudtam, hogy ezt ironikus mondatnak szánta.

Amikor megkaptuk a korcsolyáinkat és bementünk a pályára egyből arra gondoltam, hogy Justinnak ennél jobb ötlete nem is lehetett volna. Allie arckifejezéséből már tudtam is, hogy melyik pasi karjaiba fog véletlenül belebotlani. Betty pedig csak egyszerűen szeret emberek közt lenni szóval neki mindegy, hogy mit csinál közbe csak beszélgethessen. Tudtam, hogy ők élvezni fogják, de hogy velem mi lesz...
- Szóval mit jelent az, hogy nem igazán tudsz korcsolyázni? Voltál már azért jégen?- kérdezte Jus.
- Hát...- elhúztam a számat, végig Justin karjába kapaszkodtam, ahogy rámentünk a jégre.
- Ezek szerint nem.- nevetett fel.
- De, úgy, ahogy tesóm mondta. Kb 5 percig, aztán hisztizni kezdtem, hogy ez unalmas és abbahagytam.- vigyorodtam el.- De könnyen tanulok.
- Ne vegyél rá mérget!- nevetett Betty, ahogy elhaladt mellettünk.- Remélem türelmes vagy.
- Jól meggondoltam én ezt?- sóhajtott fel színpadiasan Justin.
- Te? És én? Én fogom összetörni magam.- kezdtem pánikolni.
- Dehogyis! Nem hagyom.- nyomott puszit a fejemre.- Na, most a korlát mellett teszünk egy-két kört, oké?
- De ne engedj el!- kértem.
- Soha!- ígérte, és tudtam, hogy ezt az egyszerű mondatot most rögtön kétféle módon is értelmeztük mindketten.- Lassan próbáld tolni magadat a lábaddal.- kérte én pedig próbáltam végrehajtani az utasítást.- Nem lesz ez rossz.- biztatott.
- Aha, amíg mögöttem vagy és foghatom a korlátot.
- Ugyan már, Em! Görkorizni tudsz?- kérdezte, mire aprót bólintottam, vigyázva, hogy ettől a mozdulattól se veszítsem el az egyensúlyom.- Akkor ez is menni fog.
- Allienek, hogy megy ez ilyen könnyen?- néztem a távolabb lévő barátnőmre, aki még különféle trükköket is képes volt megcsinálni.
- Talán úgy, hogy nem volt olyan akaratos gyerek, mint te.- nevetett a fülembe.
- Most ezzel fogsz cikizni? Mert akkor eltiltalak Bettytől, nehogy többet tudjon mesélni rólam.
- Nem foglak, de olyan vicces belegondolni, hogy milyen kislány voltál. Pontosan előttem van a kép, hogy milyen lehettél.
- Remélem a nagyszüleid sokat mesélnek majd a gyerekkorodról, mert őszintén szólva előttem csak egy édes kisfiú arca jelenik meg, ha erre gondolok.- mosolyodtam el.
- Engedd el a korlátot. Ne aggódj, foglak.
Lassan valóban elengedtem és úgy kezdtem a lábammal tolni magam, de még így is nagyon remegett a lábam, hogy Justin kezei a derekamon voltak.
- Elengedlek, de mögötted leszek. Menj egy kicsit egyedül.- mondta, aztán tényleg eltűntek a kezei.
Kezeimet széttártam, így próbálva tartani az egyensúlyt és sikerült is, talán 2 métert is megtettem, de aztán elhaladt mellettem egy gyakorlott korcsolyázó - aki feltűnően meg is bámult minket, ezt érzékeltem - és kibillentem az egyensúlyozásból. Megcsúsztak a lábaim, de Justin még idejében elkapott így nem terültem el a jégen.
- Nem akarok korcsolyázni.- döntöttem el hirtelen. 
- Pedig olyan jól ment. Egyedül koriztál.- mosolygott rám.
- De, ha nem vagy itt elesem. 
- Mi történt?- jött mellénk Allie.
- Em, majdnem tud már korcsolyázni, de éppen most akarja feladni.
- Na, nem. Láttam, hogy tudtál egyedül menni, de nem értem miért csúsztál meg hirtelen.
- Az a férfi elment mellettem és elterelődött a figyelmem.- magyaráztam.
- Szóval pasikat nézegetsz, miközben itt vagyok mögötted?- vonta fel a szemöldökét Justin, de a hangsúlyából tudtam, hogy csak viccel.
- Igen. Tudom, hogy te is nézegetted a lányokat, amíg a korcsolyákat vettük fel.- vádoltam meg, pedig nem volt igaz. Akkor is azzal volt elfoglalva, hogy mit szerencsétlenkedtem a felvétellel. 
- Persze. Végül is, ha már így rájöttél, akkor elmondom, hogy csajozni jöttem ide.- csipkelődött tovább.
- Ti nem vagytok normálisak.- rázta a fejét nevetve Allie, aztán már ott is hagyott minket.
- Na gyerünk, Em! Most nem foglak elkapni szóval koncentrálj.- szólt aztán újra elengedett.
Csodák csodájára, mire a többiek megunták végre képes voltam rá, hogy kapaszkodás és Justin segítsége nélkül megtegyek egy kört a pályán. Na, persze, ezt még korántsem nevezném korcsolyázásnak, de Justin úgy fogta fel, mintha legalábbis eget rengető dolgot tettem volna ezzel. Beismerem a végére még talán picit meg is tetszett a dolog.
Betty és Allie is vissza-visszatértek hozzánk, aztán egyszer csak Allie elrabolta Justint és egy csodálatos jégtáncot is bemutattak ketten. Justin természetesen a korcsolyázást is, - mint minden mást - remekül csinálta. Úgy szelte át a pályát, mintha második természete lenne a jégen járás.
- Elég volt a jégből, ugye?- karolta át a derekam, amikor látta, hogy már semmi kedvem az egészhez. Olyan 3 órát eltöltöttünk itt, szóval ez szerintem nem meglepő egy olyantól, aki épphogy csak megáll a jégen.
- Felőlem mehetünk, ha nincs már hozzá kedvetek- vontam vállat.
- Em, neked nincs már kedved.- mondta a nyilvánvalót.- Nem volt olyan jó ötlet ez, igaz?- szomorodott el.
- De, igen tetszett.- mosolyogtam rá.- De azt hiszem, ahhoz, hogy igazán élvezni tudjam kicsit több gyakorlás kell.
- Majd eljövünk még, ha lesz kedved.- mondta, aztán puszit nyomott az arcomra.

- Emily láttad azt a srácot, akivel koriztam?- kérdezte, amikor beültünk kajálni.
- Melyiket?- mosolyodtam el, mert valóban több srác is volt körülötte.
- Azt a jóképűt.- magyarázta izgatottan.
- Arra gondolsz, mikor Justinnal koriztál?- nevettem, de úgy tűnt csak én tartottam jó poénnak, mert ő és Betty lesújtó pillantással néztek rám. Justin magához húzott és felnevetett, de szerintem ő is csak azért, mert megint épp az ő hiúságát legyezgettem ezzel.
- Hagyjuk. Az a lényeg, hogy elkérte a számom.- vált újra izgatottá barátnőm.
- Tök jó. - mosolyogtam rá.
- Reménykedj, hogy fel is hív.- lombozta le egyből Betty.- Ti egyébként egy kicsit sem tartotok attól, hogy milyen cikkek lesznek ebből? Csak úgy konkrétan három felől vettem észre, hogy fotóznak.
- Nem titkolózunk már.- vont vállat Justin.- Vagy titeket zavar...?- vált egyből zaklatottá.- Mert nem akarom, hogy miattam kellemetlen helyzetbe kerüljetek.
- Hát, csaknem fognak mostantól aláírást kéregetni tőlem az utcán.- vont vállat tesóm.
- És különben is kit érdekel? Tök jó nap volt, nem? Köszi, Justin, hogy elhoztál.- vidult fel Allie újból.
- Nincs mit. És szerintem is egy jó nap volt.- mosolygott visssza Jus.
- Emily gondolom nem élvezte ennyire.- vetett kárörvendő mosolyt rám Betty.
- Én is szeretlek, tesó.- mondtam gúnyosan.
- Nem baj Emilyt majd kárpótolom valahogyan.- csókolt meg röviden Justin, és bár elég halkan súgta a fülembe mégis hallották a többiek is.
Valahogy sejtettem, hogy ezek után már megint én leszek a téma, és igazam is lett. Betty újra elkezdte a régi sztorik mesélését, amit én csak mosolyogva tűrtem, mert annak ellenére, hogy éppen vicces vagy ciki dolgok derültek ki rólam, mégis jól éreztem magam, mert egyszerre lehettem a szerelmemmel, a testvéremmel és a legjobb barátnőmmel.