27. fejezet

Olaszországot azt hiszem kihúzom a kedvenc országaim listáról. Az egész ott tartózkodásunk alatt rossz idő volt és persze, hogy Justinnak alig volt ideje. Scooter ide oda rángatta - persze ő sem önszántából - és a nap végére mindig olyan volt, mint aki lefutotta a maratont. Sajnáltam őt, még ha nem is panaszkodott akkor is tudtuk, hogy kezd elege lenni. Kezdem ott, hogy Nápolyban rengeteg fotós várt ránk a reptéren és egyre több arra irányuló kérdést kaptunk, hogy mi van köztünk. Pedig a legtávolabb haladtunk egymástól, de hát nyilván nem hülyék az emberek, én is gyanakodnék a helyükben. Csak, hogy ez nekünk nagyon nem jött jól. Másnap már láttuk is az újságcikkeket, de amin nagyon meglepődtünk, Justin is és én is az az volt, hogy Scooter nem akadt ki. Illetve kiakadt, de nem minket hibáztatott. A fotósokat és az újságokat szidta, de kegyetlenül. Carin azt mondta bízzuk csak rá, majd ő lenyugtatja. Hát ebbe szívesen beleegyeztem ugyanis nem tudtam mit kezdeni a dühkitörésével. 
- Van egy olyan érzésem, hogy nem mehetünk Milánóban várost nézni.- mondtam Justinnak és Fredonak, akikkel kiterveltük ezt. 
- Ugyan már. Nem kell ebből ekkora ügyet csinálni.- legyintett Fredo.
- Kitalálunk valamit.- biztatott Justin is. Jól esett meg minden, csak annyira nem hittem nekik. 
A szobánkban voltunk és pakolgattam a cuccokat, mivel holnap indulunk. Itt igazán keveset voltunk, de az elég is volt. Egyáltalán nem mászkáltunk el semerre - illetve Justin igen, de csak a kötelező programokra - még annyit sem, mint más városokban, köszönhetően a "fogadóbizottságnak". 
- Te, Emily!- szólt Fredo.- Nem is tudtam, hogy régen festett hajad volt.- nevetett fel, mire felé kaptam a fejem és láttam, hogy az igazolványomat nézegeti.- Egyébként igazán cuki a középső neved.
Erre persze Justin is felnézett és szinte egy időben rohantuk oda Fredohoz, én azért, hogy kikapjam a kezéből az igazolványt, Justin meg azért hogy megnézze a nevet. Justin gyorsabb volt és elvette a barátja kezéből a kis kártyát. Előbb rám vigyorgott egy afféle "most megvagy" vigyorral, majd elolvasta a nevet, én meg beletörődően felsóhajtottam.
- Catelynn?- felhúzott szemöldökkel méregetett, de láttam, hogy magában mosolyog. 
- A nagymamám neve volt. Az anyai.- magyaráztam. 
- Nekem volt egyszer egy Catelynn nevű csajom.- mondta Fredo.
- Szerintem meg szép név.- mosolygott most már nyíltan Justin.
- Na, persze. Mernél más mondani.- forgattam meg a szemem, majd visszaindultam a ruha kupac felé.
- Komolyan mondom.- lépett mögém, félre söpörte a hajam és puszit nyomott a nyakamra. Szembe fordultam vele és röviden megcsókoltam.
- Most nyugodtabb vagy?
- Igen.- nevetett. 
- De nem szólíthatsz így!- kötöttem ki egyből.
- Megígérem!- felelte határozottan, majd visszatért eddigi elfoglaltságához, vagyis, hogy az ágyon fekve nézte, hogy elpakolom az ő cuccait is. Nem erőltette meg magát.
- Justin idősebb nálad?- kérdezte csodálkozva Fredo, aki még mindig az adataim ellenőrzésével volt elfoglalva. 
- Csak két hónappal.- vontam vállat.
- Kár, hogy májusban születtél. Lenne kedvem egy szülinapi bulit csapni.- húzta el a száját erre.
- Milyen volt a 18. szülinapod, Em? Nagyon vadultatok Allievel?- kérdezte Jus nevetve.
- Mi van ma, faggassuk Emilyt nap?- kérdeztem vissza.- Egyébként nem vadultunk. Képzeld még csak meg sem ünnepelhettük rendesen, mert készültünk a vizsgákra. 
- Na, kölyök te ezt nem mondhatod el magadról.- röhögött fel Fredo.
- Te talán annyira megünnepelted?- húztam mosolyra a számat én is.
- Nem akarod te azt tudni.- felelte erre barátja.
- Szerintem nem volt gáz.- vont vállat Justin.
- Ja, mivel a felére nem emlékszel. 
- Igazad van tényleg nem akarom tudni.- mondtam elnéző mosollyal.
- Szerintem a 21-en jobb lesz odafigyelni. Akkor már legálisan ihatsz, bajok lesznek belőle.- nevetett még mindig Fredo.
- Leszállhatnál erről a témáról.- dobta neki az egyik párnát Justin, én meg jót mosolyogtam ezen. Lám-lám Justin sem szereti, ha előkerülnek a cikis dolgai.


                                                                           ~*~


- Fredo, abból nem lesz pletyka, ha veled látnak? Vagy neked már mindegy, úgyis annyi csajjal kerültél hírbe?- kérdeztem nevetve. Fredoval már kb 2 órája Milánó utcáit jártuk, mindenféle üzletbe benéztük, megálltunk minden kis látványosságnál. 
- Dehogy! Engem nem hoztak hírbe sok csajjal. Minek nézel te engem?- kérdezte felháborodva.
- Hát... őszinte legyek?- húztam széles mosolyra ajkaim.
- Inkább ne.- nyögött fel és elnevette magát.- Egyébként nem lesz gond. Ha esetleg írnak valamit rólunk, akkor legalább leszállnak kettőtökről. Nem ezt akarjátok?
- De, igen. De az sem jobb, ha veled hoznak össze. A legjobb lenne, ha rólam egyáltalán nem írnának.- húztam el a szám.
- Üdv a hírességek világában, kislány.- tárta szét a karjait.
- Szerinted mikor érnek vissza Justinék?
- Úgyis hívni fog, ha vége a koncertnek. Gyere, ezt a helyet imádni fogod.- mondta, majd behúzott egy hatalmas cukrászdába, ahol szebbnél szebb és finomabbnál finomabb édességek vártak rám.
Nekem ez kb felért a mennyországgal. Hálásan néztem Fredora, és azt fontolgattam vajon mennyire fog szeretni Justin, ha elhízom. Nekem ennem kell ezekből, ha törik, ha szakad.
- Tudod, hogy most álmaim cukrászdájába hoztál be éppen?- kérdeztem Fredot két falat közt, amikor már a saját kis hangulatos asztalunknál ültünk.
- Valahogy sejtettem.- nevetett fel.
- Miért ilyen egyértelmű mindenki számára, hogy édességfüggő vagyok?
- Láttad te már magadat vacsora közben? Téged az éltet, hogy a végén mindig van valami desszert.- válaszolta mosolyogva.
- Hát... ebben határozottan van valami igazság.- bólogattam.- Nem akarsz adni egy kicsit a fagyi kelyhedből?- kérdeztem aztán elővéve a legártatlanabb nézésem, mire Fredo csak nevetve elém tolta a poharat.
Három sütivel és Fredo fél fagyijával később már újra az utcán voltunk és mivel elkezdett az ég felhősödni úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk. Éppen amikor befordultunk a szálloda felé, akkor csörrent meg a mobilom.
- Szia Justin.
- Em, te mégis hol a fenében vagy?- kérdezte egyből nem túl kedvesen.
- Mindjárt visszaérünk. Tényleg 2 perc. Szia.- mondtam és már le is tettem, mivel tényleg nem lett volna értelme telefonon beszélnünk.
- Justin ideges?- kérdezte Fredo, mire bólintottam. Nem csodálom, hogy hallotta, Justin szabályosan kiabált velem. Ez nagyon nem tetszett nekem.
- Szerintem most ne gyere be.- kértem mikor kiszálltunk a liftből. Most ő bólintott, aztán én beléptem a szobánkba.
- Justin!- szólítottam, mivel nem láttam sehol. Majd' a frászt hozta rám, mikor előlépett a fürdőből. Elég morcos arcot vágott.- Jézusom ne ijesztgess!
- Rossz a lelkiismereted, mi, Em?- kérdezte, a hangjából áradt a gúny.
- Mi bajod?- próbáltam nyugodt lenni.
- Nekem? Ugyan már.- előhúzott egy pólót magára vette, majd megállt velem szemben.- Nem emlékszem mit is mondtál mielőtt elmentem a koncertre, hova mész?- folytatta azzal a gúnyos hanggal tovább.
- Nem mondtam semmit.- feleltem még mindig higgadtan. Tudtam mi a baja, csak nem éreztem jogosnak a kiakadást.
- Aha, akkor mégsem én vagyok a hülye.- húzta el a száját.
- Igazság szerint, Justin, nem érzem jogosnak, hogy ezt a gúnyos hangnemet használd.
- Máshogy beszéltek hozzád ma, ugye? Teljesen megértem.
- Nem! Te nem szoktál így beszélni velem. És most se tedd, mert nincs hozzá jogod.- emeltem fel kicsit a hangom.- Mi bajod van? Elmentem a városba. És? Összedőlt a világ?
- De kivel mentél, Emily? Nem rémlik, hogy úgy beszéltük meg, hogy elmegyünk hárman?
- Te is tudod, hogy annak nem lett volna jó vége.- feleltem halkan.
- Persze, akkor mostantól majd akárhol vagyunk menj inkább Fredoval, mert ha az ő közelében látnak annak jó vége lesz.- ironizált tovább.- Sőt! Talán ne cseréljek szobát vele, hátha abból is baj lesz, hogy közös szobánk van? 
- Nem hiszem el, hogy féltékeny vagy a legjobb barátodra!
- Én sem, Em ugyanis még alig egy hete mélységesen utáltátok egymást.- vágta oda.
- Most meg ez a baj? Akkor azért voltál oda, mert nem kedveltük egymást. Képes vagy rá, hogy eldöntsd mit akarsz?- álltam meg egy pillanatra, de aztán folytattam is.- De inkább ne is válaszolj! Attól, hogy most te megőrültél nem fogok haragudni Fredora. 
- A mai nap után főleg nem, ugye?
- Justin, te végig gondolod ezeket a mondatokat vagy csak kimondod őket? Mit gondolsz mi volt ma?- kérdeztem rá, mert valóban érdekelt az elmélete. Egy ideig csak mereven nézett rám, aztán elfordult és úgy válaszolt.
- Lehet, hogy inkább nem akarom tudni.  
- Nem akarod tudni?- ismételtem megrökönyödve.- Justin, feltűnt neked mostanában az a fontos tényező, hogy én TÉGED szeretlek?- hangsúlyoztam a téged szót. A hangom egyre inkább kétségbeesettnek tűnt, még a saját fülemnek is.
- Az a fontos tényező is feltűnt, hogy mostanában nem jössz velem a koncertekre.- válaszolta csak úgy félvállról, mintha ezt a vitát nem is ő kezdeményezte volna.- Sőt, úgy általánosságban sehova nem megyünk.
- Te is tudod, hogy ez miért van.- feleltem neki.
- A koncerteket nem értem.- nézett rám és a szemeiben most nyoma sem volt annak a csillogásnak, amit vártam és úgy szerettem.
- Ott is meg van az esélye, hogy valaki észrevesz minket- magyaráztam.
- Vagy csak jobban érzed magad mással.- az ő hangja is halk volt most már. Idegesség helyett sokkal inkább a lemondást éreztem ki belőle. Ez fájt.
- Justin, ne mondd ezt!- kértem és át akartam ölelni, de elhúzódott.- Túl reagálod! Fredo nekem épp úgy csak barát, mint mondjuk Kenny. Fáj, hogy nem bízol bennem.- néztem a szemébe csalódottan, majd ott hagytam a szobában egyedül. 
Scooter és Carin szobáját tűztem ki célul, mert úgy éreztem valakivel beszélnem kell. Legalább csak tereljék el a gondolataimat. Scooter persze egyből rákérdezett a feldúltságom okára. Röviden vázoltam nekik, hogy mi a helyzet aztán megkértem őket, hogy ne beszéljenek Justinnal, mert ez a mi problémánk. Scooterre céloztam ezzel a kéréssel, mert szinte látszott rajta, hogy most azonnal kész leordítani Justin fejét. Na, az hiányzott a legkevésbé. Szerencsére Carin szóval tartott, ami úgy egy óráig elég is volt, aztán utána lementünk vacsorázni. Dühített, hogy Justin arcáról még a legkisebb megbánást sem tudtam leolvasni, sőt egyáltalán semmi érzelmet. Persze mindenkinek feltűnt, hogy nem szólunk egymáshoz, így Pattie feltette a kérdést, hogy van-e valami probléma.
- Semmi olyan, amit ne tudnánk megoldani.- válaszolta Justin. Egy pillanatra sem nézett rám, viszont Fredot annál inkább méregette. Nem mondhatnám, hogy gyilkos pillantásokkal, inkább olyan közömbösen. Egyáltalán nem úgy nézett rá, ahogy az ember a barátaira szokott. Na, meg az irántam tanúsított viselkedése sem olyan volt, mint a szerelmesektől elvárható lenne, de ez mellékes. Egy darabig azon törtem a fejem, hogy vajon, hogy kerüljem el, hogy fel kelljen mennem a szobába, de aztán rájöttem, hogy sehogy. Az a szoba ugyanúgy az enyém is, mint az övé. Különben is ő viselkedik gyerekesen, ha nem tetszik neki, hogy ott vagyok menjen el ő.
Végül egyikünk sem ment sehova, de az egész este szótlanul telt. Mikor elmentem zuhanyozni kitört belőlem a sírás. Fájt, hogy képes így viselkedni velem, de még jobban az, hogy nem bízik meg bennem. Nem erről szól a kapcsolat? Őszinteség, bizalom, hűség, szerelem... Számomra egy szemernyi kétség sem volt, eddig ezekben. Tudtam, hogy Justin úgy érez, ahogy én. Eszembe sem jutott, hogy bizalmatlankodni fog. Mielőtt kimentem próbáltam rendezni az arcvonásaimat, de felesleges volt. Justin már aludt - vagy legalábbis úgy tett - és az ágy szélére húzódva, nekem háttal feküdt. Alig hittem el, hogy ilyen makacs és gyerekes, de legfőképpen alig hittem el, hogy úgy fogunk egymás mellett aludni, mint két idegen. Amióta együtt vagyunk az első este volt, hogy sem jóéjt-csók, sem egy szó nem volt köztünk elalvás előtt. Ettől csak még inkább összetörve éreztem magam.

26. fejezet

Sziasztok.

Ehhez a részhez csak annyit szeretnék elöljáróban, hogy nekem nagy kedvencem lett. Remélem olyan lelkesedéssel olvassátok, ahogy én megírtam. :) 

Jó olvasást! :) ♥

Az utóbbi napokban egyre inkább felszabadultnak éreztem magam. Az igazat megvallva imádtam, hogy Justin minden szabad percét rám áldozza. Tudom, hogy ez így elég önző dolognak hangzik, de nem érdekelt kettőnkön kívül semmi és senki. Egészen addig, amíg Pattie fel nem tette a kérdést, hogy a szüleim tudnak-e már rólunk. Hát nem, nem tudtak. Egyáltalán senkinek nem meséltem még el, noha eddig az volt a bajom, hogy nem beszélhettem, most, hogy beszélhettem volna eszembe sem jutott. Egyébként nagyon hiányzott már a családom, Allie, a környék, egy szóval minden. Alig vártam, hogy végre beszélhessek Bettyvel egy kicsit, így meg is beszéltük, hogy egyik este egy hosszú kamerán keresztüli dumálást megejtünk. Igen ám, de ez felvetette a problémát, hogy mégis mikor fogok mesélni az otthoniaknak Justinról és rólam.


- Te beszéltél már rólunk apukádnak?- kérdeztem Justint. Lent ültünk a hotel bár részében, Alfredoval együtt. 
- Még nem. Miért?- kérdezett vissza.
- Nekem el kellene mondanom valahogy apunak és a tesómnak.- mondtam.- Szerintetek, hogy csináljam?- néztem mindkettejükre.
- Csak mondd el! Ne köntörfalazz!- tanácsolta Fredo.- Ismerik már Jusitn, nem?- bólintottam.- Akkor meg nincs min aggódnod. 
- Te magad mondtad, Em, hogy Betty már gyanakodott. Nem fogja őket olyan nagy meglepetésként érni.- felelte Jus és a lábamra simította a kezét nyugtatásképpen.
- De mégsem állhatok elő rögtön ezzel.- válaszoltam nekik.
- Figyelj, mi lenne, ha még egyelőre nem mondnád el?- kérdezte Justin.- Elvégre úgyis nem sokára hazamegyünk egy kicsit. Az ilyesmit meg jobb személyesen közölni.
- Lehet, hogy igazad van.- feleltem elgondolkodva.
- Biztos.- nevetett fel Justin, majd puszit nyomott az arcomra. 


Justin végre azoknak a napoknak az egyikét töltötte amikor egész nap ráért. Egész nap hárman voltunk. Azt bántam csak, hogy a lebukás veszélye miatt nem tudtunk mászkálni egy kicsit a városban. Fel is hoztam ezt a fiúknak, mire Justin megígérte, hogy Milánóban mindenképpen sort kerítünk erre, mivel tudta, hogy arra városra is nagyon kíváncsi lennék. 
Az a bizonyos este amikor hosszasan beszélgethettünk nővéremmel pont akkor következett be, mivel Fredo és Scooter kitalálta, hogy menjenek el hármasban egy producerhez, aki itt nagymenőnek számít állítólag. Nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal Justin nélkül. Egy ideig csak el voltam még Pattievel és Carinnal, de aztán átjöttem a szobámba és nem sokkal később már a nővéremmel beszéltem.


- Szóval Barcelonában vagytok?- kérdezte.- Szép hely?
- Hát... amennyit láttam belőle, igen az.- húztam el a számat kínosan. 
- Hogy érted, hogy amennyit láttál?
- Nem igazán tudunk elmenni sehova. Tudod újságírók paparazzik, rajongók. Justinnak egy nyugodt perce nem lehet.- mondtam neki az igazat.
- Az oké, de neked ettől még lenne időd körbe nézni.- felelte értetlenül nővérem.- Nem ezért akartál annyira menni? Nem vagytok összekötve Justinnal, nem igaz?- kérdezte én meg rájöttem, hogy tök természetesnek veszem, hogy Betty is érti, miért nem megyek én sem, ha Justin nem mehet. Konkrétan majdnem az első pár mondattal lebuktattam magunkat, de még ennek a gondolatnak a végére sem értem, sőt a válaszomat sem találtam még ki, amikor Justin berontott a szobába.
- Em, nem tudod hol van a dzsekim? Tudod a fekete- magyarázta egyből és keresni kezdte.
- Justin, nem úgy volt, hogy ti leléptetek?- kérdeztem vissza fojtott hangon. Tudtam, hogy az előbb én csak majdnem buktattam le magunkat, de most teljesen végünk van.
- Már visszaértünk. Elmegyünk kajálni, Fredoval.- mondta és megtalálta a kabátot így azzal együtt jött oda mellém. Akkor vette csak észre, hogy a laptopom képernyőjéről Betty bámul rám tanácstalanul, aki az előbbi jelenetet végig hallgatta. 
- Ó. Szia, Betty!- integetett neki vigyorogva, de egy kicsit zavarban volt.- Akkor gondolom te nem jössz velünk kajálni.- nézett rám. Megráztam a fejem, mire egy szomorú, de megértő pillantást kaptam.- Majd jövök, jó? Jó beszélgetést. Bocs, hogy zavartam.- nézett újra a kamerába, aztán láttam, hogy csók szándékkal közelített a szám felé, de feleszmélt így egy puszi lett belőle az arcomra.
- Szia.- feleltem neki és még azt hiszem az ajtó becsukódása után jó néhány perccel is arra felé bámultam. Nem akartam, hogy tesóm rákérdezzen a nyilvánvalóra, pedig megtette.
- Szóval ez a helyzet?
- Mire gondolsz?- próbáltam nyugodtnak tűnni. 
- Jártok.- mondta ki, mire én nyeltem egyet.
- Hát... figyelj, ez nem...- kezdtem, de nem tudtam folytatni.
- Nehogy azt mondd, hogy nem az aminek látszik.- nevetett fel.
- Jó, nem mondom.- mondtam beletörődően. Minden mindegy alapon, úgy gondoltam akkor akár már vallhatok is.
- Mióta jártok?- jött az újabb kérdés.
- Egy hónapja.- feleltem őszintén.- De ne akadj ki. Senki nem tudott rólunk. Scooter és Pattie is csak alig néhány napja tudják.- magyarázkodtam.
- Konkrétan mióta ott vagy azóta? Egy kicsit sem késlekedtetek, azt meg mondom.
- Szeretem.- gondoltam, ha már így alakult akkor hadd beszéljek őszintén az érzéseimről. Tudtam, hogy ez hiányzott nekem. Egy jó kis beszélgetés Bettyvel és Allievel. Egyelőre a tesóm volt kéznél.
- És ő is szeret.- mosolyodott el. Az én szám is mosolyra húzódott ettől.
- Látszik?
- Igen. Kicsit.- mondta elgondolkodva.
- Ne mondd el otthon senkinek, jó? Úgy gondoltuk, hogy majd akkor mondjuk el nektek, ha haza megyünk. Ami valószínűleg egy hónap múlva lesz esedékes.- mondtam neki, belekezdve egy másik témába.
- Hazajöttök?- kérdezett vissza meglepve, mire gyorsan elmagyaráztam neki a turnéval kapcsolatos kilátásokat és az azzal felszabaduló idő előnyeit.- Úristen! Ez tökjó, annyira örülök.- nővérem arcán széles mosoly jelent meg. 
- Akkor nem szólsz rólunk? 
- Viccelsz? Végre van valami, amit csak én tudok.- mondta nagy lelkesedéssel.- Ez a hármunk titka.- kacsintott aztán.
- Köszi.- nevettem fel, kicsit talán a megkönnyebbüléstől, hogy ő örül nekünk.
- Mesélj!- kérte aztán.- Minden tudni akarok.
Mesélni kezdtem Londontól elkezdve a koncerteket, az éjszakai egymáshoz átszökéseket, a müncheni esetet, aztán a legszebb emlékemet - bár, ami Justinhoz fűződik mind szép - Párizst és az ott történteket, végül a lelepleződésünkre is kitértem. Betty néha belekérdezett, néha felsóhajtott, vagy csak egyszerűen kinevetett minket. Így lett aztán a mesélésből egy több órás beszélgetés, aminek a végére Justin is visszaért.
- Em, nem fogod elhinni mi történt.- kezdte, aztán megint feltűnt neki hogy még tart a beszélgetésünk.- Bocsi. A fenébe, hogy mindig a legrosszabbkor jövök be.- nevetett zavartan, aztán láttam, hogy nyúl is a kilincs felé.
- Ne strapáld magad, Jus.- mosolyogtam rá.- Vallottam Bettynek.
- Ó.- láttam, hogy megdöbbent, mert reggel nem ezt beszéltük meg, de tudtam azt is, hogy nem neheztel rám emiatt.- Hát... Szóval akkor mit szólsz?- ült le mellém az ágyra és a nővéremre nézett.
- Hogy mit szólok?- kérdezett vissza.- Hát, jó hogy örülök! De azért ajánlom, hogy rendesen viselkedj a kis húgommal, mert kicsinállak.- ezt csak félig szánta viccnek. Mikor az előző barátommal szakítottunk elég csúnya terveket vázolt fel, hogy mivel keserítené meg az életét. Justinnak ezt nem kell tudni, nem akarom elijeszteni.
- Természetesen rendesen viselkedik velem.- feleltem és megforgattam a szemem. Justin tud egyáltalán nem rendes lenni?!
- Nem kell aggódnod! Szeretem a kis húgodat.- mondta Justin mosolyogva, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Jó, jó. Nem kell bemutatót tartani.- szólt ránk Betty nevetve.
- Egyébként hol van Matt?- kérdeztem, mivel egész eddig szóba sem került. Most esett le, hogy az egész beszélgetés alatt be nem állt a szám, csak rólam volt szó. Önző dög vagy, Emily.
- Otthon van. Mióta visszajött valahogy már nem olyan ez köztünk, mint régen.- felelte. Justin tapintatosan felállt és láttam, hogy zuhanyozni készül. Már a fürdő ajtóban levette a pólóját, így persze nem tudtam a tesómra figyelni. Justin feszes hátát kezdtem nézni, ahogy az izmok játszottak rajta miközben mozgott. Nem lehetett nem bámulni. Egyszerűen csak... beindított.
- Emily!- szólt rám tesóm.- Nem is figyelsz.
- Ne haragudj.- kaptam vissza a fejem a képernyőre.
- Mi az? Mit néztél így, hogy majdnem még a nyálad is kifolyt?- nevetett fel hangosan.
- Mi? Nem is.- ellenkeztem egyből, bár nem voltam benne biztos, hogy nem így történt-e. 
- Szerintem szüntessük be a beszélgetést mára. Nálatok már amúgy is késő van.
- Oké. Legközelebb te leszel soron, mindenről beszámolsz, mert most csak én beszéltem végig.
- Megegyeztünk- felelte, majd  elköszöntünk.

Justin közben eltűnt a fürdőben, én meg arra tudtam csak gondolni, hogy ha a felsőteste látványa ilyen hatással van rám, akkor mi lenne, ha teljes egészében látnám. Nem voltam biztos benne, hogy nem korai-e ilyesmiken törni a fejem, és igazság szerint zavarba is hoztam magam a gondolataimmal. Vajon Justin mennyire tapasztalt már e téren? És újra felmerül a kérdés: Egy hónap után normális, hogy ilyen gondolataim támadnak? Jó, nem ez az első alkalom, mert csókolózás közben igenis van úgy, hogy elvesztjük mindketten a fejünket. Megfordult már a fejemben, hogy mi lenne, ha nem állnánk meg. Ráadásul minden ilyen alkalommal akartam is. Persze, lehet, hogy utána megbántam volna, de akkor azokban a pillanatokban... Nos, igen. Justin kifejezetten hatással van rám. 
Arra lettem figyelmes, hogy nyitódik a fürdő ajtaja, majd a vizes hajú fedetlen felsőtestű Justinnal találtam szembe magam. Édesen mosolygott rám, amit nem tudtam minek betudni.
- Mi az?- kérdeztem és feltérdeltem az ágy szélére, majd kitártam a karom felé. Értette is a célzást, odaállt az ágy széléhez kezeit a derekamra tette én pedig a nyakát öleltem át. A mosoly még mindig ott játszott az ajkain.
- Megkönnyebbültél, hogy elmondtad a tesódnak?- kérdezte tőlem.
- Igen, azt hiszem.- feleltem és közben ajkamba haraptam. Kifejezetten nem a tesómmal kapcsolatos gondolataim voltak azokban a percekben. 
- Bocsi, hogy lényegében lebuktattam magunkat.
- Justin!- szóltam rá.- Elhiszed, hogy nem érdekel?- kérdeztem tőle és még közelebb húzódtam hozzá. 
- Hát akkor mi érdekel?- súgta közel a számhoz.
Nem feleltem, hanem helyette csókot kezdeményeztem, amit Justin készségesen viszonzott is. Percekig csókolóztunk, majd elváltam mikor kezdett a helyzet túlságosan melegedni. 
- Megyek zuhanyozni.- jelentettem ki, csak, hogy mondjak valamit, majd valóban eltűntem a fürdőben.
Igyekeztem gyorsan végezni, aztán, mikor kiléptem az ajtón láttam, hogy Justin már az ágyban fekszik és a telefonjával babrál. 
Mellé feküdtem, de nem értem hozzá csak néztem őt. Végig néztem rajta teljes egészében. Az arcvonásai, a szemei, a szája, végül a felsőtestén kalandoztam el. Minden túl tökéletes volt, mind túlságosan vonzott engem.
- Mi az, Em?- kérdezte és félretette a telefont. Valószínűleg feltűnően csodálhattam. Felém fordult, érdeklődve vizslatta az arcom. 
- Milyen volt a fiúkkal az estéd?- kérdeztem, mivel más nem jutott eszembe. Nem mondhattam neki mégsem, hogy "bocsi, csak épp nem bírok a hormonjaimmal".
Justin aztán elkezdte mesélni, hogy mennyire jó stúdióban jártak, és, hogy az a producer tényleg mennyire profi, de én meg közben a száját figyeltem - ezek szerint megint túl feltűnően - így abbahagyta a mesélést és újra rákérdezett.
- Mi van veled ma este, Em?- szája szegletében kis mosoly bujkált, a hangján érezhető volt a kíváncsiság.
Kicsit közelebb csúsztam hozzá így ő könnyedén át tudta vetni karját a derekamon.
- Mennyire voltak komoly barátnőid előttem?- vágtam egyből a közepébe a témának. Hangom halk volt és Justin is ugyan ilyen halkan kérdezett vissza.
- Hogy érted azt, hogy komoly?
- Hát... úgy.- mondtam rettentő elmés válaszom.- Volt köztetek... minden?- tértem ki megint az egyenes kérdés feltevése alól.
- Mi minden?- kérdezett vissza újból. Nem tudtam eldönteni, hogy azért csinálja mert jól szórakozik a zavaromon vagy valóban nem érti. 
- Lefeküdtél velük?- nyögtem ki egy nagy levegő vétel után. Justin nagy szemeket meresztett rám a kérdés hallatán, majd nyelt egyet.
- Hát... Miért te?- kérdezte habozva. Ezek szerint váratlanul érte a kérdés, mivel zavarba jött.
- Én kérdeztem előbb.- mosolyodtam el halványan.
- Nem volt annyira komoly egyik sem.- válaszolta aztán.
Ez egyrészt megkönnyebbüléssel töltött el, másrészt meg mi a fene? Justin ennyire jó fiú lenne? 
- Miért?- kérdeztem, de rögtön meg is bántam. Milyen hülye kérdés ez?!
- Előbb válaszolj te is.- kérte és most ő mosolyodott el.
- Nekem sem. Mármint nem, nem feküdtem le senkivel.- mondtam ki.
- Én fiatalnak éreztem magam hozzá - felelte.- És jobban belegondolva nem is éreztem, hogy meg kéne tennünk.
- Én sem.- feleltem őszintén. Igazából két barátom volt és a Justinnal való kapcsolatomat figyelembe véve kijelenthetem, hogy beléjük nem voltam szerelmes. Vagy csak a szerelem egy gyenge változatát éreztem. 
- Honnan jött ez a téma neked? 
- Nem tudom, csak úgy... Szerinted nálunk...- kezdtem, de inkább abbahagytam.- Hagyjuk.- mondtam zavartan, majd a párnába fúrtam az arcomat.
Justin ujjait éreztem meg a hajamon végigsimítani, majd az ajkait a vállamon.
- Em, most miért vagy zavarban?-  kérdezte halkan. Nem feleltem így folytatta.- Beszélhetünk ilyesmiről. Előttem nem kell szégyenlősködnöd.
Felnéztem rá, és meglepődtem milyen közel van az arca. 
- Csak... nem tudom. Olyan hatással vagy rám, amin magam is meglepődöm.- mondtam ki az igazat.- És eszembe jutott, hogy ez kicsit talán korai hiszen még annyira az elején vagyunk mindennek. De hagyjuk inkább, felejtsd el.- kértem és ismét elfordítottam a tekintetem róla.
- Szerinted te nem vagy hatással rám?- nevetett halkan a fülembe, a kezeit most lecsúsztatta a derekamra.- Mit gondolsz mennyire kell visszafognom magam, amikor ennyire kívánatos vagy?- megborzongtam a szavai hallatán és a szívem hangos és őrült dobolásba kezdett.- De nem kell még megtennünk, Em. Nem sietünk sehova, nem igaz?- nézett újra a szemembe.
- De.- feleltem neki, hisz igaza volt. Rengeteg időnk van egymással, hogy kiélvezzünk minden percet. 
- Soha ne légy zavarban előttem, Em.- kérte halkan.- Nem erről szól az egész? A szerelmem vagy, természetesen mindent megbeszélhetsz velem és meg is kell beszélnünk mindent, beleértve ezt is. 
Most ő hajolt felém és ajkait enyémekre helyezte. Lágyan csókolt, mégis szenvedélyesen, és néhány perc után újra ott találtam magam, ahol akár azt sem bánnám, ha az engem cirógató kezei letépnék a pólómat és nem állnánk meg. Ő tisztábban gondolkodott és lassítani kezdte a tempót, amit eddig én diktáltam, de nem húzódott el. Helyette áttért a nyakam csókolgatására, amitől egy nyögés hagyta el a számat ujjaimmal pedig hol Justin vállait markoltam, vagy éppen végig húztam őket a hátán és a mellkasán. Percek múlva újra rám nézett, egy rövidebb időre újra ajkaimra nyomta sajátját, aztán  mosolyogva elhúzódott.
Alig hittem el, hogy Justinnal ennyire egyszerű és kellemes minden. Szorosan hozzábújtam, és azon gondolkoztam vajon hány lány van még a világon, akinek ennyire édes barátja van, mint nekem. Kivételesnek éreztem magam, de nem csak azért, hogy Justin az enyém, hanem azért is, mert ő is azt éreztette velem, hogy az vagyok.

25. fejezet

A második madridi napon sem lettünk barátok Fredoval, és ez feltűnt Justinnak is. Igazság szerint ez a nem kedveljük egymást dolog abban nyilvánult meg, hogy kerültük egymást. Egy kimondatlan egyesség alakult ki nap végére köztünk: amikor én voltam Justinnal akkor ő keresett valami elfoglaltságot magának, amikor ő volt vele, akkor meg én hagytam kettesben őket. Este aztán nem hagyhatta szó nélkül ezt Justin. Vacsora után mondta, hogy menjek át hozzá (végül nem hozakodott elő Scooternél a közös szoba ötletével) és rákérdezett, hogy mi bajom a haverjával.
- Nincs vele bajom.- feleltem egyszerűen.
- Em, ne akarj átverni. Valami van.- nézett a szemembe. 
- Nem tudom, Justin, oké? Az elejétől kezdve érzem rajta, hogy nem szívesen lát a közeledben. Ezért hagytam ma, hogy ketten csináljatok programokat. Nem akarom, hogy a barátaid azt mondják rám, hogy megváltoztatlak vagy miattam nincs időd rájuk. 
- Biztos, hogy nem gondolja ezt.- mondta határozottan. 
- Beszéltetek rólam? Érdekelte, hogy hogyan ismerkedtünk meg vagy bármi?- kérdeztem.
- Hát... nem.- felelte meglepődve.
- Szerintem azt gondolja rólam, hogy kihasznállak.- mondtam meg neki, ami egész nap a fejemben motoszkált.
- Ne már, Em.- nevetett ki Justin.- Biztos vagyok benne, hogy nincs igazad.
- Miért gondolod azt, hogy nekem van bajom Fredoval? Az eszedbe sem jutott, hogy inkább neki van velem? 
- Nem értem mi baja lenne veled.- értetlenkedett tovább.
- Kérdezd meg tőle.- vetettem neki oda.
- Meg is fogom.- mondta.- Én azt szeretném, ha hárman együtt csinálnánk programokat, nem úgy, mint például ma. Komolyan azt hittétek, hogy nem tűnik fel?
- Nem tudom. Én is szeretném, ha megkedvelne vagy legalább nem kerülne ilyen feltűnően.- feleltem neki.
- Holnap megbeszélem vele. De szerintem túlreagáljátok mindketten.- mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Eldöntötted már a turné sorsát?- váltottam témát.
- Igen. Belevágunk az új tervbe.- mosolygott rám szélesen.
- Úristen, Justin! Úgy örülök.- hirtelen a nyakába vetettem magam, amitől kicsit kibillent az egyensúlyából és az ágyon hanyatt fekve kötöttünk ki. 
- Em, ilyen támadásokat ne nagyon indíts ellenem.- kérte nevetve.
- Miért? Nem tetszik, hogy rajtad fekszem?- kérdeztem csalódottságot színlelve.
- Ami azt illeti, de nagyon is tetszik.- mondta és egy mozdulattal fordított a helyzetünkön, most én kerültem alulra.- Nem te mondtad, hogy ne feszegessük azokat a bizonyos határokat?
- Néha kellenek kivételes alkalmak.- vigyorogtam rá, majd csókra nyújtottam ajkaimat, amit Justin rögtön meg is adott.

                                                                         ~*~

- Fredo, Justin, gyertek már!- szólt rájuk Scooter mikor még mindig az asztaltól néhány méterre hülyéskedtek.- Veletek normálisan vacsorázni... lehetetlen.- sóhajtott fel.
Nagy nehezen elhelyezkedett mindenki, aztán megkaptuk az ételt is. Valahogy most, hogy két fővel bővült az asztaltársaságunk kicsit nagyobb volt a hangzavar. Scooter egyszerre akart beszélni mindenkivel, Kenny szintén, mi többiek meg általában a mellettünk ülővel próbáltunk szót érteni. Justin ült mellettem az egyik oldalról, Pattie a másikról.
Carin lefoglalta Pattiet valami témával, Justint meg Fredo. Én úgy igazából nem voltam nagyon beszélgetős hangulatomban. Csendesen eszegettem - bár nem volt étvágyam, pár falatot mégis legyűrtem - és hallgattam a többiek párbeszédeit.
- Húgi, veled meg mi van?- kérdezte Scoo. Feltűnt neki, hogy még az a túrótorta sem dobta fel annyira a hangulatom, továbbra is csendes megfigyelő voltam.
- Nem tudom. Furán érzem magam.- mondtam és el is toltam magam elől a tányért.
- Fáj valamid, Em?- fordult felém Justin, és egyből aggódó szemekkel kezdett vizslatni.
- Nem.- megráztam a fejem, és nyugtatásként próbáltam valami mosolyfélét is kipréselni magamból. Igazából fájt egy kicsit a fejem és émelyegtem is, de tudtam, hogy úgyis elmúlik, akkor minek keltsek pánikot bennük?!
- Várj...- szólt közbe Fredo.- Te most akkor Scooter húga vagy?- nézett rám érdeklődve.
Ismét nemet intettem a fejemmel.
- Az unokahúga.- válaszoltam, mire csodálkozó pillantást kaptam tőle.
- Nehogy azt mondd, hogy nem tudtad!- nevetett fel Justin.
- Az Emily Braunból nem volt gyanús?-kérdeztem tőle.
- Ember, akkora hülye vagyok!- mondta Fredo, amire Scooter és Justin egyetértően válaszolta, hogy "Tudjuk".
- Miért, egyébként mit hittél, hogy kerültem a képbe?- kérdeztem érdeklődve.
- Fogalmam sincs. Tényleg, kölyök azt sem kérdeztem meg, hogy hogy ismerkedtetek meg.- nézett hirtelen Justinra.
- Scooterék esküvőjén.- felelte Justin, láttam, hogy ő sem érti az egészet.
- Akkor mi már elvileg találkoztunk is?- kérdezte Fredo ismét tőlem.
- Szerintem nem. 
- Uh... Emily, bocsi, de totál abban voltam, hogy valami kívülálló vagy. Úgy értem azt hittem valami rajongó vagy ilyesmi.
- Ahhoz elég jó színésznek kéne lennie.- szólt közbe Scooter.
- Ezért voltál velem ellenszenves?- kérdeztem érdeklődve. Fredo bólintott. 
- Haver, te akkora hülye vagy.- mondta Justin is neki.- Az egy dolog, hogy Emilyben nem bíztál, mert nem ismered, de hogy bennem sem... Ez elég durva.
- Ne haragudj tényleg.- nézett rám újból. 
- Nem haragszom.- mosolyogtam rá őszintén.- Sejtettem, hogy azt hiszed kihasználom Justint.
- Ez nagyon égő.- mondta, aztán kínosan felnevetett. A többiek is nevettek, kivéve Justint. Ő engem figyelt. Egyre inkább úgy éreztem, hogy kijön belőlem az a pár falat ennivaló is, és valószínűleg ez látszott is rajtam. 
- Em, rosszul vagy? Elfehéredtél.- mondta és a kezét az arcomra simította.
- Nem vagyok jól. Felmegyek inkább.- mondtam, mire egyszerre mindenki fel ajánlotta, hogy felkísér, de végül Justin jött csak fel velem.
- Hozzak valamit? Fáj valamid?- kérdezte már legalább harmadszorra, mikor beértünk a szobámba.
- Nem. Megyek megmosom az arcom.- mondtam neki, majd a fürdőbe mentem.
Belenéztem a tükörbe és láttam, hogy valóban elég sápadt az arcom, a szemeim pedig jobban csillogtak, mint kellett volna. Mikor visszamentem a szobába Justin már megvetette az ágyat. Jó csak a díszpárnákat kellett leszednie, de akkor is aranyos volt tőle.
- Nem mész vissza?- kérdeztem tőle, mielőtt elindultam volna zuhanyozni. Reméltem, hogy az majd segít egy kicsit.
- El vannak nélkülem is.- vont vállat mosolyogva és éreztem, hogy minden mozdulatomat figyeli, ahogyan összeszedtem a fürdéshez szükséges dolgaimat.
- Justin, jól leszek.- mondtam neki megnyugtatásként.- Nyugodtan visszamehetsz. Lezuhanyzok és szerintem rögtön aludni is fogok.
- Jó. Én is.- mondta nekem, mintha ez nyilvánvaló lenne.
Elmosolyodtam ezen. Igyekeztem gyorsan végezni, és a sietség miatt egyszer meg is szédültem, de nagyjából már rendben voltam. Justin nem volt a szobában mikor visszamentem, de nem sokkal később ő is megjelent újból. A haja vizesen csillogott és csak egy rövidnadrág meg póló volt rajta. Gondolom nem akart még ilyen korán félmeztelenül mászkálni, aminek kifejezetten örültem is. Bár nem igazán láttam velünk egykorú lányt a hotelban.
- Jobban vagy?- kérdezte.
- Igen. Nem tudom mi lehetett az előbb.
- Az a lényeg, hogy elmúlt.- mondta majd bebújt mellém az ágyba. 
- Tényleg nincs sok értelme két szobát kivenni nekünk.- mosolyogtam rá.- Mindig egymásnál kötünk ki.
- Mondtam én.- vigyorgott rám.- Legközelebb intézkedem.- mondta aztán nem sokkal később hozzátette.- Em, félelmetes, hogy ráéreztél Fredo bajára.
- Ez nem ráérzés volt. Egyszerűen kikövetkeztettem.
- Most akkor jóban lesztek, ugye?- kérdezte és hozzám bújt.- Tudom, hogy ha megismeritek egymást akkor minden oké lesz köztetek.
- Biztos jóban leszünk.- feleltem neki.- Nem baj, ha alszom? Fáradt vagyok már.
- Dehogy baj.- halkan felnevetett, majd egy rövid csókot nyomott ajkaimra.- Álmodj velem, Em.- súgta kuncogva.
- Te meg velem.- válaszoltam neki és én is felnevettem.
- Mindig veled álmodok.- mondta halkan, aztán félkézzel átölelt én pedig a mellkasára döntöttem a fejem, majd nem sokkal később elnyomott az álom.

                                                                              ~*~

- Em, ez akkor sem normális. Egész éjjel hánytál.
- Nyugodtabb lennék, ha megnézne egy orvos.- mondta Scooter is.
- Nem kell.- jelentettem ki sokadszorra- Jól leszek, oké?
- Itt maradok vele, nem lesz semmi gond.- mondta Pattie is, hogy megnyugodjanak.
- Nem akarlak itt hagyni.- mondta Justin és közben a hajamat simította ki az arcomból.
- Menjetek arra az interjúra.- kértem.- Mire visszaértek biztos jobban leszek.
- Justin tényleg indulnunk kell. Amúgy sem tudunk mit csinálni, ha Emily ilyen makacs és nem akar orvost.- mondta neki Scoo, mire nagy nehezen elindultak.

Tényleg egész délelőtt velem volt Pattie is meg Carin is, és végül mivel nem lettem jobban belementem, hogy hívjunk orvost. Este is úgy éreztem elmúlt a rosszullét, de aztán éjjel újra meg újra felriadtam rá.
- Szóval Lisszabonba voltak utoljára?- kérdezte a doki.- Nem evett valamit, amitől elronthatta a gyomrát?
- Ugyanazt ette, mint mi.- felelte Carin.
- Értem. Én mégis arra gyanakszom, hogy egy kis vírust szedett össze ott. Ez gyakori azoknál, akik idegen országból érkeznek ide. Lehet, hogy a kis hölgynek gyengébb volt az immunrendszerre.- magyarázta az orvos, még hozzátette, hogy próbáljak oda figyelni az étkezésre plusz adott egy gyógyszert az émelygés ellen aztán elment.
- Hát sokkal okosabbak nem lettünk ettől az orvostól.- mondta Pattie.
- Örüljünk neki, hogy tudott egyáltalán angolul.- válaszoltam neki.
- Biztos tudsz majd így utazni?- kérdezte Carin tőlem.
- Persze. Kibírom. Végül is Barcelona nincs annyira messze.

Alig, hogy megérkeztek Justinék már indultunk is, természetesen mindenki azzal volt elfoglalva, hogy mi van velem. Nem voltam olyan rosszul már, és ezt Alfredo egyből úgy tekintette alkalmas vagyok a "haverkodásra", hogy az ő szavaival éljek. Szóval egész úton kérdezgetett, beszélgetett velem, ami egyrészt jó volt, mert Scooter lefoglalta Justint, másrészt, kiderült, hogy mi tök jól megértjük egymást.  Legalább is, ha hülyéskedésről van szó. 
A szállodában aztán meglepetések értek, először is a hihetetlen mennyiségű sikítozó rajongó személyében, de ezek lassan "megszokottá" vállnak. A másik meglepetés Justin volt.  Amint megkapta a kártyáját egyből kézen fogott, hogy menjek vele.
- Justin, az én kártyám...- kezdtem volna, de közbe szólt.
- Itt van a kártyád.- mutatta fel azt, amit az imént a kezébe kapott.
- Te beszéltél Scooterrel?- kérdeztem halkan és egyből kapkodtam a fejem, hogy meglássam Scoot.
- Nem volt semmi ellenvetése.- vont vállat lazán Jus.
- Na, jó. Ez nekem egyre furcsább. Mit mondtál te neki, ami miatt ilyen könnyen megbékült velünk?- kérdeztem mikor beszálltunk a liftbe.
- Semmit. Szerintem kicsit rásegít az is, hogy most itt van Carin. Meg el van foglalva a turné szervezéssel.
- Szóval közös szobánk van?- kérdeztem vigyorogva.- Nagyon jól kell ám viselkedned.
- Em, úgy ismersz engem mint, aki nem viselkedik jól?- nézett rám kisfiúsan.
- Haha. Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye?
- Nem.- nevetett fel, majd röviden megcsókolt.

A szobában nem volt semmi különös. Szép volt, jól éreztem magam ott, úgyhogy tovább nem is foglalkoztam vele. Justin éppen, hogy lerakta a cuccait már el is tűnt, azt mondta csak néhány perc. Én elrendezgettem nagyjából minden fontosabb dolgot, de ilyenkor nem szoktunk kipakolni, mert úgyis csak pár napot maradunk. Aztán mikor Justin visszaért már mentünk is le vacsorázni.
- Justin, Emily szerintem ugyanazt a kaját eszi, mint te.- szólalt meg egyszer csak Carin mosolyogva a vacsora közepén.
- Tessék?- kérdeztem vissza, mert nem értettem az egészet. Justinra néztem, de ő csak a tányérját bámulta.
- Egész este azt figyeli, hogy mennyit eszel.- adta meg a választ Fredo.
Megint Jusra pillantottam és most ő is rám nézett és halványan elmosolyodott.
- Jól vagyok.- mondtam neki viszonozva a mosolyt, majd a combjára simítottam az egyik kezemet. Hihetetlenül aranyos dolog volt tőle, hogy ennyire odafigyelt, de azt hiszem kicsit jobban aggódott a kelleténél.

- Mindjárt megyek, oké?- mondta nekem Justin, mikor a szobánk ajtaját nyitottam ki. Bólintottam és én bementem. Néhány perc múlva ő is megjelent és már az ajtóból kiszúrtam, hogy egy virágcsokor van a kezében. Egyből tudtam, hogy mi okból.
- Nem tudom, hogy mi ünneplünk-e ilyeneket, ezért nem akartam semmi nagy felhajtást csapni.- fél kézzel átölelt és átadta a virágokat.- Szóval, ha nem ünnepeljük akkor csak vedd úgy, hogy azért adom, mert szeretlek.- fejezte be mosolyogva és csókot nyomott a számra. 
- Örülök, hogy eszedbe jutott, de én úgy gondoltam, hogy nem ünneplünk meg minden egyes hónap fordulót.- mosolyogtam rá.- De köszönöm. 
- Akkor jó. Én is úgy gondoltam, de nem akartam mellé fogni azzal, hogy azt hidd rögtön az elsőt elfelejtem.
- Olyan édes vagy.- súgtam a fülébe, miközben átöleltem a nyakát és mélyen beszívtam illatát.- Szeretlek.
 - Én is téged.- felelte, majd ajkait enyémekre nyomta. Nem olyan félénken, mint egy hónappal ezelőtt, de ugyanolyan édesen és lágyan.

24. fejezet

Pattie korán reggel megjelent a szobámban, és kérte, hogy menjünk át hozzá még mielőtt Scooter felébred. Érdekes módon még azon sem akadt ki, hogy Justin is nálam aludt.
- Megmondom az igazat én sem örülök annak, hogy hazudtatok nekem, de nem fogok cirkuszt rendezni, mint Scooter.- nézett ránk Pattie komolyan. Justin szerintem még azt sem tudta melyik bolygón van, de én bólintottam, hogy folytassa.- Szóval mennyire komoly ez köztetek?
- Szeretem őt, anya.- mondta Justin álmos hangon és ezen elmosolyodtam.
- Értem.- mondta ő is mosolyogva.- Emily, Scooterrel neked kell beszélned. Megpróbálok én is, de te tudod meggyőzni arról, hogy ne akarjon haza küldeni. 
- Tudom, de mégis hogyan érjem el, hogy belássa, hogy szeretjük egymást? Tényleg nem azért titkolóztunk, mert nekünk ez annyira buli volt. - mondtam Pattienek kétségbeesetten. 
- Hát bárminek nevezhetjük, de jó szórakozásnak egyáltalán nem.- értett egyet Justin.- És még ezután sem lesz vége teljesen.
- Igen, a nyilvánosság előtt ezt még nem vállalhatjátok fel. Már, ha egyáltalán fel szeretnétek majd a későbbiekben.- nézett ránk bizonytalanul Pattie.
- Nem tudom. Nem beszéltünk erről. Emily, ez rajtad múlik.- nézett rám Jus.
- Szerintem idővel kénytelenek leszünk.- vontam vállat.
- Nem erre gondoltam. Szeretnéd felvállalni?- kérdezte ismét
- Igen, de előbb essünk túl Scooter drámáján.- mondtam mérgesen. Nem értettem miért erőszakoskodik ennyire ezen a nyilvánosság dolgon. Nyilván nem fogjuk titkolni a szerelmünket. 
- Akkor beszélj Scooterrel, jó?- nézett rám Pattie. 
- Oké.- mondtam.- Pattie, te mióta tudsz rólunk? Mármint nem ért akkora meglepetésként téged ez a dolog éjjel.
- Mikor visszajöttem már biztos voltam benne. Előtte csak sejtettem, hogy nagyon tetszetek egymásnak.- mosolygott ránk.- Nem akarok több titkolózást, oké? Velem bármiről beszélhettek. Szeretném, ha bíznátok bennem.
Mosolyogva bólintottam, majd Justint ott hagyva az anyukájával, elindultam Scooter szobájába.
- Szia Emily. Számítottam rád.- mondta egyből, amint beengedett.- Justint hol hagytad?
- Most ketten beszélgessünk szerintem.
- Jó. Szerintem én elmondtam mindent tegnap.
- Tudom, hogy most nagyon haragszol rám. Utálom, hogy titkolóztunk előtted. Sajnálom, de most arról beszéljünk inkább, hogy mit gondolsz erről... rólunk.- mondtam neki félve.
- Nem tudom Emily. Fáj, hogy nem bíztok bennem ennyire sem. Ilyen szörnyű ember vagyok, hogy nem mertek őszinték lenni velem?- kérdezte csalódottan, amitől csak még inkább bűntudatom lett.
- Nem erről van szó. Attól féltünk, hogy elleneznéd. Az újság cikk után is azt mondtad, hogy haza kellene mennem, de így... gondolom még inkább ez a véleményed.
- Nem.- mondta ki, de aztán helyesbített.- Mármint igen, de nem oldanék meg vele semmit. Justin pocsékul teljesítene, és gondolom mindketten szenvednétek. Gyanakodnom kellett volna már akkor, mikor nem jöttél velünk. Eléggé oda volt Justin abban a pár hétben. 
Ez meglepett. Nem tudtam róla.
- Köszönöm, hogy megérted ezt.- néztem rá hálásan.
- Emily.- kezdte komolyan.- Szerelmes vagy? Őszintén válaszolj, kérlek.
- Igen.- feleltem.
- Gondolom Justin is. Rajta egyébként jobban mutatkoznak a jelek. Túl naiv vagyok, hogy nem hittem a saját szememnek.
- Hogy érted?- kérdeztem vissza.
- Látszik, hogy folyton körülötted akar lenni, meg, ahogy rád néz. Vannak árulkodó jelek. Rajtad is biztosan, csak nem figyeltem ennyire. Arra gondoltam, hogy egyoldalú a dolog, Justin részéről.
- Hát nem az.
- Soha többet ne merjetek hazudni nekem! Értve vagyok?- nézett rám komolyan.
- Soha!- biztosítottam.
- Nem akarok én lenni a rossz fej nagybácsi, de tényleg nagy a kockázat, amit vállaltok ezzel. Szóval ne csodálkozz, hogy nem örülök. 
- Nem csodálkozom.- mondtam őszintén.- Csak azt kérem értsd meg.
Scooter bólintott, majd hozzátette:- Most menj inkább és mondd meg Justinnak is, hogy ez az utolsó esélyetek. Most vissza kell szereznetek a bizalmamat.
- Köszönöm, Scooter. Te vagy a legjobb nagybátyám.- mondtam neki, majd megöleltem.
- Az egyetlen is én vagyok.- mondta elmosolyodva.
- Ez igaz.- értettem egyet nevetve.

Carin szó szerint örömujjongásban tört ki, mikor délután elmondtam neki is, hogy együtt vagyunk Justinnal és, hogy mi történt éjjel. Bár volt egy olyan gyanúm, hogy Scooter megelőzött már, de nem akartam, hogy ő is jöjjön ezzel a "Fáj, hogy nem bíztok meg bennem" dumával. 
Justin és Scooter nem tudom miről és hogyan beszélhettek, de amikor visszaértek a koncertről már semmi feszültség nem volt köztük. Szerencsére. Justin pedig kihasználva, hogy már mindenki tud rólunk azonnal csókkal köszöntött, amikor beléptek Pattie szobájába, ahol mi voltunk. Feszélyezve éreztem magam amiatt, hogy mindezt Scoo és az anyukája előtt tette, így hamar elhúzódtam.
- Minden oké?- kérdezte tőlem.
- Persze.- bólintottam és próbáltam mosolyogni.
- Tudjátok, hogy holnap megyünk Madridba?- kérdezte Scoo.
- Igen. És?- kérdeztem vissza értetlenül.
- Jön Fredo is.- mondta és azt hitte ezzel mondott nekem valamit.
- Aha.- mondtam mintha minden világos lenne.- Ki is ő?
- Velünk dolgozik. És az egyik legjobb barátom.- felelte Justin.- Kedvelni fogod, nagyon vicces és jó fej.
- Értem. Mindig találkozok újabb legjobb barátokkal.- mondtam neki nevetve.- Mikor indulunk egyébként?
- Délelőtt. Jó lenne, ha időben felkelnétek.- mondta Scoo, figyelmeztetésként.
- Jó lenne, ha egyszer 11-ig aludhatnék.- válaszolta erre Justin.
- Ne álmodozz, kölyök.- veregette vállba Scooter, majd Carinnal együtt ott hagyott minket. Pattiere néztem, aki szépen elaludt a kanapén, intettem Justinnak, hogy menjünk mi is, de ekkor egy nagyon aranyos dolgot csinált. Fogott egy takarót, betakarta vele az anyukáját, aztán homlokon puszilta. Majd' elolvadtam ettől a gesztustól. Justin egy hihetetlenül kedves fiú.
Megfogta a kezem, majd a saját szobája felé vezetett.
- Szerinted mit szólna Scoo ahhoz, ha megkérném, hogy egy szobát foglaljon nekünk?- nézett rám mosolyogva.
- Justin, az egy dolog, hogy megértette, hogy együtt vagyunk, de ettől szerintem meg kéne húznunk magunkat.
- Nyugi. Tök normálisan kezeli az egészet.- mondta.
- Tudod mi idegesít? Azt hittem, hogy amikor elmondjuk Scooternek akkor majd nyugodtabb leszek, de nem. Feszélyezett vagyok. Nem tudom elengedni magam, ha ő is ott van a közelünkben. Tudom, hogy csalódott bennem.
- Emily, ne kezdd könyörgöm! Miért kell mindig aggódnod valami miatt?- kérdezte miközben a kezei közé fogta az arcomat.
- Sajnálom. Nem direkt csinálom.- mondtam neki és elfordítottam a tekintettemet róla. Tudtam, hogy igaza van. Tipikusan az az ember vagyok, aki ha nincs min aggódnia akkor is csinál magának valami indokot.
- Nehogy már bocsánatot kérj, Em.- nevetett fel halkan..- Csak próbáld meg élvezni, hogy nincs többé titok előttük.- kérte.
- Jó.- mondtam beletörődően.
- Kaphatok végre egy rendes csókot?- nézett rám szédítő mosollyal az arcán.
Felé  hajoltam és kezdeményeztem egy hosszú csókot. Percek múltán váltunk csak el, levegő hiányában.
Újra úgy mosolygott rám, mint ahogy a csók előtt. Szédítően, édesen és ellenállhatatlanul.
- Megkérhetlek rá, hogy ezt a mosolyt ne alkalmazd a rajongóid körében?- kérdeztem tőle miközben átöleltem a nyakát.
- Miért?- kérdezett vissza és a mosolya még szélesebb lett.
- Mert túl... csábító.- kerestem egy megfelelő szót rá. Justin felnevetett.
- Akkor pont jó. Ne aggódj, ez direkt az Emily-csábítására kifejlesztetett mosolyom.- mondta és egy rövid puszit nyomott a számra. Én is ugyanígy tettem majd rávigyorogtam. Ekkor ő hátrálni kezdett az ágy felé engem is magával húzva, ott hirtelen fordított a testhelyzetünkön és hanyatt döntött az ágyon, majd óvatosan fölém mászott.
- Justin!- szóltam rá nevetve. 
- Shh!- mutatóujját a számra tette és mélyen a szemembe nézett, de nem csókolt meg. Sőt, amikor én hajoltam felé, akkor is mindig hátrébb húzódott.- Ne légy türelmetlen, Em!- szólt rám nevetve.- Hadd nézzelek még egy kicsit.- tette hozzá aztán a hajamat kezdte simogatni.
- Inkább csókolj meg!- kértem.
Megtette és abban a pillanatban már el is feledkeztem róla, hogy mi miatt aggódtam percekkel ezelőtt. Justin karjaiban valahogy mindent másképp láttam. Szebbnek és könnyebbnek.

                                                                         ~*~

- Kedvelni fogod. Imádnivaló lány.- hallottam Justin hangját az ajtóm elől. Gyorsan odamentem és hamarabb kinyitottam, minthogy kopogni tudott volna.
- Hé, Em. Ne ijesztgess!- szólt rám nevetve, majd egy puszit nyomott a számra.- Fredo, ő itt Emily. Emily, ő Fredo.- mutatott be minket egymásnak. Elhadartuk gyorsan mindketten a nevünket és kezet fogtunk, de Fredot mintha annyira nem hatotta volna meg, hogy megismerhet. Lehet csak képzelődök.
- Gyere, Em. Scoonak van valami hatalmas híre.- mondta Justin a hatalmas szót némi irónával.
- Tényleg jó ötlet. Örülni fogsz.- lökte meg Fredo vigyorogva Justint, aztán elindultunk Scoo szobájába.

- Hatalmas lehetőséget kaptunk, kölyök.- kezdte Scooter. A szobában csak Scoo, Carin, Pattie, Justin, Fredo és én voltunk.- Mit szólnál, ha azt mondanám egy kicsit meg kell hosszabbítanunk a turnét és több helyet belevenni?- tette fel aztán a kérdést.
- Azt, hogy nem. Scoo, így is alig van olyan nap, hogy ne legyen egy interjú vagy koncert vagy akár dedikálás.- mondta Justin közömbösen.
- Természetesen ez a hosszabbítás nem úgy működne, hogy a nap minden percében dolgoznánk.- intette le egyből Scoo.- És azt, hogy több helyet is belevennénk úgy értettem, hogy átszerveznénk az egészet. Az októberi helyszínek maradnának, de utána akár lehetnek koncertjeid A.L.-ben, Mexikóban, vagy akár Sydneyben.- mondta Scooter vigyorogva. Nekem meg leesett az állam. Ránéztem Justinra, de ő sem tudott megszólalni egyelőre.
- Egy világkörüli turné, kölyök.- veregette hátba Fredo jött röhögve Justin ámulatán.
- Ez mennyivel hosszabbítaná meg az utat?- kérdezte Pattie.
- Tavaszra végeznénk.- felelte Scoo.- És ami szerintem a legjobb és egyből még vonzóbbá teszi számotokra az az, hogy nem kéne folyton úton lennünk. Lennének néhány napos szünetek, amik alatt akár haza is utazhatunk.
- Ez komoly?- élénkültem fel egyből. Scooter mosolyogva bólintott, én meg meglöktem Justin lábát, hogy mondjon már valamit.
- Öhm... ezt mondd el részletesen. Jól hangzik, de nem tudok egyből dönteni.- mondta Justin.

Scooter aztán elmondott mindent részletesen és Fredo is néha közbe szólt, úgy tűnt neki is van némi köze ahhoz, hogy ez megvalósuljon. Én le voltam nyűgözve, mert úgy gondoltam ez tényleg óriási lehetőség. Világszerte koncertet adni, találkozni a rajongóival... Ki nem hagynám Justin helyében. Persze sok munkával is járna, de valamilyen szinten kárpótolná az, hogy nem kéne állandóan úton lenni.
 Scooter végül azt mondta, hogy Justin aludjon rá egyet, és az egész csapatnak majd csak akkor mondja el, ha ő rábólintott.

- Te mit szólsz ehhez, Em?- kérdezte kicsit később, mikor ketten voltunk a szobámban. Délután Fredo is velünk volt, és az az igazság, hogy hiába állította Justin, hogy kedvelni fogjuk egymást kifejezetten úgy éreztem, hogy nem kedvel. Mintha azt gondolta volna végig, hogy útban vagyok, ő csak Justinnal akarja tölteni az idejét.
- Mármint a világkörüli turnéhoz? Szerintem nagyon, nagyon, nagyon menő lenne.- mondtam neki vigyorogva. Ő is rám mosolygott.
- Tuti, hogy nagyon élvezném. Imádom, hogy megismerni a más kontinensen élő rajongóimat is. Nagy koncerteket adni a világ nagy városaiban... - mondta Justin és láttam, hogy őszintén beszél.
- Akkor meg? Mi tart vissza?- kérdeztem.
- Igazából félig már benne vagyok, de nem akarok elhamarkodott döntéseket hozni. Nem akarok semmi olyat bevállalni, amiben nem tudok száz százalékot teljesíteni.- felelte és magához húzott közben.- Szerinted menne? Nem kérhetném, hogy gyere velem mindenhova. Mármint, oké, most is ez van, de akkor is. Európa meg például Ausztrália között azért különbség van.
- Justin! Ne ezen gondolkodj.- kértem.- Szeretnéd ezt a turnét, ugye?- bólintott.- Akkor meg? Minden mást megoldunk, oké? A legjobb az egészben, hogy lesz időd haza jönni. Pattie a legtöbb időt veled tölti, de gondolj csak bele... A tesóid, apukád, a nagyszüleid. Mindenkire lenne egy kis időd, nem úgy, mint az európai turné alatt. 
- Igazad van.- mondtam elgondolkodva.- Nem csak karácsonykor mehetnék haza, hanem majdnem minden koncert után. Mondjuk két hetente?- kérdezte, de nem várt választ, mert már folytatta is.- Végül is az a majdnem két hónap nem lényeges, amivel meghosszabbítjuk az utat.- nézett rám mosolyogva.
- Nem lényeges.- bólintottam szintén mosolyogva.
- Addig meg még van egy hónapunk, amikor minden napot együtt töltethetünk. 
- Igen.- értettem egyet és megpusziltam az arcát.
- De azért utána is velem jöhetsz, nem?- nézett rám aranyosan, de láttam, hogy ezt teljesen komolyan kérdezi.
- Justin, ne aggódj már, kérlek! Ezt majd megbeszéljük akkor, jó? 
- Úgyis velem jössz.- mondta mosolyogva.- Tudom, hogy megtudlak győzni.
Igazából én is tudtam, csak azt nem tudtam mennyire lesz erre lehetőségünk, hogy vele tartsak. Tudni fognak már addigra a rajongók rólam? Scooter is teljesen megbékél majd velünk? A családom mit fog szólni ehhez? Túl sok kérdés volt, és hiába ígértem meg Justinnak, hogy nem aggódok, újra forogni kezdtek a kerekek az agyamban.

23. fejezet

Justin következő koncertje Lisszabonban volt. Ami egyet jelentett azzal, hogy gyönyörű tengerparton voltunk. Ennek úgy tűnt mindenki örült és azt a két napot nyaralásként szándékoztuk eltölteni.
Szerettem volna lemenni a partra mindenképpen, de Justin azt mondta szerinte nem lesz időnk rá. Alig, hogy oda értünk Scooval már el is tűntek. Egy rádióhoz kellett menniük. Aztán utána volt egy interjú is. Szóval jól eltelt az első napom Justin nélkül. A lányokkal körbe jártuk kicsit a környéket, de ennyi volt a maximális izgalom. Alig hittem el, mikor végre Justinék visszaértek délután.
- Este lemehetünk a partra, ha még szeretnél.- ajánlotta, de suttogott.
- Jó.- vidultam fel egyből.- De miért kell suttogni?
- Mert megint elszökünk.- vigyorgott rám.
- Justin!- szóltam rá.
- Jó lesz, Em.- mondta.
- Gyerekek, nem mondták még nektek, hogy nem illik sugdolózni?- szólt ránk Scooter viccnek szánva ezt. 
- Igaz, Scooter, de hallgatózni sem.- vágtam vissza.
- Milyen okos lett az én kishúgom.- nézett rám Scoo vigyorogva.
- Eddig is az volt.- vágtuk rá Justinnal egyszerre, majd nevetni kezdtünk.

Szerintem Scooterék még fent voltak mikor ellógtunk, de Kenny szerencsére segítségünkre volt most is.
- Kenny már tudott rólunk akkor is, amikor az interjú alatt velem maradt?- kérdeztem mikor már lent sétáltunk a parton.
- Igen, pár nappal az előtt avattam be. Muszáj volt, a párizsi dolog miatt. Egyébként már gyanakodott ránk Münchenben is.
- Akkor ennyi erővel Scoo is gyanakodhat.- mondtam idegesen.
- Em, amikor elmentünk vásárolni egyáltalán nem foglalkoztunk vele, hogy látnak-e vagy sem, Kenny így jöhetett csak rá. De Scooter előtt mindig odafigyelünk.- mondta és rájöttem igaza van.- De kérlek ne beszéljünk megint erről. Csak veled akarok lenni, oké?
- Oké.- feleltem neki mosolyogva, majd felé hajoltam egy csókért, amit rögtön meg is kaptam.
- Tudod mire gondoltam?- kérdezte édesen mosolyogva, miközben a kezemért nyúlt.
- Na, mire?
- Szeretném, ha karácsonykor elmennék Stratfordba. Be akarlak mutatni az egész családomnak.
- Ez komoly, Justin?- ámultam el.
- Persze.- felelte egyszerűen.- De csak, ha te is szeretnéd. Tudom, hogy még messze van meg minden, de ez csak így eszembe jutott. 
- Persze, hogy van kedvem megismerni a családod.- mosolyogtam rá.- Annyira kíváncsi vagyok a tesóidra.- mondtam neki izgatottan.
- Hát, ha minden igaz addigra már a te kis tesód is megszületik.- nézett rám.
- Igen.- mondtam eltűnődve.- Te meg szeretnéd ismerni az anyukámat?- kérdeztem aztán hirtelen.
- Igen. Nem tudtam, hogy hozzam fel a témát, de szeretném, ha te is bemutatnál. Addigra remélhetőleg túl leszünk Scooteren.
- Vagy is inkább ő lesz túl rajtunk.
- Azért ez vicces.- nevetett fel halkan Jus.- Normális esetben az apukádtól kéne tartanom, hogy mit szól... Erre itt van nekünk a nagybátyád, aki olyan veled szemben, mint valami védelmező anyatigris.- mondta, és ezen már nekem is nevetnem kellett.
- Van benne valami.- értettem egyet.- De apától egyáltalán nem kell tartanod. Imád téged.- vigyorogtam rá.
- Az jó, mert én meg imádom a lányát.- mondta tőle szokatlan mély hangon és egyből lecsapott ajkaimra. Hajába túrtam és így húztam magamhoz még közelebb, majd minél hevesebben csókolt én annál jobban hozzásimultam.
- Hogy is volt az, hogy ne feszegessük egymás határait?- kérdeztem mikor elváltunk.
- Te hozod ki belőlem ezt.- felelte, majd újra csókolt.
Végül is az egész tengerparti sétából az lett, hogy nem tudtunk betelni egymással, de ezt egyáltalán nem bántam.
- Hány óra lehet?- kérdeztem mikor már úgy éreztem elég sok ideje jöttünk el.
- Fél 10 volt mikor eljöttünk.- tűnődött Justin.- Szerintem olyan éjfél lehet.
- Vissza kell mennünk.- mondtam szomorúan.- Fáradt leszel holnap.
- Meg te is.-tette hozzá és a hajamba puszilt.- Menjünk.

- Kenny már biztosan lefeküdt és nem várt meg minket, de akkor más sincsen már ébren.- súgta nekem Justin, mikor visszamentünk a hotelba. 
De alighogy kiszálltunk a liftből megpillantottam Scoot, ahogy a saját szobája ajtajában áll. Egyből lesápadtam, Justin pedig rászorított a kezemre.
- Nahát, mégsem olyan okos az én hugicám.- mondta Scoo gúnyosan.- Vagy csak engem akartatok túl hülyének nézni?- pillantása az összekulcsolt kezünkre tévedt és még gúnyosabb arcot vágott.
- Jó.- sóhajtott fel Justin.- Már nem kezdek el szépíteni. Beszélnünk kell.- mondta komolyan.
- Ez egy jó meglátás.- bólogatott Scoo.- Anyád tud erről?- kérdezte Justint, mire ő megrázta a fejét.- Akkor most őt is be kell vonjuk ebbe a beszélgetésbe. A mostot úgy értem, most azonnal.

Néhány perccel később Pattie szobájába ültünk mind a négyen. Scooter szólalt meg először.
- Hol voltatok?
- A parton.- feleltem.
- A parton.- ismételte.- Akkor megint számíthatok egy jó kis cikkre kettőtökről? Ráadásul, amit írnak az igaz is lesz. Justin Bieber romantikus sétára vitte barátnőjét.- mondta ismét gúnyosan.
- Befejeznéd ezt a gúnyolódást?- kérdezte Justin idegesen.- Nem fogsz újság cikket látni.
- De attól függetlenül igaz, nem?- kérdezett rá és éreztem, hogy engem néz, de én nem akartam a szemébe nézni. Szégyelltem, hogy heteken át hazudtunk, de tudom, hogy újra ezt tenném, ha arról lenne szó.
- Igaz.- felelte Justin.
- Mióta tart ez, gyerekek?- kérdezte Pattie, és az ő hangja nem volt gúnyos vagy megvető. Nyugodt volt és csak kíváncsiság és egy kis aggodalom érződött rajta.
- Néhány hete.- válaszoltam.
- Pontosan?- kérte Scoo.
- London óta.
- Szóval lényegében amióta Emily velünk van hazudtatok nekünk.- állapította meg idegesen nagybátyám. 
- Igen, és sajnálom, de mégis mi lett volna, ha egyből eléd állunk?- kérdeztem én is zaklatottan.- Egyből haza akartál volna küldeni. 
- Az még így sincs kizárva.- mondta. 
- Nem küldheted haza.- ellenkezett Justin.
- Nem gondoltam volna, hogy egyszer pont tőled kapok ilyen hátba szúrást, Justin.- nézett rá csalódottan.
- Scooter, fejezed be!- szóltam rá.- Folyton mindenért őt hibáztatod, pedig én is ugyanúgy a részese vagyok. A müncheni cikk, most ez. Miért hiszed, hogy Justin a hibás?- kérdeztem és közben többször is elcsuklott a  hangom.
- Szóval azt akarod, hogy téged is hibáztassalak? Ne aggódj rád sem vagyok büszke.- mondta és rám is úgy nézett, mint az imént Justinra.- Emily, mióta hazudunk mi egymásnak? Tudjátok itt nem az a főprobléma, hogy együtt vagytok, hanem az, hogy hazudtatok.
- Persze, mert most ez fáj jobban, de ha egyből megmondtuk volna akkor az lett volna probléma.- világított rá Justin a tényre.- Félted Emilyt. Én ezt megértem, én sem akarnám soha, hogy baja essen a hírnevem miatt, de nem tudok mit tenni csak annyit, hogy próbálom megóvni. De te talán nem is a hírnevem miatt félted ennyire. Tőlem félted, nem igaz?- kérdezte Justin idegesen.
- Igen, tőled is féltem. De emellett, hogy Emilyt féltem téged is ugyanúgy. Szerinted mennyire tenne jót a turnénak és főleg magatoknak, ha ez mégsem működne majd kettőtök között?
- Nyilván nem tenne jót. De tudod mit? Nem érdekel.- nézett mélyen Scooter szemébe Justin.- Túl sok mindenről lemondtam már, Scoo. Most nem fogom ezt tenni.
Pattie és én hirtelen egymásra néztünk. Tudtuk mire gondol ezzel Justin. Hiányzik neki a normális élet, a hírnév miatt erről valóban le kellett mondania.
- Mégis, hogy gondoltátok ezt?- kérdezte Scoo.- Emily, belegondoltál abba, hogy ezt nem lehet a végtelenségig titkolni? 
- Tudom. Scoo, egy kicsit képzeld magad a helyünkbe, jó? Tudom, hogy nehéz lesz, de nem akarok meghátrálni emiatt.- mondtam neki komolyan.
- Azt hittem ennél több eszetek van. Gyerekesen gondolkodtok. -vetette oda.
- Scooter!- szólt közbe Pattie.- Miért lennének gyerekesek? Azért mert szerelmesek?- nézett ránk.- Egyáltalán nem lepődök ezen meg, sőt talán még örülök is neki. Tudom, hogy sem a fiam sem Emily nem olyan felelőtlen, hogy belemásszanak egy kockázatos kapcsolatba, ha csak nem gondolják komolyan.
Csak reménykedtem benne, hogy Pattie majd mellénk áll és most, hogy valóban így történt nagyon hálás voltam neki.
- Most menjen inkább mindenki lefeküdni. Scooter, te higgadj le holnapra!- nézett rá Pattie szigorúan.- Ti meg aludjátok ki magatokat, mert ezt valóban komolyan meg kell beszélni.  
Scooter a kezébe temette az arcát, majd ránk nézett. Láttam, hogy nem tudja, hogy kezelje ezt a helyzetet.
- Jó éjt!- mondta végül majd elment. 
Mi is elköszöntünk Pattietől, aztán elindultunk a szobám felé.
- Ne haragudj rám, Em! Nem tudhattam, hogy ez lesz.- nézett rám Justin.
- Nincs miért haragudnom. Különben is én akartam annyira lemenni. Most már úgyis el kellett volna mondanunk. Csak így még rosszabb, hogy talán azt hiszik nem is akartuk elmondani. 
- Anya egyáltalán nem haragszik ránk.- mondta nyugtatásként.- Scooter pedig túlságosan szeret minket ahhoz, hogy ne értse meg ezt. Kicsit indulatos, de reggelre tényleg másképp fogja látni. Higgy nekem, Em!- mondta és puszit adott az arcomra. 
- Bűntudatom van, Justin.- bújtam oda hozzá.
- Ne legyen! Nem fog haragudni rád.- mondta halkan.- Szeretlek!- fonta szorosabbra a karjait a derekam körül.
- Én is szeretlek!- feleltem neki mosolyogva és Justin ölelésében kicsit nyugodtabb voltam.
- Aludjunk, jó? Minden más ráér reggel.- mondta nekem és úgy döntöttem igaza van. Bár nyugodt éjszakám már nem lesz, de legalább kiélvezem, hogy Justinnal lehetek. Ki tudja még meddig...

22. fejezet

Amikor megérkezett Pattie vele együtt Scooter nyugodtsága is visszatért. Na, ennek nem Pattie volt az igazi oka. Sokkal inkább az, hogy Pattie nem egyedül érkezett vissza, hanem Carinnal.  Scooter boldog volt és egy kicsit el is feledkezett rólunk. Én viszont tényleg Pattie érkezésének tulajdonítottam a nyugodtságomat. Tudtam, hogy, ha Justin anyukája itt van már nem lesz semmi gond. 
- Hallottam a lebukásotokról.- mondta Pattie nekünk még aznap délután.
- Anya, ne kezdd te is! Kérlek.- kérte Justin.
- Nem kezdek kioktató szövegbe.- rázta a fejét.- De ha szeretnétek beszélgetni remélem tudjátok, hogy velem lehet.- nézett ránk komolyan.
- Persze, tudjuk.- mosolyogtam rá és Justin is így tett.
- Akkor jó. Na, és meséljetek miről maradtam le.
Hát nem mondhattuk, azt, hogy nem történt semmi érdekes, mert az hazugság lett volna. Csak, hogy ami történt azt nem mondhattuk még el. Pedig legszívesebben mindenkinek elmesélném, hogy milyen romantikus fiúm van és főleg, hogy mennyire boldoggá tett. Justin gyorsan elkezdett valami mesét beadni az anyukájának arról, hogy mi volt a tegnapi koncerten, aztán szerencsére elszabadultunk. 


- Anya szerinted sejthet valamit?- kérdezte Jus.
- Szinte biztos vagyok benne. Ez a velem lehet beszélgetni dolog eléggé erre utal.
- El kéne mondanunk lassan. Egyre nehezebben bírom ki, hogy nem érinthetlek meg, amikor csak akarlak. Éppen elég lesz utána is a nyilvánosság előtt titkolózni. 
- Igazad van. Legalább a családunkkal legyünk őszinték. Az igazat megvallva csodálom, hogy már lassan egy hónapja eltudjuk titkolni.
- 3 hete, Em.- nézett rám mosolyogva.
- Számolod?
- Észben tartom a dátumokat.- felelte és megkopogtatta a homlokát.
- Édes vagy.- mondtam neki és csókot nyomtam szájára.
Azóta az este óta késztetést érzek rá, hogy minden percben megköszönjem neki, de ezt nyilván nem teszem, mert az idegeire mennék. Akkor éjjel legalább százszor hagyta el a számat ez a szó, úgyhogy lehet elég volt egy darabig. 
Viszont most én is azt szeretném a legjobban, ha végre akkor csókolhatnám meg, amikor én akarom.
- Szóval mikor vallunk?- kérdezte Justin és elhúzta a száját. 
- Egyezzünk meg abban, hogy a következő koncert után megpróbálkozunk vele. 
- Az még sok idő, Em.- nyafogott kisfiúsan.
- Justin, holnapután lesz a koncert. Holnap leszünk itt utoljára és én nem akarom elrontani a városhoz fűződő emlékeimet.
- Azokat én sem, semmiképpen.- szorosan magához ölelt és úgy folytatta.- Már nem csak a te kedvenc városod, hanem az enyém is. 
- Már tényleg álom város. Álomba illő dolgok történtek itt.- néztem rá mosolyogva és az arcát simogattam. 
- Em, az nem álomba illő, hogy szeretlek.- mondta újra azt a szót, amitől mindig megáll a szívem a gyomromban csapkodnak a pillangóim és elfelejtek lélegezni.- Ez a valóság. 
- De az az este akkor is az volt.- makacskodtam tovább. 
- A top 10 kedvenc pillanatodban benne van?- kérdezte ellenállhatatlan mosollyal az arcán.
- Első helyen áll.- bólogattam hevesen.
- Nekem is. - csókolt meg újra.


                                                                          ~*~


Pattiet és Carint szerencsére rá tudtam venni, hogy jöjjenek velem várost nézni. Holnap reggel indulunk is tovább szóval ez afféle nyugis nap, így rászántuk az egészet erre. Nincs már semmi dolgunk. Justin a táncos srácokkal, Scooval, Kennyvel és még néhány emberrel a csapatból állítólag kosarazni mentek. Legalább is Justin ezt mondta, de Carinék  nem tudtak róla.

- Annyira szeretem ezt a várost.- mondta Pattie, amikor már csak úgy sétálgattunk az utcán. Nagyon türelmes volt velem egész nap. Hagyta, hogy mindent lefotózzak és mindenfelé elrángassam.
- Én is.- mondtam elégedett mosollyal az arcomon.- Szerintetek a fiúk visszaérthettek már?- kérdeztem aztán, mert már este 7 óra volt. 
- Hiányzik a fiam?- kérdezte nevetve, én meg azonnal lefagytam. Tudja!- Mi az szívem?- nézett rám kedvesen.- Csak nem beletaláltam a közepébe?
- Öhm... hát...nem. Vagyis...- összevissza dadogtam, de szerencsére Pattie közbevágott.
- Csak vicceltem. Nyugi.- nézett rám újra és láttam, hogy jót derül rajtam Carinnal együtt. Persze, még, hogy viccelt. Carinra nem gyanakodtam, hogy tud valamit, mert akkor már biztos Scooter is tudna. Ő is túlságosan félt, szóval nem falazna nekünk.
Azonnal beszélnem kell Justinnal. Ha ez így megy tovább én szívrohamot fogok kapni.


Este aztán alkalmam is adódott panaszkodni neki, de előtte vacsoránál még volt egy kis incidens. Scooter éppen azzal cukkolta Justint, hogy ma nem teljesített valami jól - mint kiderült tényleg kosarazni voltak - Kenny meg erre bevágott egy viccet miszerint "Biztosan Emilyt hiányoltad a pályáról, kölyök". Véletlen elszólás volt ugyanis ő tudott rólunk, rögtön zavarba is jött. Nem haragudtam rá, mert láttam, hogy nem szándékosan csinálta, csak ő egyszerűen ilyen.
Arra számítottam, hogy Pattie is reagál erre valamit, de ezek szerint, ha tudja is ő sem akar minket idő előtt lebuktatni Scooter előtt.


Vacsora után felmentem a szobámba. Kicsit előbb, mint Justin és felhívtam apát. Jó volt vele beszélni, egy kicsit lenyugtatott, hogy hallottam a hangján. Elvégeztem a szokásos esti rutint és egyből le is feküdtem, de Justin nem jött át. Arra gondoltam, hogy akkor biztosan nem jön már és próbáltam aludni, de csak forgolódás lett belőle. Milliónyi alternatívát elképzeltem, hogy hogyan állunk majd oda Scooter és Pattie elé, és hogy ők mit fognak reagálni. Az ő reakciójuk valahogy mindig ugyanaz maradt a fejemben. Pattie lenne az, aki előbb elfogadná. Scooter talán annyira kiakadna, hogy egyből azt mondaná haza kell mennem. Tudom, hogy haragudna ránk. Én pedig azt nem akarom.
Hirtelen kopogást hallottam. 
- Kenny üzeni neked is, hogy nagyon sajnálja.- mondta Justin, amint belépett. 
- Tudom, hogy nem direkt volt. Remélem nem lett bűntudata.
- Ami azt illeti, de egy kicsit igen.- felelte.
Visszamásztam az ágyba és akkor láttam, hogy Justin még ugyanabban a ruhában van. Oda ült az ágyamra lábát oldalt lelógatva.
- Nem akarsz itt aludni?- kérdeztem csalódottan, mert a jelek egyértelműen erre utaltak. 
- Azt hittem, hogy te nem akarod. Mostanában annyira aggódsz megint, hogy lebukunk.- magyarázta.
- Igen, félek, de szeretném, hogy velem aludj.- próbáltam a legszebben nézni rá és hatott is. Lerúgta a cipőjét, kibújt a pólójából, majd hezitált, hogy a nadrágot levegye-e. Kérdőn nézett rám és széles mosoly terült el arcán. Vigyorogva bólintottam és végül azt is levette, majd bemászott mellém az ágyba
- Te sem gondoltad komolyan, hogy erre nemet mondok, ugye?- kérdeztem még mindig vigyorogva.
- De ez így nem igazságos.- mondta és próbált szomorú élt vinni a hangjába..- Te is vegyél le valamit. 
- Na, persze.- nevettem fel.
- Gonosz vagy velem, Em.- mondta és átölelt, majd megéreztem ajkait a nyakamon.
- Tudod, hogy ezzel az őrületbe kergetsz?- kérdeztem elfúló hangon.
- Te minden mozdulatoddal azt teszed velem.- mormolta a bőrömbe.- Most egyenlítek.- amint felemelte a fejét, tarkójánál hajába túrtam és megcsókoltam. 
- Ne próbálgassuk egymás tűrőképességeit egyelőre, jó?- kértem, mikor elváltunk.
- Az enyém már eléggé a végét járja.- mondta csillogó szemekkel.
- Mit gondolsz, az enyém?- tettem fel neki a kérdést, de választ nem vártam.- Legyünk jók ma éjszaka már.
- Nehéz lesz, de megpróbálom.- felelte és elhelyezkedett mellettem, majd fél karjával átölelte a derekam.
- Ez a mai nap azért durva volt.
- Mire gondolsz?
- Csak néhány százszor kaptam szívrohamot ma. Szabályosan rettegek tőle, hogy Scoo elém áll azzal, hogy tud rólunk.
- Annyira szeretnélek megkímélni attól, hogy ez ekkora idegeskedést okozzon. Nem tudok én sem mit mondani neked. 
- Tudom. Nem is kell, csak ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtam ez. 
- Nem fogom.- ígérte és tudtam, hogy így is lesz. Justin közelében nyugodt voltam.

21. fejezet

Sziasztok. 

Hát megmondom az igazat, még mindig értetlenül állok a blog helyzete előtt. Látogatjátok, olvastok, de nem hagytok magatok után pár sort. (Tisztelet a kivételnek) Megfordul a fejemben néha, hogy nem érdemes írnom így a sztorit, de az a helyzet, hogy én szeretem írni, szóval lehet, hogy egyszer csak úgy gondolom majd, hogy nem rakom már fel a részeket, csak úgy magamnak írom. 

Ezt a részt egyébként imádtam megírni. Régóta vártam már, hogy eljussak ide és remélem nektek is tetszeni fog. Néha mikor újra olvastam úgy éreztem, hogy vannak benne túlzások, de aztán végül mégsem írtam át. Végül is lovestory-ról van szó, nem? :)

Jó olvasását! :) 

Amikor visszaértünk a szállodába még mindig nem tudtam pontosan, hogy is mondjam el Justinnak. Féltem, hogy egyből fel akarna fedni kettőnket Scoo előtt.
Késő este jött csak át, mert azt mondta muszáj valamit elintéznie Kennyvel, de amint ajtót nyitottam már le is támadt a kérdéssel, hogy mi történt.
- Beszéltem Scooterrel. Illetve koncert alatt megkeresett.- kezdtem és közben húztam magammal Justint, hogy üljünk le.
- Mégis rájött, mi?- kérdezte idegesen.
- Nem.- ráztam meg a fejem, de nem tudtam folytatni.
- Em, ne csináld már! Mondd el!- szólt rám.
- Jó.- fújtam ki a levegőt.- Azt mondta, hogy szerinte jobb lenne, ha hazamennék.
Vártam Justin reakcióját, de először csak kikerekedettel szemekkel nézett rám, majd megszólalt.
- Nem fogsz hazamenni!- mondta határozottan.- Most azonnal beszélek Scooval.- pattant fel egyből, de elkaptam a karját.
- Ne, Justin! Azt mondta, hogy még beszélünk róla később. Talán megtudom győzni.
- Talán, Em? Talán? Nekem az nem elég.- mondta és szorosan magához ölelt.
- Nem megyek haza. Hidd el én sem akarok!
- Nem fogom hagyni!- súgta a fülembe.
- Megoldjuk, oké? Nem lesz semmi gond.- nyugtatgattam.
Justin hirtelen ajkait az enyémekre nyomta, de ez nem a szokásos csók volt. Ajkai sürgetőek és követelőzőek voltak. Kétségbeesést éreztem rajta. 
Nem tudtam még, hogy miképpen, de ezután még biztosabb voltam benne, hogy meggyőzöm valahogy Scootert. Nem hagyhatom itt Justint!


                                                                       ~*~


- Na, ez volt az álmod kislány?- kérdezte Scooter vigyorogva, amikor a hotel felé haladtunk. A repülőút szörnyű volt, éjjel utaztunk, és az érkezésnél megint trükközni kellett, de aztán teljes mértékben kárpótolva éreztem magam.
Az utcák, az üzletek, a párizsi nyüzsgés. Lenyűgözött. Most azonnal körbe akartam járni az egész várost. Nagyon korán volt még, csak fél 7, de én felélénkültem már attól, hogy tudtam, hogy Párizsban vagyunk.
 Nem úgy Justin. Alig lehetett felébreszteni a repülőn is, de már megint láttam, hogy majd' elalszik mellettem.
- Justin!- löktem meg kicsit a lábát.
- Em, én álmos vagyok. Hagyjál!- motyogta.
Sajnáltam, hogy fáradt, de még Pattie nem ért vissza, így csak őt tudtam idegesíteni, mert Scoo meg Kenny nem figyeltek rám.
- Ne aludj!- kértem.- Majd alszol este.
- Este sem fogok.- morogta, alig hallhatóan. Nem értettem, hogy mire érti.- Most miért ne aludjak? Mi az a fontos?
- Semmi. Csak örülj, hogy Párizsban vagyunk.- vontam vállat vigyorogva, mire Justin felsóhajtott, majd kifelé kezdett bámulni az ablakon.


A hotelben aztán kikötötte, hogy most hagyjuk békén, ő aludni fog. Két nap múlva lesz csak koncertje és addigra Pattie is megérkezik. Alig várom. Na, nem mintha nem lettem volna jól el a fiúkkal, de azért gondolom őket nem tudnám elrángatni város nézésre. Márpedig azt nem hagyom ki itt semmi pénzért.


Délutánig, amíg Justin fel nem ébredt az volt a legfőbb elfoglaltságom, hogy a szobám teraszáról nézelődtem. Képtelen lettem volna aludni. Mintha éreztem volna, hogy itt csak jó dolgok történhetnek velem.


- Em.- hallottam meg aztán Justin hangján mögülem. Mosolygott és ettől én is elmosolyodtam.
- Gyere!- nyújtottam felé a kezem, hogy jöjjön ki ő is a teraszra.
- A teraszok a hírességek ellenségei.- rázta a fejét továbbra is az üvegajtónál állva.- Nem tudhatjuk nincs-e valahol egy fotós.
- Ó, igazad van.- feleltem és inkább én mentem be hozzá.- Ki aludtad magad?- kérdeztem.
- Igen, mondhatjuk. De fogadni mernék, hogy te egy percet sem aludtál.
- Nem. Nem is vagyok fáradt.- mosolyogtam rá.
- Este pedig nem fogsz aludni.- mondta nekem széles vigyorral az arcán.
- Mi az, hogy nem?
- El szeretnélek vinni valahova.- mondta és mikor látta, hogy szólásra nyitom a számat egyből folytatta is.- Nem akarok hallani semmilyen ellenkezést. Kérlek, Em.- nézett rám csillogó szemeivel kérlelőn.
- De mi lesz Scooval? Ki fog akadni. Akkor aztán már tényleg nem tudom majd rábeszélni, hogy ne küldjön haza.
- Nem lesz gond. Megígérem.- mondta Justin és apró csókot lehelt ajkaimra.- Öltözz ki egy kicsit, jó? Csinos vagy mindenben, de most legyél különösen az.
- Miért?- nevettem fel.- Hova megyünk? 
- Titok.- mondta halkan és újra megajándékozott egy édes mosollyal, aztán ott is hagyott.


Nem értettem az egészet. Féltem, hogy baj lesz belőle, ha megint elmegyünk a városba. Még egy olyan esetet nem akarok, mint az a müncheni volt.
Mit jelent pontosan az, hogy "öltözz ki egy kicsit"? Ránéztem az órára és fél 5-öt mutatott. Nem akartam Justint keresgélni így inkább felhívtam. 
- Igen?- szólt bele.
- Mégis mi az, hogy egy kicsit öltözzek ki? És mikorra legyek kész?
- Hát azt, hogy nem kell kisestélyi, de azért ne farmert vegyél.- nevetett.- Mondjuk fél 8-ra. Szia.- mondta aztán és már le is tette.


Jól van Justin, sokat nem segítettél, de oké.
Felhívtam még közben anyut. Vele még nem is beszéltem mióta eljöttem. Gondoltam csak megkérdezem már, hogy jól van-e, a kis tesóm miatt is meg ilyesmi. Egy jó fél órát beszéltünk. Úgy tűnt, hogy örült a hívásomnak.
Aztán elkezdtem készülődni. Zuhanyzás, öltözés, haj, smink.
Végül egy sötétkék csőtopot meg egy fekete nadrágot választottam, plusz kerestem hozzá egy blézert, mert hideg van ilyenkor már. Nem akartam Justinnál magasabb lenni, de ehhez mégis csak illett a magassarkú, szóval egy kisebb sarkú cipőt vettem fel. A hajam egy részét feltűztem, az alját pedig kiengedve hagytam. Aztán halvány, szintén kék színű sminket tettem fel. Most döbbentem csak rá, hogy az utóbbi napokban szinte nem is sminkeltem. Természetesen a Justintól kapott karkötő is rajtam volt. Késznek nyilvánítottam magam. 
Nem sokkal később hallottam is, hogy kopognak. Justin állt az ajtóban természetesen. Ha azt mondom, hogy őrületesen jól nézett ki az nem elég kifejező. Fekete inget és szintén fekete nadrágot viselt, a haja tökéletesen állt, illetve mikor közelebb hajolt hozzám éreztem az illatát is, ami, mint mindig most is elvette az eszemet.
- Pontosan erre gondoltam, Em.- nézett végig rajtam.- Gyönyörű vagy.- mondta és puszit nyomott a szám sarkába.- Gyere! Most rosszak leszünk és úgy szökünk ki.- nevetett. 
- Justin, most már elmondod, hova megyünk?- kérdeztem, miközben húzott magával.
- Nem. Meglátod nem sokára.


Levezetett az autóig, aztán meglepetésemre nem előre ültünk, hanem hátra ugyanis Kenny vezetett.
- Ne haragudj rám Em, de Kennyt be kellett avatnom.- magyarázta egyből Justin.
- Nyugi kislány, tudok titkot tartani.- nézett rám az említett és kacsintott.
- Justin! Nem tetszik ez nekem.- mondtam neki halkan.
- Ne aggódj. Hidd el, hogy tetszeni fog!- mondta megnyugtató hangon és megfogta a kezemet.


Ahogy Kenny leparkolt már tudtam, hogy hol vagyunk. Nehéz lett volna nem kiszúrni a több száz méter magas építményt.
- Justin.- súgtam a nevét hitetlenkedve.
- Ugye, hogy tetszik?- mosolygott rám. Érdekes módon megint nem kellett sorba állunk. Justin mióta tervezhette ezt? A hatalmas toronynak egészen a harmadik emeletéig mentünk a felvonóval.
- Ez volt az álmod, Em?- kérdezte, mikor felértünk és én egyből gyönyörködni kezdtem a városban odafentről.
- Igen.- mondtam halkan.- Köszönöm.- fordultam szembe vele, hogy megcsókoljam. Teljesen meg voltam hatódva. 
- Sajnálom, hogy most nem hoztunk fényképezőt, hogy kiéld a fotózási vágyad, de akkor biztosan rájöttél volna, hogy valami ilyesmi a terv.- nevetett miközben még mindig a derekamat ölelte.
- Ez... tökéletes.- kerestem a megfelelő szavakat, de csak ez illett arra, amit akkor éreztem.
- Ezt csak azért terveztem be, hogy láthasd álmaid városát.- mondta.- De elsősorban nem ez az, ami miatt ma este kiszöktünk.
- Akkor mi?- lepődtem meg.
- Majd megtudod, ha eljön az ideje.- nevetett fel.


Elég sokáig ott fent voltunk. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Gyönyörű volt, és az, hogy Justinnal lehettem itt csak még szebbé tette az egészet. Végül aztán Justin unszolására lementünk az első szintre, ahol közölte velem, hogy mivel szerinte egy kapcsolatban fontos, hogy legyenek randik így most kettesben vacsorázunk az Eiffel torony éttermében.


- Justin, neked feltett szándékod, hogy ma este sírjak, ugye?- kérdeztem, mikor már az asztalnál ültünk. Hangulatos volt a hely. Egyből jól éreztem magam, amint beléptünk. 
- Nem. Az a feltett szándékom, hogy jól érezd magad.- mosolygott rám.
- Az teljes mértékben sikerült.- mondtam viszonozva a mosolyát.
Alig hittem el, hogy Justin ennyire romantikus. De még jobban meglepett, mikor vacsora után kérte, hogy sétáljunk a parkban.
- Te egy kicsit sem félsz, ugye?- kérdeztem, arra utalva, hogy megint elég nagy kockázatot vállaltunk ezzel a sétálással a torony előtti parkban.
- Emily, lazíts.- kérte halkan és a kezemért nyúlt. 
Végig sétáltunk szinte az egész parkon, Justin mindvégig azt kérdezgette, hogy tetszett-e, jól érzem-e magam vele. Mégis milyen kérdések ezek? Egy ilyen este után, csak még biztosabb vagyok benne, hogy piszkosul szerencsés vagyok. Végül aztán egy kicsit eldugottabb résznél megállt és leültetett egy padra. Aranyosan felnevetett és kifújta a levegőt, talán ideges volt. A pad mögül elővett egy gitárt. Itt már az járt a fejemben, hogy na ne! Ez valami vicc? Nem tudtam elhinni, hogy ez történik. Leült velem szemben és halkan beszélni kezdett.
- Azt hinnéd, hogy több száz koncert után már nem izgulok semmi miatt.- nevetett fel.- Pedig most igen.- szeretem volna reagálni valamit, de egy hang sem jött ki a torkomon. Justin folytatta.- Van egy régi dal.- nézett a szemembe mélyen. A sötétség ellenére is jól láthattam, hogy az ő szemei most is hihetetlenül csillognak.- Amikor készült ez a dal, még nem tudtam, hogy egyszer pontosan azt fogom érezni, amiről szól.- lassan lefogta az akkordokat és játszani, majd énekelni kezdett.

When I met you girl my heart went knock knock
Now them butterflies in my stomach won't stop stop
And even though it's a struggle love is all we got
And we gon' keep keep climbing to the mountain top

Egyből felismertem a dalt: One time.

Your world is my world
And my fight is your fight
My breath is your breath
When you're hurt I'm not fine

Ahogy ezt énekelte, úgy éreztem az én érzéseimre is teljesen ráillik a dalszövege. De álmodni sem mertem volna, hogy ő is így érez.

And girl you're my one love, my one heart
My one life for sure
Let me tell you one time
I'ma tell you one time
(Girl, I love, girl I love you)

And I'ma be your one guy
You'll be my #1 girl
Always making time for you
I'ma tell you one time
(Girl, I love, girl I love you)
I'ma tell you one time
(Girl, I love, girl I love you)

Amikor a végére ért, már könnyek csillogtak a szememben, de egy percre sem szakítottuk el egymástól a tekintetünket. Letette a gitárt és a kezemért nyúlt.

- Ne sírj, Em.- mondta gyengéd hangon és végig simított az arcomon. 

Hirtelen a nyakába borultam, mélyen beszívtam az illatát és csak az járt a fejemben, hogy szeretem! Biztos voltam benne, hogy beleszerettem.

Kicsit elhúzódtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni, mire ő késlekedés nélkül megcsókolt. Ajkai gyengéden vették birtokba enyémeket és éppen csak finoman ízlelgettük egymást. Nem volt benne semmi hevesség, semmi vadság. Csak éreztetni akartuk a másikkal, hogy mit érzünk. 

- Szeretlek, Em!- súgta ajkaimra, amit már a dallal is elmondott, majd újra megcsókolt, de most már szenvedéllyel. 

- Szeretlek!- mondtam én is, mikor elhúzódott. Hihetetlenül jó volt kimondani és biztos voltam benne, hogy ennél boldogabb nem is lehetnék.