29. fejezet

Nem akartam beszélni senkivel, így inkább elhagytam a hotelt. Úgy gondoltam, hogy a friss levegő, majd segít lehiggadni és talán a sírás kényszeremet is vissza tudom tartani az utcán. Nem volt semmi kitűzött célom, de nagyon furcsa volt csak így sétálni itt. Idegen volt minden, körülöttem mindenki sietett valahova, az autósok idegesek voltak. Próbáltam azért nem nagyon elkeveredni, mert nem lett volna túl szerencsés eltévednem. A hoteltől alig pár saroknyira egy kávézónál egy csapat lány üldögélt a kinti asztalok egyikénél és túl feltűnően bámultak már mielőtt közel értem volna. Aztán mikor elhaladtam a kávézó előtt az egyikük meg is szólított és utánam rohant.
- Te vagy az a lány, ugye?- tette fel a kérdést.
- Milyen lány?- néztem rá értetlenül, holott valahol már sejtettem, hogy mire céloz. 
- Justin barátnője.
- Hogy hívnak?- jött az újabb kérdés.
- Csinálhatunk egy képet veled?- így egy másik. Mire észbe kaptam egészen körbevettek és szinte megfulladtam olyan közel nyomultak hozzám, sőt fogdosták a karom, közben meg egyre csak hallottam a Justinra és rám irányuló kérdéseket.
- Hagyjatok, légyszi. Nem ismerem Justin Biebert, semmi közöm nincs hozzá.- mondtam elcsukló hangon. Bevallom igenis megijedtem. Ahogy láttam egy kis menekülő utat két lány között egyből kitörtem közülük és szaladni kezdtem. A szállodáig meg sem álltam, de már éreztem, hogy hiába az ellenkezés. Az amúgy is sírós hangulatomat ez csak tetézte és elkezdtek folyni a könnyeim. Szószerint úgy vágtam ki a szobánk ajtaját és igyekeztem nem Justinra nézni, aki gitárral a kezében üldögélt a kanapén. Senkivel nem akartam beszélni, ezért a fürdőbe mentem és figyelmen kívül hagytam Justint miközben azt kérdezgette, hogy mi történt.
- Em, ne csináld ezt! Mondd el, kérlek! Miattam sírsz?- hallottam újra a kétségbeesett szólongatását.
- Hagyj békén!- feleltem sírástól rekedtes hangon.
- Gyere ki, kérlek!
Nem feleltem, csak próbáltam egyenletesen lélegezni és megnyugodni. Felkavart ez az egész. Hiszen, ha abból a pár újságcikkből felismertek akkor ez tényleg nem játék. Mi lett volna, ha valami fanatikusokkal találkozom össze, akik esetleg erőszakosabbak még ezeknél a lányoknál is? Tudtam, hogy az újságokkal és a paparazzikkal bőven lesz problémánk, és gondoltam rá, hogy amikor felvállaljuk a kapcsolatunkat akkor a rajongók közt is lesznek majd, akik utálni fognak, de az nem jutott eszembe, hogy esetleg közvetlenül szembetalálom magam velük... Főleg úgyhogy még fel sem vállaltuk. Főleg úgyhogy egyedül leszek. Főleg úgyhogy azt sem tudom van-e még mit felvállalnunk. 
Hideg vizet fröcsköltem az arcomba, majd néhány perc múlva, amikor úgy éreztem tudok beszélni Justinnal, kimentem hozzá. Ott állt közvetlenül az ajtó előtt, és idegesnek tűnt.
- Em...- csak ennyit mondott és már magához is ölelt. Megnyugtató volt érezni a karjait magam körül, én is szorosan átöleltem a nyakát és mélyen belélegeztem az illatát.- Mi történt, Em? Hol voltál?- suttogta és kicsit távolabb tolt, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Sétálni akartam.- válaszoltam neki ugyanúgy.- Felismertek a rajongóid. Nem tudom hogyan, Justin, de egy csapat lány oda jött és rólad kérdezgetett, meg a nevemet akarták tudni.- szinte hadartam, Justin pedig kikerekedett szemekkel nézett rám.- Nem mondtam nekik semmit, csak azt, hogy nem ismerlek és elfutottam. Megijedtem, Justin.- mondtam neki és újra a nyakába borultam. 
Éreztem, hogy Justin karjai megfeszülnek, sőt az egész teste megfeszült és egy pillanatra benn tartotta a levegőt, majd mikor kifújta újra suttogni kezdett.
- Sajnálom, Emily. Soha nem akartam, hogy ez történjen veled.- közben éreztem, hogy a szemeim újra megtelnek könnyekkel, de próbáltam csak Justin hangjára és a kezeire koncentrálni, ahogy a hátamat simogatták. Ezek jelentették azt, hogy biztonságban vagyok.- Soha ne menj el nélkülem többet!- hangja határozott volt, de mégis lágy. Féltés érződött belőle.- Vigyázni fogok rád, Em! Megígérem!- mondta és az ő hangja is elcsuklott közben. 
- Sajnálom.- bukott ki belőlem.
- Mit sajnálsz? Nekem van okom sajnálni mindent. Miattam voltál dühös, és mentél el.- lassan elengedett, majd megfogta a kezem és a kanapéhoz vezetett.- Megértem, Emily, ha most nem akarsz látni sem, de kérlek engedd, hogy elmondjam. Őszinte voltam veled. Én bízok benned, inkább...- Justin mondatát ajtó kopogás szakította félbe. Felsóhajtott, majd ment ajtót nyitni. Scooter volt az, szinte félre lökte Justint az útból és egyből mellém ült. 
- Emily, mi történt? Itt van egy csomó rajongó a hotel előtt és mikor megkérdezték tőlük, hogy mit akarnak azt mondták látták, hogy Justin Bieber barátnője itt van.- magyarázta gyorsan, én meg úgy éreztem rögtön elájulok. Még ide is követtek?
- Összetalálkoztam velük az utcán, és kérdezgetni kezdtek kettőnkről.- mutattam Justinra, majd rám. 
- Ez mikor történt?- sürgetett Scooter.- Miért nem szóltál?
- Most történt. Éppen, hogy csak megnyugodott.- jött oda Justin is mellém és a vállamra tette a kezét. 
- Meséld el.- kérte Scoo, mire elmondtam neki a legrészletesebben ahogy csak tudtam.- Nem mehetsz el egyedül, Emily.- mondta miután befejeztem.- Remélem most már felfogtad, hogy belekeveredni Justin életébe egyáltalán nem játék. Ebből is botrány lesz. Nem sokáig tudjátok már húzni ezt a titkolózást.- mondta komolyan.
- Scooter!- szólt rá Justin.
- Nem, igaza van.- mondtam én is, mert bár Scoo szavai keményen érintettek tudtam, hogy jogos a kiakadás. Hiba volt elmennem. 
- Ő nem látott téged, amikor visszaértél.- ellenkezett Justin és féltőn nézett rám. 
- Sajnálom, hogy ez történt, de akkor is érvényes amit az előbb mondtam.- felelte Scoo, majd ott hagyott minket. Azt mondta intézkednie kell, hogy a rajongók elmenjenek, mert állítsa szerint már nem csak egy csapatnyi lány volt ott.
Mély levegőt vettem és a kezembe temettem az arcomat. Egyrészt nem tudtam még teljesen felfogni, hogy ez történt, másrészt még mindig nem voltam benne biztos, hogy hogyan állunk Justinnal.
- Em, jól vagy?- kérdezte Jus és mellém ülve átkarolt. Én a fejemet a vállára hajtottam, de nem válaszoltam semmit.- Beszéljünk, oké?
- Majd vacsora után, jó?- kértem.- Nem tudok még tisztán gondolkozni és a beszélgetés alatt szeretném, ha már tudnék. 
Justin bólintott, és mivel még a vacsoráig egy fél óra volt vissza megkérdezte szeretném-e, ha zenélne nekem. Elmosolyodtam ettől és rajtam volt a sor, hogy bólintsak. Kezébe fogta a gitárt, aztán az első pár akkord lefogása után fel is ismertem a dalt. Usher Climax. Justin elénekelte a második refrénig a dalt. Nem nézett rám közben egyszer sem, végig csukva volt a szeme így nem láthatta, hogy milyen döbbenet ült ki az arcomra. Egy szót tudnék rá mondani: Elképesztő!
- Tetszett, Em?- kérdezte halványan elmosolyodva.
- Persze, hogy tetszett.- válaszoltam.- Nem is tudtam, hogy ilyen hangokat is tudsz. 
- Ezek a hangok nem az én hangszálaimnak valók.- nevetett fel.- Jan megölne, ha tudná. 
- Szerintem büszke lenne rád.- feleltem. Úgy éreztem, mintha a tegnapi és a mai nap meg sem történt volna. Mintha nem állnánk éppen úgy, ahogy. Csak természetes volt Justinnal lennem, úgy éreztem ennek mindig így kell lennie. - Játszol egy saját dalt is? 
- Ha szeretnéd.- mondta, de már láttam, hogy ki is találta melyik lesz az. Az a dal, ami a közös kedvencünk. Be alright. Justin a dal közben elkapta a pillantásom és innentől kezdve képtelen voltam elszakítani tőle. Ahogy énekelt  mindvégig a szemeimbe nézett, ettől még inkább azt éreztem, hogy a dal mondani valója egyenesen nekem szól. 
- Imádom ezt a dalt.- mondtam, amikor az utolsó gitár hang is elhalt.
- Ráadásul időszerű is.- tette hozzá Justin. - Én tényleg így érzem, Em. Akármi történik, veszekedhetünk vagy jöhetnek a rajongók, akkor is minden rendben lesz, mert szeretjük egymást.
Nem tudtam mit feleljek neki erre. Igazából nem is akartam semmit mondani, inkább azt akartam, hogy végre legyünk túl ezen az egészen és csókoljon meg, súgja a fülembe, hogy szeret és soha többé ne hozzuk szóba ezt.
- Menjünk le, Justin!- kértem.- Később megbeszéljük.
Felsóhajtott, de azért letette a gitárt és követett engem, ahogy elindultam az ajtó felé. Amíg leértünk a szálloda éttermébe végig szorosan mellettem jött. Szerintem attól félt, hogy bármelyik pillanatban előugorhat egy rajongó vagy valaki. Ez megdobogtatta a szívem, és már majdnem, hogy vigyorogva ültem le az asztalunkhoz, ahol már rajtunk és Fredon kívül mindenki ott volt. Néhány perc után ő is megérkezett, aztán neki állhatunk enni. A reggelinél jóval beszédesebb volt mindenki,  de még mindig nem volt az a szokásos hangulat. Szerencsére a kettőnket érintő kérdéseket megint hanyagolhattuk, de biztos voltam benne, hogy mindenkinek feltűnt, hogy kissé engedett a feszültség köztünk. Scooter a turnéról beszélt végig, meg arról, hogy Fredoval kitalálták, hogy egy videót is kéne forgatni, mivel így bele fog férni az is az idejükbe. Ez a téma nagyon érdekelt. Egy klipforgatás pontosan az, amit mindig is szerettem volna megnézni. Talán most majd alkalmam is adódik rá. 
Vacsora után pont jól jött nekem, hogy Scooter kérte Justint, hogy maradjon még, mert szerettem volna halogatni azt a beszélgetést. Nem tudtam pontosan, hogy mit várjak tőle, és azt sem, hogy mit fogok reagálni. Mire ő is felért én már lezuhanyoztam és éppen a hajamat fésültem ki a tükör előtt állva, amikor belépett a fürdő nyitott ajtaján.
- Em, most már nem menekülsz.- mondta és oda állt mögém, majd kivette a fésűt a kezemből és ő kezdett fésülni.- Ha törik, ha szakad beszélnünk kell.  
- Tudom.- sóhajtottam.
- Miért akarod ennyire kerülni, hogy beszéljünk?- kérdezte és a tükörből próbált szemezni velem.
- Mert nem tudom, hogy mi lesz azután. Mire számítsak?
- Először is szeretném, ha hinnél nekem.- mondta, aztán letette a fésűt, engem kézen fogott és az ágyhoz vezetett.- Ne mondd, hogy nem bízom benned, mert ez nem így van. 
- Akkor mire volt jó az a jelenet tegnap?- kérdeztem, mikor már mindketten az ágyon ültünk.

- Elmondom. Igazad volt. Amíg nem kedveltétek egymást addig az volt a bajom, aztán mikor jóba lettetek akkor meg úgy éreztem Fredoval jobban érzed magad, mint velem.- erre reagálni akartam valamit, de Justin az ujját a szám elé tette és folytatta.- Tudom, hogy nem így van. Attól féltem, hogy olyan kapcsolat fog kialakulni köztetek, mint amilyen a miénk volt az elején. Emlékszel, Em? Olyan hamar összebarátkoztunk, egyből megértettük egymást, bíztunk egymásban.- sorolta és én is emlékeztem, hogy így volt.- Szeretném, ha mindig megmaradna köztünk ez a kapcsolat is a szerelem mellett. Nálunk is barátságból alakult ki ez.- simogatta meg az arcomat.- És igen, nem utolsó sorban azért is féltékeny voltam, mert gyönyörű vagy, Em. Akármelyik pasi rád néz én egyből féltékeny leszek.- nevetett fel halkan.- Érted? Nem benned nem bízok, hanem magamban. A mai eset után meg főleg.- szomorodott el a hangja.
- Miért? Miért nem bízol magadban?- kérdeztem vissza. Ezt határozottan nem értettem.
- Mert tudom, hogy nálam sokkal jobbat érdemelsz. Sőt találhatnál is jobbat, akinek nem csupa őrültség és rohanás az élete. Akinek nem kell attól félnie, hogy lefotózzák, ha elviszi a barátnőjét randizni, nem kell titkolóznia és nincsenek őrült rajongói...
- Fejezd be!- szóltam közbe.
- Biztosan találnál ilyet, Em!- sóhajtott fel és óvatosan a hajamba túrt egyik kezével, így húzva magához közelebb.- De olyat nem, aki ennyire szeretné, hogy megbocsáss neki. És olyat sem, aki ennyire szeretne, mint én téged.  
A szívem olyan őrülten verdesett a mellkasomban, hogy attól féltem mindjárt kiszakítja azt. Hirtelen aztán Justin nyakába borultam és nagyon szorosan magamhoz öleltem. Ő is így tett, közben a hátamat simogatta egyenletesen. Azt hiszem tudta, hogy nagyon zaklatott vagyok és szükségem van rá, hogy lenyugtasson.
- Ne haragudj rám, Emily. Nagyon igyekezni fogok, hogy ilyen többet ne forduljon elő.- mormolta a bőrömbe.
- Nem értem, hogy gondolhatod, hogy találnék nálad jobbat. Ezt nekem kellene mondanom. 
- Nekem csak te kellesz.- ahogy ezt mondta ajkai éppen csak néhány centire voltak enyémektől.
- Nekem meg te.- feleltem, aztán végre teljesen enyémekre helyezte édes ajkait. Olyan volt újra érezni a csókját két nap után, mintha évek óta nem éreztem volna. És úgy is csókoltuk egymást. Finoman, de szenvedélyesen, belesűrítve minden érzésünket és minden szerelmünket. Soha többé nem akartam már ilyen napokat átélni, mint ezek voltak, és tudtam, hogy ezután mindketten mindent megteszünk, hogy a veszekedéseket elkerüljük.