31. fejezet

Sziasztok! :)

Hát, ez a rész valahogy elég hosszúra sikerült, de remélem ti ennek örültök.  Sokáig írtam, de szerintem megérte, mert vannak benne történések. A második fele 100% Justin és Emily. :) 

Jó olvasást! ♥

- Van egy ötletem. Én addig átmegyek Scooterékhez, jó? 
- Nem.- rázta a fejét Justin.- Megígérted, Em.- nézett rám aztán kérlelően.
- De ez így olyan... nem tudom. Miért akarsz minden áron most bemutatni nekik? 
- Mert én is ismerem már a családod.- adta meg a választ.
- Csak aput és a tesómat. És Pattiet én is ismerem, meg találkoztam apukáddal és Erinnel.
- Aha, én meg ismerem még a nagybátyádat, Carint, a legjobb barátnődet...- kezdte sorolni.
- Jó.- adtam meg magam végül, aztán Justin már kezdeményezte is a videóhívást. Gyorsan felugrottam és a fürdőbe rohantam.
- Em, nem ér! Gyere vissza!- szólt utánam. - Mit csináltál?
- Csak... megfésülködtem.- vontam vállat, mire ő felnevetett.
- Nyugi, szeretni fognak.- ahogy ezt kimondta, már fel is ugrott a kis ablak, ahol Justin apukája, Jeremy várt.
- Hé, kölyök. Szia.- integetett egyből a kamerába, aztán gyorsan hívta Jazzyt, de Jaxon már ott ült az ölében. 
- Justin, mikor jössz el értem?- kérdezte egyből izgatottan Jazzy a bátyját.
- Nem sokára meglátogatlak benneteket.- mosolygott vissza.- Beszeretnék mutatni nektek valakit. Kíváncsiak vagytok?- kérdezte, mire Jaxon szégyenlősen elfordult, de Jazzy elbűvölten nézett a kamerába.- Emily, gyere csak!- nézett rám széles mosollyal, aztán a vállamat átkarolva közeleb húzott, hogy lássanak ők is.- Ő Scooter unokahúga, Emily. Emlékeztek Scooterre, igaz?- észrevettem, hogy Justin mennyire türelmesen beszél.
- Szia Emily. Találkoztunk már, ugye?- kérdezte egyből Jeremy.
- Igen. Sziasztok.- mondtam és próbáltam nem úgy viselkedni, mint egy szégyenlős kislány, pedig nagyon úgy éreztem magam.
 - Téged láttalak az újságban.- mondta Jazzy.- Ugye apa, hogy láttuk?- Jeremy bólintott, majd Justin magyarázkodásba kezdett.
- Tudjátok, hogy sokszor lefényképeznek minket, azért láttátok Emilyt, mert most ő is velünk utazik.
- Szép a hajad. Hercegnős.- mondta Jazzy, mire Justin, Jeremy meg én elnevettük magunkat.
- Köszönöm. Szerintem meg te vagy egy kis hercegnő.- mosolyogtam rá. 
- Látod, Jazzy? Apa is meg Justin is megmondta, hogy az vagy.- mondta Jeremy az ölében ülő kislánynak. 
- Jaxo! Ne bujkálj!- nevetett fel Justin.- Tudod, hogy mit csinálnék, ha ott lennék veletek, ugye? 
- Megcsikiznél.- mondta Jaxon még mindig félénken, de most már ránk nézett. 
- Pontosan. Attól jobb kedved lenne, igaz?- mosolygott az öcsére Justin.
- Elszaladnék.- kacagott fel a kis srác, és mi is hasonlóképpen tettünk. Nagyjából itt döntöttem el, hogy Justin testvérei a legédesebbek a világon.
- Előlem nem tudsz. Jazzy, segítenél elkapni Jaxot?- folytatta tovább Justin.
- Nem, én nem fogócskázok már.- fonta keresztbe a karját maga előtt a kislány. 
- Ja, igen. Justin nem is tudtad, hogy van egy mesterszakács a családunkban?- kérdezte Jeremy. 
- Ma is én főztem anyával.- dicsekedett Jazzy.
- Húha. Emily, te gondoltad volna, hogy Jazzy főzni is tud?- nézett rám Justin. Aranyos volt, mert mindenképpen beakart vonni a beszélgetésbe. 
- Hát gondoltam, hogy Jazzy nagyon ügyes, dehogy ennyire.- mondtam csodálkozva.- Megtanítasz majd engem is főzni?- kérdeztem tőle.
- Meg. De akkor megfésülhetem a hajadat? 
- Fodrászkodsz is kislányom?- nevetett fel az apja. 
- Megfésülheted.- mondtam neki mosolyogva.
- Justin, mikor jössz haza? Nagyon hiányzol.- nézett lebiggyesztett ajkakkal a kamerába Justin húga.
- Nekem is hiányoztok, kicsim, nem sokára haza megyek. Jaxo szülinapján biztos, hogy otthon leszek.- nyugtatta meg Jus, mire mindkét tesója elvigyorodott.
- Emily is veled jön, fiam?- kérdezte Jeremy és ő is szélesen mosolygott. Ezután már vártam, mikor kérdez rá, hogy mi van köztünk.
- Igen, elég valószínű.- nézett rám majd apjára. 
- Kivel beszéltek?- hallottam meg Erin hangját.- Justin az?- ő is leült Jeremy mellé, és a kis Jaxon egyből átmászott az ő ölébe.- Sziasztok. Emily, de jó látni téged is.
- Szia. Köszi, nekem szintén.- mosolyogtam rá. 
Erin érkeztével kicsit elterelődött a gyerekek figyelme, szóval innentől már csak a formasági kérdéseket beszéltük meg. Hogy vagytok, mit csináltatok, mi újság a többiekkel stb. Mivel ott délután volt Jaxo elkezdett nyűgösködni az állítólag szokásos kinti játékért, így tehát elköszöntünk. Ez szintén nagyon édes volt.
- Jazzy! Figyelj rám, kicsim!- szólt Justin, amikor a kislány elkezdett sírni, amiatt, hogy elköszönünk. - Szeretlek!- mosolygott rá.
- Szeretlek!- ragyogott fel Jazzy arca is.
- Akkor ne sírj, jó? Mindkettőtöket nagyon szeretlek! Küldesz puszit nekünk, Jazzy?- a kislány erre tenyerébe puszilt majd elfújta. Nagyon édes volt.- Mi is küldünk, Emilyvel, jó?
Justin is és én is úgy tettünk, mint a húga és ő meg Jaxo ezt hangos kacagással jutalmazták, majd egy utolsó integetés és sok-sok szeretlek után tényleg megszakítottuk a kapcsolatot. Justin eltette a laptopot az éjjeliszekrényre, aztán mikor visszafordult egyből a karjaiba zárt és belepuszilt a hajamba. 

- Ugye, hogy túlélted? 
- Olyan aranyosak voltak.- bújtam hozzá még jobban. Őszintén szólva ettől a beszélgetéstől kicsit szeretethiányom támadt. Belegondoltam, hogy Justin valószínűleg  ugyanígy érzi magát, mikor végig hallgatja, amint a családommal beszélek.- Neked nem szokott szeretethiányod lenni, amikor hallod, hogy én beszélek a családtagjaimmal?
- Egy kicsit, és egy kicsit most is az van. Illetve inkább honvágyam.
- Igen, nekem is. 
- A húgom egyből megszeretett.- mosolygott rám.- Ha valakire azt mondja, hogy hercegnős akkor annak már nyert ügye van.
- Én is egyből megszerettem. Az öcséd is nagyon aranyos, de úgy vettem észre, hogy szégyenlős.
- Kicsit.- bólogatott.- De ha hazamegyünk biztos, hogy vele is megtaláljátok a közös hangot.
- Szerinted kezdek paranoiás lenni vagy apukád tényleg sejti, hogy van köztünk valami?
- Kezdesz paranoiás lenni és egyben sejti is.- nevetett fel.- Én nem értem miért, de mindenki azt mondja, hogy eláruljuk magunkat egy-egy pillantással.
- Én sem értem, Justin. Komolyan.- ráztam a fejem állhitetlenkedéssel. 
- Jól van na. Nem tehetek róla, hogy így nézek rád. Másképpen nem tudok- mondta miközben hanyatt döntött az ágyon.
- Én egyáltalán nem bánom.- mosolyogtam rá és az arcára simítottam a kezemet. 
- Tényleg hercegnő vagy.- mondta komolyan.
- Te meg a hercegem?- nevettem fel.
- Hé, Em. Mennyi az idő?- csillant meg hirtelen a szeme, és figyelmen kívül hagyta az én kérdésem.
- 10 óra. Miért?
- Jól körül néztél a hotelban, amikor jöttünk?- ma érkeztünk Prágába és igazság szerint egyáltalán nem néztem körül a hotelban.
- Nem?!- mondtam, de inkább kérdésnek hangzott.
- Nem?- lepődött meg.- Akkor nem láttad azt a gyönyörű medencét sem, ami itt van a mi szintünkön?
- Medencét? 
- Aha. Van egy olyan sejtésem, hogy ilyenkor már senki nem használja.- duruzsolta a fülembe.- Úszol velem egyet, Em? Tudom, hogy van egy szexis bikinid, amit nagyon szeretnék látni rajtad.
- Benne vagyok, de előre szólok, hogy nem vagyok valami jó úszó. Lehet, hogy szükségem lesz szájon át lélegeztetésre.- váltottam át én is flörtölős hangra. 
- Megoldjuk. Hát hagynálak én megfulladni?- vigyorgott rám szélesen.- Akkor kimegyünk?
- Megyek öltözni.- mondtam és ezzel előkerestem az említett bikinit, majd eltűntem a fürdőbe. 
Kicsit gondolkodtam, hogy magamra tekerjem-e a törölközőt mielőtt kilépek vagy sem, de úgy gondoltam jobb, ha igen. Még gyorsan összefogtam a hajamat és már nyitottam is az ajtót. Justin az ágyon ült, átöltözve és a telefonját bújta - sejtéseim szerint valamit megosztott a rajongóival a twitteren -, de amint észrevett egyből letette.
- Ne már, Em!- méltatlankodott, és oda sétált elém, kezét a derekamra tette.- Hadd lássalak! 
- Megyünk?- most én hagytam figyelmen kívül az ő kérését, mire csak elmosolyodva megrázta a fejét, aztán kézen fogott és kivezetett a hosszú folyosó végén lévő medencéhez. - Jó, hogy nem láttam, amikor így el van rejtve.- nevettem fel. Justin rögtön bemászott a vízbe, de én előbb kigyönyörködtem magam a medence mögött húzódó üvegfal nyújtotta látványosságban. 
- Gyere, Emily! Ne félj, nem hagylak megfulladni.- nevetett fel. Ledobtam a törölközőt, aztán óvatosan lépdelve a lépcsőn bemásztam Justin mellé.A víz kellemesen langyos volt, egyáltalán nem fáztam. Ő egyből átölelte a derekam és magához húzott.- Azt hiszem gyönyörűbb vagy, mint gondoltam.- nézett végig rajtam.
- Justin!- fúrtam a nyakába arcom szégyenlősen. Ez a pillantás, amit az imént rám vetett eléggé zavarba ejtő volt.
- Ez az igazság.- nevetett halkan.- Legalább hadd élvezzem ki a látványt.
- Nekem elég nagy szerencsém van, hogy minden este élvezhetem a te látványodat, ugye?- kezemmel hajába túrtam és nem tudtam figyelmen kívül hagyni azt az éhes pillantást, amivel nézett rám.
- Elég nagy.- helyeselt.- Én is hozzá tudnék szokni ehhez.- mormolta egyenesen a fülembe, aztán ajkait megéreztem a bőrömön. Lassan végigcsókolta a nyakamat, az állam vonalát, majd mielőtt ajkaimat érintette volna újra rám nézett. Kezeit a fenekemre vezette, kicsit megemelt én pedig ebből értettem, hogy mit szeretne. Lábaimat dereka köré kulcsoltam, kezeimmel továbbra is öleltem a nyakát és a vállát. Behunytam a szemem, és vártam, hogy megérezzem Justin édes ajkait a sajátomon. Először nyelvével simított végig alsó ajkamon, majd gyengéden fogai közé vette azt. Sosem csinált ezelőtt ilyet, de határozottan mondhatom, hogy egy pillanat alatt az őrületebe kergetett vele. Vadul kaptam az ajkai után, és már ő sem szándékozott ellenállni. Miközben nyelveink játékos csatát vívtak mindenütt magamon éreztem Justin kezeit. Én ezalatt ujjaimmal hajába túrtam tarkójánál, tudtam, hogy ez vadabb tempóra ösztönzi majd. Meg is lett az eredménye, percek múlva hevesen kapkodtunk levegő után, de még ekkor sem akartunk elszakadni egymástól, újabb, rövidebb csókok reményében találtak ajkaink egymásra újra és újra. 
- Lehet, hogy nekem is elsősegélyre lesz szükségem, de nem a víz miatt.- nevetett fel.- Elveszed az eszem.- mondta, aztán én lassan leengedtem a lábaimat csípőjéről, és elkezdtem a mélyebb víz felé úszni. 
- Na, te nem jössz?- fordultam vissza.
- Hé, én azt hittem, nem tudsz úszni.- mondta vádlón.
- Lehet, hogy egy kicsit mégis tudok.- vontam vállat mosolyogva, aztán tovább úsztam. Ő követett és elkapta a derekamat.- Justin, ne!- szóltam rá, mert azt hittem le akar húzni a víz alá. 
- Nyugalom, édesem!- nevetett a fülembe.- Szerintem egy zseni vagyok, hogy kitaláltam ezt a fürdőzést.- széles vigyorától én is elmosolyodtam, ő meg egyre inkább hátrálni kezdett velem, amíg a hátam nem érintkezett a medence hideg szélével.
- Én sem mondom, hogy rossz ötlet volt. 
- Mit gondolsz, mit érdemlek ezért a remek ötletemért?- még közelebb nyomult hozzám, ajkai megint csak pár centire voltak tőlem.
- Nem vagy elégedett azzal, hogy veled tartok?- incselkedtem vele.
- Igazad van, inkább nekem kéne megköszönöm.- mondta és azonnal csókot kezdeményezett. Kicsit sem fogta vissza magát, éreztem, hogy ezek a csókok, amiket most váltunk mások, mint a korábbiak. Szó szerint faltuk egymást, vadul, de mégis gyengéden.  
- Justin, menjünk be!- kértem. Rám nézett és a szemeiben újra azt a mohóságot láttam, mint az imént. Kihúzott a vízből, rám terítette a törölközőt, átölelte vállam és így siettünk vissza a szobánkba. Nem kapcsoltunk villanyt, de a holdfényében így is jól ráláttam a falon lévő órára, miszerint egy órát voltunk a medencében. Nekem ez fel sem tűnt. Most, hogy már nem vett körül a langyos víz eléggé hidegnek éreztem a levegőt, ezért jobban összefogtam a fürdőlepedőt magamon. 
- Hova mész?- súgta Justin a fülembe, mikor elindultam a fürdő felé.
- Átöltözni...
- Nem-nem. Én még nem végeztem veled.- mondta mosollyal az arcán, hirtelen az ágy felé taszított, hanyatt döntött rajta, és ő is mellém feküdt. Egyik kezével fejem mellett támaszkodott, másik kezének ujjai lágyan cirógatták a hasam bőrét. Talán nem is sejtette, hogy úgy éreztem, mintha az érintése nyomán több száz pillangó verdesne a szárnyaival a hasamban.- Mire gondolsz most?
Elmosolyodtam ezen, kezemet Justin arcára simítottam, mielőtt válaszoltam volna.
- Arra, hogy nagyon szeretlek.
- És még mire?- hajolt kicsit közelebb.
- Arra is, hogy imádok veled lenni.
- Tudod, én mire gondolok?- súgta.
- Mire? Mire gondolsz, Justin?- kérdeztem kíváncsian.
- Arra, hogy képtelenségnek tűnik, hogy ennél jobban szeresselek. Pedig ez napról napra csak erősödik.- miután befejezte óvatosan fölém magasodott és egy ideig csak csodáltuk egymást.
Kezét a hajamba vezette és kivette a hajgumit, dús hajam egyből szétterült a párnán. Justin a számra nézett, de mégsem csókolt meg, helyette inkább a nyakamra nyomta ajkait. Megborzongtam a kényeztetéstől, főleg mikor finoman megharapott. A vállát markoló kezem körmeit a bőrébe vájtam, de úgy tűnt meg sem érezte. Ajkaival egyre lejjebb haladt, kulcscsontom, majd a bikini által szabadon hagyott mellkasom is részesült a csókjaiban. Mikor a hasamhoz ért nyelvét is bevonta a játékba, sőt ujjait a bugyim szélébe akasztotta, amitől én túl élesen szívtam be a levegőt. Erre felemelte fejét, széles mosolyt villantott rám és visszatért ajkaimhoz. Nyelvét durván fúrta át a számba, de egyáltalán nem bántam. Válláról egyre lejjebb csúsztattam a kezem, az alsója szélénél megálltam, aztán hirtelen ötlettől vezérelve, tovább haladtam és finoman fenekébe markoltam. Justin ettől felnyögött, de nem szakította meg a csókunkat, ehelyett csípőjét közelebb nyomta hozzám, mint eddig valaha. 
Az agyam egy hátsó zugában tudtam, hogy le kell állnunk, de túl jó érzések kerítetek hatalmukba ahhoz, hogy véget vessek ennek. Végül ő hagyta abba a csókot, de csak egy rövid időre.
- Ez kicsit merész volt, Em.- súgta ajkaimra.
- A te tetteid is azok voltak.- válaszoltam zihálva, aztán nagy lendületet véve fordítottam a testhelyzetünkön, bár ehhez kétségkívül hozzájárult az is, hogy Justin egy percig sem ellenkezett, sőt még segített is.
Próbáltam nem pont az ágyékára ülni, mert az kétségkívül mindkettőnk vesztét okozta volna. Keze újra hajammal játszott, közelebb vont magához, és most az előbbinél lényegesen gyengédebben csókolt meg, de a szenvedély ugyanúgy érezhető volt. Kezem Justin selymes bőrén kalandozott, időről időre végigsimítottam a mellkasán és a hasán, amit ő még édesebb csókokkal hálált meg. Elváltam tőle, de csak azért, hogy az oly régen áhított bőrét is megízlelhessem végre. Csakúgy, mint ő, én is a nyakától indultam, az illata egyszerűen elkábított, kezemet a mellkasán lassan ajkaim váltották fel, és hallottam, ahogy ettől Justin légzése felgyorsult. Ettől felbátorodtam, bár még mindig nem tudtam eldönteni, hogy nem megyünk-e túl messzire ezzel. Tarkómról egyre inkább lejjebb vándorló keze a bikinim pántjánál állt meg, mire egyből elszakadtam tőle.
- Justin, ne!- fogtam meg egyből a karját. Feljebb csúsztam hozzá, hogy fejünk egy vonalban legyen.
- Kérlek! Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy meg tudunk állni a kellő pillanatban.- suttogta.- Látni akarlak.- mormolta egyenesen a fülembe, hűvös leheletét az én felhevült bőrömön éreztem. 
Hagytam, hogy kioldozza a bikinim, majd újra fordított rajtunk, hogy én legyek alul, ezután vette csak le teljesen és az ágy mellé dobta. Elég fény szűrődött be ahhoz, hogy láthassam az arcát, miközben végignézett rajtam. Szemei tele voltak vággyal és csillogással, ajka kissé elnyílt. Zavarban voltam, de egy percre sem jutott eszembe, hogy takargatni akarjam magam. Hiszen Justinnal vagyok, aki szeret, ő az, aki végig néz rajtam, ráadásul minden jel arra utal, hogy tetszem neki így is.
- Em, annyira gyönyörű vagy.- súgta, mikor pillantása újra az arcomra tévedt. Megkönnyebbülés volt ezt hallani tőle, még ha nem is értettem egyet vele. Kezét a nyakamra simította, aztán innen haladt egyre lejjebb. Mélyen a szemembe nézett, arcunkat csak néhány centi választotta el egymástól. Kezei útját végül bejárták az ajkai is, amikor aztán végighúzta nyelvét a melleim között úgy éreztem rögtön kiugrik a szívem, de nem is hagyott időt a megnyugvásra, mert egy percre sem állt meg. Kezeivel derekam alá nyúlt, kissé felemelt és apró puszit nyomott a medencecsontomra. Bennem rekedt a levegő, ujjaimmal pedig a még mindig alattam lévő törölközőt markoltam. Justin a combomat kezdte simogatni, megborzongtam az érzéstől, ahogy egyre beljebb haladt. Kicsit jobban szétnyitotta lábaimat és közéjük helyezkedve visszatért hozzám. Egyből megcsókolt, a kezét finoman mellemre vezette közben, amitől jóleső nyögés szakadt fel a torkomból. Lábaimmal átöleltem csípőjét így vonva magamhoz még közelebb - amitől ő nyögött fel - , és persze egyből megéreztem, hogy nem csak én vágyakozok ennyire utána, hanem ő is utánam. Combomba markolt egyik kezével, nem engedte, hogy eltávolodjunk egymástól akár egy percre is. Ajkaink közben vadul falták egymást továbbra is. Tudtam, hogy egyre inkább sodródunk afelé, ahonnan már nincs visszaút. Justin is, mintha éppen erre gondolt volna visszavett a tempóból és a csókok helyett csak lágy puszikkal kényeztette ajkaim.
- Megálljak, Em? Még most szólj.- suttogta vágytól rekedt hangon. 
Nem tudtam, mit feleljek. Túlságosan vágytam rá, de ugyanakkor korainak is éreztem, hogy megtegyük. Másrészről pedig ott volt Justin, ahogy rám nézett, ahogy hozzám ért, ahogy beszélt hozzám. Csalódást okoznék neki azzal, ha most nemet mondanék? Megbántanám vele? Mintha csak a gondolataimban olvasott volna, úgy szólalt meg újból.
- Nem baj, ha nem tesszük meg. Nekem akkor is ez volt a legcsodálatosabb estém.- nézett rám gyönyörű szemeivel és arcomat simogatta. 
- Akarom, de még kell egy kis idő.- súgtam elfúló hangon, nem akartam a szemébe nézni, féltem, hogy csalódottság fogadna ott.
Homlokát enyémnek döntötte, így nem tudtam elkerülni a pillantását. Kezei szüntelen cirógatták az arcom és a hajam. 
- Szeretlek, hercegnőm.- mondta édesen mosolyogva.
- Én is szeretlek téged.- éreztem, hogy az én arcomon is ott van egy megmagyarázhatatlanul boldog mosoly. 
- Nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz, amikor tényleg az enyém leszel végre. Már ez is hihetetlenül jó volt. 
- Nekem is.- mondtam elpirulva. Mellkasa most teljesen az enyémnek feszült, nem választott el minket egyetlen ruhadarab sem, csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire közel vagyunk most egymáshoz. Éreztem a testéből áradó hőt, és azt akartam, hogy soha ne húzódjon el.- Nem haragszol rám, ugye?- kérdeztem félve, és a mai este folyamán már sokadszorra behunytam a szemem. 
- Tudtam, hogy mire vállalkozom, amikor belekezdtem, de egyáltalán nem bántam meg. Hogyan haragudhatnék rád, szerelmem, amikor ilyen csodálatos perceket éltünk át? Vagy nem érezted, hogy én mennyire élveztem?- fogta meg a kezem játékosan és egy pillanatra végighúzta alsója elején. Egy apró sikítás hagyta el a számat, aztán ez nevetésbe fulladt, amibe Justin is bekapcsolódott.- Tényleg jó volt neked is?- kérdezte aztán.
- Nem tudom leírni az érzést.- mondtam őszintén. 
- Tudod, amióta csak ismerlek tudtam, hogy te vagy a legszebb nő a világon, de most, hogy láttalak ruha nélkül is... Nincs hozzád hasonló.- mosolyodott el szélesen.
- Szerintem meg elfogult vagy.- feleltem.- De az tény, hogy te egyszerűen tökéletes vagy.- húztam végig ujjaimat újra az arcán.
- Ki is az elfogult, édes?- nézett rám felvont szemöldökkel.- Ha nem akarsz tovább kísérteni, akkor jobb, ha most alszunk.- nyomott puszit a számra.
- De most... neked nem lesz rossz?- kérdeztem, és tükör nélkül is tudtam, hogy az egész arcom teljesen vörös lehet. 
- Ne aggódj miattam, Em.- nevetett fel édesen, bár szerintem kicsit ő is zavarban volt. Vagy legalábbis csak szerettem volna ezt hinni. 
- Jó.- léptem túl gyorsan a témán.- Nekem viszont kell egy felső.- mondtam és felálltam, hogy a táskámból előszedjek egyet. 
- Feleslegesen veszed fel.- mondta lazán.- Gondolod, hogy ezek után megállítja a kezeimet egy ruha?- húzta ajkait kaján vigyorra.
- Hm. Justin, nem ajánlom, hogy illetlen helyekre tévedj miközben alszom.- szóltam rá játékosan és visszafeküdtem mellé. 
- Jó leszek. Bújj ide hozzám.-kérte, én pedig örömmel a mellkasára hajtottam a fejem.
- Valahogy szinte biztos vagyok benne, hogy szép álmaink lesznek.- mondtam és elnyomtam egy ásítást közben. Justin felnevetett.
- Jó éjt! Szeretlek!- mondta még utoljára.
- Én is téged.- feleltem, aztán nem sokkal később már be is léptem a saját kis álmomba, amiben természetesen Justiné volt a főszerep.