41. fejezet

Az utolsó előtti Kanadában töltött napunkon vettem a bátorságot, hogy feltegyem Justinnak a barátaival kapcsolatos kérdéseimet. Egy kicsit meglepődött, de aztán végül is megbeszéltük, hogy Ryannel találkozunk, mármint bemutat neki meg legalább ő is tud beszélgetni vele egy kicsit.
Ryan nagyon rendes, de kicsit távolságtartó volt velem. Úgy különösebben nem lettünk barátok. Klassz. Justinnak minden haverja valami pénzéhes dögnek lát, vagy mi van? Pedig általában első látásra szimpatikusnak szoktak látni. Akkor a második pillantással van gond? Mindegy. Justin jól érezte magát én meg jól éreztem magam attól, hogy ő boldog. 
Mikor visszafelé mentünk akkor történt egy kisebb incidens ismét. Rajongók. Az alatt a kb 10 lépés alatt, amíg odaértünk a kocsihoz odajöttek vagy öten. Megkérdezték Justintól, hogy a barátnője vagyok-e, mire ő csak mosolyogva vállat vont. Hát, normál esetben ezen megsértődnek, csakhogy mi nagyon nem voltunk normál esetben. 
Szóval összegezve jól éreztem magam Kanadában, Justin családja, a hely miatt, ahol felnőtt. Néhány eset kimaradhatott volna, de hát ne legyünk nagyravágyóak. Nem lehet minden tökéletes.
Ma pedig visszatértünk Atlantába, és legnagyobb örömünkre Jeremyék is jöttek velünk együtt.
Scooter azonnal tönkre is tette a viszontlátás pillanatait azzal, hogy két nap múlva kezdik a klip forgatást. Justint ez nem lepte meg, engem viszont annál inkább. Valahogy rá kell beszélnem őket, hogy én is ott lehessek. Egyrészt a forgatási munkálatok érdekeltek, másrészt meg nem hagyott nyugodni az a forgatókönyv. 

- Em, szerintem ráérsz kipakolni- lépett be a szobámba Justin.- Örülnék, ha egy kis időt rám is szánnál.
Egy gúnyos mosolyt és pillantást kapott válaszul, aztán leültem az ágyra és intettem neki, hogy jöjjön ő is.
- Mióta hazajöttünk szinte csak veled vagyok. Mennyi időt szeretnél még?- mosolyogtam rá.
- Oké, de tudod, hogy a klip forgatás után megint mennünk kell. L.A., Mexikó, később Sydney. Újra beindulnak a turné első koncertjei, amik alatt nem nagyon lesz időnk egymásra.- mondta csalódottan, nekem meg egyből megjelent a fojtogató érzés a mellkasom tájékán. 
- Justin... Szerintem nem mehetek veletek.- ráztam meg a fejem.
- Már miért ne jöhetnél?- nézett rám meglepve, aztán oda húzott az ölébe.
- Scooterrel nem beszéltem erről. Amikor az európai utat megígérte még szó sem volt arról, hogy mi ketten együtt leszünk. Nem egyezne bele. Túl nagy a felhajtás körülöttünk most, és ha veled megyek csak még nagyobb lesz. Tönkre tenné a koncerteket. Meg minket is.
- Hát akkor majd beszélünk vele. Tök jól kezeli ezt az egészet, biztosan meg tudjuk győzni, Em. Muszáj velem jönnöd.
- Nem, Justin. Nem mehetek minden alkalommal veled, ezt te is tudod.- mosolyogtam rá halványan, pedig nehéz volt kimondanom ezeket a szavakat. 
- De most még igen, amíg el nem kezded a főiskolát addig jöhetsz.- próbált győzködni.
- Megbeszéljük később, jó?
- Te ezt már eldöntötted igaz?- nem nézett rám, a padlót bámulta.
- Nem, de elég biztos vagyok benne, hogy itt kell majd maradnom.
- Kell? Azért mert így tartod helyesnek vagy azért, mert meguntad a felhajtást?- rémült meg.
- Nem érdekel a felhajtás. Néha kiborulok ez igaz, de nem érdekel, ha veled lehetek. 
- Szóval szerinted így lenne a legjobb?- kérdezte ismét.
- Igen.- bólintottam.
- Tévedsz. Így lenne a legnehezebb. Én nem akarom ezt.- rázta a fejét hevesen, de mivel nem akartam vitázni így inkább csak átöleltem a nyakát, és újra elismételtem, hogy megbeszéljük még, amitől úgy tűnt egy kicsit megnyugodott.

                                                                             ~*~

Justint két napja nem láttam. Megkezdték a forgatást, különböző helyszínekkel, ami miatt Scoo azt mondta nem mehetek. A média túl veszélyes. Persze, ezzel könnyen magyaráz mindent, de eddig még egyetlen napot sem töltöttünk külön, amióta együtt vagyunk nemhogy kettőt. És hol van még a forgatás vége?
Próbáltam lefoglalni magam, de elég nehéz volt ez így, hogy sem Allie sem Betty nem értek rá. Mindketten tanultak és bejártak az óráikra, én pedig nem kérhetem tőlük, hogy tegyék ezt félre csak azért, mert nekem nincs mivel foglalkoznom. Tulajdonképpen fogalmam sem volt az eredeti terveimről, hogy mit akartam tenni az európai út után. Igaz, hogy hosszabbra volt tervezve, de akkor is... Valami tervemnek kellett volna lenni. 
Hát most nem volt. Lényegében egész nap otthon voltam és azt vártam Justinnak legyen egy szusszanásnyi ideje arra, hogy felhívjon és legalább a hangját halljam. 
Miután reggel felkeltem, fel hívott, aztán pár perc beszélgetés után mennie is kellett, én meg neki álltam főzni és egyéb házimunkákat csinálni. Csak azért, hogy valami hasznom is legyen. Kora este hallottam meg újra a telefonom csörgését, éppen, amikor azon gondolkodtam, hogy rendezhetném át a szobámat. 

- Szia- szóltam bele egyből izgatottan és esküszöm úgy éreztem magam, mintha Justinnal még csak most randizgatnánk.
- Szia, Em. Mit csinálsz?- kérdezett egyből.
- Átrendezem a szobámat. Fejben.- tettem hozzá. Ezen felnevetett.
- Szembe mernél szállni Scooter haragjával, ha kérnék valamit?- kérdezte titokzatosan.
- Miről van szó?
- Találkozzunk.- mondta és úgy hatott, mintha épp titkos randevút kért volna. Ettől már nem is tűnt olyan hülyeségnek a hangomban megbújó izgatottság. 
- Mégis hogyan?- mosolyodtam el.
- A közelben vagyunk. Már csak néhány jelenet van vissza mára, és én látni akarlak, Em. Hiányzol.
- Nekem is hiányzol- feleltem és tudtam, hogy nem érdekel Scoo, ha Justin azt mondja, akár pár percre is láthatom, akkor megyek.- Hol vagytok?
Justin elhadarta a címet én pedig egyből kocsiba pattantam és alig negyedóra múlva ott voltam. Egy olyan helyre érkeztem, ahol a város legtöbb magas épülete volt. Justin említette, hogy pontosan melyik tetején veszik fel a jelenteket, megkerestem.
Csak a hatalmas felfordulás árulkodott arról, hogy itt forgatás zajlik. Nem tudtam, hol keresem Justint, de minél előbb látni akartam. Scootert szúrtam ki először, aztán Fredot. Mindketten egy irányba néztek, így közelebb merészkedtem és követtem a pillantásukat. Justin és a főszereplő lány, Chanel voltak éppen egy jelenet közepén. A földön feküdtek és Justin a lány fölé hajolt, aztán jött a rendezői utasítás, hogy hogy érintse meg, hogy nézzenek egymásra. Azt hiszem ezt nem kellett volna látnom. Akaratlanul elöntött az eddig ismeretlen, mardosó érzés, hiába tudtam, hogy ez színészkedés. Féltékeny lettem egy perc alatt. Lehet, hogy nem volt jó ötlet idejönni? 
Páran furcsán méregettek, én meg teljesen hülyének éreztem magam. Na, most mit csináljak? Ezt elfelejtetted említeni, Justin. Azt, hogy mi vár rám, és azt, hogy mit csináljak, ha ideérek. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy a rám vetülő pillantások zavartak jobban vagy az, amint a barátom egy másik lányt simogat. Szerencsére meghallottam a hangot, ahogy azt mondja vége, aztán Justin elhúzódott a lánytól és felpattant. Scooterhez ment egyből, de amint odaért mellé azonnal kiszúrt engem és elmosolyodva indult meg felém. 
- Azt gondoltam eszedbe jut, hogy elrejtőzz, ha már megint titkolóznunk kell.- mondta, ahogy elém ért, de ő sem zavartatta magát, mert egyből magához ölelt.
- Akkor hogy vettél volna észre?
- Jogos. Mióta vagy itt?- mosolygott tovább.
- Egy ideje. Láttam az utolsó jelenetet.- mondtam és kicsivel több élt vittem a hangomba, mint szerettem volna. 
- Ó! És, mit szólsz?- nézett rám óvatos mosollyal.
- Hát, nem tudtam, hogy ennyire jól megy a színészkedés.- vontam meg a vállam.
- Rosszul esett, ugye?- nézett rám elszomorodva.- A fenébe, erre nem gondoltam. 
- Fura volt.- mondtam röviden.
- Abbahagyjuk mára, oké? Veled akarok lenni legalább egy kis időt, ma este.- mondta aztán megcsókolt én pedig vissza. Hiába a féltékenység, akkor is nagyon hiányzott. Amúgy is tudtam, hogy ez a féltékenység csak az én elmém szüleménye. Semmi alapja.
Justin beszélt néhány - gondolom, fontos - emberrel, köztük Scooterrel is, aki, ahogy sejtettük is nem örült, hogy itt vagyok, de végül belementek, hogy kicsit hosszabb legyen a szünet, vállalva, hogy így jobban elhúzódik az éjszakai forgatás. 

- Szóval akkor így még fáradtabb leszel és itt leszek én, mint bűnös, akit ezért okolhatnak.- foglaltam össze.
- Nem leszek fáradt, és nem okolnak téged. Úgysem hagynám.- puszilt meg.- Gyere, mutatok valamit.
Egy olyan rész felé indult, ahol nem volt minden egyes kis négyzet centiméteren valami forgatási eszköz és egyetlen ember sem zavart minket. Korláttal volt körbevéve a hely, én pedig kicsit kihajoltam, hogy lelássak az éjszakai forgalomra. Justin rögtön oda lépett mögém, karjait szorosan a derekamra fonta és úgy suttogott a fülembe.
- Szép, ugye? Be lehet látni az egész várost innen. Ha szeretnéd elhozlak majd ide fotózni.
- Inkább egy másik helyre. Annyira nem akarok pont ide visszajönni.- mosolyogtam rá halványan.
- Em...- felsóhajtott és lassan fújta ki a levegőt.- Azt hittem tudod, hogy ez mind csak a kamerának szól. 
- Tudom.- biztosítottam.- De attól még rossz volt látni. Nem tehetek róla, Justin. Te mit reagálnál a helyemben?
Nem válaszolt, csak megrázta a fejét. Azt hiszem beleképzelte magát egy fordított esetbe.
- Nagyon szeretlek.- súgta és szembe fordított magával.- Sajnálom, hogy velem lenni ennyire nehéz. Tudom, hogy sok mindent kell eltűrnöd és hihetetlen számomra, hogy te ezek ellenére is szeretsz engem. 
- Nem nehéz veled lennem.- ráztam meg a fejem.- Nem számít, hogy miket kell elviselnünk, Jus. Együtt vagyunk.- az arcomat szorosan a nyakához préseltem és beszívtam az illatát. Ez hiányzott nekem már két napja. Az érintése, az illata, a hangja. Minden, ami Justin.
- Ez a két nap is pokol volt számomra, Em. Nem teheted meg velem, hogy egy hónapra magamra hagysz.- közvetlenül a fülembe suttogott és egy percre sem lazított az ölelésen. Tudtam, mire gondol. A turnéra. 
- Nem hagylak magadra. Nekem ugyanolyan nehéz lesz nélküled.
- De nem muszáj így lennie.- nézett a szemembe ismét.- Csak mondd, hogy velem akarsz jönni és elintézem. Bármit elintézek.- mondta határozottan.
- Ne kérd ezt, Justin. Sokat gondolkodom ezen, de nem tudom hogyan kéne döntenem. Mi a helyes?
- Az, hogy mi a helyes jelenleg nem számít. Az, hogy hogyan lenne a legjobb mindkettőnknek, azt meg tudom mondani. Együtt.
- Ha végeztél leülünk Scooval és megbeszéljük, jó? 
- De te mit akarsz?- nézett rám gyönyörű, csillogó szemeivel.
- Én mit akarok, Justin?- mosolyogtam rá.- Veled lenni, én mindig ezt akarom.
Justin nem válaszolt semmit, elmosolyodott, aztán finoman a hajamba túrt, de még nem csókolt meg, csak figyelte az arcomat, mintha ezer éve látta volna utoljára. Aztán pillantása a számra esett, mire én is átöleltem a nyakát és megtettem az utolsó pár centit, ahhoz, hogy ajkaink végre találkozhassanak. Úgy csókolt, hogy éreztem, el akarja feledtetni velem, amit ma láttam, és egyben meg akar győzni arról, hogy vele kell mennem. Nem akartam ezt a néhány pillanatot elrontani azzal, hogy ilyesmikkel törődjek, így csak hagytam, hogy Justin csókja mindent kitöröljön a fejemből még azt is, hogy éppen egy világsztárba szerettem bele. Nem volt más, csak Emily és Justin. Ő és én, együtt.