- Tudod, Em, hogy már csak két nap?- kérdeztem és mosolyogva néztem szerelmemre a kamerán keresztül.
- Tudom. Szerinted ilyesmit elfelejtenék? Már az órákat számolom.- nevetett fel édes, csillingelő nevetéssel.
- Annyira hiányzol. Soha többet nem megyek nélküled sehová. És nem érdekel Scooter. Már úgyis nyilvános az egész, mert adtam interjút. - vontam meg a vállam.
- És én erről miért nem tudok?- vonta fel a szemöldökét Em.
- Mert elfelejtettem mondani. Tegnap történt.
- Mit mondtál?- kíváncsiskodott.
- Csak annyit, hogy a barátnőm vagy és szoros kapcsolatban állsz velünk egyébként is. Azt nem tudják, hogy Scoo unokahúga vagy, sőt a nevedet sem mondtuk meg. Kikötöttem, hogy ennél többet nem árulok el.
- Gondolom akkor a rajongóid őrjöngenek.- húzta el a száját, de még így is gyönyörű volt.
- Hát Twitteren kicsit kiakadtak, más egyébről nem tudok.
- Szerintem akkor egyelőre nem megyek ki a házból sem.- mondta és kínos nevetést hallatott.
- Nem lesz semmi baj, szerelmem. Különben is karácsony előtt 5 nappal nem kérhetem, hogy ne mozdulj ki.
- Meg van már az ajándékod.- válaszolta mosolyogva.
- A tiéd is.- hazudtam, mivel fogalmam sem volt, hogy mit vegyek neki. Tudom, hogy mindennek úgy örülne mintha a világ legértékesebb ajándéka lenne, de akkor is...
- Mennem kell.- mondta némileg csalódottan.- Bettyvel most megyünk haza és össze akarom puszilgatni még Dannyt.
- Nekem is mennem kell.
- Mit csinálsz?- mosolygott édesen.
- Selenával megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni.- és remélem, hogy segít kitalálni az ajándékod. Bár kétlem, hogy tudná Em mit szeretne.
- Hát akkor jó szórakozást.- mondta, és a mosoly eltűnt az arcáról.
- Em, nehogy megharagudj rám emiatt. Nincs köztünk semmi.- biztosítottam.
- Jó.
- Féltékeny vagy?
- Szerinted, hogy ne lennék féltékeny, amikor közlöd, hogy egy feltűnően szép lánnyal töltöd a délutánodat, aki történetesen a volt barátnőd?- kérdezte halkan, de a hangjából áradó feszültség elárulta, hogy ideges.
- Semmi okod rá. Szeretlek, és azt kívánom bárcsak veled lehetnék, ahelyett, hogy vele megyek.
- Mennem kell, tényleg.- mondta és úgy tűnt nagyon is figyelmen kívül hagyta, amit mondtam.
- Jó, de ne legyél dühös rám. Kérlek! Nem igazságos, hogy megharagszol és mivel nem vagyok ott még kiengesztelni sem tudlak.- megpróbálkoztam egy halvány mosollyal, de nem hatotta meg.
- Nem ez az egyetlen dolog az életben, ami nem igazságos. Szia, Justin.- elköszönt és már meg is szakította a videóhívást mielőtt bármit mondhattam volna.
Soha nem fogom megérteni, hogy mi értelme van ezeknek a női hisztiknek. Írtam neki egy smst, azzal az üzenettel, hogy akármennyire is utál most, ne felejtse el, hogy szeretem, aztán úgy döntöttem a további kiengesztelést későbbre hagyom. Előbb essünk túl ezen az ajándék dolgon.
Emily szemszöge:
Már majdnem egy hete történt, amikor Justin elmesélte, hogy Selena buliján volt, nyilván nem ugrottam ki a bőrömből örömömben, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. De, ha akkor volt az utolsó koncertje, akkor miért van még mindig ott? Jó, oké ebbe nem köthetek bele, ott tölti az idejét, ahol akarja. A másik dolog viszont, hogy miért tölti az idejét Justinnal, felettébb idegesített. Ehhez azért picivel több közöm van.
Letrappoltam a lépcsőn a nappaliba, ahol anya, Betty, Danny és Eric voltak.
- Mi újság a hősszerelmessel?- kérdezte Eric vigyorogva. Na, ezért nem bírom. Nem ismeri Justint, meg amúgy is mi ez a hősszerelmes duma? Mi köze hozzá? Azt gondolja, hogy vicces? Mert rohadtul nem az.
- Betty, összepakoltál már? Indulunk?- fordultam nővérem felé, és Ericet válasz nélkül hagytam.
- Persze, felőlem mehetünk.- mondta, de tudtam, hogy ő tudja, valami nem stimmel.
- Gyertek el majd karácsonykor.- mosolygott anya.-Mattel és Justinnal együtt.
- Oké. Jó volt egy kicsit itt lenni.- válaszoltam, aztán megöleltem.
Betty közben már átvette Erictől az öcsénket és most én is odaléptem mellé. Hihetetlen, hogy mennyire édes. Hatalmas kék szemeivel csodálkozva nézte az arcunkat, mintha csak értené, hogy éppen őt dicsérjük minden szavunkkal. Lehet, hogy furcsa, de talán tőle volt a legnehezebb elbúcsúznom pedig még csak 5 napja ismerem. Egyszerűen nem lehet nem imádni. Mikor átvettem Bettytől, hogy ő is elbúcsúzhasson anyától, végig arra gondoltam, hogy ha másért nem, hát miatta már látom értelmét, hogy anya és apa elváltak.
Elköszöntünk Ricktől is, én visszaadtam Dannyt, majd anya még egyszer elmondta, hogy mennyire örül, hogy vele voltunk mikor megszületett a kicsi és, hogy reméli máskor is eljövünk hosszabb időre, aztán elindultunk a kocsihoz.
- Biztos, hogy akarsz vezetni?- kérdezte Betty.- Feldúltnak tűnsz.
- Mert az is vagyok.- válaszoltam kimérten.- Vezetek.
- Mi történt?
- Hagyjuk.- legyintettem, aztán bevágódtam a kormány mögé. Betty is beült és végre elindulhattunk.- Szerinted nincs jogom féltékenynek lenni, amikor Selenával tölti az idejét?- kérdeztem aztán mgéis, mert úgy éreztem képtelen vagyok befogni. Kétségek közt őrlődtem.
- Selenával? Mármint Selena Gomez?
- Igen. Összetalálkoztak valami bulin, de nem is ez a lényeg, mert az nem érdekel, hanem, hogy Justin most csak úgy közölte, hogy "Képzeld, Em, elmegyek vásárolni a hihetetlenül gyönyörű volt barátnőmmel."
- Így mondta?- nevette el magát nővérem.
- Persze, hogy nem így.- csattantam fel.- De attól még ez az igazság.
- Az nem jutott eszedbe, hogy tényleg csak vásárolnak? Nem bízol Justinban?
- De igen, de nem tudhatom, hogy Selena mennyire van túl rajta. Miért ne használná ki, hogy Justinnal lehet kettesben? Ki az a hülye, aki nem használná ki? És Justin... férfiből van, ki tudna ellenállni egy ilyen nőnek?
- Tudod, húgi, szerintem te saját magadban kételkedsz.- mondta Betty néhány perc csend után.
- Ezt én is tudom, de ez hogy kapcsolódik ide?
- Amiatt támadnak ilyen gondolataid, mert nem látod be, hogy Justin mennyire szeret és félsz, hogy talál magának jobbat, szebbet, akármilyet, aki nem te leszel. Pedig ez a legnagyobb hülyeség, ami csak eszedbe juthat. Alábecsülöd magad.
- De Selena...- kezdtem volna felsorolni az érveimet, de közbe vágott.
- Selena szép, és akkor mi van? Te nem vagy az? Nem mintha Justinnak csak a szépség számítana, de valld be, hogy mást nem tudsz felhozni, mert nincs semmi, ami miatt okod lenne féltékenykedni. Jó, ő mondjuk híres, de ez meg aztán abszolút nem számít a szerelem szempontjából.
- Szóval hülye vagyok?- kérdeztem, némileg lenyugodva a kisebb fajta szónoklattól.
- Szerelmes vagy.- mondta elnéző mosollyal, mintha ez válasz lenne. Értetlenül bámultam az utat magam előtt és rájöttem, hogy ez valóban válasz. Ha nem lennék szerelmes, akkor nem viselkednék ilyen... értelmetlenül.
Ettől kezdve nem szólalt meg egyikünk sem. Nekem két dolog járt a fejemben. Az egyik az volt, hogy vajon mikor vált az én komolytalan, szeleburdi nővéremből ilyen jó tanácsadó. A másik pedig az, hogy minden valószínűség szerint megbántottam Justint a semmiért. Miért kell elrontanom? Hiszen ő szeret engem, én pedig már szavakat sem találok, hogy kifejezzem azt, amit érzek iránta, mégis ezt csinálom.
Annyira aranyos volt az az sms is, persze akkor nem érdekelt, de így visszagondolva csak reménykedni tudok, hogy a hisztimmel nem ijesztettem el.
Apa nagyon örült nekünk, mivel amikor elmentünk ő még nem volt itthon így majdnem 3 hétig nem láttuk egymást. Megmutattuk neki a képeket Dannyről, aztán mesélt néhány dolgot, hogy mi történt New Yorkban, majd visszavonult munkára hivatkozva. Folyamatosan dolgozik és ez nekem nem tetszik. Elhatároztam, hogy ki kell találnunk valami közös programot hármunknak.
Tényleg jól éreztem magam anyuéknál, de amikor beléptem a szobámba egyből, rájöttem, hogy nagyon hiányzott ez a kis nyugodt zúg, ami csak az enyém.
Kipakoltam a cuccaim, és mivel eddig sem időm sem kedvem nem volt úgy gondoltam ideje tartanom egy nagy takarítást a szobámban. Betty úgyis elhúzott Matthez, apa dolgozik, nincs jobb dolgom. Fogtam a zenelejátszómat és elindítottam a dalomat, miközben törölgettem, porszívóztam, pakoltam. Természetesen Justin járt a fejembe, képtelenségnek tűnt, hogy ne gondoljak rá minden egyes percben.
A polcomra néztem és megpillantottam a neki szánt ajándékot. Szinte biztos voltam benne, hogy odáig lesz tőle. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy ő vajon mit talált ki. Annak fogok a legjobban örülni, hogy együtt töltjük a karácsonyt, semmi szükség nem lenne ajándékra.
Este, mielőtt elmentem volna zuhanyozni felhívtam Justint, mivel gondoltam, hogy már biztosan visszaért.
- Szia, Em.- hallottam a hangját.- Nem gondoltam volna, hogy hívsz.
- Ne haragudj, hogy hülyén viselkedtem délelőtt. Tudom, hogy bízhatok benned és megértem, hogy Selenával barátok maradtatok. Sajnálom.- hadartam el egyszerre.
- Én nem haragszom, Em. Inkább arra kérlek, hogy te ne haragudj.
- Nincs miért.- válaszoltam egyszerűen és elmosolyodtam, mert tudtam, hogy nem neheztel rám.- Jól érezted magad azért?
- Persze.- vágta rá egyből.- Miért?- ideges kis nevetést hallatott, ahogy ezt kérdezte.
- Csak érdekelt.- nem értettem mi baja.- Történt valami, Justin? Olyan furcsa vagy.
- Nem, nincs semmi, Em. Otthon vagy már?
- Igen. Itt fekszem a szobámban a hatalmas ágyamon, csak te hiányzol innen.- mondtam mosolyogva.
- Szeretlek, Emily.- mondta komoly hangon, szinte már fájdalmasan. Beletelt egy kis időbe, mire válaszolt és arra számítottam, hogy erre a mondatomra majd valami olyasmit mond, hogy mit csinálhatnánk kettesben, hiszen szereti ezeket a flörtölős játékokat. Ez a hang megrémisztett, de betudtam annak, hogy neki is annyira hiányzom már, mint ő nekem.
- Én is szeretlek, Jus.- viszonoztam a vallomást.- Biztos, hogy jól vagy?
- Jól vagyok.- felsóhajtott mielőtt folytatta volna.- Ígérd meg, hogy amikor haza megyek minden olyan jó lesz, mint előtte, jó?
- Persze, hogy olyan lesz.- nevettem fel halkan.- Sőt, tudod mit? Még annál is jobb.
- Te vagy a mindenem, Em. Az életem.
- Te pedig az enyém.- válaszoltam vadul dobogó szívvel.- Ne akarj megríkatni, Justin.- mondtam, de közben mosolyogtam, természetesen nagyon boldoggá tettek a szavai.
- Nem akarom, hogy sírj.- nagyon halkan beszélt és a hangja arról árulkodott, hogy egyáltalán nincs jól.
- Mondd el, hogy mi bánt. Kérlek.
- Minden rendben, Em, csak... rettenetesen hiányzol.- bökte ki hirtelen.- Leteszem mielőtt még én kezdek sírni.- nevetett fel, de ez a nevetés nem volt igazán szívből jövő.
- Jó.- suttogtam.- Te is hiányzol nekem. Jó éjt, Justin!
- Szép álmokat, édes.- elköszönt ő is, de a hívást végül én szakítottam meg.
Azt reméltem, hogy a saját ágyamban végre fogok tudni aludni, de nem így történt. Justin fájdalmas szeretlekje és minden egyes szava szinte beleégett az emlékezetembe és nem hagyott nyugodni. Nem akartam érezni ezt a kínzó hiányt és őt is meg akartam kímélni ettől, de tudtam, hogy ez lehetetlen. Csak az tartotta bennem a reményt, hogy alig 36 óra múlva itt lesz mellettem, átölelhetem és egymás karjaiban mindkettőnk vigasztalást nyer majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése