39. fejezet

- Em.- puszilgatta korán reggel az arcomat Justin.- Ha jót akarsz magadnak, akkor ébredj fel.
- Miért?- mormoltam a párnába.
- Mert mindjárt megérkeznek az ébresztőink.- nevetett.
- Hány óra?
- Nyolc, és a tesóim most reggeliznek utána pedig jönnek hozzánk.
- De addig még van egy kis időnk, ugye?- kérdeztem, aztán megcsókoltam.- Tegnap nem is kaptam jó éjt csókot.- panaszkodtam.
- Én akartam adni, de te már aludtál.
- Tudom, most pótold be.- kértem, ő pedig meg is tette, egészen addig, amíg hangos dobogásokat nem hallottunk. Ekkor szétváltunk, aztán nevetve odabújtam Justinhoz és mindketten úgy tettünk, mint aki alszik, a következő pillanatban pedig már Jazzy ott is volt az ágyunkon.
- Alszotok még?- rázogatott minket apró kezeivel. Justin elkapta, aztán behúzta közénk az ágyba.
- Nem alszunk, herceg kisasszony. Mit óhajtasz?- nevetett rá, és a kislány is hangos kacagással jutalmazta ezt.
- Jaxo, gyere ide.- nyújtottam felé a kezemet, mert láttam, hogy megszeppenve áll az ágyvégénél.- Na, gyere, mert különben csak Jazzy jöhet el velünk ma.- mondtam, mire közelebb lépett egy kicsit, innen már el tudtam kapni és behúztam őt is az ágyba.
- Jaxo, barátkozz már össze Emmel, úgy szeretné, ha a barátja lennél.- mondta neki Justin, közben meg a hasát simogatta. A kisfiú nagy szemeket meresztett rám.
- Bizony. Szerintem jó barátok lehetnénk, de ha félsz tőlem azt fogom hinni, hogy nem szeretsz.
- Jó, lehetünk barátok.- vonta meg a vállát mosolyogva.
- Akkor kapok egy puszit?- kérdeztem, mire a nyakamba kapaszkodott és kaptam egy cuppanós puszit.
- Miért hívod Emnek?- kérdezte Jazzy Justint.
- Hát, ez becenév, olyan, mint neked a Jazzy. Szerintem szép név, nem gondolod?- kérdezte a húgát.
- De.- mondta.- De az Emily felnőttesebb, én úgy foglak hívni.- nézett rám.
- Jó, úgyis csak Justin mondja nekem, hogy Em.
- Mit reggeliztetek?- kérdezte Justin.
- Palacsintát.- vigyorodott el Jaxo.
- Micsodát?- nézett rá meglepődve Jus.-  És mennyit ettél meg?
- Kettőt.
- Nem is hiszem el. Biztos hazudsz, te sokkal többet is meg tudnál enni.- borzolta össze a haját.
- Nektek is hagytunk.- mosolygott Jazzy.- Anya azt mondta, hogy biztos éhesek vagytok.
- Justin, te éhes vagy?- kérdeztem tőle.
- Hú, én már nagyon, de lehet, hogy inkább harapok egyet Jaxoból. Olyan finomnak tűnik.- mondta, aztán már hajolt is oda a kisfiú nyakához, mire ő nevetve szabadulni akart, a nővére meg segíteni próbált neki, de őt meg én kezdtem el csikizni, így az egész reggel egy nagy játékba fulladt.

                                                                ~*~

- Egy feltétellel megyünk vásárolni is.- nézett szigorúan a testvéreire Jus.- Nincs hisztizés, sírás, ordítozás!
- Jó.- bólintottak mindketten.
Már túl voltunk egy egész délelőttnyi vidámparkozáson, ahol kiderült, hogy jobban félek a hullámvasúttól, mint a két kisgyerek együttvéve, meg, hogy Justinnak a vidámparkos hotdog a kedvence, bár nem értettem miben különbözik ez a többitől. Erin és Jeremy szerintem külön hálásak voltak, hogy Justin kikötötte ez a nap teljesen felnőtt mentes lesz. Hát, az igaz volt, hogy felnőttek nem voltak velünk, de viszont annál több fotós talált ránk, ami engem kicsit dühített.
Bementünk egy hatalmas játék áruházba, ami szerintem nagyobb volt, mint amennyi játék összesen létezik a földön.  
Jaxo mondjuk elég hamar leragadt egy játéknál, így Justin vele maradt én meg feljebb mentem a következő szintre Jazzyvel. Betartotta az ígéretét miszerint nem fog hisztizni, de minden egyes játékot, ami rózsaszín volt és csillogott neki muszáj volt megnézni vagy kipróbálni. 
- Biztos, hogy nincs még ilyened?- kérdeztem, amikor kiszemelt magának valami főzős játékot, mert emlékeztem, hogy amikor beszéltünk velük, akkor mondták, hogy Jazzyt ez érdekli. Meg amúgy is... Ilyen minden kislánynak kell.
- Nincs. Megveszed?- hízelgett egyből és átölelt, ebből tudtam, hogy valószínűleg Justinnál ezt kellett tenni ahhoz, hogy megkaphasson valamit.
- Meg, de akkor segíts valamit a tesódnak is választani.- mondtam, aztán felvettem, hogy gyorsabban haladjunk.
- Jaxo szereti az állatos játékokat.- mondta, úgyhogy neki álltunk ilyet keresni.- Téged is mindig fényképeznek, mint Justint?- kérdezte, mert elég nagy látványosság voltunk még így Justin nélkül is.
- Biztos azért, mert ilyen szép kislánnyal vagyok, mint te.- pusziltam meg az arcát. Jazzyvel igazán könnyű volt kijönni, főleg mivel emlékeim szerint én is pontosan ilyen kislány voltam, mint ő. Örökké izgő-mozgó, hízelgő és mindig nevetős.
Kb. 2 óra múlva mentünk vissza oda, ahol elváltunk Justinéktól, de addigra már ők is vettek néhány dolgot. Meg persze mi is még az állatos és főzős játékon kívül.
- Hát ezek meg mik?- kérdezte Justin.
- Emily vette nekem, nézd!-mutatta egyből a bátyjának őket.
- Ti mit vetettek?- kérdeztem.
- Hát néhány dolgot, de nem ennyit, mint te. Emily, nem kell megvásárolnod a szeretetüket.
- Tessék?- kaptam fel egyből a fejem erre.- Egyáltalán nem azért vettem nekik, és semmivel sem több, mint amit te vettél.
- Menjünk haza.- szólt a tesóira, de úgy éreztem, mintha nekem is parancsolgatni akart volna, mintha én is gyerek lennék.

- Most duzzogsz?- kérdeztem a kocsiban.
- Egy csomó pénzt elköltöttél játékokra, amiknek felével valószínűleg soha nem fognak játszani.
- Na, és akkor? A saját pénzem, még csak azt sem mondhatod, hogy a te pénzedet költöttem.- vágtam rá.
- Hát éppen ez az, Em. Az én tesóim, és én sem veszek meg nekik mindent, amit csak éppen meglátnak. Nem kell jobban elkényeztetni őket, mint amennyire egy átlagos gyereket elkényeztetnek.
- Jó, persze, legyen már megint neked igazad. Hagyjuk ezt, Justin! Te is megvetted volna nekik ugyanúgy. Szerintem nincs igazad, de ne most beszéljük ezt meg.- zártam le a témát, mert nem akartam veszekedni. Amíg haza nem értünk mindenki csendben volt, még a gyerekek is, pedig az oda utat végigbeszélték. Jaxo már elaludt és őt Justin egyből bevitte a szobájába, amikor visszaértünk.
- Mi újság? Mit kaptatok?- nézett Erin a sok játékra egyből, aztán felvette Jazzyt és jól megölelgette.- Jól érezted magad, kicsim?
- Aha. Képzeld el, annyi vattacukrot ettünk.- kezdett egyből mesélésbe a kislány. 
Justin is visszajött, de jó formán keresztül nézett rajtam, és kiviharzott a házból.
- Történt valami?- kérdezett rá egyből Jeremy.
- Semmi, csak kicsit duzzog.
- Veszekedtek.- árult be minket Jazzy.
- Nem veszekedtünk, csak nem értettünk egyet valamiben. Előfordul az ilyen.- vontam meg a vállam.
- Miben?- érdeklődött tovább Jeremy.
- Kiakadt, hogy miért vettem meg a játékokat a gyerekeknek, de igazából az a baja, hogy én fizettem, nem az, hogy túl sok a játék.
- Azt hittem ezt mindet Justin vette. Kétszer ennyi cuccal szoktak visszajönni.
- Sejtettem. Szerintetek hova ment?- kérdeztem.
- Hát, valószínűleg a hátsó udvarra. Beszélek vele.- mondta az apukája, aztán eltűnt ő is.
Én meg segítettem megteríteni Erinnek, aki elmondta, hogy szerinte is csak az lehet a baja, hogy én költekeztem. Nem értettem, hogy ez miért nem tetszik Justinnak. 
Vacsora alatt aztán próbált mindenféle mosolyt meg pillantást küldeni felém, ami gondolom azt jelentette, hogy lenyugodott és észhez tért, de mondani nem mondott semmit. 
Direkt jó sokáig lent maradtam a gyerekekkel, még éppen jól is jött nekem, hogy Jaxo nem tudott már túl hamar visszaaludni, mert nem akartam hagyni, hogy Justin minél előbb kiengesztelhessen. Tudtam, hogy a többiek előtt nem fog bocsánatot kérni, vagy azt mondani, hogy igazam volt, így kiélvezhettem, hogy szenved egy kicsit. Hiába próbált mindig mellém kerülni vagy hiába ölelgetett én nem figyeltem rá, inkább a gyerekekre koncentráltam. 
Persze tudtam, hogy amint felmegyünk úgyis kibékülünk, pedig igazán még veszekedésnek sem nevezném ezt a helyzetet.

Megint ő fektette le a kicsiket, de én most már a folyóson elváltam tőlük és egyből zuhanyozni indultam, hogy még véletlenül se legyen esélye meglepnie a fürdőben. Túl egyszerű dolga lett volna akkor a kiengeszteléssel, de még így sem kellett megerőltetnie magát. Nem tudok rá haragudni, pedig tényleg rosszul esett, hogy azt mondta megvásárolom a gyerekek szeretetét.
Mire bejött a szobába már rég lefeküdtem.
- Szeretsz még?- mosolyodott el halványan, ahogy odabújt mellém.
- Ha nem duzzogsz, akkor igen.- öleltem át a nyakát.
- Nem ígérhetem meg, hogy soha többet nem lesz ilyen, de beismerem, hogy túlreagáltam.- kezdett el puszilgatni.
- Miért baj az, hogy vettem nekik valamit, aminek tudtam, hogy örülnek majd?
- Nem baj. Örülök, hogy szereted a tesóimat. De nem akarom, hogy a saját pénzedből költekezz. Akkor minek vagyok én?
- Hát, véletlenül sem azért, hogy bankautomatának használjunk.- ráztam meg a fejem komolyan.
- Pedig volt már rá példa.- vonta meg a vállát.
- De nem velem, és velem nem is lesz.- szögeztem le egyből.- És soha többet ne mondd, hogy próbálom megvásárolni a szeretetüket.
- Nem gondoltam komolyan, te is tudod.- próbált megcsókolni, de elhúzódtam.
- Olyan hülyeségeket tudsz mondani, amikor mérges vagy.
- Tudom, de utána mindig meg is bánom.- mondta és újra megkísérelte az ajkait enyémekre nyomni, de még mindig nem hagytam.- Em, ne már!
- Miért tudsz te ennyire hízelegni?- nevettem fel.
- Valld be, hogy élvezed, hogy kínozhatsz.
- Egy kicsit.- ismertem el mosolyogva.
Justin ellenkezést nem tűrve, túrt a hajamba, aztán vadul csókolni kezdett, amitől egyből  megtört az ellenállásom. Visszacsókoltam, de amikor percek múlva sem hagyott alább a hevessége, sőt a kezei vetkőztetésbe fogtak, elhúzódtam.
- Ne már, Em!- méltatlankodott ismét.
- De meghallanak.
- Dehogyis!- ellenkezett, aztán újra csókolni kezdett.
- Nem akarom így, Justin.- toltam el magamtól.
- Nem voltál te ilyen félénk, jó kislány.- rázta meg a fejét nevetve.- Úgyis megadod magad előbb vagy utóbb, mert te sem fogod bírni nélkülem.- húzta önelégült mosolyra ajkait.
- Na, azt majd meglátjuk.- nevettem én is, és csakhogy ne essen kísértésbe egyikünk sem, magamra húztam a takarót és próbáltam aludni, igazi jó kislányokhoz méltóan.