33. fejezet

- Van egy zsepid, Em?- kérdezte Justin szipogva.
- Mióta használsz te el naponta fél csomag zsepit?- néztem rá értetlenül.
- Nem tudom mi van most.- vont vállat aztán kifújta az orrát.
- Én tudom. Megfáztál.
- Dehogy! Sosem szoktam beteg lenni.- ellenkezett egyből.  
- Hát most az vagy. Tegnap óta ez megy. Egyre több zsepi, egyre több köhögés. Fáj valamid?
- Mondom, hogy nincs semmi bajom. Biztos allergiás vagyok.
- Aha. Ne hősködj, Justin!- szóltam rá.
- Hagyjál, Em.- mondta sértődötten, aztán felkelt és a fürdőbe ment. 
- Tudod, hogy veszélyes lehet egy megfázás a hangszálaidra.- szóltam utána hangosabban, de ő csak becsapta az ajtót, hogy ne is hallja, amit mondani próbálok.
Egyáltalán nem meglepő, hogy lebetegszik. Október vége felé jártunk már, és az utolsó koncertek voltak csak hátra, mielőtt hazamegyünk. Még két helyszín. Szerencsére a kijevi koncerten már túl voltunk, de lett volna még dolga itt Justinnak, tehát igaza volt abban, hogy nem ér rá betegeskedni, de ezt sajnos nem ő szabályozza. Itt egyébként is hidegebbnek éreztem az időt, mint amilyen otthon szokott lenni ilyentájt, szóval nem csoda, ha megfázott. 
Kijött a fürdőből és egyből levágta magát mellém az ágyra. Én azzal voltam elfoglalva, hogy fiú neveket találjak ki, mivel Betty azt mondta, hogy anya ránk bízza a kis öcsénk - bizony ezt is megtudtuk, bár ezt anya újságolta el - nevének a kiválasztását. Egy hónap múlva megszületik.
Justin nagyon látványosan szenvedett, amiatt, hogy nem neki szenteltem a figyelmemet, hanem egy kis noteszbe írtam a neveket. Forgolódott, néha felült, aztán újra elfeküdt, sőt volt, hogy még nyöszörgött is. Nem bírtam tovább nézni. Magamban nevetve letettem a kis füzetet és Justin felé fordultam.
- Mi a baj Jus?- kérdeztem.- Ennyire nem unatkozhatsz.
- Mit csináltál?
- Neveket írtam össze. Tudod, az öcsémnek.- emlékeztettem, hogy beszéltünk már erről.
- Ja. Nekem is eszembe jutott egy. Legyen Justin.- mondta komoly arccal.
- Nem hiszem, hogy jó lenne úgy kimondani az öcsém nevét, hogy közben azok a dolgok jutnak eszembe, amiket veled csináltam.- nevettem fel.- És amúgy is elég egy Justin a családba.- nyomtam egy puszit a szájára.
- Igazad van.- mosolyodott el ő is.- De vannak azért J betűs nevek az ötleteid közt?
- Jason, esetleg a Jared. Miért vagytok ti ennyire rákattanva amúgy a J betűs nevekre? 
- Nálunk ez olyan hagyomány azt hiszem. A J.B. monogram. A tesóim, apu és én is J.B-k vagyunk.- nevetett.
- Hát Eric vezetékneve Wilson szóval semmiképp sem lenne J.B.
- Nem baj.- átölelte a csípőm, és mivel én ültem ő pedig félig feküdt a fejét a mellkasomra hajtotta.- Azt meghagyjuk a mi gyerekünknek.
- Édesem, ne tervezgesd még meg azért, hogy melyik gyerekünknek mi lesz a neve.- nevettem.
- Nem szándékoztam.- mormolta.
- Álmos vagy? - simogattam a fejét.
- Egy kicsit. Csússz lejjebb, mert én most nagyon jó fekvőhelyet találtam magamnak.
- Rajtam?- kérdeztem, de már le is tornáztam magam fekvőhelyzetbe.
- Igen. Máskor mindig te alszol rajtam, most megengedem, hogy rájöjj milyen jó érzés ez nekem fordított helyzetben.- nézett rám mosolyogva, aztán már vissza is tette a fejét.
- Hát még nekem milyen jó szokott lenni.- újra a hajával kezdtem játszani, ő meg jólesően motyogott valamit, de nem tudtam lefordítani.- Nyűgös vagy, Jus, hallom a hangodon. Biztos nem fáj semmid?
- A fejem.
- Nem kell egy gyógyszer? 
- Nem.- mondta még, aztán nem sokkal később meghallottam az egyenletes szuszogását. 


                                                                                  
                                                                      ~*~

- Fáradt vagyok, Em.- ölelt át Justin és arcát a hajamba temette.- Ha felmegyünk csinálsz nekem teát?
- Na, erről beszéltem. Tudtam, hogy nem bírod a betegséget.- röhögte ki Kenny.
- Mi az, kölyök? Mégis fáj a torkod? A rádiónál még azt mondtad nem fáj.- méregette Scoo is aggódó szemekkel, akár csak én és Pattie, amióta csak visszaértek. Mondjuk elég valószínű, hogy Scoo csak a hangja miatt aggódik, de szerettem volna azt hinni, hogy egyébként is így nézne rá.
- De fáj egy kicsit.- vallotta be.
- Akkor ajánlom, hogy két nap alatt kigyógyítsd, Emily, mert koncert lesz.
- Nyugi, a koncerttel nem lesz semmi gond.- mondta Justin, aztán kézen fogott, azzal a szándékkal, hogy menjünk fel a szobánkba. 


- Nem vagy lázas?- tapogattam meg az arcát és a homlokát, de nem éreztem forrónak.- Egy forró fürdő jót tenne neked.
- Olyan édes vagy, hogy így aggódsz.- mosolygott rám.
- Te mit tennél a helyemben?- kérdeztem vissza én is mosolyogva.
- Valószínűleg ugyanezt. Sőt, már az első köhögésnél kórházba akartam volna rohanni veled.
- Na, ugye. Menj csak el szépen fürödni.- mondtam neki, aztán rövid csókot nyomtam ajkaira.
- Nem félsz, hogy elkapod?- húzódott el túl hamar.
- Most akkor ne csókoljalak meg, amíg beteg vagy? Te sem bírnád ki.
- Igaz.- gondolkodott el és közben édesen ráncolta a szemöldökét.- Csinálsz nekem teát?- kérdezte végül, újra.
- Igen, de csak akkor, ha megfogadod a tanácsom, miszerint jót tenne egy forró fürdő.
- Megyek.- indult meg nagy lendülettel a fürdő felé.


Még neki sem álltam teát készíteni, amikor meghallottam Justin hangját, ahogy a nevemet kiabálja.
- Mi az, Justin?- kérdeztem az ajtónál állva.
- Behozod a telefonomat?- kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Nem fogok bemenni.- szögeztem le egyből.
- Na, kérlek! Nem is látszok ki a hab alól, nyugi.- nevetett fel hangosan.
- Minek neked a fürdéshez a telefon?- morogtam, de még így is hallotta.
- Csak hozd be, légyszi.
Előkerestem a kabátjából és nem szívesen bár, de benyitottam a fürdőbe. Illetve szívesen nyitottam be, csak tudtam, hogy már megint én leszek az, aki zavarban van nem pedig Justin. Őt szinte lehetetlen zavarba hozni.
Valóban eltakarta a hab, a felsőtestének is csak egy része látszott ki. Széles mosoly játszott ajkain, egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki beteg.
- Nahát, Em. Te itt? Belehaltál?- csipkelődött velem.
- Itt a telefonod.- nyújtottam felé, de ő helyette a karomat kapta el és odahúzott a kád peremére.
- A fenét sem érdekli a telefon.- mondta, ahogy feljebb csúszott, szorosan fogta a derekam, hogy ne menekülhessek.
- Annyira tudtam. Hazudós vagy!- vádoltam meg gyerekesen.- Engedj el! Nem maradok itt bent!
- Miért? Annyira rossz látvány csak nem lehetek.- folytatta a saját szórakoztatását azzal, hogy engem minél inkább zavarba hozzon.
- Egy utálatos, hazudozó vagy.
- De te szeretsz engem.- vigyorgott tovább.- Em, nem kéne ilyen szörnyű alakokba beleszeretned.
- Szólhattál volna előbb is.- durcáskodtam tovább és próbáltam szabadulni.
- Maradj itt bent velem.- kérte aztán szépen.
- Miért?
- Mert szeretném.- felelte egyszerűen.
- De ez olyan...
- Izgató?- vágott közbe.
- Zavarba ejtő.- fejeztem be.
- Ugyan már, Em. Nem foglak ijesztgetni vele, megígérem.- röhögött jót magán.
- De látod milyen vagy!- csattantam fel.- Az ilyenekkel hozol állandóan zavarba.- fordultam el tőle, de igazság szerint szerintem is vicces volt, amit mondott.
- Imádlak, amikor elpirulsz.- mondta és puszit nyomott a karomra, ami közelebb esett hozzá.
- Téged meg lehetetlen zavarba hozni.- mondtam csalódottan.
- Ez nem igaz, de lényegesen nehezebb, mint téged.
- Mondj egy esetet, amikor zavarban voltál.- kértem.
- Hát, például...- kezdte, de megakadt.- A rajongóim folyton azt kérdezgetik, hány centi...az elég ciki szokott lenni.- bökte ki végül, mire én a fejemet a kezembe temetve nevettem.
- Justin! Olyanra gondoltam, amikor én hoztalak zavarba.
- Ó. Hát, majd gondolkodom, biztos volt olyan is. De miért, ez nem érdekel?- mosolygott kajánul.
- Mi van ma veled?- nevettem tovább. 
- Pedig neked szívesen elmondanám.- simította tenyerét a lábamra.
- Majd úgyis megtudom, nem igaz?- válaszoltam egy hasonló mosollyal, mint az övé. 
- De, igaz.- mondta elégedetten, aztán kiegyenesedve felült.- Csókot kérek!
Elnevettem magam a látványon, hogy Justin milyen édes, amikor csücsörít, aztán finoman érintettem ajkait. Nem akartam esélyt adni neki arra, hogy esetleg behúzzon a vízbe, ezért gyorsan elváltam. 
- Nem akarsz bemászni mellém?- súgta, ahogy a nyakamat ölelte át.- Jó leszek.- nézett aztán kisfiúsan a szemembe.
- Te jó, Justin?- kérdeztem hitetlenkedve.- Betegen rosszabb vagy, mint egyébként.
- De te szereted, amikor ilyen vagyok.- mosolygott magabiztosan.
- Én mindig szeretlek.
- A betegek kívánságait teljesíteni szokták.- próbált győzködni.
- A betegeknek eszébe sem jut, hogy lányokat csalogassanak a fürdőszobába, aztán meg a kádba.- mosolyogtam rá.
- Én sem csalogatok lányokat. Én egy lányt akarok csak becsalogatni, de őt nagyon.
- De ez a lány most magadra hagy téged.- használtam ki a lehetőséget, és lefejtettem magamról a karjait.
- Em, ez gonosz volt. Elvetted az eszem, hogy kiszökhess.- vádolt meg.- Ezért még számolunk.- mondta, ahogy becsuktam az ajtót. 
Arra gondoltam végig, hogy nem létezik még egy ilyen őrült, mint Justin. Behív a fürdőbe, aztán meg olyanokat mond... Végül aztán rá kellett jönnöm, hogy de, létezik. Én, mert én meg bementem, sőt részt vettem a kis játékában. Mosolyognom kellett a gondolaton, hogy valóban mennyire egymásra találtunk. 

- Meneküljek?- kérdeztem, amikor kilépett a fürdőből.
- Nem. Nem most fogod visszakapni.- rázta meg a fejét, aztán felém indult, hogy megöleljen.
- Még én kapom vissza?- háborodtam fel.- Hiszen te voltál a hazudozó, aki sunyi módon becsalt a fürdőbe.- böktem meg a mellkasát.
Szélesen vigyorgott, miközben egyre inkább ajkaim felé közelített.
- Ne nevess! Most haragszom rád.- mondtam, de be sem tudtam fejezni rendesen, mert Justin határozottan, bár nem erőszakosan megcsókolt. Először nem csókoltam vissza, gondoltam büntetem egy kicsit, amiért még álnok módon ki is nevet, de aztán, amikor lágyan végighúzta nyelvét az alsó ajkamon és kezével hajamba túrt, megtört az ellenállásom és készségesen viszonoztam a csókját. 
- Szeretlek.- mondta még mindig mosolyogva, amikor elváltunk.
- Én is szeretlek.- mondtam, aztán ahogy belenéztem szemébe egyből megláttam, hogy milyen fáradt és eszembe jutott, hogy akármennyire is nem úgy viselkedik attól még beteg.- Feküdj le, jó? A kis játékodnak köszönhetően nem volt időm még teát csinálni, de most csinálok. 
Justin lefeküdt, aztán nem sokkal később vittem neki a bögrét teával és mellé feküdtem én is.
- Gyakrabban kéne betegnek lennem, ha olyankor ilyenekre rá tudlak venni, mint ez a fürdőszobai eset.
- Nem kell betegnek lenned, de tény, hogy ez vicces volt.
- Na, ugye. Tudtam én, hogy élvezted. Miattad csináltam az egészet.- nézett rám szerényen mosolyogva.
- Persze. Tudom, Justin. Téged csak a jó szándék vezérelt.- nevettem.
- Olyan jól ismersz, Em.- mondta tettetett csodálkozással.
Nevetve megráztam a fejem, aztán  összeszedtem a cuccaim és én is elmentem fürödni. Lényegesen hamarabb végeztem, mint ő, de mire kijöttem már elaludt. Óvatosan bebújtam mellé és mivel nekem háttal feküdt átöleltem a derekát és próbáltam a légzésnek ütemére figyelni, azt remélve, hogy ettől majd engem is elnyom az álom.