9. fejezet

Sziasztok. Ismét kénytelen vagyok írni egy kicsit itt az elején, mert még mindig ugyan az a helyzet áll fent. Nem gondolok nagy szavakra, csak egy párszó, amiből lehet tanulni. A múltkori kis felszólalásomnak is meg volt az eredménye, mert No3my azóta is szorgalmas kommentelő, amit nagyon köszönök neki. :) Azért vagyok ilyen szomorú emiatt egyébként, mert látom, hogy 10-15-en olvassátok az egyes fejezeteket ehhez képest 1 max 2 véleményt kapok.
Na, de nem nyavalygok. Jó olvasást! :) 



Justin megígérte nekem délelőtt a telefonba, hogy amint hazaér átjön. Egész nap kapcsolatban voltunk valahogy. Vagy felhívott vagy írt, de éreztem, hogy attól fél nehogy magamba forduljak. Minél jobban teltek az órák annál jobban felhergeltem magam. Minden kis gyerekkori emlék előjött bennem. Visszavágytam azt, az akkori családunkat, minden közös programot.
Amikor apu feljött estefelé beköszönni szinte alig bírtam megállni, hogy ne támadjak neki. Valamilyen szinten őt is hibáztattam. Helyette csak eljátszottam a minden rendben, apuci jó kislánya vagyok szerepet, hogy minél előbb szabaduljak. 
Már fél 9 elmúlott, de Justin nem jött és nem is hívott. Kezdtem tényleg besokallni. Hívhattam volna Alliet, vagy átmehettem volna a tesómhoz, de tudtam, hogy nem velük kell beszélnem. Sőt igazából talán nem is a beszélgetésről volt szó itt. 
Elmentem fürödni, utána befeküdtem az ágyba és próbáltam olvasni, mikor észrevettem, hogy egy mondatot háromszor kell elolvasnom és még akkor is csak a felét fogom fel, úgy döntöttem marad a zene. Igaz, hogy így túl sok olyan gondolatom támadt, ami nem kellett volna, de nem tehettem mást. Továbbra is feljöttek bennem a családdal kapcsolatos érzéseim, de már egy idő után úgy éreztem a törődés hiányáról szól az egész. 10 óra előtt néhány perccel csörögni kezdett a telefonom és megláttam, hogy Justin az.
- Ne haragudj, hogy ilyenkor.- szólt bele egyből.- Aludtál már? 
- Nem.
- Akkor gyere le és engedj be!- mondta és lerakta.


- Bocsi, tényleg. Gyorsan menjünk fel, nem akarom, hogy apukád észrevegyen.- suttogta.
Nem szóltam semmit csak elindultam a szobámba, ott aztán visszabújtam a takaró alá és megpaskoltam magam mellett az ágyat. Justin levette a cipőjét és befeküdt mellém.
- Zenét hallgattál?- kérdezte és az éjjeliszekrényen heverő zenelejátszómra pillantott. Csak bólintottam. Most, hogy itt volt nem tudtam mit mondjak neki.- Képzeld már 8-kor vége volt a fellépésemnek, de aztán dugóba keveredtünk. Scoo nagyon mérges volt, mert Carinnal vacsorázni mentek volna és így most muszáj kibékítenie valami mással.- kezdett mesélésbe. Azt hiszem észrevette, hogy nem tudom mit mondjak, ezért csinálta.- Anya meg már halálra aggódta magát értünk. És persze, hogy ilyenkor merül le mindkettőnk telefonja. Pedig hívtalak volna.- magyarázta.- Ne tudd meg, mennyire unatkoztam telefon nélkül.- nevetett fel halkan. 
Én meg csak néztem rá,mint valami hülye és nem szóltam semmit. Figyeltem, ahogy mozognak az ajkai miközben  formálja a szavakat. Fülemmel csak az ő megnyugtató hangjára figyeltem. Ezért akartam inkább vele lenni és nem a családtagjaimmal. Tudta, hogy miért vagyok így kibukva, mert felvázoltam már neki telefonba, és most nem kezdett faggatni, nem kérte, hogy beszéljek róla, csak elakarta terelni a figyelmem. Hálás voltam neki érte. 
Hozzásimultam oldalához, mire ő félkarjával átölelt és folytatta a mesélést a mai napjáról. Nyaka egész közel volt hozzám és hihetetlen módon késztetést éreztem rá, hogy csókot adjak rá. Nem tettem. Mégsem, tehetem, amikor én mondtam, hogy legyünk csak barátok. Mikor már egy ideje nem mondott semmit felnéztem a szemébe.
- Justin mesélj nekem a régi életedről.- kértem. Nagyon foglalkoztatott ma ez a gyerekkor dolog és kíváncsi voltam az övé milyen volt.
- Anya fiatal volt mikor megszülettem.- kezdte. - És az apámmal nem is voltak együtt sokáig, szóval normál értelemben vett családom nem volt túl hosszú ideig. Emlékszem, hogy gyerekkoromban a nagyiéknál mennyire szerettem lenni. Valamilyen szinten talán mindig azt a helyet fogom otthonomnak tekinteni.- mondta és közben lassan simogatni kezdte a hajam, én meg nyugodtan a mellkasára döntöttem a fejem. 
Sokat mesélt az nap este. A barátairól Ryanről és Chazről, a régi iskolájáról, arról, hogy milyen tervei voltak már kiskorában. Milyen sokszor kellett lemondania dolgokról, amiket a vele egykorúak megkaphattak. Én ezt soha nem tapasztaltam, mindig mindenem meg volt. Talán éppen ezért érdekelt a legjobban ez Justin sztorijában. Lehet, hogy akkor nem volt meg mindene, de boldog volt. Most viszont kevés olyan 18 éves van, akinek ennyi minden megadatott már az életben, mint neki, de mégsem tudhattam biztosan, hogy boldognak érzi-e magát.




Justin szemszög:

Valamikor hajnalban, arra ébredtem, hogy iszonyúan kényelmetlen pózban vagyok. Fájt a gerincem, de amint megmozdultam észrevettem, hogy nem is egyedül aludtam. Emily szobájában voltam és ő még mindig a mellkasomon feküdt. Megpróbáltam ülőhelyzetből óvatosan lecsúszni fekvőbe, de nem akartam felébreszteni. A mocorgásom hatására ő is mozogni kezdett, majd a hátára feküdt. Engedélyeztem magamnak hogy végig nézzek rajta. Az arca most már kisimult volt, nem olyan gondterhelt és sírós, mint mikor megérkeztem. Hosszú, haja szétterült a párán és egyik kezét is tenyérrel felfelé a feje mellett pihentette. Elhelyezkedtem én is- eszem ágában sem volt hazamenni- és kezemet finoman az övébe csúsztattam. Egyszerűen dühtett a tudat, hogy milyen rossz napja lehetett, fel akartam vidítani, nem akartam, hogy még mélyebbre ásson az emlékei között, mert gondolom azt tette egész nap. Ez a mesélés azt hiszem jó ötlet volt, mindkettőnk számára. Éreztem az illatát és ez jó volt, tudtam, hogy bár nem fogok sokat aludni most sem, mégis hosszú idő óta a legjobb éjszakám ez lesz.




Emily szemszöge:


Korán felébredtem, még 6 óra sem volt. Kinyitottam a szemem és egyből beugrott a tegnap este, aztán tűnt csak fel a kar, ami a derekamat ölelte finoman és puhán.
Justinnal aludtam. Hát ez kifejezetten fura dolog. Megpróbáltam lassan szembefordulni vele, hogy ne ébresszem fel, de nem sikerült. Justin kora reggeli fáradt mosolyával találtam szembe magam.
- Jó reggelt.- suttogtam és meglepődtem milyen erőtlen a hangom.
- Neked is, Em.- válaszolta ő is rekedtesen.
- Ez azért kicsit fura, nem?- kérdeztem felnevetve.
- Mire érted? Hogy egy pasi van az ágyadban, akivel nem történt semmi vagy, hogy ez a pasi pont én vagyok?- mosolygott.
- Justin Bieberrel aludtam.- mondtam ki vigyorogva. Nem akartam a kérdésére választ adni, hiszen semmilyen pasival nem aludtam még együtt, de ezt nem most szándékoztam közölni vele.- Te mit csinálsz ma? 
- Fogalmam sincs, de örülnék neki, ha nem lenne semmi program.- nyögött fel.
- Arra ne nagyon számíts.- mondtam neki nem túl vigasztalóan.- Várj, még ne menjünk le!- mondtam neki, mikor felállni készült.- Apu fél 7 felé szokott indulni, majd akkor reggelizhetünk 

 Megvártuk, amíg meghallottuk a kocsi hangját, és lementünk a konyhába. Ettünk egy kicsit, -vagyis Justin csak az én unszolásomra evett pár falatot a müzlimből- aztán megbeszéltük, hogy jobb, ha erről az itt alvásról a szülők nem tudnak. 




Justin szemszög:


Szinte úgy lopakodtam be a házba, de a lépcsőnél utánam szólt Carin. Ó, Istenem.
- Justin, te most jöttél haza?- kérdezte megrökönyödve. 
- Sssh!- szóltam rá, hogy halkabb legyen.- Ne haragudj, Carin. Ne mondd el anyuéknak, jó?
- Hol a fenébe voltál? Ha azt akarod, hogy falazzak mondd meg!
- Öhm... Emilynél. De ne értsd félre, nem történt semmi... az éjjel.- vallottam be.
- Te megőrültél Justin? Miért aludtál ott akkor?- tudtam, hogy azért van így meglepve Carin, mert ez a viselkedés egyáltalán nem rám vall, ezt tudja ő is.
- Csak átmentem még este és elaludtunk, ne aggódj.- nem akartam feszegetni ezt a témát, de Carin nem nyugodott. Tudni akart mindenről, így hát ő volt az egyetlen, akinek elmondtam, hogy igen, akárhogy is el akartam kerülni, most nagyon is vonzódom Scooter unokahúgához. A csókról egy szót sem szóltam, ez már tényleg magányügy.
Carin végül elengedett annyival, hogy legyek óvatos és ne okozzak fájdalmat egyikünknek sem. Persze, mintha ez csak rajtam múlna.
Gyorsan felmentem lezuhanyozni, átöltöztem, aztán felnéztem a twitteremre, de még mindig csak 8 óra volt. Scoo még nem kelt fel, hogy megmondta volna mi legyen a mai napommal. Leültem kicsit gitározni, és egy idő után arra lettem figyelmes, hogy az Overboard akkordjait fogom le éppen. Elmosolyodtam ezen. 
Eszembe jutott aztán, hogy mi volt alig 2 napja Em szobájában. Legyünk barátok... Nem tudtam elképzelni milyen barátság lesz ez így. Hiszen az ember nem akarja újra és újra megcsókolni a barátját, nem? Márpedig nekem az első csókunk óta folyamatosan ez az érzésem van, ha csak Emily közelében vagyok. Nem bántam azt a csókot, egyáltalán nem. Ennek előbb-utóbb be kellett következnie kettőnk közt. Azt nem tudtam már csak, hogy Emily miért gondolja azt, hogy elrontanánk a barátságot. Szerencsére a pár nappal ezelőtti feszültségnek sem tegnap sem ma reggel nem volt már semmi nyoma, de tudtam, hogy elég egy rossz mozdulat tőlem és máris a szakadék szélére sodrom magunkat. Ezt semmiképpen nem akartam, de azt sem, hogy Emily félelméből fakadóan megrekedjünk a barátságnál, amikor sokkal több és jobb is lehetne köztünk.