17. fejezet

- Kész vagy már?- szólt bele a telefonba Justin, amint felvettem.
- Igen, de honnan tudtad, hogy menni akarok?- kérdeztem.
- Gyere át a szobámba.- mondta majd letette.
Átmentem. Éppen csak két szobával arrébb volt szóval ez a telefonhívás elég indokolatlanul hatott.
- Mi az te már csak így olvasol a gondolataimban?- kérdeztem tőle, mikor beengedett.
- Igen. Tudtam, hogy úgy is velem akarsz jönni.- vigyorgott, majd hozzá tette: - Azt is tudom, hogy most szeretnél adni egy jó reggelt csókot nekem.- és már közelített is felém, de végül én csókoltam meg őt. 
- Egyébként, nem hiszem, hogy amiatt kellett volna aggódnod, hogy én nem készülök el.- mondtam, mikor elhúzódtunk.- Te vagy az, aki még mindig az alvós ruhájában van.
- Nyugi, 10-kor indulunk és még csak 9 óra múlott. Szépen, nyugodtan elkészülök. 
- Jól van. Ehhez miért is kellettem én?- kérdeztem és leültem az ágyára.
- Csak legyél itt.- vont vállat és puszit nyomott a hajamra.- Jól aludtál?
- Aha.
- De jobban aludtál azért mellettem, valld be!- húzódtak mosolyra ajkai. 
- Egyáltalán nem.- ráztam meg a fejem. 
- Mi az, hogy nem?- kérdezte felháborodva a kijelentésemen.
- Miért, te rosszul aludtál nélkülem?- kérdeztem vissza már csak azért is.
- Eléggé.- mondta szomorúan.
- Mondták már neked, hogy nagyon jó színész vagy, Jus?
- Tudom, hogy filmet kéne forgatnom, de ez most nem színészkedés. Mutathatnál egy kis együttérzést.- kérte.
- Úgy sajnálom, hogy rossz éjszakád volt.- mondtam neki és megsimogattam a haját, amire úgy reagált, ahogy sejtettem is: egyből elkapta a kezem. - Mi az, nem szereted, ha a hajadat simogatják?- kérdeztem tetetett csodálkozással. 
- Tőled elviselem.- nézett fel rám egy apró mosollyal, és hagyta, hogy ujjaim eltüntessem a hajszálai között. 
Oda húzott az ölébe és mélyen a szemembe nézett.
- Nem tudom megállapítani milyen színű a szemed.- ingatta a fejét.- Zöld vagy inkább kék?- kérdezte inkább magától, mint tőlem. 
- Szerintem zöld.- feleltem
- Szerintem meg gyönyörű.- mondta mosolyogva, majd megcsókolt.
 Vagy Justin csókol túl jól vagy csak ez eddigi csókpartnereim- ami szám szerint kettő volt- nem tudtak valamit. Ajkaim szét nyíltak utat engedve Justin nyelvének, ő nem is késlekedett rögtön játékra hívta az enyémet. Nem érzékeltem, hány perc telt el, de arra lettem figyelmes, hogy elfogyott a levegőm így kénytelen voltam elhúzódni. Justin is a szokásosnál sűrűbben szedte a levegőt, még mindig fogta az arcomat az egyik kezével, a másikkal pedig szorosan húzott felsőtestéhez.
- El kéne kezdened öltözködni.- szóltam neki.
- Tudom. Megyek.- mondta halkan, felállított az öléből és valóban elindult a fürdőbe.


                                                                              ~*~


- Bemutattalak már a táncosaimnak, ugye?- kérdezte Justin.
Túl voltunk már az énekpróbán, ahol megmondom az igazat nagyon jól éreztem magam. Jan annyira jó fej. Igazából nem is próba volt ez, csak egy kis gyakorlás, hogy Justin hangszálai bejáródjanak a holnapi koncert előtt. Jó hangulat volt, mintha csak összeültünk volna egy kis délelőtt csevejre, ahol mit ad isten, Justinnak egyszer csak énekelni támadt kedve. Jan, Justin, Scoo és én voltunk csak ott szóval még feszélyezve sem éreztem magam, amiatt, hogy idegenekkel lennék körülvéve. Nem úgy a táncpróbán.
- Igen, de bevallom őszintén nem emlékszem a nevekre.- néztem félénken a csapatra. 
- Semmi gond.- szólalt meg az egyik srác.- Én Dean vagyok, rám tutira emlékezni fogsz mostantól.- mondta kacsintva.
- Egyébként az egyik nagyon jó barátom. - kommentálta Justin nevetve. Többiek is bemutatkoztak, volt még Dean kívül 2 srác Josh és Adam, és 3 lány Nicki, Jenny és Kim.
- Húgi.- kiabált oda Scooter és ez a megszólítás kétségkívül nekem szólt, így felé fordultam.- El kell mennem. Velem jössz vagy inkább maradsz?
- Maradok.- feleltem miután kérdőn Justinra néztem és tőle egy bólintást kaptam válaszul.
- Akkor sziasztok.- mondta, majd ott sem volt.
- Te Scooter tesója vagy?- kérdezte Jenny meglepve.
- Nem.- nevettem zavartan és közben a fiúkkal hülyéskedő Justint néztem.- Az unokahúga vagyok.
- Értem, és Justinnal is így lettél jóba?- kérdezte tovább, Justin erre felénk kapta fejét. 
- Mi van velem?- kérdezte vigyorogva és oda jött hozzánk.
- Semmi. Mondtam már, hogy nem körülötted forog a világ.- löktem meg kicsit a vállát nevetve.
- Hú, haver vigyázz, mert Emily helyre tesz!- mondta Dean jót röhögve a poénján. 
- Mindkettőnket akár.- mondta Justin neki figyelmeztető éllel a hangjában.
- Na, szeretem a vad csajokat.- folytatta a viccelődést tovább a táncos srác.
- Nincs nektek valami dolgotok véletlenül?- kérdeztem szemforgatva.
- De most, hogy mondod...- szólt hozzám megint Dean.- Meg kell hívjalak egy kávéra.
- Bocsi, de nem kávézom.- mosolyogtam rá kedvesen.
- A fenébe!- csettintett.- Mindegy a próba végére kitalálok valamit. Addig el ne menj!- figyelmeztetett vigyorogva.
- Dean!- kiabált neki Justin, mert már mindannyian beálltak, csak ő nem.


A tánc próbát is élveztem, de itt megint más miatt volt jó, mint az énekpróbán. Láthattam, hogy Justin mennyire jó táncos. Oké láttam már a koncerten is, de most valahogy más volt. Akkor még nem így álltunk, mint most. Iszonyúan szexi volt, ahogy táncolt és akkor még finoman fejeztem ki magam. Olyan mozdulatokat csinált, amiről nem éppen táncpróbára illő gondolataim támadtak. Nem lepődtem volna meg, ha valaki oda szól, hogy "Hé Emily, csukd be szád!", mert valószínűleg tátott szájjal figyeltem őt. Észrevettem, hogy időről időre ő is felém pillant, mégsem vettem észre, hogy rontott volna. 
Amikor szünetet tartottak Justin oda jött hozzám Deannel együtt. 
- Na, Em, nem kaptál kedvet hozzá, hogy beállj?- kérdezte és hanyagul átvetette a kezét a vállam felett, ez úgy hatott, mintha átölelt volna, de mégsem volt benne semmi intim.
- Biztos, hogy nem!- jelentettem ki.
- Pedig megnézném, hogy nyomod.- mondta Dean és kicsit sem leplezve szándékát alaposan végig mért. Justin is észrevehette, mert éreztem, hogy egy pillanatra megfeszül mellettem, de szerencsére nem szólt semmit.
- Gyere haver, mutassuk meg Emilynek az új táncot.- szólt Dean Jusnak. Mi van ezek sosem fáradnak el?
- De az még nincs kész! Tudod, hogy mindig elrontom egy helyen.- mondta Justin, de már indult is.


Nem jöttem rá, hogy hol rontja el állítólag Justin, annyira profin csinálták, de aztán a vége felé Justin rosszul érkezett egy forgásból és a bokája nem túl szépen másik irányba fordult, mint kellett volna.


- Justin!- kiáltottam fel, egyből oda rohantam hozzá, de addigra már fel is pattant.
- Ez volt az a rész, amit mindig elrontok.- mondta nevetve.
- Ne viccelj! Nem lett bajod? Állj rá!
- Em, nyugi, nincs...- kezdte, de rászóltam újra.
- Állj rá, Justin! Rendesen. - ránehezedett és láttam, hogy egyből vissza is helyezte a súlyát a másik lábára.
- Haver tényleg nem néz ki jól. Ülj le inkább. Nézzük meg bedagadt-e vagy valami.- mondta barátja is.
- Tök jó ez így koncert előtt.- mondta Justin mérgesen, de szerencséjére nem ellenkezett, hanem leült. Nem látszott a bokáján semmi, de azért beismerte, hogy nem kellemes érzés.
A többiek is visszajöttek az öltözőből és egyből aggódni kezdtek. Nicki - állítólag ért az ilyesmikhez - azt mondta, nem tűnik vészesnek, de ne csináljon Justin ma már semmit. Hát ezt csak támogatni tudtam. Felhívtam Scootert és vázoltam neki nagy vonalakban a helyzetet, mire káromkodott egy sort és mondta, hogy 10 perc múlva visszaér. 

- Mi a fenét csináltatok?- jött be a terembe nagybátyám mérgesen.
- Semmit, gyakoroltunk.- mondta Justin egyszerűen, ő már addigra lenyugodott és azzal biztatta magát - meg mindenkit - , hogy törött lábbal is koncertezett már, ez meg ahhoz képest semmiség. Scooternél is bepróbálkozott ezzel a szöveggel, akit nem hatott meg túlzottan. 
- Orvos vagy valami kell?- kérdezte végül Scoo, kifújva a levegőt. Szerintem most jutott el a tudatáig, hogy nem a koncert a lényeg, hanem, hogy jól lesz-e Justin.
- Nem kell orvos.- rázta a fejét Justin.- Menjünk haza.


Otthon, illetve a szállodában, Pattie természetes jól kiakadt, ahogy azt egy anyához illik. Justin lerendezte annyival, hogy minden rendben lesz, nem is fáj, majd nyomott egy puszit az arcára és felment. Kicsit sántított, de azon kívül semmi gond nem volt a járásával.
Én is felmentem a saját szobámba és eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom apát és a nővéremet. Akkor beszéltem velük utoljára, mikor Justinnal elmentünk a London eye-hoz. 
Apát persze az érdekelte, hogy beteg vagyok-e, meg, hogy Scooter rendesen oda figyel-e rám stb. Szokásos szülői aggódás. Bettyt persze már érdekelte, hogy mit csináltam, hol jártam, kivel voltam. Nem akartam annyira belemenni a részletekbe, mert akkor tuti kiszedett volna belőlem valamit, így csak nagyjából elmeséltem, hogy mit csináltunk, de persze kihagytam a Justinra és rám vonatkozó fontosabb részleteket. 
Azért így több, mint egy hét után kezdtek már hiányozni. 


Később átmentem Justinhoz, és csodálkoztam rajta, hogy egyedül volt. Ráadásul határozottan rossz kedve is volt. Az ágyán feküdt és a telefonját nyomkodta. Megint. Gondolom az érkezésem előtt is ezt csinálta és csak addig szüntette meg ezt a tevékenységet, amíg ajtót nyitott.
- Nem akarsz inkább velem beszélgetni, ha már itt vagyok?- kérdeztem tőle és oda feküdtem mellé, fejemet a vállára hajtottam.
- Miről?- kérdezte, de még mindig a képernyőt bámulta.
- Nem is tudom. Mondjuk meséld el, hogy miért van rossz kedved.- kértem.
- Szerinted minek örüljek, amikor épp most csesztem el félig a koncertet?- felelte kicsit durvább hangon, mint amire számítottam.
- Nem cseszted el. Nem lesz semmi gond. Te mondtad, hogy volt már ennél rosszabb is.
- Ja.- zárta le ennyivel.
Felültem az ágyon és csak néztem rá. Nem szakadt volna el egy pillanatra sem a telefontól. Hát jó, ha ő így gondolja...- gondoltam magamban, majd felálltam és az ajtó felé indultam.
- Hova mész?- szólt utánam.
- A szobámba. Látom jó kis társaság számodra a telefon is.- feleltem neki, majd ott hagytam.


Nem értettem, mire ez a negatív hozzáállás. Justintól soha nem tapasztaltam még ilyet, és főleg nem velem szemben. Csak fokozta az egészet azzal, hogy vacsorázni sem jött le, hiába hívta Scoo és az anyukája is. Én nem hívtam, mivel úgy gondoltam nem kell, hogy könyörögjünk neki, ha ő már úgyis eldöntötte, hogy nem kíváncsi ránk. Felesleges erőltetni. Igazából dühített a viselkedése, de nem mentem be hozzá újból.
Vacsora után lezuhanyoztam és neki álltam olvasni. Mindig is szerettem olvasni, sokkal jobb szerintem, mintha filmet nézne az ember. Olvasás közben te magad képzeled el az egész sztorit úgy és olyannak, amilyenek te akarod. Plusz nagyon jól kikapcsolja a gondolataimat is, ezért szeretem. 


Valamikor elaludhattam olvasás közben, mert egyszer csak a telefonom csörgésére ébredtem. Felvettem, anélkül, hogy megnézném ki az, és Allie hangjára számítottam.
- Aludtál már?- szólt bele barátnőm helyett Justin.
- Igen.
- Kinyitod az ajtót?- kérdezte, mire ismét elmorogtam egy igent és letettem. 
Oda sétáltam az ajtóhoz és kinyitottam, de Justin nem állt ott. Oldalra néztem és éppen akkor csukta be az ajtaját, így én a sajátomat nyitva hagytam és visszamásztam az ágyba. Nem sokkal később megéreztem, hogy besüllyed mellettem az ágy, aztán Justin illata is az orromba kúszott. 
- Haragszol rám?- kérdezte, miközben átölelt és mellém bújt. Egyből érzékeltem, hogy nem volt rajta póló.
- Egy kicsit.- mondtam neki álmos hangon.
- Ne haragudj.- kérte suttogva.- Magamra voltam mérges meg Deanre egy kicsit, de rád nem. Nem akartam bunkó lenni veled.- mondta. Felé fordultam és a Hold fényében kitudtam venni az arcának vonalait, szerencsére a szemei is jól látszottak. 
- Miért voltál mérges? Erről nem te tehetsz, és Dean sem.- mondtam.
- De igen, tudtam, hogy nem megy rendesen még.- mondta szomorúan.- Deanre meg nem emiatt voltam mérges.
- Hanem?- kérdeztem meglepve.
- Miattad.- mondta és közben a nyakamba fúrta az arcát.
- Miért?- kérdeztem élesen beszívva a levegőt. Justin nem is sejti, hogy milyen érzékeny pontra talált a nyakam puszilgatása közben.
- Nyomult rád, Em. Nem tűnt fel?- emelte fel a fejét és rám nézett.  
- Ami azt illeti, de. Feltűnt. De mégis mit csináltam volna vele? Láthattad, hogy én nem kezdtem flörtölni meg semmi.- magyaráztam neki.
- Tudom, és őt sem hibáztatom. Én is rád hajtanék a helyében.- mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Ezért nem jöttél le vacsorázni? Meg ezért nem voltál képes kommunikálni velem?- kérdeztem halkan.
- Ne haragudj, jó?- ismételte Justin.- És igen, ezért. Ha mérges vagyok nagyon hülye tudok lenni.- ismerte be.
- Hát akkor légy szíves a jövőben kerüljük el az ilyen helyzeteket, jó? Nem jön be a dühös Justin.- mondtam neki és puszit nyomtam a szája sarkába. 
- Most büntetsz?- kérdezte szenvedő hangon. Tudtam, hogy megint elővette a színészi vénáit.
- Igen. Mindent ki kell érdemelni.- feleltem. - Nem fáj a lábad?- kérdeztem.
- De igen, csak akkor múlna el, ha kapnék egy csókot tőled. 
- Na, most komolyan.- szóltam rá.
- Én is komolyan beszélek.- erősködött, mire újra csak egy rövid puszi kapott.
- Em, te megőrjítesz engem!- sóhajtott fel.-  Nem, nem fáj annyira. Ki fogom bírni. 
- Vacsorázni nem jöttél le, de bezzeg hozzám átsántikáltál.- mondtam neki nevetve.
- Szerintem ez jobban megéri, mint a vacsora. Csússz odébb!- kérte és az én párnám mellé oda rakott egy kispárnát, majd bebújt a takaróm alá. 
- Mit csinálsz? Áthoztad az ágynemű készletedet?- kérdeztem tőle és hitetlenkedve felnevettem.
- Nem, csak a kispárnám. 
- Minek?
- Itt alszom.- felelte, mintha nyilvánvaló lenne.
- Nem, nem alszol.- ráztam a fejem.
- De igen! Mondtam, hogy tegnap éjjel is rosszul aludtam.- mondta és aranyos mosoly játszott ajkain.
- Justin! Le fogunk bukni.- súgtam neki.
- Dehogyis!- ellenkezett és meleg tenyerét megéreztem az oldalamon. - Légyszí.- tette hozzá kisfiús hangon, mire nevetve befészkeltem magam a karjai közzé.- Így már jobb.- mondta elégedetten.
- Justin, te mindig így alszol?- kérdeztem, mikor arcom a meleg bőréhez ért.
- Hogy így?
- Póló nélkül.- magyaráztam.
- Igen. Miért, zavar? Felvegyek egyet?- kérdezte.
- Nem kell.- mondtam nevetve.
- Leveheted te is a felsődet.- ajánlotta, és szerintem azt hitte most hihetetlenül készséges volt.
- Inkább nem.- mondtam és újra elnevettem magam.
- Jó, de engem nem zavarna. Csak, hogy tudd.- mondta és már ő is nevetett.
- Azt mindjárt gondoltam.
- Megkapom végre a csókomat?- kérdezte türelmetlenül.- Jó kisfiú leszek.- ígérte.
- Ha rossz leszel akkor is megkapod.- mondtam, majd valóban megcsókoltam.
- Reggel óta ez hiányzott.- mormolta ajkaim közé.- Szép álmokat, Em!- súgta aztán és szorosabban magához vont.
- Jó éjt Justin!- feleltem és mélyen beszívtam az illatát, majd nem sokkal később elnyomott az álom.