26. fejezet

Sziasztok.

Ehhez a részhez csak annyit szeretnék elöljáróban, hogy nekem nagy kedvencem lett. Remélem olyan lelkesedéssel olvassátok, ahogy én megírtam. :) 

Jó olvasást! :) ♥

Az utóbbi napokban egyre inkább felszabadultnak éreztem magam. Az igazat megvallva imádtam, hogy Justin minden szabad percét rám áldozza. Tudom, hogy ez így elég önző dolognak hangzik, de nem érdekelt kettőnkön kívül semmi és senki. Egészen addig, amíg Pattie fel nem tette a kérdést, hogy a szüleim tudnak-e már rólunk. Hát nem, nem tudtak. Egyáltalán senkinek nem meséltem még el, noha eddig az volt a bajom, hogy nem beszélhettem, most, hogy beszélhettem volna eszembe sem jutott. Egyébként nagyon hiányzott már a családom, Allie, a környék, egy szóval minden. Alig vártam, hogy végre beszélhessek Bettyvel egy kicsit, így meg is beszéltük, hogy egyik este egy hosszú kamerán keresztüli dumálást megejtünk. Igen ám, de ez felvetette a problémát, hogy mégis mikor fogok mesélni az otthoniaknak Justinról és rólam.


- Te beszéltél már rólunk apukádnak?- kérdeztem Justint. Lent ültünk a hotel bár részében, Alfredoval együtt. 
- Még nem. Miért?- kérdezett vissza.
- Nekem el kellene mondanom valahogy apunak és a tesómnak.- mondtam.- Szerintetek, hogy csináljam?- néztem mindkettejükre.
- Csak mondd el! Ne köntörfalazz!- tanácsolta Fredo.- Ismerik már Jusitn, nem?- bólintottam.- Akkor meg nincs min aggódnod. 
- Te magad mondtad, Em, hogy Betty már gyanakodott. Nem fogja őket olyan nagy meglepetésként érni.- felelte Jus és a lábamra simította a kezét nyugtatásképpen.
- De mégsem állhatok elő rögtön ezzel.- válaszoltam nekik.
- Figyelj, mi lenne, ha még egyelőre nem mondnád el?- kérdezte Justin.- Elvégre úgyis nem sokára hazamegyünk egy kicsit. Az ilyesmit meg jobb személyesen közölni.
- Lehet, hogy igazad van.- feleltem elgondolkodva.
- Biztos.- nevetett fel Justin, majd puszit nyomott az arcomra. 


Justin végre azoknak a napoknak az egyikét töltötte amikor egész nap ráért. Egész nap hárman voltunk. Azt bántam csak, hogy a lebukás veszélye miatt nem tudtunk mászkálni egy kicsit a városban. Fel is hoztam ezt a fiúknak, mire Justin megígérte, hogy Milánóban mindenképpen sort kerítünk erre, mivel tudta, hogy arra városra is nagyon kíváncsi lennék. 
Az a bizonyos este amikor hosszasan beszélgethettünk nővéremmel pont akkor következett be, mivel Fredo és Scooter kitalálta, hogy menjenek el hármasban egy producerhez, aki itt nagymenőnek számít állítólag. Nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal Justin nélkül. Egy ideig csak el voltam még Pattievel és Carinnal, de aztán átjöttem a szobámba és nem sokkal később már a nővéremmel beszéltem.


- Szóval Barcelonában vagytok?- kérdezte.- Szép hely?
- Hát... amennyit láttam belőle, igen az.- húztam el a számat kínosan. 
- Hogy érted, hogy amennyit láttál?
- Nem igazán tudunk elmenni sehova. Tudod újságírók paparazzik, rajongók. Justinnak egy nyugodt perce nem lehet.- mondtam neki az igazat.
- Az oké, de neked ettől még lenne időd körbe nézni.- felelte értetlenül nővérem.- Nem ezért akartál annyira menni? Nem vagytok összekötve Justinnal, nem igaz?- kérdezte én meg rájöttem, hogy tök természetesnek veszem, hogy Betty is érti, miért nem megyek én sem, ha Justin nem mehet. Konkrétan majdnem az első pár mondattal lebuktattam magunkat, de még ennek a gondolatnak a végére sem értem, sőt a válaszomat sem találtam még ki, amikor Justin berontott a szobába.
- Em, nem tudod hol van a dzsekim? Tudod a fekete- magyarázta egyből és keresni kezdte.
- Justin, nem úgy volt, hogy ti leléptetek?- kérdeztem vissza fojtott hangon. Tudtam, hogy az előbb én csak majdnem buktattam le magunkat, de most teljesen végünk van.
- Már visszaértünk. Elmegyünk kajálni, Fredoval.- mondta és megtalálta a kabátot így azzal együtt jött oda mellém. Akkor vette csak észre, hogy a laptopom képernyőjéről Betty bámul rám tanácstalanul, aki az előbbi jelenetet végig hallgatta. 
- Ó. Szia, Betty!- integetett neki vigyorogva, de egy kicsit zavarban volt.- Akkor gondolom te nem jössz velünk kajálni.- nézett rám. Megráztam a fejem, mire egy szomorú, de megértő pillantást kaptam.- Majd jövök, jó? Jó beszélgetést. Bocs, hogy zavartam.- nézett újra a kamerába, aztán láttam, hogy csók szándékkal közelített a szám felé, de feleszmélt így egy puszi lett belőle az arcomra.
- Szia.- feleltem neki és még azt hiszem az ajtó becsukódása után jó néhány perccel is arra felé bámultam. Nem akartam, hogy tesóm rákérdezzen a nyilvánvalóra, pedig megtette.
- Szóval ez a helyzet?
- Mire gondolsz?- próbáltam nyugodtnak tűnni. 
- Jártok.- mondta ki, mire én nyeltem egyet.
- Hát... figyelj, ez nem...- kezdtem, de nem tudtam folytatni.
- Nehogy azt mondd, hogy nem az aminek látszik.- nevetett fel.
- Jó, nem mondom.- mondtam beletörődően. Minden mindegy alapon, úgy gondoltam akkor akár már vallhatok is.
- Mióta jártok?- jött az újabb kérdés.
- Egy hónapja.- feleltem őszintén.- De ne akadj ki. Senki nem tudott rólunk. Scooter és Pattie is csak alig néhány napja tudják.- magyarázkodtam.
- Konkrétan mióta ott vagy azóta? Egy kicsit sem késlekedtetek, azt meg mondom.
- Szeretem.- gondoltam, ha már így alakult akkor hadd beszéljek őszintén az érzéseimről. Tudtam, hogy ez hiányzott nekem. Egy jó kis beszélgetés Bettyvel és Allievel. Egyelőre a tesóm volt kéznél.
- És ő is szeret.- mosolyodott el. Az én szám is mosolyra húzódott ettől.
- Látszik?
- Igen. Kicsit.- mondta elgondolkodva.
- Ne mondd el otthon senkinek, jó? Úgy gondoltuk, hogy majd akkor mondjuk el nektek, ha haza megyünk. Ami valószínűleg egy hónap múlva lesz esedékes.- mondtam neki, belekezdve egy másik témába.
- Hazajöttök?- kérdezett vissza meglepve, mire gyorsan elmagyaráztam neki a turnéval kapcsolatos kilátásokat és az azzal felszabaduló idő előnyeit.- Úristen! Ez tökjó, annyira örülök.- nővérem arcán széles mosoly jelent meg. 
- Akkor nem szólsz rólunk? 
- Viccelsz? Végre van valami, amit csak én tudok.- mondta nagy lelkesedéssel.- Ez a hármunk titka.- kacsintott aztán.
- Köszi.- nevettem fel, kicsit talán a megkönnyebbüléstől, hogy ő örül nekünk.
- Mesélj!- kérte aztán.- Minden tudni akarok.
Mesélni kezdtem Londontól elkezdve a koncerteket, az éjszakai egymáshoz átszökéseket, a müncheni esetet, aztán a legszebb emlékemet - bár, ami Justinhoz fűződik mind szép - Párizst és az ott történteket, végül a lelepleződésünkre is kitértem. Betty néha belekérdezett, néha felsóhajtott, vagy csak egyszerűen kinevetett minket. Így lett aztán a mesélésből egy több órás beszélgetés, aminek a végére Justin is visszaért.
- Em, nem fogod elhinni mi történt.- kezdte, aztán megint feltűnt neki hogy még tart a beszélgetésünk.- Bocsi. A fenébe, hogy mindig a legrosszabbkor jövök be.- nevetett zavartan, aztán láttam, hogy nyúl is a kilincs felé.
- Ne strapáld magad, Jus.- mosolyogtam rá.- Vallottam Bettynek.
- Ó.- láttam, hogy megdöbbent, mert reggel nem ezt beszéltük meg, de tudtam azt is, hogy nem neheztel rám emiatt.- Hát... Szóval akkor mit szólsz?- ült le mellém az ágyra és a nővéremre nézett.
- Hogy mit szólok?- kérdezett vissza.- Hát, jó hogy örülök! De azért ajánlom, hogy rendesen viselkedj a kis húgommal, mert kicsinállak.- ezt csak félig szánta viccnek. Mikor az előző barátommal szakítottunk elég csúnya terveket vázolt fel, hogy mivel keserítené meg az életét. Justinnak ezt nem kell tudni, nem akarom elijeszteni.
- Természetesen rendesen viselkedik velem.- feleltem és megforgattam a szemem. Justin tud egyáltalán nem rendes lenni?!
- Nem kell aggódnod! Szeretem a kis húgodat.- mondta Justin mosolyogva, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Jó, jó. Nem kell bemutatót tartani.- szólt ránk Betty nevetve.
- Egyébként hol van Matt?- kérdeztem, mivel egész eddig szóba sem került. Most esett le, hogy az egész beszélgetés alatt be nem állt a szám, csak rólam volt szó. Önző dög vagy, Emily.
- Otthon van. Mióta visszajött valahogy már nem olyan ez köztünk, mint régen.- felelte. Justin tapintatosan felállt és láttam, hogy zuhanyozni készül. Már a fürdő ajtóban levette a pólóját, így persze nem tudtam a tesómra figyelni. Justin feszes hátát kezdtem nézni, ahogy az izmok játszottak rajta miközben mozgott. Nem lehetett nem bámulni. Egyszerűen csak... beindított.
- Emily!- szólt rám tesóm.- Nem is figyelsz.
- Ne haragudj.- kaptam vissza a fejem a képernyőre.
- Mi az? Mit néztél így, hogy majdnem még a nyálad is kifolyt?- nevetett fel hangosan.
- Mi? Nem is.- ellenkeztem egyből, bár nem voltam benne biztos, hogy nem így történt-e. 
- Szerintem szüntessük be a beszélgetést mára. Nálatok már amúgy is késő van.
- Oké. Legközelebb te leszel soron, mindenről beszámolsz, mert most csak én beszéltem végig.
- Megegyeztünk- felelte, majd  elköszöntünk.

Justin közben eltűnt a fürdőben, én meg arra tudtam csak gondolni, hogy ha a felsőteste látványa ilyen hatással van rám, akkor mi lenne, ha teljes egészében látnám. Nem voltam biztos benne, hogy nem korai-e ilyesmiken törni a fejem, és igazság szerint zavarba is hoztam magam a gondolataimmal. Vajon Justin mennyire tapasztalt már e téren? És újra felmerül a kérdés: Egy hónap után normális, hogy ilyen gondolataim támadnak? Jó, nem ez az első alkalom, mert csókolózás közben igenis van úgy, hogy elvesztjük mindketten a fejünket. Megfordult már a fejemben, hogy mi lenne, ha nem állnánk meg. Ráadásul minden ilyen alkalommal akartam is. Persze, lehet, hogy utána megbántam volna, de akkor azokban a pillanatokban... Nos, igen. Justin kifejezetten hatással van rám. 
Arra lettem figyelmes, hogy nyitódik a fürdő ajtaja, majd a vizes hajú fedetlen felsőtestű Justinnal találtam szembe magam. Édesen mosolygott rám, amit nem tudtam minek betudni.
- Mi az?- kérdeztem és feltérdeltem az ágy szélére, majd kitártam a karom felé. Értette is a célzást, odaállt az ágy széléhez kezeit a derekamra tette én pedig a nyakát öleltem át. A mosoly még mindig ott játszott az ajkain.
- Megkönnyebbültél, hogy elmondtad a tesódnak?- kérdezte tőlem.
- Igen, azt hiszem.- feleltem és közben ajkamba haraptam. Kifejezetten nem a tesómmal kapcsolatos gondolataim voltak azokban a percekben. 
- Bocsi, hogy lényegében lebuktattam magunkat.
- Justin!- szóltam rá.- Elhiszed, hogy nem érdekel?- kérdeztem tőle és még közelebb húzódtam hozzá. 
- Hát akkor mi érdekel?- súgta közel a számhoz.
Nem feleltem, hanem helyette csókot kezdeményeztem, amit Justin készségesen viszonzott is. Percekig csókolóztunk, majd elváltam mikor kezdett a helyzet túlságosan melegedni. 
- Megyek zuhanyozni.- jelentettem ki, csak, hogy mondjak valamit, majd valóban eltűntem a fürdőben.
Igyekeztem gyorsan végezni, aztán, mikor kiléptem az ajtón láttam, hogy Justin már az ágyban fekszik és a telefonjával babrál. 
Mellé feküdtem, de nem értem hozzá csak néztem őt. Végig néztem rajta teljes egészében. Az arcvonásai, a szemei, a szája, végül a felsőtestén kalandoztam el. Minden túl tökéletes volt, mind túlságosan vonzott engem.
- Mi az, Em?- kérdezte és félretette a telefont. Valószínűleg feltűnően csodálhattam. Felém fordult, érdeklődve vizslatta az arcom. 
- Milyen volt a fiúkkal az estéd?- kérdeztem, mivel más nem jutott eszembe. Nem mondhattam neki mégsem, hogy "bocsi, csak épp nem bírok a hormonjaimmal".
Justin aztán elkezdte mesélni, hogy mennyire jó stúdióban jártak, és, hogy az a producer tényleg mennyire profi, de én meg közben a száját figyeltem - ezek szerint megint túl feltűnően - így abbahagyta a mesélést és újra rákérdezett.
- Mi van veled ma este, Em?- szája szegletében kis mosoly bujkált, a hangján érezhető volt a kíváncsiság.
Kicsit közelebb csúsztam hozzá így ő könnyedén át tudta vetni karját a derekamon.
- Mennyire voltak komoly barátnőid előttem?- vágtam egyből a közepébe a témának. Hangom halk volt és Justin is ugyan ilyen halkan kérdezett vissza.
- Hogy érted azt, hogy komoly?
- Hát... úgy.- mondtam rettentő elmés válaszom.- Volt köztetek... minden?- tértem ki megint az egyenes kérdés feltevése alól.
- Mi minden?- kérdezett vissza újból. Nem tudtam eldönteni, hogy azért csinálja mert jól szórakozik a zavaromon vagy valóban nem érti. 
- Lefeküdtél velük?- nyögtem ki egy nagy levegő vétel után. Justin nagy szemeket meresztett rám a kérdés hallatán, majd nyelt egyet.
- Hát... Miért te?- kérdezte habozva. Ezek szerint váratlanul érte a kérdés, mivel zavarba jött.
- Én kérdeztem előbb.- mosolyodtam el halványan.
- Nem volt annyira komoly egyik sem.- válaszolta aztán.
Ez egyrészt megkönnyebbüléssel töltött el, másrészt meg mi a fene? Justin ennyire jó fiú lenne? 
- Miért?- kérdeztem, de rögtön meg is bántam. Milyen hülye kérdés ez?!
- Előbb válaszolj te is.- kérte és most ő mosolyodott el.
- Nekem sem. Mármint nem, nem feküdtem le senkivel.- mondtam ki.
- Én fiatalnak éreztem magam hozzá - felelte.- És jobban belegondolva nem is éreztem, hogy meg kéne tennünk.
- Én sem.- feleltem őszintén. Igazából két barátom volt és a Justinnal való kapcsolatomat figyelembe véve kijelenthetem, hogy beléjük nem voltam szerelmes. Vagy csak a szerelem egy gyenge változatát éreztem. 
- Honnan jött ez a téma neked? 
- Nem tudom, csak úgy... Szerinted nálunk...- kezdtem, de inkább abbahagytam.- Hagyjuk.- mondtam zavartan, majd a párnába fúrtam az arcomat.
Justin ujjait éreztem meg a hajamon végigsimítani, majd az ajkait a vállamon.
- Em, most miért vagy zavarban?-  kérdezte halkan. Nem feleltem így folytatta.- Beszélhetünk ilyesmiről. Előttem nem kell szégyenlősködnöd.
Felnéztem rá, és meglepődtem milyen közel van az arca. 
- Csak... nem tudom. Olyan hatással vagy rám, amin magam is meglepődöm.- mondtam ki az igazat.- És eszembe jutott, hogy ez kicsit talán korai hiszen még annyira az elején vagyunk mindennek. De hagyjuk inkább, felejtsd el.- kértem és ismét elfordítottam a tekintetem róla.
- Szerinted te nem vagy hatással rám?- nevetett halkan a fülembe, a kezeit most lecsúsztatta a derekamra.- Mit gondolsz mennyire kell visszafognom magam, amikor ennyire kívánatos vagy?- megborzongtam a szavai hallatán és a szívem hangos és őrült dobolásba kezdett.- De nem kell még megtennünk, Em. Nem sietünk sehova, nem igaz?- nézett újra a szemembe.
- De.- feleltem neki, hisz igaza volt. Rengeteg időnk van egymással, hogy kiélvezzünk minden percet. 
- Soha ne légy zavarban előttem, Em.- kérte halkan.- Nem erről szól az egész? A szerelmem vagy, természetesen mindent megbeszélhetsz velem és meg is kell beszélnünk mindent, beleértve ezt is. 
Most ő hajolt felém és ajkait enyémekre helyezte. Lágyan csókolt, mégis szenvedélyesen, és néhány perc után újra ott találtam magam, ahol akár azt sem bánnám, ha az engem cirógató kezei letépnék a pólómat és nem állnánk meg. Ő tisztábban gondolkodott és lassítani kezdte a tempót, amit eddig én diktáltam, de nem húzódott el. Helyette áttért a nyakam csókolgatására, amitől egy nyögés hagyta el a számat ujjaimmal pedig hol Justin vállait markoltam, vagy éppen végig húztam őket a hátán és a mellkasán. Percek múlva újra rám nézett, egy rövidebb időre újra ajkaimra nyomta sajátját, aztán  mosolyogva elhúzódott.
Alig hittem el, hogy Justinnal ennyire egyszerű és kellemes minden. Szorosan hozzábújtam, és azon gondolkoztam vajon hány lány van még a világon, akinek ennyire édes barátja van, mint nekem. Kivételesnek éreztem magam, de nem csak azért, hogy Justin az enyém, hanem azért is, mert ő is azt éreztette velem, hogy az vagyok.