4. fejezet

- Betty most azonnal vidd el innen az összes ruhádat, mert kivágom az ablakon.- kiabáltam át nővérem szobájába. 

- Nyugi már.- ordított vissza ő is, majd szép nyugisan átsétált hozzám.- Mi bajod van? Megjött? Két napja idegbeteg vagy mindenkivel.
- Haha. Rettentően szellemes vagy. És igen, idegbeteg vagyok, mert rohadtul nem vagy rám tekintettel.- mondtam és az összes cuccát a kezébe nyomtam.
- Nem hinném, hogy ez az oka- morogta alig érthetően.
- Hogy mondod?- kérdeztem vissza.
- Semmi. Nyugtasd le magad húgi, mert már én nem bírom elviselni ezt a hangnemet, hát még ha apu észreveszi.- tanácsolta és azzal ott is hagyott.

Leültem az ágyamra és a kezembe temettem az arcom. Tényleg egy idegbeteg állat módjára viselkedtem, és magam sem tudtam a pontos okát. Persze ráfoghattam arra, hogy túl meleg van, vagy arra, hogy nincs mivel lekötnöm magam, de ha őszinte akartam lenni nem ezek voltak az okok. Valóban nem tudtam lekötni magam, ugyanis Mr. Bieber hiába ígérte nem keresett másnap este. Sőt már harmadik napja semmi hír felőle. Na én meg még hülye nem vagyok és nem hívtam, de még csak át sem mentem a szomszédba, hogy megtudjam mi van vele. 
Szerencsére ma haza jön Allie. Tényleg hány óra is van? Megígértem, hogy kimegyek elé a pályaudvarra. Úh fél 3. Akkor gyors öltözés és indulás.


                                                                               ~*~

- Úristen Emily, annyira hiányoztál- szorongatott barátnőm. 
- Te is nekem Allie, de ne fojts meg kérlek. Csak két hét volt.- nevettem.
- Igen, két hét és lemaradtam egy csomó mindenről. A farmon semmi nem történik. Cukik az állatok meg rengeteget lehet dolgozni, korán kell kelni aztán kész ennyi az izgalom.- mesélte miközben elindultunk a kocsim felé. - Jah nem. Képzeld láttam egy lovat elleni. Az tényleg érdekes volt.
- Mi? Ez komoly? Ugye lefényképezted a kis csikót nekem?- kérdeztem egyből. 
- Persze. Na de mesélj! 
- Öhm... Jó volt az esküvő. Képzed megtaláltam az új kedvenc sütimet.- remek egyből egy olyan témát hoztam fel, ami Justinnal kapcsolatos.
- Na ne! Ez már komoly dolog Emily.- tetette az izgatottat. - Te is tudod, hogy nem ez érdekel.
- Nem? Pedig köze van Justinhoz.- mondtam aztán minden mindegy alapon. Úgyis kiszedi belőlem.
- A sütidnek? Justinhoz?- nézett rám Allie értetlenül.
- Igen az ő kedvence lett az én kedvencem. -kezdtem mesélésbe és elmondtam azt a 3 napot tömören. 
- Emily- szólt komolyan Allie a mesélés végén- Neked komolyan bejön, ugye?
- Nem. Mármint, igen persze, bejön. Iszonyú jó pasi, de nem kezdek el gondolkodni kettőnkről.- jelentettem ki. 
- Mutasd be nekem is légyszi.- kérte. 
- Bemutatnám drága barátnőm, nagyon szívesen csak, hogy 3 napja nem beszéltem vele. 
- Ó. De fogtok még, nem? 
- Nem tudom, de hagyjuk most Justint. 

Egyből hozzánk mentünk mivel Allie szülei még nem voltak otthon, csak késő este érnek haza.  Betty, Allie és én felcuccoltunk a szobámba és barátnőm megmutatta a farmon készült képeit, aztán én az esküvőn készülteket. Volt néhány kép, amit nem én csináltam, hanem mint kiderült a nővérem és eléggé meglepődtem mikor az egyiken megláttam magunkat Justinnal táncolni.
- Ez annyira aranyos- mondta egyből Allie.
- Aha- értettem egyet. Tényleg aranyos volt, oldalról látszottunk Justin a derekamat fogta én pedig a nyakát öleltem, és kivehető volt még az is, hogy mindketten mosolygunk a másikra. Tetszett.
Allie el volt ájulva attól, hogy Carin milyen szép volt plusz, hogy mennyi híresség megfordult az esküvőn.
- Allie, ez Scooter Braun esküvője volt- mondta nővérem nevetve. - Neked is itt kellett volna lenni.- tette aztán hozzá.
Megrezzent a telefonom a zsebemben, jelezvén, hogy üzenetem érkezett. Mikor megláttam a feladót dobbant egyet a szívem, majd mikor a lányok kérdezgetésére feléjük fordítottam a kijelzőt elhúztam a számat. Persze Justin. Most majd egy SMS-sel mindent lerendezel, nem? Aha, álmodban.
- Ne haragudj, hogy eltűntem. Átmehetek most?- olvastam fel a lányoknak hangosan. - Allie, nem bánod, ha átjön? - kérdeztem aztán barátnőmet, mire ő csak megrázta a fejét, ami nemet jelentett. Így visszaírtam: Ha gondolod... Itt van Allie is.- nem is tudom miért írtam oda, hogy barátnőm is itt van. Talán azért, hogy hátha ettől meggondolja magát, vagy talán azért, hátha emiatt még inkább át szeretne jönni.
Megyek - ennyi volt a válasza aztán pár perc múlva tényleg csengettek. Lementem kinyitni az ajtót és ő azonnal magyarázkodásba kezdett.
- Ne haragudj Em, hogy nem hívtalak, de apáéknál voltam, és tudod annyira lefoglalt, hogy velük lehetek. Most van csak erre időm és...
- Nyugi Justin.- állítottam le.- Nem tartozol nekem magyarázattal.- mondtam semlegesen.
- De megígértem, és nem akarom, hogy azt hidd, hogy ilyen megbízhatatlan vagyok, mert nem vagyok az.- védekezett egyből.
- Nem gondolom, hogy az vagy.- de, igazából egy kicsit igen.
- Szóval nem haragszol?- nézett rám kisfiús mosollyal.
- Nem- vágtam rá túl gyorsan.
- De igen.- értette meg Justin ebből.- Tényleg nem direkt csináltam Em.- sóhajtotta.
- Gyere bemutatlak a barátnőmnek.- mondtam inkább és az emelet felé kezdtem húzni.
- Várj.- makacsolta meg magát.- Ha tényleg nem haragszol akkor kérek egy puszit- mutatott az arcára. Jaj Justin, miért kínzol? Olyan gyorsan nyomtam egy puszit az arcára, ahogy csak tudtam, de ő közben elkapta a derekam és magához húzva a fülembe suttogott. 
- Tudod Em, nem szeretnék veled haragban lenni. Két okból sem. Az egyik az, hogy kb félévet együtt fogunk tölteni. Nem akarjuk, hogy rossz legyen az a fél év ugye?- kérdezte és kicsit távolabb tolt magától, hogy a szemebe nézzen, majd folytatta.- A másik oka pedig, hogy úgy érzem jó esélyünk van egy őszinte barátság kialakítására.- fejezte be. Tudtam, hogy igaza van. 
- Jó. Nincs harag- néztem rá, mire csak egy szemforgatást kaptam válaszul. - Tényleg Jus, nem haragszom- mosolyogtam rá. 
- Akkor jó.- mondta és most ő puszilt meg engem. 

Justin  és Allie elég jól kijöttek. Viccelődtek, talán flörtöltek is egymással. Egyáltalán nem erre számítottam. Sőt Allie meghívta Justin a szülinapjára, ami nálunk lesz megtartva, de azért mégis csak az ő bulija. Justin azt mondta, ha addig még maradnak mindenképpen itt lesz. Most hétvégén lesz. 


- Nekem már azért hiányzik Scoo- mondta Justin, miután Alliet hazakísértük és sétáltunk visszafelé.
- Na mi az, csak nem elkezdtél unatkozni?- ugrattam.
- Igazság szerint nem bírom sokáig, ha nincs minden napra valami pörgős program.- ismerte be.
- Milyen volt a tesóiddal és apukáddal?- hoztam fel egy új témát, mikor beléptünk a kapunkon.
- Szeretek velük lenni.- felelte egyszerűen.- Nagyon szeretem a gyerekeket.
- Jó hogy szereted, még te is egy nagy gyerek vagy.- böktem oldalba játékosan. 
- Ó, igen Emily Braun? Na ne mondd!- mondta majd hirtelen csikizni kezdett.
- Ne, ne Justiiiin!- sikítottam.- Nem mondtam semmit! Kérlek hagyd abba-  könyörögtem nevetve, de őt ez meg sem hatotta, folytatta tovább.
- Mondd, hogy én vagyok a  legérettebb 18 éves, akit csak ismersz.- utasított, szorosan fogva a derekamat.
- Na persze, hazudni nem fogok- mondtam neki, mire újra csikizésbe kezdett.- Jó, jó. Az vagy. A legérettebb 18 éves.- mondtam ki levegőért kapkodva.
- Na azért- mondta és miután elengedett rögtön elfeküdtem a fűbe, ő meg újabb csikizésre készen állt felettem.
- Azért valljuk be Justin, ez sem volt épp a legérettebb húzásod az életben.- nevettem rá.
- Hogy mondod? Szeretnéd még, ha csikiznélek egy kicsit?- nézett rám érdeklődve.- Hát rajtam ne múljon. - azzal felém mászott vigyázva, hogy ne nehezedjen rám, majd egyik kezével lefogta az én kezeimet.
- Kérlek Justin ne csináld! Be fogok pisilni.- mondtam neki, de már szó szerint röhögtem pedig még csak nem is csikizett.
 - Szóval halljam!- mondta erre komolyan Jus.- Milyen vagyok? Érett, jóképű, vicces...? Mit is említettél még az előbb?
- Őrült- tettem hozzá csak azért is.
- Emily, Emily. -kezdte kioktatóan.- Azt hiszem meg kell leckéztesselek.-azzal újra csikizésbe kezdett.
- Nem ééér.- visítottam.- Előnyben vagy.
- Igazad van. Elfelejtettem hozzá tenni, hogy nem csak jóképű, de erős is vagyok. Na mondd csak!
- Jó, erős vagy. Meg minden, amit felsoroltál.- néztem rá szenvedve alatta.
- Jóképű?
- Jóképű is- mondtam nevetve.- De főleg szerény.
- Ez így van.- mondta Justin és felállt rólam. Felhúzott engem is, majd elindultunk befelé.
- Mondd csak Justin. Bejön neked Allie?- kérdeztem hirtelen.
- Mi?- torpant meg egyből és meglepetten nézett rám.
- Nagyon egymásra hangolódtatok.- világítottam rá a tényre.
- Aranyos lány, meg főleg vicces és életvidám. Ez szimpatikus benne, de nem úgy néztem rá.
- Hogy érted, hogy nem úgy?- értetlenkedtem.
- Hát mit tudom én, Em. - felelte idegesen.- Nem úgy, mint például rád.- bökte ki, mire én egyből elvörösödtem.
- Ó. Értem.- adtam meg a rendkívül elmés válaszom.
- Én most megyek inkább, jó?- mondta és feltűnően kerülte a tekintetem.
- Várj már! Azt hittem érdekelnek az esküvői fotók téged is.
- Jah, öhm...- látszott rajta, hogy valami értelmes válaszon gondolkozott és közben a hajába túrt, amit nem kell mondanom, hogy mennyire szexi volt.- Holnap, oké? Fáradt vagyok.
- Jól van. Te tudod- mondtam neki közömbösen. Miért kell leráznia?
- Bocsi, tényleg. Jaj, Em ma már mást sem csinálok, mint egész nap bocsánatot kérek tőled.- sóhajtott. Holnap, megígérem.
- Oké. - mondtam, mert kellemtelenül éreztem magam amiatt, hogy tényleg túl sokszor kért már bocsánatot. Nem akarok hisztisnek tűnni előtte. - Szia.- köszöntem el és megöleltem. Visszaölelt ő is és elment.


Mindig mikor Justinnal vagyok lefekvés előtt tutira végiggondolom az egész napot. Most sem volt ez másként és újra csak arra jutottam, hogy túl jól érzem magam vele. Eszembe jutott aztán az is, amikor majdnem, hogy csak a csípőmön ült. Hú. Kirázott a hideg az emlékhatására. Persze jó értelemben. Furcsa, hiszen lényegében mégis csak egy idegen. De mégis mikor barátkoznánk össze, ha nem most?! Valóban elég kellemetlen lenne az az út, ha idegenekként tekintenénk egymásra. Justin és én, mint barátok...