A második madridi napon sem lettünk barátok Fredoval, és ez feltűnt Justinnak is. Igazság szerint ez a nem kedveljük egymást dolog abban nyilvánult meg, hogy kerültük egymást. Egy kimondatlan egyesség alakult ki nap végére köztünk: amikor én voltam Justinnal akkor ő keresett valami elfoglaltságot magának, amikor ő volt vele, akkor meg én hagytam kettesben őket. Este aztán nem hagyhatta szó nélkül ezt Justin. Vacsora után mondta, hogy menjek át hozzá (végül nem hozakodott elő Scooternél a közös szoba ötletével) és rákérdezett, hogy mi bajom a haverjával.
- Nincs vele bajom.- feleltem egyszerűen.
- Em, ne akarj átverni. Valami van.- nézett a szemembe.
- Nem tudom, Justin, oké? Az elejétől kezdve érzem rajta, hogy nem szívesen lát a közeledben. Ezért hagytam ma, hogy ketten csináljatok programokat. Nem akarom, hogy a barátaid azt mondják rám, hogy megváltoztatlak vagy miattam nincs időd rájuk.
- Biztos, hogy nem gondolja ezt.- mondta határozottan.
- Beszéltetek rólam? Érdekelte, hogy hogyan ismerkedtünk meg vagy bármi?- kérdeztem.
- Hát... nem.- felelte meglepődve.
- Szerintem azt gondolja rólam, hogy kihasznállak.- mondtam meg neki, ami egész nap a fejemben motoszkált.
- Ne már, Em.- nevetett ki Justin.- Biztos vagyok benne, hogy nincs igazad.
- Miért gondolod azt, hogy nekem van bajom Fredoval? Az eszedbe sem jutott, hogy inkább neki van velem?
- Nem értem mi baja lenne veled.- értetlenkedett tovább.
- Kérdezd meg tőle.- vetettem neki oda.
- Meg is fogom.- mondta.- Én azt szeretném, ha hárman együtt csinálnánk programokat, nem úgy, mint például ma. Komolyan azt hittétek, hogy nem tűnik fel?
- Nem tudom. Én is szeretném, ha megkedvelne vagy legalább nem kerülne ilyen feltűnően.- feleltem neki.
- Holnap megbeszélem vele. De szerintem túlreagáljátok mindketten.- mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Eldöntötted már a turné sorsát?- váltottam témát.
- Igen. Belevágunk az új tervbe.- mosolygott rám szélesen.
- Úristen, Justin! Úgy örülök.- hirtelen a nyakába vetettem magam, amitől kicsit kibillent az egyensúlyából és az ágyon hanyatt fekve kötöttünk ki.
- Em, ilyen támadásokat ne nagyon indíts ellenem.- kérte nevetve.
- Miért? Nem tetszik, hogy rajtad fekszem?- kérdeztem csalódottságot színlelve.
- Ami azt illeti, de nagyon is tetszik.- mondta és egy mozdulattal fordított a helyzetünkön, most én kerültem alulra.- Nem te mondtad, hogy ne feszegessük azokat a bizonyos határokat?
- Néha kellenek kivételes alkalmak.- vigyorogtam rá, majd csókra nyújtottam ajkaimat, amit Justin rögtön meg is adott.
~*~
- Fredo, Justin, gyertek már!- szólt rájuk Scooter mikor még mindig az asztaltól néhány méterre hülyéskedtek.- Veletek normálisan vacsorázni... lehetetlen.- sóhajtott fel.
Nagy nehezen elhelyezkedett mindenki, aztán megkaptuk az ételt is. Valahogy most, hogy két fővel bővült az asztaltársaságunk kicsit nagyobb volt a hangzavar. Scooter egyszerre akart beszélni mindenkivel, Kenny szintén, mi többiek meg általában a mellettünk ülővel próbáltunk szót érteni. Justin ült mellettem az egyik oldalról, Pattie a másikról.
Carin lefoglalta Pattiet valami témával, Justint meg Fredo. Én úgy igazából nem voltam nagyon beszélgetős hangulatomban. Csendesen eszegettem - bár nem volt étvágyam, pár falatot mégis legyűrtem - és hallgattam a többiek párbeszédeit.
- Húgi, veled meg mi van?- kérdezte Scoo. Feltűnt neki, hogy még az a túrótorta sem dobta fel annyira a hangulatom, továbbra is csendes megfigyelő voltam.
- Nem tudom. Furán érzem magam.- mondtam és el is toltam magam elől a tányért.
- Fáj valamid, Em?- fordult felém Justin, és egyből aggódó szemekkel kezdett vizslatni.
- Nem.- megráztam a fejem, és nyugtatásként próbáltam valami mosolyfélét is kipréselni magamból. Igazából fájt egy kicsit a fejem és émelyegtem is, de tudtam, hogy úgyis elmúlik, akkor minek keltsek pánikot bennük?!
- Várj...- szólt közbe Fredo.- Te most akkor Scooter húga vagy?- nézett rám érdeklődve.
Ismét nemet intettem a fejemmel.
- Az unokahúga.- válaszoltam, mire csodálkozó pillantást kaptam tőle.
- Nehogy azt mondd, hogy nem tudtad!- nevetett fel Justin.
- Az Emily Braunból nem volt gyanús?-kérdeztem tőle.
- Ember, akkora hülye vagyok!- mondta Fredo, amire Scooter és Justin egyetértően válaszolta, hogy "Tudjuk".
- Miért, egyébként mit hittél, hogy kerültem a képbe?- kérdeztem érdeklődve.
- Fogalmam sincs. Tényleg, kölyök azt sem kérdeztem meg, hogy hogy ismerkedtetek meg.- nézett hirtelen Justinra.
- Scooterék esküvőjén.- felelte Justin, láttam, hogy ő sem érti az egészet.
- Akkor mi már elvileg találkoztunk is?- kérdezte Fredo ismét tőlem.
- Szerintem nem.
- Uh... Emily, bocsi, de totál abban voltam, hogy valami kívülálló vagy. Úgy értem azt hittem valami rajongó vagy ilyesmi.
- Ahhoz elég jó színésznek kéne lennie.- szólt közbe Scooter.
- Ezért voltál velem ellenszenves?- kérdeztem érdeklődve. Fredo bólintott.
- Haver, te akkora hülye vagy.- mondta Justin is neki.- Az egy dolog, hogy Emilyben nem bíztál, mert nem ismered, de hogy bennem sem... Ez elég durva.
- Ne haragudj tényleg.- nézett rám újból.
- Nem haragszom.- mosolyogtam rá őszintén.- Sejtettem, hogy azt hiszed kihasználom Justint.
- Ez nagyon égő.- mondta, aztán kínosan felnevetett. A többiek is nevettek, kivéve Justint. Ő engem figyelt. Egyre inkább úgy éreztem, hogy kijön belőlem az a pár falat ennivaló is, és valószínűleg ez látszott is rajtam.
- Em, rosszul vagy? Elfehéredtél.- mondta és a kezét az arcomra simította.
- Nem vagyok jól. Felmegyek inkább.- mondtam, mire egyszerre mindenki fel ajánlotta, hogy felkísér, de végül Justin jött csak fel velem.
- Hozzak valamit? Fáj valamid?- kérdezte már legalább harmadszorra, mikor beértünk a szobámba.
- Nem. Megyek megmosom az arcom.- mondtam neki, majd a fürdőbe mentem.
Belenéztem a tükörbe és láttam, hogy valóban elég sápadt az arcom, a szemeim pedig jobban csillogtak, mint kellett volna. Mikor visszamentem a szobába Justin már megvetette az ágyat. Jó csak a díszpárnákat kellett leszednie, de akkor is aranyos volt tőle.
- Nem mész vissza?- kérdeztem tőle, mielőtt elindultam volna zuhanyozni. Reméltem, hogy az majd segít egy kicsit.
- El vannak nélkülem is.- vont vállat mosolyogva és éreztem, hogy minden mozdulatomat figyeli, ahogyan összeszedtem a fürdéshez szükséges dolgaimat.
- Justin, jól leszek.- mondtam neki megnyugtatásként.- Nyugodtan visszamehetsz. Lezuhanyzok és szerintem rögtön aludni is fogok.
- Jó. Én is.- mondta nekem, mintha ez nyilvánvaló lenne.
Elmosolyodtam ezen. Igyekeztem gyorsan végezni, és a sietség miatt egyszer meg is szédültem, de nagyjából már rendben voltam. Justin nem volt a szobában mikor visszamentem, de nem sokkal később ő is megjelent újból. A haja vizesen csillogott és csak egy rövidnadrág meg póló volt rajta. Gondolom nem akart még ilyen korán félmeztelenül mászkálni, aminek kifejezetten örültem is. Bár nem igazán láttam velünk egykorú lányt a hotelban.
- Jobban vagy?- kérdezte.
- Igen. Nem tudom mi lehetett az előbb.
- Az a lényeg, hogy elmúlt.- mondta majd bebújt mellém az ágyba.
- Tényleg nincs sok értelme két szobát kivenni nekünk.- mosolyogtam rá.- Mindig egymásnál kötünk ki.
- Mondtam én.- vigyorgott rám.- Legközelebb intézkedem.- mondta aztán nem sokkal később hozzátette.- Em, félelmetes, hogy ráéreztél Fredo bajára.
- Ez nem ráérzés volt. Egyszerűen kikövetkeztettem.
- Most akkor jóban lesztek, ugye?- kérdezte és hozzám bújt.- Tudom, hogy ha megismeritek egymást akkor minden oké lesz köztetek.
- Biztos jóban leszünk.- feleltem neki.- Nem baj, ha alszom? Fáradt vagyok már.
- Dehogy baj.- halkan felnevetett, majd egy rövid csókot nyomott ajkaimra.- Álmodj velem, Em.- súgta kuncogva.
- Te meg velem.- válaszoltam neki és én is felnevettem.
- Mindig veled álmodok.- mondta halkan, aztán félkézzel átölelt én pedig a mellkasára döntöttem a fejem, majd nem sokkal később elnyomott az álom.
~*~
- Em, ez akkor sem normális. Egész éjjel hánytál.
- Nyugodtabb lennék, ha megnézne egy orvos.- mondta Scooter is.
- Nem kell.- jelentettem ki sokadszorra- Jól leszek, oké?
- Itt maradok vele, nem lesz semmi gond.- mondta Pattie is, hogy megnyugodjanak.
- Nem akarlak itt hagyni.- mondta Justin és közben a hajamat simította ki az arcomból.
- Menjetek arra az interjúra.- kértem.- Mire visszaértek biztos jobban leszek.
- Justin tényleg indulnunk kell. Amúgy sem tudunk mit csinálni, ha Emily ilyen makacs és nem akar orvost.- mondta neki Scoo, mire nagy nehezen elindultak.
Tényleg egész délelőtt velem volt Pattie is meg Carin is, és végül mivel nem lettem jobban belementem, hogy hívjunk orvost. Este is úgy éreztem elmúlt a rosszullét, de aztán éjjel újra meg újra felriadtam rá.
- Szóval Lisszabonba voltak utoljára?- kérdezte a doki.- Nem evett valamit, amitől elronthatta a gyomrát?
- Ugyanazt ette, mint mi.- felelte Carin.
- Értem. Én mégis arra gyanakszom, hogy egy kis vírust szedett össze ott. Ez gyakori azoknál, akik idegen országból érkeznek ide. Lehet, hogy a kis hölgynek gyengébb volt az immunrendszerre.- magyarázta az orvos, még hozzátette, hogy próbáljak oda figyelni az étkezésre plusz adott egy gyógyszert az émelygés ellen aztán elment.
- Hát sokkal okosabbak nem lettünk ettől az orvostól.- mondta Pattie.
- Örüljünk neki, hogy tudott egyáltalán angolul.- válaszoltam neki.
- Biztos tudsz majd így utazni?- kérdezte Carin tőlem.
- Persze. Kibírom. Végül is Barcelona nincs annyira messze.
Alig, hogy megérkeztek Justinék már indultunk is, természetesen mindenki azzal volt elfoglalva, hogy mi van velem. Nem voltam olyan rosszul már, és ezt Alfredo egyből úgy tekintette alkalmas vagyok a "haverkodásra", hogy az ő szavaival éljek. Szóval egész úton kérdezgetett, beszélgetett velem, ami egyrészt jó volt, mert Scooter lefoglalta Justint, másrészt, kiderült, hogy mi tök jól megértjük egymást. Legalább is, ha hülyéskedésről van szó.
A szállodában aztán meglepetések értek, először is a hihetetlen mennyiségű sikítozó rajongó személyében, de ezek lassan "megszokottá" vállnak. A másik meglepetés Justin volt. Amint megkapta a kártyáját egyből kézen fogott, hogy menjek vele.
- Justin, az én kártyám...- kezdtem volna, de közbe szólt.
- Itt van a kártyád.- mutatta fel azt, amit az imént a kezébe kapott.
- Te beszéltél Scooterrel?- kérdeztem halkan és egyből kapkodtam a fejem, hogy meglássam Scoot.
- Nem volt semmi ellenvetése.- vont vállat lazán Jus.
- Na, jó. Ez nekem egyre furcsább. Mit mondtál te neki, ami miatt ilyen könnyen megbékült velünk?- kérdeztem mikor beszálltunk a liftbe.
- Semmit. Szerintem kicsit rásegít az is, hogy most itt van Carin. Meg el van foglalva a turné szervezéssel.
- Szóval közös szobánk van?- kérdeztem vigyorogva.- Nagyon jól kell ám viselkedned.
- Em, úgy ismersz engem mint, aki nem viselkedik jól?- nézett rám kisfiúsan.
- Haha. Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye?
- Nem.- nevetett fel, majd röviden megcsókolt.
A szobában nem volt semmi különös. Szép volt, jól éreztem magam ott, úgyhogy tovább nem is foglalkoztam vele. Justin éppen, hogy lerakta a cuccait már el is tűnt, azt mondta csak néhány perc. Én elrendezgettem nagyjából minden fontosabb dolgot, de ilyenkor nem szoktunk kipakolni, mert úgyis csak pár napot maradunk. Aztán mikor Justin visszaért már mentünk is le vacsorázni.
- Justin, Emily szerintem ugyanazt a kaját eszi, mint te.- szólalt meg egyszer csak Carin mosolyogva a vacsora közepén.
- Tessék?- kérdeztem vissza, mert nem értettem az egészet. Justinra néztem, de ő csak a tányérját bámulta.
- Egész este azt figyeli, hogy mennyit eszel.- adta meg a választ Fredo.
Megint Jusra pillantottam és most ő is rám nézett és halványan elmosolyodott.
- Jól vagyok.- mondtam neki viszonozva a mosolyt, majd a combjára simítottam az egyik kezemet. Hihetetlenül aranyos dolog volt tőle, hogy ennyire odafigyelt, de azt hiszem kicsit jobban aggódott a kelleténél.
- Mindjárt megyek, oké?- mondta nekem Justin, mikor a szobánk ajtaját nyitottam ki. Bólintottam és én bementem. Néhány perc múlva ő is megjelent és már az ajtóból kiszúrtam, hogy egy virágcsokor van a kezében. Egyből tudtam, hogy mi okból.
- Nem tudom, hogy mi ünneplünk-e ilyeneket, ezért nem akartam semmi nagy felhajtást csapni.- fél kézzel átölelt és átadta a virágokat.- Szóval, ha nem ünnepeljük akkor csak vedd úgy, hogy azért adom, mert szeretlek.- fejezte be mosolyogva és csókot nyomott a számra.
- Örülök, hogy eszedbe jutott, de én úgy gondoltam, hogy nem ünneplünk meg minden egyes hónap fordulót.- mosolyogtam rá.- De köszönöm.
- Akkor jó. Én is úgy gondoltam, de nem akartam mellé fogni azzal, hogy azt hidd rögtön az elsőt elfelejtem.
- Olyan édes vagy.- súgtam a fülébe, miközben átöleltem a nyakát és mélyen beszívtam illatát.- Szeretlek.
- Én is téged.- felelte, majd ajkait enyémekre nyomta. Nem olyan félénken, mint egy hónappal ezelőtt, de ugyanolyan édesen és lágyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése