Reméltem, hogy még Scooterék elhúzzák egy kicsit a nászutat, de nem. 10 nap után hazajöttek, aminek egyrészt örültem, mert hiányoztak, másrészt viszont tudtam, hogy ez azt jelenti, hamarosan belekezdenek a munkákba így Justin és a nagybátyám társaságát is nélkülöznöm kell egy ideig. Scooter mindig is olyan volt számomra, mint egy nagy tesó. Bármiben fordulhattam hozzá, sőt, észre is vette, ha történt valami. Most sem volt ez másként. Amint alkalmunk adódott kettesben beszélgetni egyből rákérdezett.
- Na és hogy jöttél ki Justinnal?
- Hogy érted ezt?- kérdeztem vissza egyből rémülten. Miért jön mindenki Justinnal nekem?!
- Hát gondolom nem hiába kérte el a számod tőlem. Egyébként nincs valami mondani valód számomra?- kérdezte és kihúzta magát, mint aki büszke magára. Egyből értettem mire gondol.
- Ja igen. Hogy gondoltad, hogy odaadod a számom neki? Azóta is zaklat! Milyen nagybácsi vagy te? Kiadod a számom ilyen suhancoknak...- rohantam le hamis felháborodásommal.
- Micsoda? Justin zaklat?- kérdezett vissza nagy szemeket meresztve rám.
- Igen! Minden áldott este ír valami pajzán SMS-t. -fintorodtam el, és nem sok kellett ahhoz, hogy elröhögjem magam.
- Na majd adok én ennek a kölyöknek.- indult el Scoo az udvarra, ahol Justinék voltak.
- Hé várj.- húztam vissza és megöleltem. - Köszönöm.- csak ennyit mondtam.
- Mit köszönsz?- nézett rám értetlenül, azt hiszem túl jól sikerült ez a kis viccem.
- Hát tudod... Európa, fél év, veletek.- feleltem neki egyre szélesedő vigyorral.
- Ó!- lepődött meg.- Most akkor mi van?
- Meghagyhatod Justin életét.- feleltem egyszerűen.- Nagyon kedves volt, és jól kijövünk. De látnod kellett volna az arcodat- röhögtem ki.
- Emily milyen kis vicces lettél. Sejthettem volna, hogy a kölyök ilyen hatással lesz rád. Együtt terveltétek ki, hogy megszívattok?
- Neeem. Ez egyedül az én érdemem.- húztam ki magam büszkén, mire Scoo összekócolta a hajam.
- Reméltem, hogy jól kijöttök majd, mert a turné alatt, ha velünk tartasz tényleg minden róla szól. Persze neked nem kell körbeugrálnod, meg ilyesmi, de akkor te is a csapatba fogsz tartozni és a támogatásodat elvárjuk- mosolygott rám.
- Ez természetes.- viszonoztam.
- Na gyere kislány menjünk ki. A nővéredet még nem is láttam.
Mindenki az udvaron volt. Apu, Betty, Carin, Pattie és Justin is.Mikor Scooterrel kiértünk hirtelen mindenki elhallgatott. Mi van kibeszéltek minket?
- Na mi az mi voltunk a téma éppen?- kérdezett rá Scooter arra, ami az én fejembe is járt.
- Dehogy.- mosolygott kedvesen Pattie.
- Na jó.- ült el Scooter a felesége mellé és miközben elsétált Justin mellett az ő haját is összeborzolta. Mi ez az új szokás nála?- Szóval akkor gondolom tudjátok, hogy Emily is velünk tart Európába. Augusztusban indulunk.- nézett rám.- És meg kell beszélnünk néhány fontos dolgot. Emily ülj már le te is!- szólt rám közben. Hát jó. Kénytelen voltam leülni apu és Justin közé. Aztán Scoo belekezdett egy hosszú beszédbe a tudnivalókról, ami igazából csak számomra volt lényeges, a többiek végig unatkozhatták. Justin néha rám villantott egy mosolyt. Jó, legalább őt érdekli még rajtam kívül.
- Scoo és addig is mi a terved velem?- kérdezte Justin, miután befejezte menedzsere a szónoklatot.
- Lesz néhány koncert plusz dedikálás. Semmi komoly- ránéztem Justinra és láttam rajta, hogy ő már ismeri ezt a fajta "semmi komolyt". Előre sajnáltam.
~*~
Délután úgy gondoltuk Allievel és a tesómmal, hogy lemegyünk a patakhoz. Allie külön megkért, hogy vigyem a gépemet, mert állítása szerint szüksége van néhány új képre facebookra. Ezen jót nevettem, azt sem tudom mikor léptem be utoljára.
- Izgulsz az út miatt?- kérdezte Betty, mikor a nagy fényképezkedés után leültünk.
- Jó, hogy izgulok. Alig várom.- feleltem izgatott hangon.- De azért hiányozni fogtok.- néztem rájuk.
- Te is nekünk.- mondták egyszerre, amin szintén jót nevettünk.
- Mit fogok én csinálni a kishúgom nélkül?- kérdezte kétségbeesve nővérem.
- Nyugi, ha fősulira mennék akkor sem lennék itthon sokkal többet. És különben is, mire én elmegyek Matt épp hazajön.- utaltam a barátja visszatérésére.
- Jó, persze. Matt is dolgozik meg ilyenek. Nem is lesz ideje rám- nyafogott tovább.
- Majd én lefoglallak.- ajánlotta Allie kedvesen, de én tudtam, hogy abból semmi jó nem sül ki ha Allie talál ki programokat kettejüknek.
- Biztos jól meglesztek.- mondtam szkeptikusan.
- Te is biztos jól fogsz szórakozni.- vágott vissza tesóm.- Justin nem hagy majd unatkozni.
- Nem vagy vicces Betty Braun.- szóltam gúnyosan.
- Amúgy van benne valami- tette hozzá Allie is.
- Na jó, hagyjátok abba. Nem Justin miatt megyek, ezt szögezzük le.
- De ő is ott lesz, ami nem utolsó szempont.- okoskodott tovább Betty.- És gondolj csak bele egyáltalán nem bánod te sem, hogy vele kell töltened azt a néhány hónapot.
- Jó, igaz, de egyáltalán nem azért, amire te gondolsz. Barátkozunk.
- Te tudod húgi, de nem lepődnék meg, ha úgy térnél haza, hogy fülig szerelmes vagy.
- Egyébként még össze is illetek.- nevetett barátnőm.
- Na jó hanyagoljuk a témát.- zártam le, mert kezdtem kellemetlenül érezni magam. Erre Betty és Allie összenéztek és szó szerint kiröhögtek. Na szép.
~*~
Ilyen az én formám. Ahogy elindultunk hazafelé beleléptem egy kisebb árokba és meghúzódott a jobb bokám. Allie és Betty támogattak és épp Justinékkal egy időben érkeztünk a ház elé. Amint kiszállt az autóból egyből megakadt a szeme rajtam, amint tesóm és barátnőm támogatnak. Rögtön felém vette az irányt.
- Em, mi történt? Bajod eset?- kérdezte és csillogó szemei engem vizslattak. Abban a pillanatban már Scoo és egy nagy darab idegen férfi -akiről később kiderült, hogy Kenny, Justin testőre- is ott termettek körülöttem.
- Nyugi, csak rosszul léptem és kicsit fáj a bokám.- próbáltam nyugtatni őket, mielőtt jelenetet rendeznek.
- Aha. Kicsit. Konkrétan nem tud ráállni- tette hozzá Allie, ami igaz is volt.
- Gyere.- mondta Justin és Alliet finoman odébb tolta, majd a kezemet nyaka köré téve az ölébe vett.
- Justin tudok menni.- próbáltam ellenkezni.
- Jó, de azért én felviszlek a szobádba.- mondta kedvesen.- Nagyon fáj?
- Nem.- hazudtam.
- Scooter, hívnál egy orvost?!- kérte Justin, mire nagybátyám bólintott.
- De nem kell! Justin, ne tégy úgy mintha a halálomon lennék!- szóltam rá. Finoman letett az ágyamra és a cipőmet levéve, óvatosan szemügyre vette a bokám.
- Igazad van. Nem vagy a halálodon, viszont elég csúnyán feldagadt a lábad.- lenéztem és tényleg így volt.- Hogy estél el? Hol voltatok egyáltalán?- kérdezte miközben Alliék is feljöttek a szobámba.
- Nem elestem, csak beleléptem valami gödörbe.- egyáltalán nem tetszett, hogy így körbe állnak.- És a pataknál voltunk.
- Te attól a pataktól mindig sérüléssel térsz haza.- mondta Scoo és kissé elmosolyodott.- Gyerekkorodban is ott szerezted a legtöbb horzsolásod.- nekem ez egyáltalán nem rémlett, de ha ő mondja biztos úgy van.- Felhívtam Dr. Parker-t, nem sokára itt lesz.
Éppen, ahogy ezt ki mondta megcsörrent a telefonom, ami fogalmam sincs mit keresett Bettynél, de ő nyomta a kezembe. Egyből felvettem, meg sem néztem ki az.
- Szia kicsim.- hallottam meg anya hangját.- Mi újság? Jól vagytok?- persze, anya ennél jobb időzítésed nem is lehetne.
- Szia anya.- mondtam ki direkt, hogy Betty is tudja, kivel beszélek.- Hát most épp történt egy kis baleset velem. Szóval nem alkalmas, hogy beszéljünk. Visszahívlak később, jó?
- Emily, mit történt veled? Most azonnal mondd el!- hallottam a hangján, hogy megijedt úgyhogy inkább elmondtam.
- Semmi baj, csak meghúzódott a bokám.- Justin a csak szó hallatán felhúzta a szemöldökét és úgy nézett rám.- De adom Bettyt, ő majd elmeséli, jó?
- Jól van kicsim. Vigyázz magadra. Szeretlek.
- Én is. Szia.- köszöntem el és már adtam is át a tesómnak, aki egyből kiment a szobából Allievel együtt.- Anyunak mindig is jó volt az időzítése. -nevettem Justinra.
- Lehet, hogy megérezte, hogy történt veled valami.- mosolygott rám és végigsimított közben az ölében pihenő lábamon.
- Lehet.- feleltem elgondolkodva, hogy talán tényleg ezért hívott engem és nem a nővéremet.
Pár perc múlva megjött az orvosunk és megállapította, hogy valószínűleg csak egy rándulás, ami borogatással és pihentetéssel elmúlik egy-két héten belül plusz adott valami krémet, ami szintén jó rá.
- Köszönjük Doktor úr.- fogott vele kezet Scooter, majd lekísérte, így ismét Justinnal maradtam, aki mióta felhozott a szobámba el sem mozdult innen.
- Emily, egy napot nem velem töltesz és már meg is sérülsz. Elképesztő vagy- nevetett.
- Te meg elképesztő vagy, hogy mekkora ügyet csináltál belőle. Én megmondtam, hogy nem nagy ügy, nem kellett volna orvos.- durcáskodtam egy kicsit.
- Jól van Em, igazad volt.- mondta és felmászott mellém az ágyra, neki dőlt a háttámlának aztán meglepőmódon magához húzott.- De én így nyugodtabb vagyok.
- Mi lett veled Justin, hogy ennyire aggódsz értem?- értetlenkedtem és hihetetlen módon nagy megnyugvást jelentett, ahogy a vállára hajtottam a fejem.
- Semmi.- felelte egyszerűen.- Talán baj?
- Jól esik.- ismertem be. Nem, nem is csak megnyugvás. Ellazultam mellette.
- Akkor mostanában ez lesz a törzshelyünk.-nézett körbe eltűnődve a szobámban.
- Miért?
- Pihenned kell. Nem mászkálhatsz. Ki kell találnunk mit lehet a négy fal között csinálni.- felelte. Hát őszintén szólva lennének ötleteim, Justin.
- Ó. Szóval mindennapos vendég leszel nálam?- mosolyodtam el.
- Hát, ha nem probléma.
- Nem az. És tudod, a négy fal között elég sokat lehet beszélgetni.- ajánlottam. Mégsem mondhattam az igazi ötleteimet. Kicsit furán jött volna ki, hogy "Justin szívesen lefoglalnám a szádat, de nem a beszédre gondolok." Nem is értem, hogy fordult meg a fejemben.
- Aha. Ez igaz.- mondta Justin.
- Egy kicsit most felkavart ez a telefonhívásos dolog.- kezdtem bele egy témába, amit úgy éreztem csak vele tudok megbeszélni.
- Hogy érted? Az anyukád máskor is felszokott hívni, nem? Azt mondtad jó a kapcsolatotok.
- Igen, így van, de tényleg furcsa, hogy pont most. Mindig hétvégente szokott hívni minket.- magyaráztam.- És ez most olyan fura érzés. Tudod azt mondják van az a bizonyos anyai ösztön. Amikor anya elköltözött, arra gondoltam, hogy na ez most eltűnt. Új életet tud kezdeni nélkülünk. Haragudtam rá egy kicsit.
- Sejtettem, hogy ez áll a hátterében annak, hogy olyan szűkszavúan beszéltél róla.- értett meg Justin.
- Az a baj, hogy ezekről soha nem tudok a nővéremmel vagy Allievel beszélni. A tesóm talán még érzékenyebb erre a témára, mint én. Allie meg hiába áll mellettem és hallgat meg ő nem érzi át. Apunak meg nyilván nem kezdek el erről beszélni.
- Én megértem és át is érzem. Nem vagy egyedül, Em.- miközben beszélgettünk folyamatosan simogatta a vállam, és ez most jelentett igazán sokat. Rá mosolyogtam, amolyan kimondatlan köszönetként. -Nem kell amúgy valami? Szívesen hozok bármit.- kérdezte végül.
- Nem, köszönöm. Csak, ha lehet akkor maradj itt. Nem akarok egyedül lenni.- néztem rá.- És ne haragudj, hogy rád zúdítom a problémáim, biztosan nagyon fáradt vagy meg egyébként is lenne jobb dolgod, mint, hogy engem pátyolgass szóval, ha menned kell...
- Em fejezd már be.- szólt rám kedvesen.- Azért vagyok itt, mert veled szeretnék lenni. Ne kezdj el bocsánatot kérni, és főleg ne akard, hogy elmenjek, mert nem fogok.- nevetett rám. Inkább nem válaszoltam semmit csak visszadöntöttem a fejem a vállára és élveztem, hogy mindez olyan természetes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése