24. fejezet

Pattie korán reggel megjelent a szobámban, és kérte, hogy menjünk át hozzá még mielőtt Scooter felébred. Érdekes módon még azon sem akadt ki, hogy Justin is nálam aludt.
- Megmondom az igazat én sem örülök annak, hogy hazudtatok nekem, de nem fogok cirkuszt rendezni, mint Scooter.- nézett ránk Pattie komolyan. Justin szerintem még azt sem tudta melyik bolygón van, de én bólintottam, hogy folytassa.- Szóval mennyire komoly ez köztetek?
- Szeretem őt, anya.- mondta Justin álmos hangon és ezen elmosolyodtam.
- Értem.- mondta ő is mosolyogva.- Emily, Scooterrel neked kell beszélned. Megpróbálok én is, de te tudod meggyőzni arról, hogy ne akarjon haza küldeni. 
- Tudom, de mégis hogyan érjem el, hogy belássa, hogy szeretjük egymást? Tényleg nem azért titkolóztunk, mert nekünk ez annyira buli volt. - mondtam Pattienek kétségbeesetten. 
- Hát bárminek nevezhetjük, de jó szórakozásnak egyáltalán nem.- értett egyet Justin.- És még ezután sem lesz vége teljesen.
- Igen, a nyilvánosság előtt ezt még nem vállalhatjátok fel. Már, ha egyáltalán fel szeretnétek majd a későbbiekben.- nézett ránk bizonytalanul Pattie.
- Nem tudom. Nem beszéltünk erről. Emily, ez rajtad múlik.- nézett rám Jus.
- Szerintem idővel kénytelenek leszünk.- vontam vállat.
- Nem erre gondoltam. Szeretnéd felvállalni?- kérdezte ismét
- Igen, de előbb essünk túl Scooter drámáján.- mondtam mérgesen. Nem értettem miért erőszakoskodik ennyire ezen a nyilvánosság dolgon. Nyilván nem fogjuk titkolni a szerelmünket. 
- Akkor beszélj Scooterrel, jó?- nézett rám Pattie. 
- Oké.- mondtam.- Pattie, te mióta tudsz rólunk? Mármint nem ért akkora meglepetésként téged ez a dolog éjjel.
- Mikor visszajöttem már biztos voltam benne. Előtte csak sejtettem, hogy nagyon tetszetek egymásnak.- mosolygott ránk.- Nem akarok több titkolózást, oké? Velem bármiről beszélhettek. Szeretném, ha bíznátok bennem.
Mosolyogva bólintottam, majd Justint ott hagyva az anyukájával, elindultam Scooter szobájába.
- Szia Emily. Számítottam rád.- mondta egyből, amint beengedett.- Justint hol hagytad?
- Most ketten beszélgessünk szerintem.
- Jó. Szerintem én elmondtam mindent tegnap.
- Tudom, hogy most nagyon haragszol rám. Utálom, hogy titkolóztunk előtted. Sajnálom, de most arról beszéljünk inkább, hogy mit gondolsz erről... rólunk.- mondtam neki félve.
- Nem tudom Emily. Fáj, hogy nem bíztok bennem ennyire sem. Ilyen szörnyű ember vagyok, hogy nem mertek őszinték lenni velem?- kérdezte csalódottan, amitől csak még inkább bűntudatom lett.
- Nem erről van szó. Attól féltünk, hogy elleneznéd. Az újság cikk után is azt mondtad, hogy haza kellene mennem, de így... gondolom még inkább ez a véleményed.
- Nem.- mondta ki, de aztán helyesbített.- Mármint igen, de nem oldanék meg vele semmit. Justin pocsékul teljesítene, és gondolom mindketten szenvednétek. Gyanakodnom kellett volna már akkor, mikor nem jöttél velünk. Eléggé oda volt Justin abban a pár hétben. 
Ez meglepett. Nem tudtam róla.
- Köszönöm, hogy megérted ezt.- néztem rá hálásan.
- Emily.- kezdte komolyan.- Szerelmes vagy? Őszintén válaszolj, kérlek.
- Igen.- feleltem.
- Gondolom Justin is. Rajta egyébként jobban mutatkoznak a jelek. Túl naiv vagyok, hogy nem hittem a saját szememnek.
- Hogy érted?- kérdeztem vissza.
- Látszik, hogy folyton körülötted akar lenni, meg, ahogy rád néz. Vannak árulkodó jelek. Rajtad is biztosan, csak nem figyeltem ennyire. Arra gondoltam, hogy egyoldalú a dolog, Justin részéről.
- Hát nem az.
- Soha többet ne merjetek hazudni nekem! Értve vagyok?- nézett rám komolyan.
- Soha!- biztosítottam.
- Nem akarok én lenni a rossz fej nagybácsi, de tényleg nagy a kockázat, amit vállaltok ezzel. Szóval ne csodálkozz, hogy nem örülök. 
- Nem csodálkozom.- mondtam őszintén.- Csak azt kérem értsd meg.
Scooter bólintott, majd hozzátette:- Most menj inkább és mondd meg Justinnak is, hogy ez az utolsó esélyetek. Most vissza kell szereznetek a bizalmamat.
- Köszönöm, Scooter. Te vagy a legjobb nagybátyám.- mondtam neki, majd megöleltem.
- Az egyetlen is én vagyok.- mondta elmosolyodva.
- Ez igaz.- értettem egyet nevetve.

Carin szó szerint örömujjongásban tört ki, mikor délután elmondtam neki is, hogy együtt vagyunk Justinnal és, hogy mi történt éjjel. Bár volt egy olyan gyanúm, hogy Scooter megelőzött már, de nem akartam, hogy ő is jöjjön ezzel a "Fáj, hogy nem bíztok meg bennem" dumával. 
Justin és Scooter nem tudom miről és hogyan beszélhettek, de amikor visszaértek a koncertről már semmi feszültség nem volt köztük. Szerencsére. Justin pedig kihasználva, hogy már mindenki tud rólunk azonnal csókkal köszöntött, amikor beléptek Pattie szobájába, ahol mi voltunk. Feszélyezve éreztem magam amiatt, hogy mindezt Scoo és az anyukája előtt tette, így hamar elhúzódtam.
- Minden oké?- kérdezte tőlem.
- Persze.- bólintottam és próbáltam mosolyogni.
- Tudjátok, hogy holnap megyünk Madridba?- kérdezte Scoo.
- Igen. És?- kérdeztem vissza értetlenül.
- Jön Fredo is.- mondta és azt hitte ezzel mondott nekem valamit.
- Aha.- mondtam mintha minden világos lenne.- Ki is ő?
- Velünk dolgozik. És az egyik legjobb barátom.- felelte Justin.- Kedvelni fogod, nagyon vicces és jó fej.
- Értem. Mindig találkozok újabb legjobb barátokkal.- mondtam neki nevetve.- Mikor indulunk egyébként?
- Délelőtt. Jó lenne, ha időben felkelnétek.- mondta Scoo, figyelmeztetésként.
- Jó lenne, ha egyszer 11-ig aludhatnék.- válaszolta erre Justin.
- Ne álmodozz, kölyök.- veregette vállba Scooter, majd Carinnal együtt ott hagyott minket. Pattiere néztem, aki szépen elaludt a kanapén, intettem Justinnak, hogy menjünk mi is, de ekkor egy nagyon aranyos dolgot csinált. Fogott egy takarót, betakarta vele az anyukáját, aztán homlokon puszilta. Majd' elolvadtam ettől a gesztustól. Justin egy hihetetlenül kedves fiú.
Megfogta a kezem, majd a saját szobája felé vezetett.
- Szerinted mit szólna Scoo ahhoz, ha megkérném, hogy egy szobát foglaljon nekünk?- nézett rám mosolyogva.
- Justin, az egy dolog, hogy megértette, hogy együtt vagyunk, de ettől szerintem meg kéne húznunk magunkat.
- Nyugi. Tök normálisan kezeli az egészet.- mondta.
- Tudod mi idegesít? Azt hittem, hogy amikor elmondjuk Scooternek akkor majd nyugodtabb leszek, de nem. Feszélyezett vagyok. Nem tudom elengedni magam, ha ő is ott van a közelünkben. Tudom, hogy csalódott bennem.
- Emily, ne kezdd könyörgöm! Miért kell mindig aggódnod valami miatt?- kérdezte miközben a kezei közé fogta az arcomat.
- Sajnálom. Nem direkt csinálom.- mondtam neki és elfordítottam a tekintettemet róla. Tudtam, hogy igaza van. Tipikusan az az ember vagyok, aki ha nincs min aggódnia akkor is csinál magának valami indokot.
- Nehogy már bocsánatot kérj, Em.- nevetett fel halkan..- Csak próbáld meg élvezni, hogy nincs többé titok előttük.- kérte.
- Jó.- mondtam beletörődően.
- Kaphatok végre egy rendes csókot?- nézett rám szédítő mosollyal az arcán.
Felé  hajoltam és kezdeményeztem egy hosszú csókot. Percek múltán váltunk csak el, levegő hiányában.
Újra úgy mosolygott rám, mint ahogy a csók előtt. Szédítően, édesen és ellenállhatatlanul.
- Megkérhetlek rá, hogy ezt a mosolyt ne alkalmazd a rajongóid körében?- kérdeztem tőle miközben átöleltem a nyakát.
- Miért?- kérdezett vissza és a mosolya még szélesebb lett.
- Mert túl... csábító.- kerestem egy megfelelő szót rá. Justin felnevetett.
- Akkor pont jó. Ne aggódj, ez direkt az Emily-csábítására kifejlesztetett mosolyom.- mondta és egy rövid puszit nyomott a számra. Én is ugyanígy tettem majd rávigyorogtam. Ekkor ő hátrálni kezdett az ágy felé engem is magával húzva, ott hirtelen fordított a testhelyzetünkön és hanyatt döntött az ágyon, majd óvatosan fölém mászott.
- Justin!- szóltam rá nevetve. 
- Shh!- mutatóujját a számra tette és mélyen a szemembe nézett, de nem csókolt meg. Sőt, amikor én hajoltam felé, akkor is mindig hátrébb húzódott.- Ne légy türelmetlen, Em!- szólt rám nevetve.- Hadd nézzelek még egy kicsit.- tette hozzá aztán a hajamat kezdte simogatni.
- Inkább csókolj meg!- kértem.
Megtette és abban a pillanatban már el is feledkeztem róla, hogy mi miatt aggódtam percekkel ezelőtt. Justin karjaiban valahogy mindent másképp láttam. Szebbnek és könnyebbnek.

                                                                         ~*~

- Kedvelni fogod. Imádnivaló lány.- hallottam Justin hangját az ajtóm elől. Gyorsan odamentem és hamarabb kinyitottam, minthogy kopogni tudott volna.
- Hé, Em. Ne ijesztgess!- szólt rám nevetve, majd egy puszit nyomott a számra.- Fredo, ő itt Emily. Emily, ő Fredo.- mutatott be minket egymásnak. Elhadartuk gyorsan mindketten a nevünket és kezet fogtunk, de Fredot mintha annyira nem hatotta volna meg, hogy megismerhet. Lehet csak képzelődök.
- Gyere, Em. Scoonak van valami hatalmas híre.- mondta Justin a hatalmas szót némi irónával.
- Tényleg jó ötlet. Örülni fogsz.- lökte meg Fredo vigyorogva Justint, aztán elindultunk Scoo szobájába.

- Hatalmas lehetőséget kaptunk, kölyök.- kezdte Scooter. A szobában csak Scoo, Carin, Pattie, Justin, Fredo és én voltunk.- Mit szólnál, ha azt mondanám egy kicsit meg kell hosszabbítanunk a turnét és több helyet belevenni?- tette fel aztán a kérdést.
- Azt, hogy nem. Scoo, így is alig van olyan nap, hogy ne legyen egy interjú vagy koncert vagy akár dedikálás.- mondta Justin közömbösen.
- Természetesen ez a hosszabbítás nem úgy működne, hogy a nap minden percében dolgoznánk.- intette le egyből Scoo.- És azt, hogy több helyet is belevennénk úgy értettem, hogy átszerveznénk az egészet. Az októberi helyszínek maradnának, de utána akár lehetnek koncertjeid A.L.-ben, Mexikóban, vagy akár Sydneyben.- mondta Scooter vigyorogva. Nekem meg leesett az állam. Ránéztem Justinra, de ő sem tudott megszólalni egyelőre.
- Egy világkörüli turné, kölyök.- veregette hátba Fredo jött röhögve Justin ámulatán.
- Ez mennyivel hosszabbítaná meg az utat?- kérdezte Pattie.
- Tavaszra végeznénk.- felelte Scoo.- És ami szerintem a legjobb és egyből még vonzóbbá teszi számotokra az az, hogy nem kéne folyton úton lennünk. Lennének néhány napos szünetek, amik alatt akár haza is utazhatunk.
- Ez komoly?- élénkültem fel egyből. Scooter mosolyogva bólintott, én meg meglöktem Justin lábát, hogy mondjon már valamit.
- Öhm... ezt mondd el részletesen. Jól hangzik, de nem tudok egyből dönteni.- mondta Justin.

Scooter aztán elmondott mindent részletesen és Fredo is néha közbe szólt, úgy tűnt neki is van némi köze ahhoz, hogy ez megvalósuljon. Én le voltam nyűgözve, mert úgy gondoltam ez tényleg óriási lehetőség. Világszerte koncertet adni, találkozni a rajongóival... Ki nem hagynám Justin helyében. Persze sok munkával is járna, de valamilyen szinten kárpótolná az, hogy nem kéne állandóan úton lenni.
 Scooter végül azt mondta, hogy Justin aludjon rá egyet, és az egész csapatnak majd csak akkor mondja el, ha ő rábólintott.

- Te mit szólsz ehhez, Em?- kérdezte kicsit később, mikor ketten voltunk a szobámban. Délután Fredo is velünk volt, és az az igazság, hogy hiába állította Justin, hogy kedvelni fogjuk egymást kifejezetten úgy éreztem, hogy nem kedvel. Mintha azt gondolta volna végig, hogy útban vagyok, ő csak Justinnal akarja tölteni az idejét.
- Mármint a világkörüli turnéhoz? Szerintem nagyon, nagyon, nagyon menő lenne.- mondtam neki vigyorogva. Ő is rám mosolygott.
- Tuti, hogy nagyon élvezném. Imádom, hogy megismerni a más kontinensen élő rajongóimat is. Nagy koncerteket adni a világ nagy városaiban... - mondta Justin és láttam, hogy őszintén beszél.
- Akkor meg? Mi tart vissza?- kérdeztem.
- Igazából félig már benne vagyok, de nem akarok elhamarkodott döntéseket hozni. Nem akarok semmi olyat bevállalni, amiben nem tudok száz százalékot teljesíteni.- felelte és magához húzott közben.- Szerinted menne? Nem kérhetném, hogy gyere velem mindenhova. Mármint, oké, most is ez van, de akkor is. Európa meg például Ausztrália között azért különbség van.
- Justin! Ne ezen gondolkodj.- kértem.- Szeretnéd ezt a turnét, ugye?- bólintott.- Akkor meg? Minden mást megoldunk, oké? A legjobb az egészben, hogy lesz időd haza jönni. Pattie a legtöbb időt veled tölti, de gondolj csak bele... A tesóid, apukád, a nagyszüleid. Mindenkire lenne egy kis időd, nem úgy, mint az európai turné alatt. 
- Igazad van.- mondtam elgondolkodva.- Nem csak karácsonykor mehetnék haza, hanem majdnem minden koncert után. Mondjuk két hetente?- kérdezte, de nem várt választ, mert már folytatta is.- Végül is az a majdnem két hónap nem lényeges, amivel meghosszabbítjuk az utat.- nézett rám mosolyogva.
- Nem lényeges.- bólintottam szintén mosolyogva.
- Addig meg még van egy hónapunk, amikor minden napot együtt töltethetünk. 
- Igen.- értettem egyet és megpusziltam az arcát.
- De azért utána is velem jöhetsz, nem?- nézett rám aranyosan, de láttam, hogy ezt teljesen komolyan kérdezi.
- Justin, ne aggódj már, kérlek! Ezt majd megbeszéljük akkor, jó? 
- Úgyis velem jössz.- mondta mosolyogva.- Tudom, hogy megtudlak győzni.
Igazából én is tudtam, csak azt nem tudtam mennyire lesz erre lehetőségünk, hogy vele tartsak. Tudni fognak már addigra a rajongók rólam? Scooter is teljesen megbékél majd velünk? A családom mit fog szólni ehhez? Túl sok kérdés volt, és hiába ígértem meg Justinnak, hogy nem aggódok, újra forogni kezdtek a kerekek az agyamban.