Sziasztok! Mivel elég jól haladok a sztori írásával, így gondoltam legyen gyereknap. :D Felrakok ma még egy részt. :) Ez egy fontos fejezet, itt kezdődik minden. Na, de nem lövöm le a poént. Cserébe csak kérnélek titeket, hogy írjatok nekem néhány szót. Ezzel a mai 2 résszel kedveskedni és ösztönözni szeretnélek titeket. Higgyétek el sokat jelentene, ha tudnám mi a véleményetek. Egy barátnőmnek pedig ajánlom nagyon, hogy örüljön a résznek. :)))
Jó olvasást!
- Itt nem csak rólad van szó, ugye felfogtad? Nem csak azért ellenzem, mert a te karrieredet akarom védeni!- felelt Scooter is Justinhoz hasonló hangnemben. Itt éreztem alkalmasnak a közbelépést úgyhogy bekopogtam.
- Igen?- szólt ki Scooter még mindig a szokásosnál hangosabb hangot használva. Beléptem, és próbáltam úgy tenni, mint aki nem tudja, hogy éppen egy veszekedésbe csöppent bele.
- Jó, hogy jössz, Emily.- mosolyodott el egyből Justin. Persze, hogy jó, már nem veszekedtek legalább.- Lenne kedved eljönni velem valahova?- kérdezte kedvesen, miközben mellém sétált. Scooter egy hitetlenkedő nevetést hallatott, majd töltött magának valami italt. Miért van olyan érzésem, hogy ennek a kérdésnek köze van a vitához?!
- Mégis hova?- kérdeztem gyanakodva.
- Azt mondtad, nem jártál még Londonban.- kezdte.- Szerintem érdemes lenne megnézned milyen a kilátás a London Eye-ról. Lenyűgözne téged- mosolygott.
- Ez most komoly?- egyből felvidultam tőle.- Persze, hogy lenne kedvem, de veled... hogyan?- kérdeztem, utalva arra, hogy nem lenne, jó, ha meglátnának minket együtt.
- Nincs már programom.- vont vállat lazán.- Egész nap a tiéd vagyok.- húzódtak széles mosolyra ajkai. Ettől én is elmosolyodtam, és két ütemet biztosan kihagyott a szívem hirtelen.
- Nem is arra gondoltam. Mi van ha meglátnak velem?- tettem fel a kérdést.
- Semmi.- felelte egyszerűen.
- Szerintem ez akkor sem jó ötlet. Scooter?- fordultam nagybátyám felé, aki Justin és köztem kapkodta a tekintetét.
- Nem lesz gond, Scoo. Gondolod, hogy hagynám, hogy kikészítsék?- próbált Justin hatni rá. Itt már biztos voltam benne, hogy a veszekedés emiatt volt. Scooter nem akart elengedni Justinnal, amit meg is értetettem. A baj csak az, hogy túlságosan vágytam erre az egy napra vele.
- Legyetek nagyon óvatosak. Justin, a sapkától elkezdve a kapucnin át a napszemüvegig mindennek rajtad kell lenni. És Emily, nem ártana, ha te is felvennél egy szemüveget, hogy ne legyél felismerhető, ha esetleg mégis elkap titeket valaki.- Scooter hangja tele volt aggódással és éreztem rajta, hogy nem szívesen egyezik bele.
- Természetesen.- bólintottam, majd megöleltem.- Imádlak, mondtam már?
- Nem elégszer.- nevetett, aztán Justinhoz fordult.
- Ha nem vigyázol rá eléggé nem csak a pletyka lapok fognak szétszedni, de én is.- mondta neki és a kezét a fiú vállára tette.
- Mondtam, Scoo. Vállalom a felelősséget.- ismételte Justin a kintről hallott mondatot. Scooter bólintott.
- Menjetek, mielőtt meggondolom magam. Minél előbb mentek annál kevesebbet kell idegeskednem.
~*~
- Elhoztad a gépedet, Em?- mosolygott rám Justin, mikor kiszálltunk a kölcsönzött autóból. Meg kell említenem, hogy mennyire profin kezelte Justin, hogy egy idegen városban kellett vezetnie, ráadásul ellenkező irányú forgalomban?! Szerintem nincs dolog, amit ne oldana meg, de most komolyan.
- El. Mivel szóltál, hogy ne merjem otthon hagyni. - tényleg így volt, a földszintről képes volt visszajönni velem azért, hogy hozzam a fényképezőt.
- Jó, örülni fogsz, hogy nem hagytuk otthon. Hidd el!- mondta, majd mellém ért és a kezemért nyúlt, de elhúztam.
- Szerinted mit vonnának le abból, hogy fogod a kezem?- mondtam neki, mivel nem értettem mi ütött belé.
- Nyugi.- szólt rám vigyorogva.- Istenem, le sem tagadhatnátok egymást a nagybátyáddal.- rázta meg a fejét. - Nem fognak felismerni, oké? Megkérhetlek Em, hogy vonatkoztassunk el attól, hogy híres vagyok? Egy egyszerű napot akarok veled, amikor jól szórakozunk.- sóhajtott. A szemeit ugyan nem láttam a napszemüveg miatt, de el tudtam képzelni, hogyan nézhetett, hogy hasson rám.
- Oké. Vonatkoztassunk el ettől.- bólintottam, majd engedtem, hogy megfogja a kezem, ami nem mellesleg újabb szívritmus zavarokat okozott nálam.
Megtettük azt a kisebb sétát a parkolótól a jegyváltóig, majd itt Justin elengedte a kezem és egy férfivel kezett fogott, aki egyből tudta, hogy ki ő, sőt semmiféle sort nem kellett kivárnunk. Egyből beszállhattunk a kabinba, de, ami még ennél is jobban meglepett, hogy csak mi ketten. A többiben volt vagy 10-15 ember, de ebben csak mi ketten.
- Justin, mi ez?- kérdeztem.
- Ez egy kabin, Emily.- mondta a nyilvánvalót.
- Nem úgy értem. Csak ketten? Mégis mennyit fizettél te ezért? És honnan tudta a férfi, hogy ki vagy? Ha ő felismert más is fel fog.
- Hahó Em, éppen most említetted meg, hogy ketten vagyunk. - világított rá a tényre, hogy így nem lesz senki, aki felismerhetné.- Élvezd ki és ahelyett, hogy veszekedni kezdesz velem, inkább néz körül.- mutatott az elém táruló látvány felé.
- Te őrült vagy, Justin!- zártam le ennyivel a témát és korlátba kapaszkodva gyönyörködni kezdtem Londonba.
- Az egész csak 30 perc, úgyhogy javasolnám, hogy készíts néhány képet.- mondta Justin és éreztem, hogy szorosan mögém áll.
- Te készültél erre, ugye?- kérdeztem és kicsit oldalra fordítottam a fejem, hogy lássam az arcát. Meglepően közel volt és így, hogy nem volt rajta a napszemüveg bele tudtam nézni a szemébe is.
- Mindenképpen elhoztalak volna, akkor is, ha Scoonak nem tetszik.- mondta, majd átölelte a derekam és az állát vállamon támasztotta meg.
- Köszönöm.
- Az igazat megvallva Em, jobban aggódtam, amiatt, hogy te el akarsz-e majd jönni velem, mint Scooter reakciója miatt.- ismerte be nevetve.
- Már miért ne akartam volna?- kérdeztem értetlenül.
- Miért?- nézett rám nagy szemekkel és a hangja is arról árulkodott, hogy csodálkozva kérdezi ezt.- Miért utasítottál vissza még otthon? Miért kérted, hogy ne tegyük tönkre a barátságot? Nem volt számomra egyértelmű, hogy meddig tart a barátságunk határa.- mondta őszintén és mellém állt a korlátnak háttal, így folyamatosan láttam az arcát.- Bár Emily, remélem nem haragszol meg, ha azt mondom, hogy én ezt randinak szántam.- nézett félénken a szemembe.
Ezen ledöbbentem és gyorsan elkaptam róla a tekintetem. Hallottam, hogy ő megint jól szórakozik azon, hogy sikerült zavarba hoznia, mert halkan felnevetett és újra szorosan mögém lépett.
A fél óra olyan gyorsan eltelt, hogy szinte észre sem vettem. Csináltam jó néhány képet és, ahogy Justin mondta, csak élveztem, hogy ketten vagyunk.
Amint leértünk Justinból szinte kiszakadt egy sóhaj, és mély lélegzetet vett.
- Mi az, rosszul vagy?- kérdeztem tőle és próbáltam leolvasni valamit az arcáról, de a szemüveg ismét takarta.
- Nem, csak nem bírom sokáig a bezárt helyeken.
- Klausztrofóbiás vagy?- kérdeztem csodálkozva, mire ő csak bólintott.- Justin megismétlem: Te őrült vagy!- mondtam neki nyomatékosítva az őrült szót.- Képes voltál beszállni félórára egy bezárt helyre, mikor tudod, hogy nem bírod?
- De tetszett?- kérdezte vigyorogva és már semmi baj nem volt a légzésével. Legalább nem súlyos ez a fóbiája- gondoltam magamban.
- Hogyne tetszett volna?! De nem hiszem el, hogy képes voltál erre...- mondtam neki rosszalló hangsúllyal, de a végén azért elmosolyodtam. Igen valóban nem hittem el, hogy képes volt erre, de inkább boldoggá tett vele, mint mérgessé.
- Az a lényeg, hogy tetszett.- mondta Justin aztán újfent a kezemért nyúlt. Az én kezem aprónak tűnt az övéhez képest, szinte elveszett a tenyerében. - Gyere! Szereted a vattacukrot?- kérdezte mikor kiszúrt alig pár méterre tőlünk egy árust.- Bár ez hülye kérdés... Te minden édességet szeretsz.- jelentette ki széles mosollyal az arcán.
- Haha. Nem vicces.- mondtam és kissé sérelmeztem, hogy ezt ilyen magától értetődőnek veszi, még ha igaz is volt.- Málnásat kérek, jó?
Justin hangosan felnevetett ezen.
- Ilyenkor ki a gyerek, Em?- nézett rám és tudtam, hogy csak viccel.
Megkaptam a vattacukrom, amiről szintén kiderült, hogy Justin nem rajong érte. Én azért nem hagyhattam ki, hogy össze ne ragacsozzam kicsit.
- Tudod, hogy ha összekensz akkor le is kell nyalnod a számról, ugye?- röhögött jót a saját poénján.
- Tudod, hogy nem fogom megtenni, ugye?- vágtam vissza.- Nem értem, hogy nem szeretheted a vattacukrot.- ráztam meg a fejem értetlenül.
- Te szereted, ez a lényeg, nem az, hogy én miért nem.- mondta egyszerűen.
- Ma csupa olyan dolgot fogunk csinálni, amit te nem szeretsz vagy van még valami ötleted, amit esetleg mindketten élveznének?- tettem fel a meggondolatlan kérdésem.
- Van olyan ötletem, amit mindketten élveznénk, de az egyelőre nincs benne a forgatókönyvben.- felelte, rám villantva hófehér fogsorát, és én egyből tudtam, mire gondol.
- Szóval nincs több terved?- kérdeztem figyelmen kívül hagyva, hogy mit mondott.
- Nincs.- rázta meg a fejét.- Csak sétáljunk, beszélgessünk, oké?
- Oké.- bólintottam és kutakodtam a fejemben egy téma után.- Amúgy honnan vagy ilyen ismerős itt? Úgy értem egyből ide találtál. Hogyan?
- Jártam már itt és jó a tájékozódási képességem, ahol egyszer voltam ott már nem tévedek el.- felelte.
- De jó neked.- mondtam irigykedve.- Én bárhol képes vagyok elveszni. Csodálom, hogy a hotelben megtalálom a szobámat.- nevettem saját magamon.
- Ezzel nem mondtál újat, Emily.- kapcsolódott be ő is a nevetésbe.- A saját városodban nem ismerted a kosárpályát sem, ahova vittelek. Emlékszel?
- Jó, mert mi nem oda szoktunk járni.
- Aha, sejtettem.- bólogatott, mint aki cseppet sem hisz nekem.
- Ne már, Justin!- szóltam rá nevetve.- Élvezed, hogy cikizhetsz?
- Ami azt illeti... igen.- mondta kicsit sem szépítve az igazságon.
- Jól van. Visszakapod még!- figyelmeztettem és felfelé bámultam az éppen szürkülő égre.
- Alig várom.- hajolt közel a fülemhez és suttogta a szavakat.- Akarsz látni még valami szépet?
- Azt mondtad nincs több terved.
- De eszembe jutott még valami, ami nagyon tetszene.- közölte és már irányt is váltott, vissza a parkoló felé.- Nyugi nincs messze.
Hát valóban nem volt messze, alig negyed órányit utaztunk és Justin újból leparkolt. Itt kicsit kevesebb ember volt, mint a keréknél, de azért itt is aggódtam, hátha felismerik Justint. Bár már szinte teljesen besötétedett.
- Valójában csak tettünk egy kerülőt. - mondta nekem Justin mikor újra sétálni kezdtünk.- Tudod hol vagyunk, Em?- jobban körbe néztem és láttam, hogy gyönyörűen ki volt világítva minden körülöttem.
- Tower Bridge?- kérdeztem ámulatba esve.
- Pontosan.- mosolygott.- Ezt leginkább este érdemes látni és innen a legszebb.- magyarázta.
- Hát az biztos.- összevissza forgolódtam azt sem tudtam, honnan nézem meg jobban.- Justin, nekem fotóznom kell.- mondtam neki.
- Gondoltam.- kuncogott fel.
Hagyott jó néhány percet nekem, majd megelégelve a fényképezést mellém sétált és kivette a kezemből a gépet.
- Na mit szólsz?- kezdte és átölelte a derekam.- Első randinak elmegy?- villantott megint gyönyörű mosolyt rám.
- Igen, azt hiszem.- feleltem halkan.
- Igen? Volt annyira jó, hogy megcsókolhassalak? - hajolt közelebb tartva a mosolyt, és már csak párcentire volt az ajkaimtól.
Lassan bólintottam, ő pedig habozás nélkül megcsókolt. Amint megéreztem Justin ismerős ajkait, az enyémek szinte maguktól nyíltak szét utat engedve így neki. Néhány percig álltunk így egymást csókolva, aztán elhúzódtam, és homlokomat az övének döntöttem.
- Látod?! Én mondtam, hogy van olyan ötletem, amit mindketten élvezni fogunk, csak a megfelelő pillanat kellett hozzá.- mondta halkan, ajkai szinte súrolták a számat minden egyes szónál.
- Igazad volt.- feleltem neki, majd mindketten mosolyogva indultunk vissza a kocsihoz.
- Ha már egész délután volt olyan szerencsénk, hogy nem ismertek fel, most már csak azért imádkozz, hogy anya és Scoo ne kezdjenek faggatásba.- mondta nekem, miközben a liftben álltunk.
- Szerintem ma már kerüljük el őket.- javasoltam.- Hány óra is van?
- 9- felelte ő.- Majd azt mondjuk, hogy azt hittük már alszanak.
- Jó.- kuncogtam Justin tervén. Ezt látva ő is elmosolyodott. Kiszálltunk a mi emeletünkön és jó éjt kívánva elváltunk, mindketten a saját szobánk felé véve az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése