Reggel 6-kor indultunk. Szerintem mondanom sem kell, hogy sem én sem Justin nem vagyunk az a koránkelő típus, de ez a hajnali 5-kor kelés aztán főleg kikészített minket. Justin iszonyúan nyűgös volt. Kb 4 órát utaztunk, és közben megálltunk egyszer Nürnbergnél, mert Justin és én már könyörögtünk.
- Én már nagyon éhes vagyok. - mondta Justin.- Meg amúgy sem bírok ennyit ülni egy helyben.
- Én sem. Álljunk meg Scoo!- kértem.
- Jól van, a következő kis vendéglőnél megállunk.
Hát tényleg megálltunk és őszintén mondom inkább éheztem volna még egy órát, mint, hogy ez legyen. Alig voltunk ott negyed órája, mikor két 15 év körüli lány kiszúrt minket, majd nem sokkal később oda is jöttek Justinhoz egy képet plusz aláírást kérni. Ő persze kedves volt, mint mindig, nem utasította vissza őket, de Scooteren is láttam, hogy egyáltalán nem örül, hogy felfedeztek minket. Ráadásul az egyik lányon látszott, hogy nem tud engem hova tenni. Kapkodta a fejét köztünk, de nem illettem a képbe. Attól féltem végig, hogy nehogy megkérdezze, ki vagyok.
- Na, akkor most azonnal menjünk, mielőtt még valaki észrevesz.- mondta Scoo, miután a lányok elmentek.
A maradék egy órában, amíg utaztunk Justin felnézett twitterre és mondta, hogy a két lány valószínűleg megosztotta a követőivel, hogy láttak egy idegen lányt kedvencükkel, mert hozzá több erre irányuló kérdés is ékezett.
- Mindegy, hadd kérdezzenek. Ne reagálj semmit.- javasolta Scoo.
- Nem állt szándékomban.- mondta Justin és közben rám nézett. Persze a rajongók is csak találgatnak, hogy ki lehetek, de ami rosszabb, hogy Scooter sem tudja, hogy hogyan is állunk Justinnal.
Az egész eddigi útunk során talán ez a szálloda tetszett a legjobban. A szobák egyszerűek voltak, de egyben otthonosak is, és legfőképpen az tetszett, hogy az uralkodó szín a kék volt. A kedvencem.
Első nap megint jött a szokásos koncert helyszín nézés, amihez semmi kedvünk nem volt és meglógtunk Justinnal. Illetve kiharcoltunk Scooternél, hogy hadd mehesünk el inkább körbe nézni meg vásárolni. Természetesen Kenny is jött velünk és megint mindenféle módon el kellett rejtőzködnünk. Nem értettem egyébként, hogy szerintük, ki az a hülye, akinek nem tűnik fel, hogyha egy testőr kísér két fiatalt akkor nagy valószínűséggel nem csak a szemük káprázik, hanem tényleg Justinról van szó. Mindegy, a lényeg, hogy elmehettünk. De végül ezt is megbántam. Na, nem azért, mert nem éreztem jól magam Justinnal.
- Em szeretnéd, hogy menjünk azzal egy kört?- mutatott Justin egy az utcát átszelő kisvasútra.
- Persze, ez minden vágyam.- forgattam meg a szemem nevetve.
- Nem jó.- szomorodott el aztán.- Kenny nem fér be az ajtón.- nevetett.
- Justin, én a helyedben nem szólogatnék be egy nálad sokkal erősebb embernek.- szóltam rá nevetve.
- Na, látod Bieber, Emilynek legalább van esze.- helyeselt Kenny.- Az elején még féltél tőlem egy kicsit, de most már...- csóválta a fejét nevetve.
- Jó, jó. Tudom, egy szemtelen kölyök vagyok.- intette le Justin vigyorogva, és elindult egy nagyobb bevásárlóközpont felé.
- Nézd csak Justin!- szóltam neki, mert csak ment előre, egyáltalán nem nézett körül.- Rögtön szembe találhatod magad saját magaddal.- nevettem és az óriás plakát felé mutattam, ami a holnap koncertet hirdette.
- Jé, tényleg.- mondta csodálkozva, majd felvett egy olyan pózt, amit a plakáton is láthattunk.- Jóképű vagyok ezen a fotón, nem?- kérdezte felém fordulva.
- De, az vagy.- hagytam rá.- Kár, hogy nem hoztam magammal a fényképezőm. Ezt meg kéne örökíteni. Annyira menő lennél, ha lenne egy képed saját magaddal.
- Em, te egy zseni vagy.- vidult fel egyből, majd a kezembe nyomta a telefonját.- Csinálj képet! Felrakom twitterre.
Kinevettem.
- Most ez komoly?- kérdeztem tőle.
- Aha. Légyszí.- kérte szépen mosolyogva.
- Jó. Na, vágd be azt a pózt.- mondtam neki.
Justinról egyébként szerintem még soha az életbe nem készült rossz kép. Ez is tökéletes lett.
- Te minden képen jól nézel ki?- kérdeztem felháborodva, mikor mutattam neki a fotót.
- Nem, ezen azért nézek ki jól, mert te csináltad.- felelte és láttam, hogy ösztönösen hajolt volna felém, de megállt félúton.
- Na, mi az Justin? Csak nem akartál valamit?- kérdeztem szélesen vigyorogva.
- Nem ér, Em!- szólt rám, hogy ne piszkáljam.- Tudod milyen rossz?- halkította le a hangját.
- Tudom, nekem is.- bólogattam, és tényleg nekem is eléggé türtőztetnem kellett magam.
- Menjünk inkább.- mondta, majd oda fordult a mellette álló férfihez.- Kenny, szerinted is jó kép lett rólam? Em fényképezte.- mutatta Kennynek a képet miközben befelé haladtunk, mire a testőre nagy nevetésbe tört ki.
- Ez tök király.- mondta Kenny is. Már értem miért jönnek ki ilyen jól Justinnal. Mindkettő egy örök gyerek marad.
- Em, szerinted megvegyem ezt?- kérdezte és felmutatott egy fekete sapkát, majd felvette.
- Csak fekete van?- kérdeztem és oda sétáltam hozzá. Végig jártunk már egy csomó helyet, és az igaz, hogy Pattievel jó vásárolni, de Justinnal nem. Képes volt bejönni velem minden nőiüzletbe, de nem is ez volt a probléma, hanem az, hogy minden ruhára azt mondta "Em, szerintem ez jól állna neked" vagy "Nézd ez pont illik hozzád". Szóval kicsit olyan volt, mintha stylistot játszott volna. Aztán mikor én meguntam mondtam, hogy most menjünk és nézzen körül ő. Kenny előre figyelmeztetett, hogy az még durvább lesz, mert képtelen lesz dönteni, de nem hittem neki.
- Van lila is, amit imádok, de annyi lila cuccom van már.- felelte.
- Akkor vedd meg a feketét.
- De annyira nem tetszik.
- Akkor ne vedd meg.- sóhajtottam.
- Türelmetlen vagy, Em.- mondta csalódottan.
- Kölyök, melletted mindenki azzá válik, ha ruhák közelében vagy.- mondta Kenny is.
- Most kiegészítők közelében vagyunk.- felelte Jus.
- Megint megértetted a lényeget. Gratulálok.- válaszolta gúnyos mosollyal Kenny.
- Akkor menjetek.- mondta Justin.- Én még cipőt is veszek.
- Már vettél kettőt.- mondtam neki fáradtan.
- Nem baj.- vigyorgott rám.
Hát nagy nehezen elszakadtunk a bevásárlóközponttól és visszamentünk a szállodába. Végül is csak egy egész délutánt áldoztunk rá erre a vásárlásra.
- Én soha többet nem megyek veled vásárolni.- mondtam este Justinnak.
- Gonosz vagy, Em.
- Nem vagyok az, csak lefárasztottál.- közöltem vele a tényt.
- Ezzel?- nevetett.- Tudnék egy jobb módszert, amivel garantálom, hogy jobban lefárasztalak. Legalábbis a szádat biztosan.- villantott rám széles mosolyt.
- Nem is tudom mi lehet az.- mondtam neki, majd ajkai felé közelítettem, de megállított.
- Várj, egy kicsit.- mondta, és csak egy puszit nyomott a számra.- Nem láttam, hogy viseltél volna ékszert.- kezdte és elővett egy kis dobozt az éjjeli szekrénye fiókjából.- De remélem nem azért, mert nem szereted.- tette hozzá és kinyitotta. Egy karkötő volt benne. Vékony, ezüst, csavart lánc, amibe egyből beleszerettem.
- Te ezt mikor vetted? Végig veled voltam.- mondtam.
- Kinéztem és mondtam Kennynek, hogy menjen be érte. Így biztos voltam benne, hogy te nem veszed észre. Tetszik, Em?- mosolygott rám.
- Igen.- bólogattam hevesen, mire ő megfogta a karom és felcsatolta rá a láncot.- Köszönöm.- öleltem át nyakát és végre tényleg megcsókolhattuk egymást.
~*~
- Justin, minek keltél fel már fél 8-kor?- kérdeztem álmosan tőle, mikor kinyitottam az ajtót.
- Nem tudok aludni. Én már több, mint egy órája fent vagyok.- mondta.
- De miért?
- Mert nem hagytad éjjel, hogy itt aludjak.- próbált bűntudatot kelteni bennem azzal, hogy szomorúan nézett rám.- Én meg csak veled tudok aludni.
- 18 évig tudtál nélkülem is.- mosolyogtam rá és figyeltem, ahogy szépen elhelyezkedik az ágyamban, mint egy kis gyerek, aki belopódzik a szülei közé.
- Gyere inkább ide mellém!- mondta és megpaskolta a helyet maga mellett.
- Ó, még beengedsz a saját ágyamba?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel és oda feküdtem mellé.
- Ne hülyéskedj már, Em!- szólt rám, mikor mindig elhúztam a fejem.- Hadd csókoljalak meg!- kérte lágy hangon. Hajába túrtam és mélyen a szemébe néztem. Valamikor tegnap este, mikor odaadta a karkötőt, már felvetődött bennem a gondolat, hogy talán szerelmes vagyok, és most, hogy itt volt tőlem alig pár centire, újra elöntött ez az érzés.
Hagytam, hogy átszelje azt a néhány centit is, ami elválasztotta ajkainkat. Gyengéden, édesen és hosszan csókolt. Nyelvét átfúrta ajkaim közt és játszani kezdett az enyémmel. Közben időről időre éreztem az érintését, hol a derekamon, hol a hasamon húzta végig ujjait. Túl lassú volt ez a tempó, ezért finoman hajába markolva húztam magamhoz közelebb, és most én hívtam a nyelvét egy újabb, gyorsabb táncra az enyémmel, amibe ő készségesen bele is ment.
Igen, talán ilyen a szerelem. Amikor egyetlen csókjától, majd' felemészt a vágy és minden eltelt percben csak azt kívánod, hogy tartson még tovább. Ez új volt számomra, soha nem éreztem még így.
- Nem tudok betelni veled.- súgta Justin ajkaimra és áttért nyakam csókolgatására. Kiszakadt belőlem egy jóleső sóhaj, mire hallottam, hogy Jus felkuncogott, de nem hagyta abba, hanem lejjebb haladt és ajkait hosszan kulcscsontomra nyomta. Végül felnézett rám és láttam, hogy hihetetlenül csillognak a szemei. El tudtam képzelni, hogy én is ilyen szemekkel nézhetek rá. Sőt!- Hülyén fog hangzani, de olyan szerencsés vagyok, hogy Scooter a menedzserem.- mondta halkan nevetve.
- Vagy inkább azért, hogy Scooternek nem unokaöccsei vannak.- nevettem rá.
- Igen. Azért meg főleg, hogy ilyen gyönyörű az unokahúga.- mondta és homlokon puszilt.
Hirtelen kopogás hallatszott, majd Scooter hangja.
- Húgi, fent vagy már? Justin veled van?- kérdezte. Rémülten néztem Justinra és szerintem egy pillanatra megállt a szívem is.
- Igen. - válaszoltam, de a hangom sem volt az igazi.
- Beengednél?- hallottuk Scoo türelmetlen kérdését.
- Egy pillanat, nem találom a kártyám.- próbáltam húzni az időt. Basszus Justinon nincs póló. Most tuti lebukunk.- futott át az agyamon. Kénytelen voltam kinyitni az ajtót és csak reménykedtem, hogy Justinnak van valami használható ötlete arra, hogy ezt, hogy magyarázzuk ki.
- Bajban vagytok.- mondta Scooter egyből, ahogy belépett én meg egyből elfelejtettem levegőt is venni. Ez a mondat úgy hatott, mintha a halálos ítéletemet mondta volna ki.
- Mi történt?- kérdezte Justin. Az ő hangja legalább nyugodt volt, attól függetlenül, hogy mindezt az ágyamon ülve tette. Scoo odadobott elé egy újságot. Egyből odamentem mellé, és láttam, hogy bár a cím németül van, de a képen határozottan mi voltunk és Kenny. Tegnap délután készülhetett. Mindkettőnkön van napszemüveg, de azért felismerhető a kép.
- Mondtam, hogy figyeljetek!- szólt Scooter dühösen.
- Scoo erről nem mi tehetünk. Az utcán, hogy szúrjam ki ezer ember közül, hogy ott van egy paparazzi?- válaszolt Justin még mindig nyugodtan. Bevallom egyrészt megkönnyebbültem, hogy nem azzal köszöntött, minket Scoo, hogy tudja mi van köztünk. Bár ez talán még rosszabb.
- Nem, valóban nem, de látszólag egyáltalán eszetekbe sem jutott, hogy esetleg mégis ott lehet valaki, aki lefényképez titeket. Gondolom egyikőtök sem tud németül, úgyhogy elmondom, hogy máris azt kezdték híresztelni, hogy együtt vagytok. Ki lehet az ismeretlen lány Bieberrel? Talán egy újabb hódítás?- mondta Scoo gúnyos hangon.- Pontosan ez a cím. Mellesleg a kis aranyos rajongó lányok is rátettek egy lapáttal szóval az újságoknak csak egy plusz támpontot adott, hogy a rajongóid is erről beszélnek. Arról nem is szólva, hogy megemlítik a reptéri incidenst is, ami Londonban történt.
- Scoo. Megismétlem: Nem mi tehetünk róla. Úgy csinálsz, mintha először kezdenének pletykát terjeszteni az újságok. Kismillió helyen fotóztak már le. Tudtuk, hogy ez most sem lesz másként.- mondta Justin.
- Scoo, rajtam volt a napszemüveg. Az arcomat nem látták, csak azt tudják, hogy van egy lány veletek. Nyilván ennek sem örülünk, de nem kell túlreagálni.- mondtam neki. Bár engem is rendesen kiakasztott ez az egész, de nem akartam, hogy még inkább elkezdjen veszekedni velünk. Főleg mivel láttam, hogy Justint hibáztatja az egészért. Hülyeség! Én is ugyanúgy menni akartam, mint ő.
- Emily, te ezt nem érted. Nem tudod, mi lesz abból, ha megtudnak rólad bármi infót. A médiavilága nem olyan jó dolog, ha rólad beszélnek.- mondta Scoo kioktatóan.
- De nem fognak megtudni.- ellenkeztem.- Ezután még jobban vigyázunk.
- Igaza van, Em!- mondta Justin is.- Nem fognak leállni a témáról. Én nem akarom hogy kicsináljanak az újságok.- mondta komolyan a szemembe nézve.
- Jó, és akkor most mit csinálunk?
- Egyelőre nem nyilatkozunk semmit.- mondta Scooter és már kicsit higgadtabb volt a hangja. - Aztán később, majd próbáljuk elmagyarázni, hogy hogy is kerültél a képbe. Valószínűleg nem fogják elhinni, hogy csak az unokahúgom vagy és semmi közöd Justinhoz, de annál többet nem tehetünk.
- Szerintem is így lesz a legjobb.- értett egyet Jus.
- Jó, ti tudjátok.- feleltem.
- Ha most itt lenne Pattie akkor mondanám, hogy nem jössz velünk a koncertekre meg sehova, de nem akarlak egyedül hagyni.- mondta féltő hangon. Komolyan mondom úgy csinál, mintha kis törékeny áldozata lennék az ő kemény világuknak. Haló, egy világban élünk még mindig! Nem fogok belehalni!
- Na, persze! Az kéne még, hogy kihagyjatok mindenből.- mondtam felháborodva.
- Nem fogunk egyelőre. Lassan készülődhetek is, mert interjú is lesz.- nézett Justinra, aki elhúzta a száját.- Jól van. Akkor majd gyertek le.- sóhajtott aztán kiment.
Justinnal csak egymásra néztünk és szerintem mindketten tudtuk mi jár a másik fejében: Megúsztuk! Nem kérdezett rá, hogy mit keres itt Justin egy szál rövidnadrágba.
~*~
Az interjú alatt Kennyvel magunkra maradtunk és egész jól elszórakoztunk. Kedvenc filmeket soroltunk és azokból a szállóigévé vált mondatokat. Nagyon meglepte Kennyt, hogy szeretem azokat a filmeket, amiket ő. Csomó akció filmet, meg vígjátékot kibeszéltünk, ugyanis volt vagy egy órás az interjú és közben Scoo is összevissza rohangált. Justin aztán vidáman lépett be az öltözője ajtaján éppen arra, hogy mi is nevettünk Kennyvel. Ennek láttán viszont elég meglepett arcot vágott. Szerintem arra számított, hogy egyedül leszek ott bent.
- Hát ti mit csináltok?- kérdezte és visszatért a mosoly az arcára.
- Kölyök, te emlékszel, amikor megnéztük a Halálos fegyver negyedik részét és Scooter utána napokig Bukternek hívott mindenkit?- kérdezte Kenny válasz helyett, még mindig a hasát fogva a nevetéstől.
- Ja, jó, hogy emlékszem.- nevetett Justin is.- Az őrületbe kergetett vele. Először jó poén volt, de századszorra...- húzta el a száját.- Ti ilyenekről beszélgettek?
- Aha.- feleltem neki vigyorogva.- Kenny jó fej, nagyon jó kedvem lett tőle.
- Kösz, kislány. Te is az vagy.- mondta mosolyogva, majd összeborzolta hatalmas kezével a hajam.- Kölyök, ezzel a csajjal nézz filmeket!- tette hozzá aztán hevesen bólogatva.
- Miért, olyan jó az ízlése?- vonta fel a szemöldökét szkeptikusan. Tudtam, hogy csak engem akar húzni ezzel.
- Hát kérdezd meg tőle.- felelte a testőre.- Nekem lassan kezdődik a munkaidőm.- ezzel ott is hagyott minket.
- Szóval jó az ízlésed?- kérdezte Justin és közben leült mellém.
- Lehet, hogy csak filmek terén.- feleltem és úgy tettem, mint aki épp elgondolkodik.
- Szerintem nem csak ott.- közelebb hajolt hozzám aztán lassan enyémekre nyomta az ajkait.
- Jól választottam pasit is.- mondtam elégedetten.
- Akkor kölcsönösen jól választottunk.- mondta nevetve, majd kérte, hogy segítsek eldönteni miben lépjen fel. Én. Neki. Justin Biebernek, aki néha stylistnak képzeli magát, meg, akinek éppenséggel pont jó ízlése is van. Vicces. Nagy nehezen aztán eldöntöttük, hogy teljesen fehérben fog fellépni. Jól állt neki.
- Szerintem Kennynek a mai este után duplázd meg a fizetését.- mondtam.
- Miért?- nevetett fel.- Mostantól beletartozik a munkakörébe, hogy szórakoztassa a barátnőmet, amíg én nem érek rá?- vonta fel a szemöldökét viccesen. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy ismét milyen gyorsan kezdett verni a szívem a "barátnőm" szó hallatára.
- Nem.- ráztam meg a fejem mosolyogva.- Inkább azért, mert a lányok le akarják majd szedni rólad ezt a fehér cuccot.
- De én nem hagyom magam.- mondta és átölelt.- Csak az én Emilymnek hagynám, de ő sajnos nem akarja leszedni rólam.- rázta meg a fejét csalódottan.
- Majd eljön annak is az ideje.- nevettem fel és puszit nyomtam a nyakára.
- Velem alszol este?- csillant fel a szeme.
- Mondom majd eljön az ideje.- nyomtam meg jobban a majd szót.
- Tudom, de attól velem aludhatsz.- kérte.
- Meglátjuk. A reggel is elég rizikós volt.
- Igaz, de amíg Scooter el nem rontotta, addig az egyik legszebb pillanatunk egyikeként fogok emlékezni rá.- mondta édes mosollyal. Szóval neki is hasonló hatású volt az a néhány perc, mint nekem.
- Én is.- feleltem neki szintén mosollyal az arcomon.
- Mennem kell.- nem túl nagy lelkesedéssel mondta ezt.- Megnézel, ugye?
- Persze.- mosolyogtam rá, aztán elindultunk ki, ahol megint őrület volt. Justin ment a csapathoz én meg elhelyezkedtem újra a színpad mellett, ahol sejtettem, hogy Kenny is állni fog.
Esküszöm miné több koncertet nézek végig annál jobban élvezem az egészet. Büszke vagyok ilyenkor Justinra nagyon. Sőt, az egész csapatra.
Justin hangja még mindig elvarázsol. Amikor a Be alrightot énekelte megint kirázott a hideg (jó értelemben) és alig bírtam visszatartani a könnyeim. Az összes többi számot is imádtam, olyan érzésem volt, mintha Justin ma csak nekem énekelt volna. Persze, nyilván nem, de jó volt elképzelni és beleélni magam. Már csak néhány szám volt vissza, amikor Scoo megjelent mellettem és kérte, hogy menjek vele.
Bementünk az öltözőbe és nagybátyám komolyan nézett rám, majd beszédbe kezdett.
- Emily, beszélnünk kell! Gondolkodtam ezen az egészen. Az újság, meg a paparazzik. Sőt a londoni dolog...- kezdte. Féltem tőle, hogy mit akar kihozni ebből.- Nem akartalak kitenni ennek. Azt gondoltam, hogy el tudjuk kerülni az ilyen helyzeteket.
- Nincs semmi gond Scoo. Mondtam, ezután még óvatosabbak leszünk.- próbáltam nyugtatni.
- Sajnálom kicsilány, de szerintem jobb lenne, ha nem jönnél velünk tovább.- mondta ki, amitől a legjobban féltem.
- Scoo, nem. Én szeretnék veletek menni. Nem... Ne küldj haza.- kértem elcsukló hangon.
- Féltelek, Emily. Hidd el én sem akarom ezt. Örülök, hogy velünk vagy te is, de nem akarom, hogy végleg megbánd, hogy eljöttél.
- Én egyáltalán nem bánom.- sőt a legjobb dolog, ami történ velem valaha- tettem hozzá magamban.
- Még nem, mert egyelőre szép emlékeid vannak. Én azt akarom, hogy maradjon is így.- mondta és láttam rajta, hogy komolyan gondolja.
- Nem, Scoo. Én nem megyek haza. Nem mehetek most...- kezdtem kétségbeesetten, de inkább be sem fejeztem ezt a mondatot.
- Mi az, hogy nem mehetsz?- kérdezte értetlenül.
- Nem akarok. Veletek akarok maradni. Kérlek. Bármilyen bujkálás meg titkolózás is lesz, bevállalom.- mondtam neki határozottan.- Hidd el Scooter! Kibírom! Nem kell ennyire féltened. Mással is történt már ilyen.- megpróbáltam hatni rá.
- Emily.- sóhajtott fel.- Nem értem miért ilyen makacs ebben a családban mindenki.- mosolyodott el halványan, de nem volt őszinte mosoly.- Visszatérünk rá, jó? És ne haragudj rám, oké? Én csak a legjobbat akarom neked.- mondta.
- Tudom Scoo. Eszemben sincs haragudni.- öleltem magamhoz.- Sőt nagyon hálás vagyok, hogy veletek jöhettem. Csak kérlek, ne akard, hogy haza menjek.- suttogtam.
- Megbeszéljük még ezt.- mondta és ő is szorosan ölelt engem.
Mikor Justin lejött a színpadról még mindig az öltözőben voltam. Nem tudtam, hogy hogyan álljak elé ezután a beszélgetés után. Őszintén szólva a sírás kerülgetett. Nagyjából összeszedtem magam és reménykedtem, hogy nem vesz észre semmit, legalább addig, amíg vissza nem érünk a hotelba.
Most is körbe állták mindannyian Justint én meg csak figyeltem őket. Jobban mondva csak őt. Hihetetlen, hogy mióta megismertem az egész életem róla szól. Első perctől kezdve érdekelt, könnyen megnyíltam felé, pedig nehezen barátkozó típus vagyok. Benne meg szinte rögtön egy legjobb barátot láttam, olyat akivel akár jó kedvünk van, akár rossz, akkor is ott vagyunk egymásnak. Most meg itt állok és úgy érzem a barátság mellett ott van egy másik, erősebb és főképp szenvedélyesebb érzelem. Már nem csak azt akarom, hogy a barátom legyen és megbeszélhessünk bármit. Mindezek mellett már arra is vágyom, hogy megöleljen, megcsókoljon, érezzem, hogy mellettem van. Mindig. Nem, nem mehetek el. Nem szakadhatunk el egymástól most! Mégis, hogy győzzem meg erről Scoot? El kell mondanom Justinnak, segíteni fog, biztos vagyok benne. Végül is egy kapcsolat az őszinteségről is szól...
- Jól vagy, Em?- kérdezte egyből, ahogy mellém ért. Na, ennyit arról, hogy ne vegyen észre semmit.
- Jól.- mosolyogtam rá.- De, ha visszaértünk beszélnünk kell.- mondtam neki. Rémülten nézett rám. Azt hiszem ő is azt érezte, mint én, amikor Scoo ugyan így kezdte a beszélgetésünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése