23. fejezet

Justin következő koncertje Lisszabonban volt. Ami egyet jelentett azzal, hogy gyönyörű tengerparton voltunk. Ennek úgy tűnt mindenki örült és azt a két napot nyaralásként szándékoztuk eltölteni.
Szerettem volna lemenni a partra mindenképpen, de Justin azt mondta szerinte nem lesz időnk rá. Alig, hogy oda értünk Scooval már el is tűntek. Egy rádióhoz kellett menniük. Aztán utána volt egy interjú is. Szóval jól eltelt az első napom Justin nélkül. A lányokkal körbe jártuk kicsit a környéket, de ennyi volt a maximális izgalom. Alig hittem el, mikor végre Justinék visszaértek délután.
- Este lemehetünk a partra, ha még szeretnél.- ajánlotta, de suttogott.
- Jó.- vidultam fel egyből.- De miért kell suttogni?
- Mert megint elszökünk.- vigyorgott rám.
- Justin!- szóltam rá.
- Jó lesz, Em.- mondta.
- Gyerekek, nem mondták még nektek, hogy nem illik sugdolózni?- szólt ránk Scooter viccnek szánva ezt. 
- Igaz, Scooter, de hallgatózni sem.- vágtam vissza.
- Milyen okos lett az én kishúgom.- nézett rám Scoo vigyorogva.
- Eddig is az volt.- vágtuk rá Justinnal egyszerre, majd nevetni kezdtünk.

Szerintem Scooterék még fent voltak mikor ellógtunk, de Kenny szerencsére segítségünkre volt most is.
- Kenny már tudott rólunk akkor is, amikor az interjú alatt velem maradt?- kérdeztem mikor már lent sétáltunk a parton.
- Igen, pár nappal az előtt avattam be. Muszáj volt, a párizsi dolog miatt. Egyébként már gyanakodott ránk Münchenben is.
- Akkor ennyi erővel Scoo is gyanakodhat.- mondtam idegesen.
- Em, amikor elmentünk vásárolni egyáltalán nem foglalkoztunk vele, hogy látnak-e vagy sem, Kenny így jöhetett csak rá. De Scooter előtt mindig odafigyelünk.- mondta és rájöttem igaza van.- De kérlek ne beszéljünk megint erről. Csak veled akarok lenni, oké?
- Oké.- feleltem neki mosolyogva, majd felé hajoltam egy csókért, amit rögtön meg is kaptam.
- Tudod mire gondoltam?- kérdezte édesen mosolyogva, miközben a kezemért nyúlt.
- Na, mire?
- Szeretném, ha karácsonykor elmennék Stratfordba. Be akarlak mutatni az egész családomnak.
- Ez komoly, Justin?- ámultam el.
- Persze.- felelte egyszerűen.- De csak, ha te is szeretnéd. Tudom, hogy még messze van meg minden, de ez csak így eszembe jutott. 
- Persze, hogy van kedvem megismerni a családod.- mosolyogtam rá.- Annyira kíváncsi vagyok a tesóidra.- mondtam neki izgatottan.
- Hát, ha minden igaz addigra már a te kis tesód is megszületik.- nézett rám.
- Igen.- mondtam eltűnődve.- Te meg szeretnéd ismerni az anyukámat?- kérdeztem aztán hirtelen.
- Igen. Nem tudtam, hogy hozzam fel a témát, de szeretném, ha te is bemutatnál. Addigra remélhetőleg túl leszünk Scooteren.
- Vagy is inkább ő lesz túl rajtunk.
- Azért ez vicces.- nevetett fel halkan Jus.- Normális esetben az apukádtól kéne tartanom, hogy mit szól... Erre itt van nekünk a nagybátyád, aki olyan veled szemben, mint valami védelmező anyatigris.- mondta, és ezen már nekem is nevetnem kellett.
- Van benne valami.- értettem egyet.- De apától egyáltalán nem kell tartanod. Imád téged.- vigyorogtam rá.
- Az jó, mert én meg imádom a lányát.- mondta tőle szokatlan mély hangon és egyből lecsapott ajkaimra. Hajába túrtam és így húztam magamhoz még közelebb, majd minél hevesebben csókolt én annál jobban hozzásimultam.
- Hogy is volt az, hogy ne feszegessük egymás határait?- kérdeztem mikor elváltunk.
- Te hozod ki belőlem ezt.- felelte, majd újra csókolt.
Végül is az egész tengerparti sétából az lett, hogy nem tudtunk betelni egymással, de ezt egyáltalán nem bántam.
- Hány óra lehet?- kérdeztem mikor már úgy éreztem elég sok ideje jöttünk el.
- Fél 10 volt mikor eljöttünk.- tűnődött Justin.- Szerintem olyan éjfél lehet.
- Vissza kell mennünk.- mondtam szomorúan.- Fáradt leszel holnap.
- Meg te is.-tette hozzá és a hajamba puszilt.- Menjünk.

- Kenny már biztosan lefeküdt és nem várt meg minket, de akkor más sincsen már ébren.- súgta nekem Justin, mikor visszamentünk a hotelba. 
De alighogy kiszálltunk a liftből megpillantottam Scoot, ahogy a saját szobája ajtajában áll. Egyből lesápadtam, Justin pedig rászorított a kezemre.
- Nahát, mégsem olyan okos az én hugicám.- mondta Scoo gúnyosan.- Vagy csak engem akartatok túl hülyének nézni?- pillantása az összekulcsolt kezünkre tévedt és még gúnyosabb arcot vágott.
- Jó.- sóhajtott fel Justin.- Már nem kezdek el szépíteni. Beszélnünk kell.- mondta komolyan.
- Ez egy jó meglátás.- bólogatott Scoo.- Anyád tud erről?- kérdezte Justint, mire ő megrázta a fejét.- Akkor most őt is be kell vonjuk ebbe a beszélgetésbe. A mostot úgy értem, most azonnal.

Néhány perccel később Pattie szobájába ültünk mind a négyen. Scooter szólalt meg először.
- Hol voltatok?
- A parton.- feleltem.
- A parton.- ismételte.- Akkor megint számíthatok egy jó kis cikkre kettőtökről? Ráadásul, amit írnak az igaz is lesz. Justin Bieber romantikus sétára vitte barátnőjét.- mondta ismét gúnyosan.
- Befejeznéd ezt a gúnyolódást?- kérdezte Justin idegesen.- Nem fogsz újság cikket látni.
- De attól függetlenül igaz, nem?- kérdezett rá és éreztem, hogy engem néz, de én nem akartam a szemébe nézni. Szégyelltem, hogy heteken át hazudtunk, de tudom, hogy újra ezt tenném, ha arról lenne szó.
- Igaz.- felelte Justin.
- Mióta tart ez, gyerekek?- kérdezte Pattie, és az ő hangja nem volt gúnyos vagy megvető. Nyugodt volt és csak kíváncsiság és egy kis aggodalom érződött rajta.
- Néhány hete.- válaszoltam.
- Pontosan?- kérte Scoo.
- London óta.
- Szóval lényegében amióta Emily velünk van hazudtatok nekünk.- állapította meg idegesen nagybátyám. 
- Igen, és sajnálom, de mégis mi lett volna, ha egyből eléd állunk?- kérdeztem én is zaklatottan.- Egyből haza akartál volna küldeni. 
- Az még így sincs kizárva.- mondta. 
- Nem küldheted haza.- ellenkezett Justin.
- Nem gondoltam volna, hogy egyszer pont tőled kapok ilyen hátba szúrást, Justin.- nézett rá csalódottan.
- Scooter, fejezed be!- szóltam rá.- Folyton mindenért őt hibáztatod, pedig én is ugyanúgy a részese vagyok. A müncheni cikk, most ez. Miért hiszed, hogy Justin a hibás?- kérdeztem és közben többször is elcsuklott a  hangom.
- Szóval azt akarod, hogy téged is hibáztassalak? Ne aggódj rád sem vagyok büszke.- mondta és rám is úgy nézett, mint az imént Justinra.- Emily, mióta hazudunk mi egymásnak? Tudjátok itt nem az a főprobléma, hogy együtt vagytok, hanem az, hogy hazudtatok.
- Persze, mert most ez fáj jobban, de ha egyből megmondtuk volna akkor az lett volna probléma.- világított rá Justin a tényre.- Félted Emilyt. Én ezt megértem, én sem akarnám soha, hogy baja essen a hírnevem miatt, de nem tudok mit tenni csak annyit, hogy próbálom megóvni. De te talán nem is a hírnevem miatt félted ennyire. Tőlem félted, nem igaz?- kérdezte Justin idegesen.
- Igen, tőled is féltem. De emellett, hogy Emilyt féltem téged is ugyanúgy. Szerinted mennyire tenne jót a turnénak és főleg magatoknak, ha ez mégsem működne majd kettőtök között?
- Nyilván nem tenne jót. De tudod mit? Nem érdekel.- nézett mélyen Scooter szemébe Justin.- Túl sok mindenről lemondtam már, Scoo. Most nem fogom ezt tenni.
Pattie és én hirtelen egymásra néztünk. Tudtuk mire gondol ezzel Justin. Hiányzik neki a normális élet, a hírnév miatt erről valóban le kellett mondania.
- Mégis, hogy gondoltátok ezt?- kérdezte Scoo.- Emily, belegondoltál abba, hogy ezt nem lehet a végtelenségig titkolni? 
- Tudom. Scoo, egy kicsit képzeld magad a helyünkbe, jó? Tudom, hogy nehéz lesz, de nem akarok meghátrálni emiatt.- mondtam neki komolyan.
- Azt hittem ennél több eszetek van. Gyerekesen gondolkodtok. -vetette oda.
- Scooter!- szólt közbe Pattie.- Miért lennének gyerekesek? Azért mert szerelmesek?- nézett ránk.- Egyáltalán nem lepődök ezen meg, sőt talán még örülök is neki. Tudom, hogy sem a fiam sem Emily nem olyan felelőtlen, hogy belemásszanak egy kockázatos kapcsolatba, ha csak nem gondolják komolyan.
Csak reménykedtem benne, hogy Pattie majd mellénk áll és most, hogy valóban így történt nagyon hálás voltam neki.
- Most menjen inkább mindenki lefeküdni. Scooter, te higgadj le holnapra!- nézett rá Pattie szigorúan.- Ti meg aludjátok ki magatokat, mert ezt valóban komolyan meg kell beszélni.  
Scooter a kezébe temette az arcát, majd ránk nézett. Láttam, hogy nem tudja, hogy kezelje ezt a helyzetet.
- Jó éjt!- mondta végül majd elment. 
Mi is elköszöntünk Pattietől, aztán elindultunk a szobám felé.
- Ne haragudj rám, Em! Nem tudhattam, hogy ez lesz.- nézett rám Justin.
- Nincs miért haragudnom. Különben is én akartam annyira lemenni. Most már úgyis el kellett volna mondanunk. Csak így még rosszabb, hogy talán azt hiszik nem is akartuk elmondani. 
- Anya egyáltalán nem haragszik ránk.- mondta nyugtatásként.- Scooter pedig túlságosan szeret minket ahhoz, hogy ne értse meg ezt. Kicsit indulatos, de reggelre tényleg másképp fogja látni. Higgy nekem, Em!- mondta és puszit adott az arcomra. 
- Bűntudatom van, Justin.- bújtam oda hozzá.
- Ne legyen! Nem fog haragudni rád.- mondta halkan.- Szeretlek!- fonta szorosabbra a karjait a derekam körül.
- Én is szeretlek!- feleltem neki mosolyogva és Justin ölelésében kicsit nyugodtabb voltam.
- Aludjunk, jó? Minden más ráér reggel.- mondta nekem és úgy döntöttem igaza van. Bár nyugodt éjszakám már nem lesz, de legalább kiélvezem, hogy Justinnal lehetek. Ki tudja még meddig...