13. fejezet

- Na Em, kérlek.- nézett rám Justin könyörgő szemekkel.
- Justin fejezd már be! Már engem idegesítesz, hát még akkor szegény Emilyt.- szólt rá Pattie.
Justin reggeli óta azzal nyaggat, hogy áruljam el neki a másik nevem. Ami azt jelenti, hogy kb 3 órája folyamatosan.
- Nem fogom elmondani. Különben is honnan jutott eszedbe? Miért fontos?
- Mert te is tudod az enyémet, és kell valami amivel én is tudlak idegesíteni.
- Először is: a tiédet rajtam kívül még vagy milliónyian tudják, az enyémet viszont alig néhány ember. Másrészt nem kell tudnod ezt ahhoz, hogy idegesíteni tudj, megy enélkül is.- mosolyogtam rá kedvesen.
- Ez gonosz volt, Emily.- vágta be a durcit, mint valami 5 éves. Aranyos volt, de egyáltalán nem annyira, hogy eláruljam neki ennyiért.
- Pattie, Emily!- jött oda Scooter, majd mindkettőnk kezébe adott egy-egy kártyát.- A szobáitok.
- Nem fogok már Justinnal aludni? Ó, ez annyira szomorú.- mondtam és közben Justinra néztem. 
- Fogsz te még sírni, hogy engedjelek be!- mondta továbbra is hamis sértődöttséggel.
- Nem hinném. Beszélsz álmodban. - mondtam neki, ami nem volt teljesen igaz, de ha úgy vesszük, hogy az a félálomban mormolt igen és a nyöszörgések beszéd akkor végül is nem hazudtam.
- Ez nem igaz.- tiltakozott egyből.
- Régen is beszéltél álmodban.- mosolygott rá Pattie.
- Anya!- szólt rá Justin.
Scooter, Kenny meg én nagyon nevettünk, ő már kevésbé.
- Én megyek megnézem a szobámat.- mondtam és Pattie is így tett.

- Várj már- szólt utánam Justin.- Mit mondtam?
- Tessék?
- Éjjel. Vagy csak hazudtál?
- Nem. Kérdeztem, hogy alszol-e, emlékszel?- kérdeztem tőle, mikor beléptünk a liftbe.
- Nem emlékszem.- nézett rám meglepve és megrázta a fejét.
- Akkor tényleg álmodban beszéltél, mert válaszoltál is rá egy igennel.- nevettem.
- Ez komoly?- nevette ki ő is saját magát. 
- Aha. Meg nyöszörögtél is. Tényleg Justin mit álmodtál?- csillant fel a szemem és szélesen rávigyorogtam.
- Arra sem emlékszem. Na nyisd már a szobádat.- mondta mikor az ajtó előtt álltunk.
- Hé, ki mondta, hogy te bejöhetsz?
- Ez a minimum azután, hogy nálam éjszakáztál. Lehet, hogy jobb szobát kaptál, mint én és akkor sajnos el kell cserélned velem.- mondta.
- Aha, persze Justin. Még mindig alszol? Egyébként meg azt ne mondd, hogy nem tetszett, hogy az ágyadban aludtam. Fogadjunk mostantól a kispárnámat fogod szagolgatni.- cukkoltam tovább. 
 - Nem, majd elkérem inkább a pólót, amit viseltél.- kacsintott rám. Erre nem tudtam mit visszavágni úgyhogy inkább körülnéztem a szobában. Teljesen olyan volt, mint Justiné csak a színek világosabbak. Az ágy, az a kis négyszögletű asztal, a szekrény, minden olyan volt. 
- Na, te látsz valami különbséget a tiéd és az enyém között?- kérdeztem.
- Igen, az enyém jobb.- ledobta magát az ágyamra és folytatta.- Az ágyam is kényelmesebb.
- Nem hinném.- mondtam, de még be sem fejeztem, máris elkapta a derekam és lerántott maga mellé, majd egy mozdulattal fölém került.
- Ne merj megcsikizni.- figyelmeztettem, mert láttam, hogy mindenre kész.
- Nem a csikizés az első, ami eszembe jut egy ilyen helyzetben.- a hangja elmélyült egy kicsit, és láttam, hogy mennyire csillognak az amúgy is csillogó szemei.
- Azt se tedd.- szóltam rá.
- Mit, Em?- vigyorgott- Mit ne tegyek?
- Tudod te azt.- válaszoltam.
- Hm, pedig nagy a kísértés.- hajolt közelebb.
- Ez már az, amikor a sors neked játszik?- kérdeztem.
- Nem. Ez az amikor Justin és Emily játszik.- nevetett.
- De, mint már mondtam nem ér ugyanis előnyben vagy.- próbáltam lelökni magamról.
- Engedjek egy kicsit?
- Igazság szerint el tudnálak gyengíteni.- mosolyogtam rá.- De lehet, hogy nem akarlak.
- Na lássuk!- nevetett fel hangosan.
- Mondom, lehet, hogy nem akarlak. Leszállsz rólam?
-  Elmondod a nevet?- kérdezett vissza.
- Végül is, ha neked így kényelmes...
- Ne már Em! Mi lehet olyan gáz, hogy ne mondd el nekem?
- Nem gáz, csak nem szeretem, és nem akarom megadni az örömöt, hogy így hívhass.
- Az Emily szép név, és különösen szeretem az Em becézést szóval nem foglak úgy hívni.- próbálkozott hatni rám.
- Nem hát, mert nem árulom el.- vigyorogtam.
- Annyira makacs vagy.- mondta lemondó hangsúllyal, majd eldőlt az ágyon mellettem. 
- Tudtam, hogy feladod.
- Ne nevess. Ez csak pillanatnyi győzelem. 
Nem tudtam magamhoz térni a ténytől, hogy az előbb még milyen pozícióba feküdtünk itt. Egyértelműen hatással van rám. Egy ideig csendben voltunk mindketten, és egyáltalán nem volt kínos, hogy nem szóltunk, de végül mégis megszólaltam.
- Nem megyünk le?
- Miért? Kellemetlen a társaságom?- fordította felém Justin az arcát.
- Justin, miért vagy ma ilyen kötekedős kedvedben?
- Ezt én is kérdezhetném tőled.- mosolygott.
- Ez csak viccelődés.
- Részemről is. Úgy tűnik akkor jó partnert találtam erre.- húzta fel egyik szemöldökét.
- Úgy tűnik.- bólintottam.
- Elhoztad a gépedet, ugye?- kérdezte hirtelen és látszott az arcán, hogy ötlete támadt.
- Persze. Miért?- kérdeztem kíváncsian.
- Londonban szükségünk lesz rá.- zárta le ennyivel, majd felpattant és magával húzott engem is.- Gyere, menjünk vissza.

A többiek már Scoo nappalijában voltak. Persze ő már szinte egy egész lakosztályt kapott. Lehet itt kellett volna aludnom? Őszintén az ő szobája sokkal jobban tetszett, mint a miénk, de mégsem bántam, hogy nem itt töltöttem az éjszakát.
- Scoo, áruld el Emily másik nevét!- kérte egyből Justin, mikor beléptünk. 
- Mit?- kérdezett vissza nagybátyám.
- Justin állj le, nem hiszem el hogy még mindig itt tartasz.- mondta Pattie fáradtan.
- Pedig igen.- sóhajtottam és leültem mellé.
- Neked van másik neved?- nézett rám Scoo meglepetten.
- Igen. Nem igaz, hogy nem tudod.- hitetlenkedtem.
- Nem tudom.- ismerte be.- Kölyök nálam hiába keresgélsz. De ez már kezd engem is érdekelni.
- Soha nem fogtok rájönni.- mondta Pattie és felállt, hogy kávét főzzön.
- Anya, te is tudod?- kérdezte Justin.- Ő miért tudhatja és én miért nem?- fordult felém. 
- A jegyek intézése közben láttam meg véletlenül.- adta meg a választ helyettem Pattie.
- Justin lépj túl ezen, majd egyszer megtudod. Nem olyan nagy szám.- szóltam rá, mert enyhén szólva idegesítő volt, hogy egész nap én voltam a téma.
- Jól van na.- halkult el.

Délután Bettyvel és Allievel kameráztunk (végre), és éppen benne voltunk a nagy mesélésebe, mikor Justin betoppant.
- Hú. Sziasztok lányok.- integetett nekik, mikor mellém hajolt.- Csak szólni akartam, hogy Scoo, Kenny meg én leléptünk, de anya itt marad, szóval akármi van őt megtalálod, de hívhatsz engem is.- hadarta nekem.
- Oké. Hova mentek? 
- Csak... el.- mondta zavartan.
- Aha, értem.
- Jó. Na akkor sziasztok. Szia Em.- mondta, majd kaptam egy puszit a hajamra, és már ott sem volt. 
- Ez mi volt?- nézett rám nagy szemekkel nővérem.
- Mármint mi?- kérdeztem vissza.
- Puszi, meg hívhatsz nyugodtan stb. Én azt hittem összevesztettek.- mondta Allie.
- Ó hát az régen volt. Tegnap megbeszéltük úgy nagyjából a dolgokat. Vele aludtam.- vallottam be, mert egyre nehezebb volt titkolózni előttük. A csókról sem tudtak, sőt szinte semmiről velem és Justinnal kapcsolatba.
- Mi... Mit csináltál? - kérdezték döbbenten.
- Nem volt még tegnap szobánk. Nekem meg Pattienek. És hát... ja.- zavarban voltam.
- Te titkolózol előttünk.- mondta Allie.
- Sajnálom, de nem tudtam, hogy mondjam el- kezdtem egyből mentegetőzésbe.- És ez most olyan rossz, hogy ráadásul így kell elmondanom, de most már muszáj. 
- Mit? Mi az Emily?- sürgetett tovább Betty.
- Oké, oké. De ne akadjatok ki.- szóltam előre.- Csókolóztunk. De még otthon.- mondtam ki egy szuszra. A képernyőre néztem és két döbbent arc fogadott. Kb egy percig csak kapkodták a fejüket, hol rám néztek hol egymásra. 
- Sejtettem, hogy volt valami köztetek.- mondta Betty végül.
- Igen, és azért maradtam még otthon, mert azt vártam, hátha elmúlik, de épp az ellenkezője történt. Hiányzott és... nem tudom... Nem akartam belekeveredni ebbe az egészbe, mert úgy gondoltam, sőt most is úgy gondolom, hogy nincs jövője ennek a... valaminek, ami köztünk van.- fejeztem be.
- Szerelmes vagy?- kérdezte Allie.
- Dehogy!- ráztam meg a fejem is, hogy nyomatékosítsam.
- De nagyon tetszik neked.- mondta Betty helyettem.
- Igen.- mondtam, majd elmeséltem nekik, hogy miről beszéltünk Justinnal tegnap este. 
- Ez várható volt egyébként.- közölte nővérem.
- Várható?- kérdeztem vissza.
- Igen, eléggé egymásra vagytok hangolódva az első perctől kezdve.- folytatta barátnőm.
- Hú.. hát lehet.- fújtam ki a levegőt. 
- Na kinek lesz igaza megint?- vigyorgott tesóm önelégülten.- Nem megmondtam, hogy mire hazaértek szerelmes leszel?! 
- Csak fogd be, jó?- szóltam rá nevetve.

Persze, tudtam én is, hogy ez alatt az út alatt sok minden vár rám. A következő nap, Londonba érkezésünk után pár órával már történt is valami, amire egyáltalán nem számítottam, pedig nem ártott volna felkészülnöm  rá.