- Emily, ezek nagyon szép képek.- mondta Pattie másnap délelőtt, mikor megmutattam neki a képeket. Úgy tűnt valóban tetszenek neki.- És jól éreztétek magatokat?- kérdezte rám, majd Justinra pillantva.
- Persze.- vágtam rá talán túl gyorsan. Segítségkérő pillantással néztem Justinra.
- Em még nem járt itt és nagyon tetszett neki.- felelte aztán helyettem is.
- Ennek örülök.- vette át a szót Scooter.- Biztosak vagytok benne, hogyha lemegyek az utcára egyik újságárusnál sem találom szembe magam a ti arcotokkal?
- Biztosak.- mondta Justin határozottan.- Még csak rajongóval sem futottunk össze. Fotóst meg aztán végképp nem láttam.
- Remélem is. Bár az angolokban még sosem csalódtam, ők elég toleránsak a sztárokkal, akik náluk vannak.
- Így van.- helyeselt Justin.- Ezért is szeretek itt lenni.
- Emily, lenne kedved eljönni velem vásárolni?- kérdezte Pattie hirtelen.
- Persze.- feleltem mosolyogva.- Mikor?
- Hát egy pár óra múlva. Mondjuk kettő körül?
- Oké. Az tök jó lenne.- mondtam, majd felindultam a szobámba.
Alig telt el negyed óra már kopogtak is, sejtettem, hogy Justin lesz.
- Te nem tudsz titkolózni.- mondta nekem vigyorogva már az ajtóban és befelé kezdett tolni. Becsukta az ajtót és megcsókolt.- Kihagytuk a jó reggelt csókot.-magyarázta.
- Meg még egy ideig ki is kell hagynunk. Ne mondjunk semmit Scooteréknek, jó?- kértem, mert úgy gondoltam, amíg nem vagyunk biztosak benne, hogy működni is fog, felesleges bárkinek tudni erről a... viszonyról? Minek nevezzem? Végül is még nem kapcsolat, de nyilván nem fogjuk megbeszélni, hogy na most ettől a naptól kezdve járunk. Az ilyesmit tudja az ember, nem?
- Szerintem sem kell tudniuk róla, egyelőre.- értett egyet Jus.- De, mint mondtam egyértelmű, hogy nem tudsz titkolózni. Biztos jó ötlet, hogy anyával tölts jó néhány órát kettesben?- kérdezte.
- Tudok titkolózni!- védtem meg magam egyből.- Miért, szerinted faggatni fog rólad?
- Anyát ismerve ő már akkor összeboronált minket, amikor az esküvőn találkoztunk.- nevetett.
- Ó, hát akkor talán összebeszéltek Allievel és Bettyvel.- mondtam.- Ők is azt mondták, hogy azóta sejtik, hogy van valami köztünk.
- Pedig akkor még nem is kezdtem nyomulásba.- mondta Justin vigyorogva.
- Hát... őszintén?- kezdtem húzni az agyát.
- Ne már, Em! Akkor még tényleg csak barátkoztunk.
- Miért most mit csinálunk?- átöleltem a nyakát és rá mosolyogtam.
- Hát... fogalmazunk úgy, hogy magasabb szintre emeljük a fiú-lány közötti szokásos kapcsolatot.- felelte miközben magához húzott.
- Szóval te így hívod? Micsoda tudományos megfogalmazás Mr. Bieber.
- Tudományos, Em?- kérdezte felnevetve.- Mi a te definíciód?
- Egyszerűen? Szerintem az ismerkedési fázis utolsó napjait éljük.- nevettem rá.
- Igazad van, ez aztán nem volt tudományos megfogalmazás.- nevettet ő is.- Innen már csak egy lépés...- súgta és közelebb hajolt, majd ajkait ismét számra nyomta.
~*~
Justinnak megint igaza volt. Pattie tényleg sokat kérdezősködött a fiáról, hogy mit gondolok róla, nem bánom-e, hogy ennyi időt kell együtt töltenünk stb. Őszintén? Egyáltalán nem bántam, sőt élveztem. Tegnap, mikor azt mondta, hogy ő azt egy randinak képzelte el, bevallom kicsit elkapott a pánik újra. Félek még most is, hogy mi lesz ebből, de megfogadtam nővérem tanácsát. Nem fogok meghátrálni attól, ami lehet, hogy életem legszebb időszaka lesz. Mikor legyek szerelmes, ha nem most? Elég valószínűnek tartottam, hogy bele fogok szeretni Justinba. Minden alkalommal, mikor hozzám ér, a szívem vagy hevesebben ver, vagy szinte megáll. Arról nem is beszélve, hogy mikor tegnap megcsókolt milyen érzéseket váltott ki belőlem.
Aztán mikor reggel felébredtem végre nem az volt az első gondolatom, mint az első csók után, hogy "Emily mekkora hülye vagy!", hanem az, hogy "Emily milyen piszkosul mázlista vagy!". Ezt nem fogom elszúrni azzal, hogy hagyom, hogy Scooter vagy bárki más beleszólhasson. Ezért nem kell egyelőre tudni erről senkinek.
Ha eddig azt mondtam, hogy nem szeretek vásárolni, akkor ezt ezennel visszavonom. Pattievel imádok! Kiválogatott nekem olyan ruhákat, amikbe szinte egyből beleszerettem. Értem már Justinnak honnan a jó ízlése öltözködés terén. Pattie egyébként csomó helyre vitt, amiről álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha ott vásárolok majd. Végül is Scoo úgy adott a kezembe egy kártyát, hogy nyugodtan költekezzek. Hát mi aztán komolyan vettük ezt. Egy egész délután ráment erre a programra, de nem bántam. Olyan délután volt, amit szívesen eltöltöttem volna a saját anyukámmal is, csak hogy ez valahogy mindig kimaradt nálunk.
Rengeteget beszélgettünk, és nem csak Justinról, bár igaz, hogy megkértem meséljen néhány dolgot a gyerekkoráról, de csak ugyanazokat mondta, amit már hallottam Justintól is. Emellett érdeklődött a terveim felől, arról, hogy mit szeretnék a jövőben, apáról és a tesómról és, igen, szóba került anya is. Szerintem Justin már valamit mesélhetett neki a kapcsolatunkról, mert elég óvatosan kérdezgetett erről a témáról, de végül is őszintén beszélgettünk. Kiderült számomra, hogy Justinnak lényegesen sokat javult a kapcsolata az apukájával, amióta megszülettek a tesói. Justin túlságosan szereti őket, ahhoz, hogy ne találkozzon velük és így Jeremyvel is közelebb kerültek egymáshoz.
- Nem volt gáz?- kérdezte Justin az ágyamon fekve. Miután hazaértünk egyből átjött.- Én voltam a téma, mi?
- Justin, ne gondold, hogy körülötted forog a világ!- néztem rá gúnyos mosollyal.
- Nem is gondolom.- mondta és egyáltalán nem sértődött meg, mint ahogy vártam.- Na, de meséld már el. Kérlek.
- Sok mindenről beszélgettünk, kérdezgetett rólad is, meg a családomról, arról, hogy mik a terveim. Ilyesmi.- vontam vállat és kipakoltam az utolsó táskából is, majd oda feküdtem Justin mellé.
- Na, ez engem is érdekelne.- mondta és feljebb csúszott az ágyon.
- Mármint a terveim?
- Igen. Tudom, hogy beszéltünk már ilyenekről, de nem mondtad el, hogy konkrétan mit fogsz csinálni.
- Mert még nem tudom.- sóhajtottam.- Szeretnék fotós lenni, elismert magazinoknak dolgozni, de ahhoz nem elég, hogy elvégzek egy főiskolát. Mi a biztosíték rá, hogy jó leszek benne és mások is elismerik majd a munkámat? Lehet, hogy olyan szakmát kéne inkább választanom, amivel biztosan nem fogok mellé.
- Em, ez butaság.- mondta Justin és átölelt.- Benned van kitartás, ahhoz, hogy elérd, amit akarsz.
- Honnan tudod?- szóltam közbe.
- Látszik rajtad. Ki tudod vívni magadnak a tiszteletet és a megbecsülést. És nem utolsó szempont az sem, hogy tehetséges vagy a fotózásban. Ne akard feladni!- biztatott halkan.- Szerinted, ha én évekkel ezelőtt így gondolkozom, mint te, akkor itt lennék? Egyébként van egy mottóm. Hallottad már?
- Mi az?- kérdeztem vissza.
- Soha ne mondd, hogy soha!- súgta a fülembe minden egyes szót kihangsúlyozva.
- Igazad van. Csak bizonytalan vagyok.- temettem mellkasába az arcom.
- Akkor majd itt leszünk és addig biztatunk téged, amíg el nem hiszed, hogy képes vagy rá, oké?- kérdezte halkan felnevetve.
. Jó.- néztem a szemébe én is szintén nevetve.
- De ha gondolod énekelhetsz nekem vokált.- ajánlotta fel és jót derült a saját poénján.
- Nem hiszem, hogy szükséged lenne vokál énekesre.- mondtam mosolyogva.
- Nincs is, de téged beveszünk a csapatba szívesen. A rajongóim imádnának. - puszilt bele a hajamba. Nem feleltem neki semmit, csak gondolkodni kezdtem. Ha ténylegesen együtt leszünk, az nem csak azt jelenti, hogy Scooternek, Pattienek meg a családomnak kell elmondanunk majd, hanem előbb utóbb a rajongók is megtudják. Justin észrevehette, hogy elgondolkodtam, mert megszólalt.- Mi az, Em? Min jár az agyad?
- Kettőnkön.- ismertem be.
- Miért?- kérdezte és bár nem láttam, de hallottam a hangján, hogy ezen jót mosolyog.
- Nem érdekes.- feleltem neki, mert nem akartam, hogy tudja már megint előre aggódok a semmin.
- Még mindig ugyanaz a baj, ugye? Nem látsz jövőt ebben?- kérdezte sóhajtva.
- Nem tudom, mit várjak.- mondtam neki halkan.
- Megmondom őszintén, délelőtt, mikor feljöttem utánad, megfordult a fejemben, hogy mi van, ha eljátszod még egyszer azt, amit az első csók után.- ismerte be őszintén és kicsit felnevetett.
- Nem.- ráztam meg a fejem.- Nem akarom elrontani azzal, hogy félek ettől az egésztől, de azért a kételyek ott vannak a fejemben.
- Hát majd idővel eltűnnek onnan.- felelte egyszerűen.- Azon leszek, hogy eltüntessem őket.- ígérte, majd magához húzva megcsókolt.
Jó érzés volt, hogy már nem kellett a csókok következménye miatt aggódnom, egyszerűen csak élveztem, hogy bármilyen hihetetlen is, de Justin igen is akar tőlem valamit.
Este vacsoránál, Scooternek megint volt egy kisebb beszéde hozzánk a következő napról. Justin újabb koncertet ad Londonban 2 nap múlva, ami azt jelenti, hogy újra meg kell nézni a helyszínt, Justinnak tánc - és énekpróbára kell menni, nekünk meg semmi dolgunk. Remek, egyszerűen el nem tudom képzelni, hogy mit csinálok, amíg ő ezeken a programokon lesz.
- Hát, velem jöhetsz. - mondta Justin, mikor az ő szobájában voltunk és felhoztam neki ezt a témát.
- Aha, persze. És mit csinálok, amíg táncolsz, énekelsz, vagy akármi mást csinálsz?
- Engem nézel.- mondta ezt úgy, mintha magától értendő lenne.
- Most viccelsz?- kérdeztem nevetve.
- Ugyan, Em tudom, hogy szeretsz engem figyelni.- mondta viccelődve és oda mászott hozzám, arcát egész közel tolta az enyémhez, de nem csókolt meg.
- Nem jobban, mint te engem.- feleltem neki.
- Hm, szóval akkor a nap minden percében bennem szeretnél gyönyörködni? Mert én legszívesebben ezt tenném veled.- mondta még mindig nagy mosollyal az arcán, nekem meg talán ettől, talán a szavai hatására éreztem, hogy kipirul az arcom.
- Lehet, hogy akkor talán te egy picit jobban... kezdtem, de belém fojtotta a szót egy csókkal.
- Nem lehet, hanem biztos.- jelentette ki határozottan, mikor elváltunk.- Egyébként természetesen nem muszáj velem jönnöd, mert neked ez biztosan unalmas meg minden, de csak mondom, ha szeretnél akkor jöhetsz. Én örülnék neki, addig is együtt lehetünk, bár olyankor sok időm nincs, és amúgy is nagy titkolózásba vagyunk, de jobb, mint a semmi.- vont vállat egyszerűen.
- Oké, még kitalálom éjjel.
- Éjjel aludni szokás, Em, nem azon törni a fejünket, hogy Justinnal megyünk-e a próbákra.- mondta kioktató éllel a hangjában, de tudtam, hogy viccel. A szája sarkában megbújó mosoly elárulta.
- Igenis értettem.- mondtam katonásan.- Akkor még elalvás előtt eldöntöm. Szerinted amúgy mennyire lehet feltűnő, hogy egész nap eltűnünk, vagy a te vagy az én szobámban?
- Nem is egész nap. Délután nem is voltál itt, és nélküled kellett kibírnom, Scooterrel meg Kennyvel.- panaszkodott.
- Ó, te szegény! El tudom képzelni milyen szörnyű volt. Kenny gondolom evett, filmet nézett vagy esetleg a kettőt együtt, Scooter meg telefonált, e-mailezett vagy mindkettőt egyszerre.
- Pontosan. Én meg unatkoztam.- játszotta még mindig a szomorú sorsú tinisztárt.
- Nagyon sajnállak, Jus.- mondtam neki állegyüttérzéssel és megpusziltam az arcát.
- Képzelem.- mondta vigyorogva és magához húzott.- Egyébként szerintem nem hiányolnak minket, de ha mégis és feltűnik nekik az is, hogy direkt bujkálunk valamelyikünk szobájában, azt úgyis szóvá fogják tenni. Ne izgulj már ezen, ha mégis rájönnek előbb, mint mi szeretnénk elmondani akkor sincs semmi. A családunkról van szó.- mondta, és rájöttem, hogy igaza van.
Egész nap azon izgultam, hogy nehogy bárki megtudja, de miért is?! Egyrészt ez csak ránk tartozik, másrészt előbb vagy utóbb úgyis megbékélnének vele, sőt talán örülnének neki. Nyugi, Emily, csak élvezd, hogy nem voltál hülye és nem szúrtad el végleg minden esélyed Justinnal. Végül is ez a lényeg, nem?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése