7. fejezet

- Ember, rendesen elfáradtam.- dőlt le Mike a kanapéra. Neki álltunk nagyjából rendbe rakni a házat, és ez igencsak nagy munkának látszott. Már csak a tesóm, Allie, Mike, Justin és én voltunk, a többiek kb egy órája mentek el. 
- Hány óra van?- kérdezte a Mike-hoz hasonló állapotban lévő Justin.
- Nem tudom, kb olyan fél négy.- válaszolta Allie.
- Haza kell mennem. Scoo dedikálást ígért holnapra.- sóhajtotta Justin.
- Úgy érted mára.- javította ki Mike.
- Hú, tényleg már ma van. Meg fog ölni. Tényleg megyek.- tápászkodott fel a kanapéról. Elköszönt mindenkitől, csak tőlem nem.- Kikísérsz a kapuig?
- Öhm... persze.- feleltem, majd indultunk is.- Mikor kell felkelned, korán? 
- 11-től van dedikálás, ami azt jelenti, hogy 9-kor minimum.- húzta el a száját.
- Nem kellett volna itt maradnod segíteni. Fáradt leszel- simogattam meg az arcát. A kapuban álltam meg és velem szemben állt ő. Rátette a kezét a kezemre, amivel végig simítottam az arcán és ott tartotta. 
- Nem is dicsértem meg, hogy milyen gyönyörű vagy.- nézett a szemembe.
- Köszönöm.- mondtam és szerintem el is pirultam, de nem szakítottam meg a szemkontaktus sem és a testi kontaktust sem. Arcáról nyakára csúsztattam a kezem és eltüntettem ujjaim a hajába. Egy másodpercre az ajkára néztem, majd vissza szemébe.
- Mennem kéne.- motyogta, és talán most ő nézett az én számra. Valahol az agyam egy rejtett zugában felfogtam, hogy mit mondott, de még sem engedtem el a nyakát. Szinte már magamhoz öleltem és arra vártam, hogy öleljen át ő is, hogy húzzon magához. Amikor a kezét derekamra simította és közelebb vont magához a szívem egy gyorsabb, őrültebb tempót vett fel. Justin megszüntette a köztünk lévő távolságot így testem az övének feszült, majd hamarosan ajkait éreztem az enyémeken. Hazudnék, ha azt mondanám, nem tudtam, hogy ez fog történni, tudtam azt is, hogy nem kellene ezt tennünk, de vágytam rá. Az ajkai puhák voltak és lágyan simultak az én ajkaimra. Kezemmel mélyebben a hajába túrtam megakadályozva így, hogy elhúzódjon. De nem, nem is akart ő elhúzódni. Nyelvével óvatosan szétfeszítette az ajkaim, míg végül bebocsátást engedtem neki. Nem tudom mennyi ideig csókolóztunk, de mikor elhúzódott levegőért kapkodtunk mindketten, és éreztem, hogy ég a szám Justin csókjától. Belenéztem az engem kémlelő csillogó szempárba és mindketten elmosolyodtunk.
- Jó éjszakát, Em!- suttogta Justin, én mégis jól értettem. Mintha minden érzékszervem ráhangolódott volna, az ő hangjára, az ő mozdulataira, az ő illatára.
- Jó éjt!- válaszoltam szintén halkan. Justin végül elindult és én is visszaindultam a házba.


- Mi az Emily? Segítettél lefeküdni is Justinnak?-kérdezte Mike, jót röhögve a poénján. Én csak egy gúnyos mosolyt küldtem felé.
- Én felmegyek. Nem tudom ti mit csináltok még, de nekem aludnom kell. Jó éjt!- mondtam nekik, bár azt hiszem Betty már rég aludt az egyik fotelban. 


Igazság szerint jó ideig nem tudtam elaludni. Visszaidéztem magamban a csókot újra és újra és megállapítottam, hogy élveztem. Igen, és akartam is. Nagyon. Talán az alkohol tényleg segít legyőzni a gátlásokat, mert szinte biztos voltam benne, hogy más esetben egyből eltoltam volna Justint. Sőt, már az arc megsimítós rész sem történt volna meg. Ennek ellenére nem bántam, hogy így történt. Hogy is bántam volna, amikor én már napokkal ezelőtt is csókolózásra gondoltam, mikor itt ültünk az ágyamon?! Emily, te egy igazi hülye vagy! 


Justin szemszög:

Olyan dühösen csaptam le az ébresztő órámat fél 10-kor, amennyire csak lehet. Kb 4 rohadt órát aludtam, a fenébe is! Scooter már háromszor bejött felébreszteni, de csak most tudtam magam rászánni. Morcos voltam és fáradt, de amint eszembe jutott a tegnap este egyből átvette ennek a helyét a vidámság. Határozottan megéri a fáradtság. Emily arca jutott eszembe, aztán a szemei, majd az ajkai. Nem hiszem el, hogy megcsókoltam! Pedig megtettem. Erre a gondolatra egy széles vigyor terült el az arcomon és így álltam neki a reggeli rutinnak. 
- Mikor értél haza kölyök?- kérdezte Scooter, amikor már a kocsiban ültünk. 2 órás utazás, éljen! A hátam közepére nem kívántam ezt hosszú semmittevést. 
- Nem is tudom, talán olyan 1 óra körül.- hazudtam. Bevallom, hajnalban mikor lefeküdtem eszembe jutottak Scoo szavai, és egyáltalán nem örültem neki, hogy ezek szerint már látszottak rajtam az érzéseim, amiket még magamnak sem vallottam be. Vonzódom Emilyhez, tetszik nekem, csinos és okos lány, kreatív, és valamilyen szinten még rokonlelkek is vagyunk úgy érzem. 
- Akkor mi ez az ásítozás?- kapcsolódott be Kenny is a faggassuk Justint műveletbe.
- Fáradt vagyok, ember. Mit kell ezt így fejtegetni?
- Bal lábbal keltél?- kezdte újra Scoo.
- Scooter!- szóltam rá.- Nem, nem keltem bal lábba, ha nagyon tudni akarod. Sőt kifejezetten jól érzem magam, csak örülnék neki, ha egyszer addig aludhatnék, ameddig csak akarok.- váltottam át a hangom csevegőbe. 
- Jól van na. Nem kell megenni egyből az embert. És a buli milyen volt? 
- Klassz.- zártam rövidre a válaszom, és igen, megint éreztem azt az idióta mosolyt az arcomon. 
A dedikáláson kicsit megfeledkeztem Emről, és csak a rajongóimra figyeltem. Fárasztó egy-egy ilyen dedikálás, de azért én élvezem. Itt van alkalmam igazán közelebbi kapcsolatba kerülni azokkal, akiknek a sikereimet köszönhetem.
Olyan fél 5 felé értünk haza, és alig vártam, hogy átmenjek a szomszédba. Napközben sokszor eszembe jutott, hogy felhívom őt, de úgy gondoltam jobb, ha ezután személyesen beszélünk majd. Lezuhanyoztam, átöltöztem és elindultam a szomszédházba.


Emily szemszög:


Utálom magam! Miért voltam én ilyen hülye? Kellett ez neked, Emily Braun? Csókolózol a nagy Justin Bieberrel, persze... A következő mi lesz? Beleszeretsz és kéred, hogy vegyen el?! Agyrém!

- Drága kishúgom!- rontott be nővérem a szobámba.- Hát te meg mi a fenét művelsz?- kérdezte utalva arra, hogy kb fél órája mióta felébredtem mást sem csinálok, mint fel-alá járkálok a szobában és hol magamat szidom, amiért hagytam, sőt élveztem is a csókot, hol pedig Justint, amiért ennyire vonzódom hozzá szinte az első perctől.
- Hol van Allie? Itt aludt?- kérdeztem.
- Igen. De mi bajod van?- kérdezte aggódva.
- Szólj neki kérlek! Most azonnal beszélnem kell veletek!


Két perc múlva már mind az ágyamon ültünk, de nekem átfutott az agyamon, hogy talán jobb lenne, ha ez csak Justin és az én titkom maradna. Nem akarom, hogy elítéljenek. Jó, persze nem ítélnének el, hisz a tesómról és a legjobb barátnőmről van szó, de akkor is féltem elmondani. Gyorsan ki kellett találnom valamit.
-Öhm... igazából arról van szó, hogy...- kutakodtam az agyamban valami jó téma után.- beparáztam az európai út miatt.- nyögtem ki egy elég hülye indokot. A fenébe, fejlesztenem kell ezt magamban.
- Mi van?- néztek rám értetlenül.
- Hát tudjátok... repülni fogunk meg minden.- annyira észrevehető volt, hogy hazudtam, még én sem venném be.
- Húgi te már repültél és akkor sem volt semmi gond.- nézett rám nővérem egy afféle 'engem nem etetsz be ezzel' nézéssel.
- Jó, végül is igazatok van. Túl reagáltam.- zártam el gyorsan mielőtt jobban belekeveredek a hazugságba.- Meg voltál elégedve a bulival Allie? - kezdtem új témába és próbáltam kiverni Justint a fejemből. Tudtam, hogy este át fog jönni és akkor egy hosszú beszélgetés vár majd ránk, de addig is le kell kötnöm a gondolataim valamivel, mert így megőrülök.