3. fejezet

Amikor felébredtem egyből eszembe jutott az SMS. Jó éjt Em! Senki nem szokott Emnek szólítani, csak Justin, és ez tetszett.
Miután szépen elkészültem minden reggeli teendőmmel felhívtam Allie-t, aki a nagyszüleinél van egy farmon.
- Szia Emily.- egyből letámadott a mondandójával, amint felvette. -Hú képzeld olyan jó itt. Csomó állat van, lovak, meg tehenek. Júj meg kis cuki nyuszik. Legközelebb velem kell jönnöd. Otthon mi újság?
- Szia Allie. Örülök, hogy így élvezed. Itthon nincs semmi különös. Jól vagyunk. 
- Milyen volt az esküvő?- kérdezte mindentudóan.
- Te beszéltél Bettyvel, mi?- próbáltam olyan gyanúsító hangsúllyal beszélni.
- Én? Mi? Dehogy!- védekezett egyből barátnőm.- Szóval Justin Bieber, mi?- kérdezett rá aztán mégis.
- Annyira tudtam. Alyson Harper! Ne kezdd te is! 
- Jó,jó. Tudod, hogy nem bírom a kölyköt. De azért na, mégis csak jól néz ki. Na mesééélj légyszi.- kérte
- Nincs mit mesélni Allie. Találkoztunk az esküvőn, beszélgettünk, tegnap megmutattam neki a képeimet, és elvileg ma is találkozunk. 
- Értem. Ez volt az, amit elmesélsz mondjuk apukádnak, de nekem nem. Részletesen kérem a beszámolót! 
- Majd, ha haza jössz mesélek, bár nem tudom mire vagy kíváncsi. 


- Héé Emily. -kiabált fel nővérem.- Gyere már le! 
- Most megyek Allie. Majd beszélünk. Szia. Puszi.- köszöntem el gyorsan. 
- Oké, de nem úszod meg. Szia. 
Gyorsan letrapoltam a lépcsőn, mivel azt hittem valamiben segíteni kell.
- Emily én most elmegyek. Befejezed az ebédet? Légyszi, sietnem kell.- láttam, hogy készül valahova. Átöltözött és a kocsi kulcs is a kezében volt. 
- Randira mész vagy mi?- kérdeztem tőle gúnyosan, mivel Betty barátja most épp Európában van.
- Haha. Nem voltál vicces. És nem. Majd jövök.- azzal ott is hagyott.

Az odáig oké, hogy fejezzem be az ebédet, de mit főz egyáltalán? Beléptem a konyhába, és  lasagne alapanyagokat véltem felfedezni. Amik már készen is voltak, csak össze kellett  állítani az ételt. Épp mikor neki láttam, hallottam, hogy csörög a telefonom. Justin volt.
- Szia! Mi újság? Átjössz akkor?- kérdeztem egyből, mert akkor nagyon gyors rendrakásba kell kezdenem.
- Szia, Emily. Mit csinálsz most, ráérsz?- kérdezte figyelmen kívül hagyva az én kérdésemet.
- Jelenleg nem, de egy fél órán belül ráérek.
- Ó. Most mit csinálsz, ha szabad tudnom? 
- Betty rám bízta a főzést- mondtam nem kis szenvedéssel a hangomban.
- Mi? Ez komoly- kérdezte nevetve.- Ezt meg kell néznem. Átugrok, jó? Szia. -azzal már le is tette. Hát úgy tűnik, ha jó, ha nem jó, akkor is jön. 
Gyorsan megpróbáltam az asztalról és a konyhapultról eltüntetni a rendetlenséget, de 2 percen belül már csengetett is Justin. 
- Szia, jól rám raktad a telefont.- üdvözöltem "kedvesen" miközben beengedtem.
- Miért beszélgetnénk telefonon, amikor itt vagyunk egymástól pár méterre?- egyből a konyha felé igyekezett, amin kicsit meglepődtem. Honnan ismeri a járást nálunk ennyire?- Mit főzöl?- kérdezte és beleszagolt a levegőbe.
- Lasagne- jelentettem ki- De el kell keserítselek, nem fogsz jól kiröhögni, miközben bénázok, mert már csak az összeállítás van vissza. 
- Segítsek?- ajánlkozott, ez meglepő volt számomra.
- Hát persze. Justin Bieber konyhafőnök úr személyesen? -kérdeztem őt méregetve. Erre ő csak elmosolyodott és megforgatta a szemét. 
Meglepő volt, de tényleg segített és nem a terhemre volt, mint ahogy azt hittem. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy Taylor Swift számot kezdett dúdolgatni, elég halkan.
- Ne már Justin. -szóltam közbe. - Énekes vagy. Ha már külön koncertet kapok a konyhámba akkor saját számot szeretnék hallani és legalább hangosan.- furán nézett rám, szóval gondolom neki fel sem tűnt eddig, hogy dúdolgat magában.
- Jah, öhm... Mit szeretnél mit adjon elő a te saját koncerteden a te saját Justinod?- nagyon vigyorgott és ebből már tudtam, hogy nagy hülyéskedés veszi kezdetét. 
- Mondjuk valami régebbi számot- kértem.
- Oké, az időre való tekintettel... Mistletoe?- mondta, aztán bele is kezdett.
- Ne, ne!- állítottam le nevetve. Hm, július közepén valóban ideillő lenne.- Mondjuk a One time? 
- De akkor te is.- szólított fel az éneklésre szigorúan. Aztán elkezdte, és pár másodperc múlva én is bekapcsolódtam. Próbáltam olyan halkan, hogy ne hallja, de azért észrevegye, hogy vele éneklek. Közben mindketten idiótán kezdtük ugrálni, aminek nagy nevetés lett a vége.
- Nem hiszem el, hogy még énekelni is tudsz. - mondta csodálkozva, mikor a végére értünk. 
- Az azért erős túlzás, de kislánykorunkban jártunk énektanárhoz a tesómmal. Anya nagyon szeretett énekelni.- meg gondolom most is szeret, tettem hozzá magamban.
- Értem. Szép hangod van. 
- Köszi. 
- Na akkor mit kapok a saját koncertért cserébe?- kérdezte vidáman.
- Hááát... ehetsz a lasagne-ből. - ajánlottam fel neki nagy kegyesen.  
- Az egyértelmű volt, hogy eszünk amint kész lesz.- tette hozzá.- De mit gondolsz Em, megért annyit a koncert, hogy elgyere velem valahova?- kérdezte miközben szembe fordított magával.
- Persze, de hova?- meglepődtem, és mindemellett eléggé lekötött az is, hogy Justin keze a vállamon pihent.
- Az titok.
Miután kész lett a kaja tényleg alaposan belaktunk belőle. Justin szerint isteni lett, szerintem csak ehető. 
- Na akkor öltözz át valami kényelmesbe, és megyünk ledolgozzuk ezt a sok kaját.
- Mi van? Elmondanád ez mit takar?- értetlenkedtem.
- Gyerünk siess!- tolt az emelet felé. Értetlenül bár, de azért engedelmeskedtem. Kerestem egy kényelmes rövidnacit és topot, plusz a hajam is összefogtam.
- Pontosan erre gondoltam.- jelentette ki Jus, mikor leértem a lépcsőn.
- Akkor merre?- kérdeztem újból.
- Bízd rám. Csak gyere!
Hát én rábíztam, de mikor már vagy 20 perce sétálgattunk ráadásul egy olyan helyen, ahol még sosem jártam már elegem volt.
- Justin mondd meg, hova megyünk! Eltévedtél? Én még sosem jártam erre.- kezdtem nyafogásba.
- Még egy kicsit kell mennünk. Mi az, hogy te nem jártál még erre? Hisz a te városodban vagyunk.- nevetett ki.- Nézd csak! Látod azt a betonos részt palánkokkal?- mutatott pár méterrel előrébb.- Na, azt hívják kosárpályának!
- Nagyon vicces Bieber! Képzeld jártam már kosárpályán, sőt kosaraztam is.
- Ennek külön örülök, ugyanis most játszani fogunk.- jelentette ki büszkén. 
- Ketten? Labda nélkül?- néztem rá gúnyosan.
- Igen, ketten. És nézd csak oda: Jééé csak nem kosárlabdákat látok?!- mondta és egy hálóra mutatott amiben valóban azok voltak. 
- Hát jól van, Justin Drew Bieber, te akartad. Most nagyon ki fogsz kapni!- próbáltam fenyegetően vigyorogni rá, de Justint meg sem hatotta, csak hangos nevetésbe tört ki.


Kb másfél órányi játék után feladtam. Eleinte csak néhány ponttal voltam lemaradva, majd később Justin elég jól elhúzott. Hé, senki nem szólt, hogy a srác profi!


- Jólvan nagyfiú, feladoooom! Meghaltam.- közöltem vele és lefeküdtem a pálya melletti füves részre. Justin oda ült mellém, nem szólt semmit csak vigyorgott.- Most mi van? Oké, nyertél. Kicsit nagyobb örömöt is elvártam volna annak hallatán, hogy feladom.
- Nem lepődtem meg.- szólt nagyképűen. 
- Mi az, hogy nem? Ennyit sem néztél ki belőlem, mi?- háborodtam fel.
- Őszintén? Nem! Abban is csak reménykedtem, hogy tudsz legalább egy kicsit játszani. De ebben is, mint már annyi mindenben megleptél.- mosolygott biztatóan.
- Tudod Justin, ez azért sértő... De jól van, elnézem neked, ha válaszolsz egy kérdésre.
- Halljuk!
- Van olyan dolog, amiben nem vagy rohadtul tehetséges?- tettem fel a kérdést, ami most fogalmazódott meg bennem.
- Persze, hogy van.- nevetett.- Például sosem tudnék olyan gyönyörű képeket csinálni, mint te, és olyan finom lasagne-t sem tudnék készíteni. Emellett sosem leszek képes másfél óra játék után is így kinézni, mint te.- fejezte be és kaján vigyorral végigmért. 
- Aha, jó duma. Nem nekem áll úgy a hajam, mint aki épp most jött a fodrásztól.- néztem fel rá unottan.
- De igen, neked!- vigyorgott és ő is lefeküdt mellém. 
- Justin- kezdtem bele egy másik témába.- Meddig maradtok? 
- Nem tudom. Amíg Scoo és Carin nászúton vannak, biztos. És talán utána is pár napot. Miért? Hiányozni fogok?- kezdett egyből viccelődni, aztán érdeklődve kereste a tekintetem.
- Lehet- vallottam be őszintén és a szemébe néztem. Túl szép a szeme, túl vonzó az ajka és túl helyes. 
- Tudod ahhoz képest, hogy semmi kedvem nem volt itt maradni, most túlságosan jól érzem magam ahhoz, hogy elmenjek.
- Köze van hozzám? - kérdeztem rá nyíltan.
- Lehet.- adta ő is ezt a választ és mellé egy mosolyt. 
- Nem hiányzik ez az élet? Úgy értem amíg idáig eljöttünk senki nem rohant le autogramért vagy fotóért. Nem fognak arról pletykálni, hogy ki volt az a lány, akivel sétáltál. Teljesen átlagos 18 évesként néztek rád az emberek.
- Hiányzik- ismerte be.- De, ha nem próbáltam volna meg elérni a céljaim, sőt, ha nem értem volna el a céljaim lehet, hogy átlagos, de boldogtalan 18 éves lennék. Az amit a rajongóimtól kapok kárpótol a hírnévvel járó kellemetlen dolgokért.
- Azt hiszem tényleg a te rajongóid a leghálásabbak.- mosolyogtam rá.- És amikor már nagyon eleged van mindenből, ha teljesen belemásznak a magánéletedbe akkor kihez fordulsz? Ki segít tartani benned a lelket? Persze csak a rajongókon kívül.
- Ez érdekes kérdés. Nem tudok kiemelni egyetlen embert. Az egész csapat, a családom, akik velem együtt dolgoznak a sikereimért.- felelte.- Miért érdekel ez ennyire?
- Mondtam, hogy meg akarlak ismerni.- néztem a szemébe újra. 
- Ennek nagyon örülök. Őszinte lánynak ismertelek meg és mostanában kevés ilyennel találkoztam.- ő is mélyen a szemembe nézett, majd egy idő után hirtelen elkapta a tekintetét. - Mondd csak! Tényleg ígért neked Scoo egy kis utazgatást? 
- Igen.- válaszoltam egyszerűen. Nem értettem miért kérdezi.
- Aha, és azt is mondta, hogy pontosan hova?
- Nem. Miért? Te tudsz valamit?
- Hát tegnap mikor beszéltem vele megkérdeztem erről.- kezdte húzni az idegeimet.- Azt mondta, hogy velünk tartasz az európai turném alatt.- villantott rám egy széles mosolyt, nekem meg szó szerint leesett az állam.
- Viccelsz velem Jus? Európa?- egyből felültem és úgy néztem rá. 
- Aha. - bólogatott.
- Úristen! Nem hiszem el! Európaaaa!- kiáltottam, majd hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem Justint. Ő hangosan nevetve a kirohanásomon visszaölelt.
- Tudod, hogy ez mit jelent? El kell viselned majd engem néha akár 24 órán keresztül is.- mondta pimaszul. 
- Haha. Lehet még kétszer is meggondolom azt az utat- engedtem el, és tüntetőleg gondolkodóba estem.
- Nem-nem. Nincs visszakozás- mondta.- Hidd el élvezni fogod!
- Nem tudom elhinni.Scoo tudja, hogy imádom Európát. Várj csak! Nem rontottad most ezzel el a meglepetést? Na nem mintha én bánnám, hogy elmondtad.
- Scootertől külön engedélyt kértem, hogy elmondhassam.- mondta Justin.
- Hú, oké. Gyere menjünk! Ezt el kell mondanom a nővéremnek.- ugrándoztam magammal rántva Justint, aki talán kicsit újra őrültnek nézett. 
Alig, hogy beértünk az utcánkba Justinnak megcsörrent a mobilja.
- Szia anya. Nem, Emmel vagyok. Oké, megkérdezem. Jó. Szia.- ennyit hallottam a beszélgetésből, aztán mikor letette hozzám fordult.- Lenne kedved átjönni vacsira? Anya szeretne megismerni.Vagyis jobban mondva az egész családodat.
- Öhm.. hát persze, szívesen. Megkérdezem aput és a tesómat, de szerintem ők is benne lesznek. De előbb átöltöznék meg ilyenek.- mondtam, majd a kapunknál elváltunk azzal, hogy kicsit később átmegyünk hozzájuk.


Otthon már a nővérem kész kérdés sorozattal várt rám. Csak tudnám honnan tudta egyből, hogy Justinnal voltam. Apu is nem sokkal később hazaért és mindkettejüknek volt kedve a vacsorához.
Nem tudtam mit vegyek fel. Egyértelművé vált számomra, hogy azért fordítok ekkora gondot az öltözékre, mert Justinnak akarok tetszeni, de persze mikor Betty felhozta ezt egyből tagadtam.


Pattie nagyon kedvesen fogadott minket és a vacsora is jó hangulatban telt. Lám-lám nem hiába gondolkoztam annyit a ruhán, Justin megdicsért. Vacsi után kihívott magával a hátsóudvarba és gondoltam akkor már nem leszek szemét, és hívom a tesómat is. Justin előtte felszaladt a szobájába aztán a gitárjával tért vissza. Nekem egyből felcsillantak a szemeim.
- Ha már téged hallottalak énekelni Em, és említetted, hogy mindketten jártatok énektanárhoz gondoltam zenélgethetünk egy kicsit.- mosolygott miközben leült közénk a kis kerti székek egyikére.
- Na ne! Én ezer éve nem énekeltem- mondta nővérem.
- Pedig jó hangod van. - tettem hozzá.
- Jól van.- adta meg magát.- De előbb kérhetnék tőled valamit Justin?- nézett rá szépen Betty.
- Természetesen- játszotta Justin a gavallért.
- Énekeld el a U Smile-t, kérlek.- ennek a kérésnek én is örültem ugyanis ismertem is és tetszett is a dal.
Teljesen más látni Justint, ahogy gitárral a kezében énekli a dalát. Volt valami varázslatos az egészben, ami miatt nem tudtam levenni a szemem róla. Mikor befejezte Betty és én, a kétszemélyes közönsége megtapsoltuk, ő pedig szerényen meghajolt. 
Ezután elénekeltünk egy Michael Jackson dalt, amiről kiderült, hogy Justinnal közös kedvencünk, aztán néhány mai slágerből is próbálkoztunk, amik annyira nem mentek. Mármint nekem és a tesómnak. Justin persze ezt is profin előadta. 
Olyan fél 1 körül jött ki apu is hozzánk, hogy ideje lenne haza menni. Teljesen megfeledkeztem róla, de remélem, hogy jól kijöttek Pattie-vel. Bár a mosolygásukat elnézve nem volt itt semmi gond. 
Betty talán direkt, talán csak véletlenül előre rohant így Jussal lemaradtunk kicsit.
- Na erre mondom én azt, hogy egy jó nap volt. - mondta majd mosolyogva átkarolta a derekam.
- Igen, szerintem is.- értettem egyet. 
- Holnap lesz néhány dolgom, na meg amúgy sem akarlak kisajátítani- kacsintott rám- de este felé szerintem felhívlak, ha nem bánod. 
- Nem bánom Justin.- nevettem rá, és közben már oda is értünk a kapuhoz.
- Akkor jó éjt- mondta, majd most ő adott egy puszit az arcomra.
- Jó éjt Justin!- válaszoltam kicsit kábán, és elindultam haza.


3 napja ismertem meg a világ jelenlegi legnagyobb tinibálványát. Ebből a 3 napból mind a hármat vele töltöttem, és mind a három napon jól is éreztem magam vele. Kiderült számomra, hogy egy nagyon érdekes személyiség és egyáltalán nem az az elkényeztetett gyerek, akinek előtte gondoltam. Azt hiszem igaza van Justinnak: Tényleg nagyon élvezni fogom azt az Európai utat. Vele.