18. fejezet

Reggel magamtól ébredtem. Megnéztem az időt, még csak 7 óra volt. Fel keltsem Justint? Háttal feküdtem neki és ő átölelte a derekam. Tudtam, hogy még alszik, mert hallottam az egyenletes szuszogását. Óvatosan megfordultam a karjai közt, hogy pontosan szembe legyek az arcával. Nyugodt volt és kisimult. Jól megfigyeltem minden egyes vonását, és megállapítottam, hogy tökéletes. A szája vonala annyira vonzotta a tekintetem. Finoman megérintettem arcát, mire éreztem, hogy a karjai szorosabban fonódtak körém. Hüvelykujjamat végig húztam alsó ajkán, így az kicsit elvált a felsőtől. Tudtam, hogy már ébredezik. 
- Justin!- súgtam a nevét, és én is meglepődtem azon milyen boldognak hatott a hangom.
- Jó reggelt!- motyogta álmosan.
- Elég jó.- feleltem.
Beletúrt a hajamba így vonva magához közelebb és lassan, édesen megcsókolt.
- Most már nekem is.- felelte.
- Igazad volt.- kezdtem, miközben élveztem, hogy meleg kezével simogatja az oldalam.
- Miben, Em?- kérdezte elmosolyodva.
- Abban, hogy a tegnapi éjszakához képest eddig valóban elég rosszul aludtam. 
- Tudtam én.- mosolygott szélesebben.- Nekem is lényegesen jobb volt a tegnapi éjszakám. 
- Nem akarok ünneprontó lenni, de fel kéne kelned. Mi van, ha Scoo vagy anyukád bekopognak hozzád és te még sokadszorra sem fogsz ajtót nyitni, mivel itt fekszel az én ágyamban?
- Nem érdekel, Em!- nyafogott kisfiúsan. Aranyos volt, de nem hagyhattam. Féltem, hogy lebukunk. Már azzal is elég nagy szerencsénk volt, hogy ők nem ezen az emelten voltak.
Ránézett az órára és úgy döntött még engedélyez nekünk egy kis lustálkodást.
- Úgysem kelnek fel ők sem 9 előtt. Na, jó anya talán igen, de ő meg biztos azt gondolja, hogy átalszom a fél napot, szóval nem fog keresni. Maradjunk még, kérlek!- könyörgött, bár nekem sem volt annyira ellenemre a dolog.
- Maradjunk! Úgyis fogsz ma eleget dolgozni, legalább most pihenj.- simogattam meg az arcát.
- Este megint fel leszek pörögve, ugye tudod?- vigyorgott rám.- Nem fogsz bírni velem.
- Tudom.- mondtam mosolyogva.- Inkább ezerszer az, mint a tegnapi szomorkodásod.
- Olyan csak ritkán van szerencsére.- mondta.- De azt ne mondd, hogy nem kárpótolt utána, hogy átjöttem!
- Hát... nem is tudom.- feleltem játékosan, mire kikerekedett szemekkel nézett rám.
Aztán fölém mászott, finoman a csípőmre ült és lefogta a kezeim.
- Biztos, hogy nem tudod, Em? Erre egy határozott igennel kellett volna válaszolnod.- mondta. Nekem meg közben egyre jobban elkalandozott a tekintetem szálkás felsőtestén. Kár, hogy lefogta a kezem, mert azonnal érinteni akartam feszes bőrét. Lehet, hogy észrevette, hogy már nem is az arcát nézem, mert kicsit lazított a fogáson és mély levegőt vett. Egy mozdulattal ki szabadítottam karjaimat a kezei közül és hátára vezettem őket. Ő egyre közelebb hajolt hozzám, de nem csókolt meg. Megnyaltam alsó ajkam jelezve ezzel, hogy mire várok, de Justinnak még mindig nem állt szándékában megcsókolni, csak széles mosollyal az arcán figyelt és kezeivel közvetlenül a fejem mellett támaszkodott
- Mi a válaszod?- kérdezte halkan.
- Mi volt a kérdés?- kérdeztem vissza, és végig húztam tenyeremet mellkasán, majd hasán. 
Élesen beszívta a levegőt, majd hevesen lecsapott ajkaimra. Szinte faltuk egymást, én meg közben egyre inkább kapaszkodtam Justin vállaiba, minél jobban magamhoz akartam húzni. A keze lassan végigjárt az oldalamon, majd hasamon vezette végig és benyúlt a felsőm alá. A puha és meleg érintéstől egyre gyorsabb ütemet vett fel a szívem, szinte hallottam a dobogást. Justin lassított ajkunk játékán, míg már csak lágy puszik lettek belőle. Éreztem, hogy a tüdőmnek több oxigénre van szüksége, de a világért sem állítottam volna le. Végül Jus visszadőlt mellém az ágyba és egy utolsó csókot nyomott a nyakamra.
- Ma is itt alszok.- közölte velem, hangján hallottam, hogy neki is szüksége van a levegőre az előbb történtek miatt.
- Jó.- értettem egyet vele. Ezek után eszemben sem volt ellenkezni vele.

                                                                          ~*~
- Ez egy jó koncert volt, kölyök.- veregette hátba Scoo Justint.
- Kösz. Én megmondtam, hogy nem lesz gond.- vigyorgott.
- Ember, te normális vagy? Megrándult bokával nem szokás ennyit ugrálni a színpadon.- jött oda Dean a többi táncossal. 
A koncertnek kb fél órája lett vége. Mondanom sem kell, hogy őrület volt ismét.  Justin még előtte rám parancsolt, hogy nem tűnhetek el. Szóval most előbb itt voltam már az öltözőjében, mint ő. 
- De nem lett semmi gáz. Láttad, nem?- felelte Justin a haverja előbbi mondatára.
- Mert szerencséd volt.- mondtam neki. Még koncert előtt is fájdította a bokáját, de neki nem lehet beszélni, hogy akkor legalább maradjon nyugton.
- Jól van na. Kész, nem lett semmi gond, zárjuk le a témát, oké?- kérte Justin mindenkitől.
- Átjöttök hozzám?- kérdezte hirtelen Dean.- Mármint a lakóbuszba. Ünnepeljünk már egy kicsit. Csak mi, fiatalok.- tette hozzá.
- A lakóbuszba, csak mi? Az elég szűkös lesz.- mondta Jus nevetve.
Én nem értettem miről van szó. Milyen lakóbusz, vagy mi? 
- Na, gyertek. Jó lesz.- mondta Jenny is.
- Em, van kedved?- kérdezte Justin tőlem.
- Fogalmam sincs miről beszéltek, de menjünk.- válaszoltam vigyorogva.

Előbb visszamentünk a hotelbe, mert Scooter kikötötte, hogy nem mehetünk gyalog, - pedig nem volt messze Deanék busza - hátha valaki elkap minket útközben. Szóval visszamentünk és onnan mentünk kocsival. 
Dean meg Adam éppen egymást túl ordítva próbáltak énekelni valamit, amikor beléptünk. Nem is volt olyan kicsi a hely, mint ahogy én képzeltem. Sőt kifejezetten szép volt és tágas. Elfértünk ott nyolcan.
- Héé itt van a mi kis énekesünk.- jött oda Adam, amint meglátott minket.- Akkor én nem is erőltetem tovább a hangszálaimat.- nevetett.
- Csak nyugodtan.- mondta Justin szintén nevetve.- Én ma már nem vagyok énekes.
- Ne már! Akkor ki énekel velem?-  tárta szét a kezeit Dean, mire Nicki egyből felugrott.
- Em! Emily is énekel.- mondta Justin és rám mutogatott.
- Neeem! Az kizárt dolog!- ellenkeztem.
- Na, tényleg. Ha már egy kávéra nem hívhattalak meg.- mosolygott rám Dean.- Mi a kedvenc számod? Csak azt ne mondd, hogy JB.- kérte röhögve.
- Tényleg, Em. Én sem tudom mi a kedvenced.- kapott ezen Justin is. El kellett gondolkodnom. Mi is a kedvencem?
- Justin...- hagytam egy fél perc hatás szünetet.- Timberlake- mondtam végül, mire Deanből kiszakadt egy sóhaj, Justin meg felnevetett.- Tőle bármi.- fejeztem be.
Egyébként nem tudtam volna egy kifejezett kedvencet mondani, ezt csak azért mondtam, hogy tudjak kicsit szórakozni velük. 
- Júj azt nem vállalom be.- mondta Dean.
- Nyugi, azt én sem.- mondtam.- Nem akarom elrontani a zenéit azzal, hogy én éneklem.- nevettem.
- Akkor mi legyen?- kérdezte újra éneklésre készen állva.
- Legyen Rihanna.- mondtam kis gondolkodás után.
- Where have you been?- kérdezte Nicki, mire bólintottam.
Először annyira nem volt bátorságom, az egy dolog, hogy Justin hallott énekelni már, de a többiek mégis csak idegenek. Aztán, mikor pár sor után meghallottam magam mellől Justin hangját, akkor felbátorodtam. Dean szinte üvöltötte végig a szöveget. Szerintem ő már túl volt néhány italon, Nickivel együtt.  
Az utolsó sornál Dean mellém lépett és átkarolta a derekam. Jóformán a fülembe üvöltött, de szerencsére azért nem süketültem meg.
Ezután már egész oldott lett a hangulat, nem éreztem magam rosszul amiatt, hogy számomra idegenek vesznek körül.
Dean végig eléggé nyomult és láttam Justinon ,hogy egyre kevésbé bírja türtőztetni magát  szóval olyan fél 12 körül inkább kértem, hogy menjünk vissza. Ő sem akart már maradni szóval elköszöntünk mindenkitől és indultunk, de Dean ragaszkodott hozzá, hogy kikísér minket. Közben egész végig lökte nekem a dumáit.
- Nem is értem, mit aggódtál ezen az éneklés dolgon. Nagyon szexin nyomtad Rihannát. Megirigyelné ő is.- kacsintott rám. Persze tudtam, hogy mire megy ki a játék, de kellemetlen volt. Mégsem mondhattam neki, hogy "figyelj kopj le, mert épp a legjobb barátoddal vagyok".- Megbántad, hogy eljöttél?- kérdezte és megint átkarolta a vállam. Észrevettem, hogy Justin idegesen vágta ki az autó ajtaját.
- Nem bántam meg.- feleltem.- Justin barátai az enyémek is.- vontam vállat mosolyogva és én is az ajtó felé nyúltam, de elkapta a kezem.
- Ha már a kávét visszautasítottad...- kezdte.- Ígérd meg, hogy Berlinben szakítasz rám időt.
- Nem is tudtam, hogy most oda megyünk.- feleltem.
- Pedig igen.- bólogatott Dean, aztán hozzátette.- Szívesen körbe vezetlek majd, jártam már ott.- vigyorgott. - Arra felé amúgy sincsenek ilyen szép lányok, legalább villoghatok majd veled.- nevetett fel.
- Ember, a barátnőmről beszélsz!- jött oda egyből mellénk Justin és dühösen rántotta ki a kezem Dean keze közül.
Lesokkolódtam. Azt mondta, hogy a barátnője?
- Mi?- kérdezett vissza alig hallhatóan Dean. Ő is döbbent képet vágott.
- Ja.- vágta rá Justin. Még, hogy ritka nála a rossz hangulat.
- Együtt vagytok?- nézett rám majd Justinra a srác.
Én nem tudtam mit mondjak. Egyrészt engem is meglepett ezzel a kijelentéssel Justin, másrészt, ha már ő buktatott le minket akkor válaszoljon ő.
- Együtt. Úgyhogy vegyél vissza.- felelte nyugodt hangnemben.
- Menjünk Justin, jó?- kérdeztem és még mindig a kezét markoltam. Éreztem rajta, hogy mérges, de talán már nem is Dean miatt.
 - Ne haragudj, haver.- kezdte egyből Dean. - Ha tudtam volna, tudod jól, hogy eszembe sem jut úgy nézni Emilyre.- mondta őszintén.- Ember, ez most komoly?- még mindig csak kapkodta a fejét köztünk.
- Majd megbeszélitek holnap... Vagy máskor.- mondtam.- Most menjünk!- néztem Justinra. 
Bólintott aztán mindketten beültünk a kocsiba. Egész úton nem szóltunk semmit. Láttam rajta, hogy feszült, én meg nem akartam semmi hülyeséggel felhúzni. 
Egyetlen kérdést akartam csak feltenni neki: Most ezt, hogy értelmezzem? 

Felmentünk a mi emeletünkre aztán ott, amint kiszálltunk a liftből végre megszólalt.
- Nem sokára átmegyek.- furcsa volt a hangja, nem az a megszokott vidám hang volt. Én csak bólintottam aztán mindketten bementünk a szobánkba.
Egyetlen  mondat visszhangzott a fejemben, miközben lezuhanyoztam, fogat mostam és átvettem a pizsamámat : "A barátnőmről beszélsz!"
Alighogy végeztem, már kopogott is Justin. Megint csak egy rövidnadrág volt rajta. Szóval velem alszik. Megmondom az igazat, megfordult a fejemben, hogy annyira dühös, hogy nem akar inkább beszélni sem velem.

 Justin szemszög:

- Hülye voltam, igaz?- kérdeztem halkan.
- Mi?- kérdezett vissza Em értetlenül.
- Nem kellett volna így reagálnom.
- Hát ez tény, de nehogy megint elkezdd magadat okolni.-szólt rám egyből.
- Hát kit kezdjek okolni, Em? Téged? Vagy Deant?- kérdeztem és átöleltem a derekát. - Az nem lenne túl igazságos.
- Én nem okollak téged. Sőt nem érdekel, hogy elmondtad.- felelte halkan.
- Féltékeny voltam.- ismertem be, és nyakába fúrtam arcom, hogy jobban érezhessem az illatát.- Ha nem mondom meg, hogy együtt vagyunk akkor nem fejezte volna be holnap sem, meg holnapután sem, sőt azután sem.- magyaráztam.
- A barátod, nem?- kérdezte Emily.- Bízol benne, ugye?
- Igen. Tudom, hogy, ha az elején úgy mutatlak be, hogy a barátnőm vagy akkor egyáltalán nem így viselkedik veled.
Emily elhúzódott és bemászott az ágyba, majd megpaskolta maga mellett a helyet. Én is oda másztam mellé és magunkra borítottam a takarót. 
- Most akkor, hogy is van ez?- kérdezte, miközben elhelyezkedett a karjaim közt.- A barátnőd vagyok?- nézett fel rám félénken. 
- Persze.- mondtam egyből, nem is értettem, miért kérdezi.- Vagy szerinted... nem? 
- Nem tudtam eddig, hogy mit gondoljak.- ismerte be.
- Em, ha én megcsókolok egy lányt, akkor az biztos, hogy nem szórakozni akarok vele.
- Szóval komolyan gondolod... ezt?- kérdezte még mindig engem nézve. Mosolyogva bólintottam és ő is elmosolyodott.
- Nem haragszol rám akkor?- kérdeztem, csak, hogy tisztázzuk.
- Egyáltalán nem.- rázta meg kicsit a fejét.- Sajnálom, hogy miattam már két napja ideges vagy esténként.- mondta szomorúan.
- Em, ezt most hagyd abba!- szóltam rá.- Inkább mondd azt: örülök, hogy miattam már két napja jól telnek az éjszakáid. Mert ez legalább igaz is lenne. 
 Felnevetett, amitől én is nevetni kezdtem. 
- Tényleg Németországba megyünk holnap?- kérdezte, és közben elnyomott egy ásítást.
- Igen. Azt hittem tudod.- mondtam neki.- Aludjunk, jó? 
- Szerintem is. Jó éjt, Justin!
- Jó éjt, Em!- mondtam, majd puszit nyomtam a homlokára. 
Aztán nem sokkal később meghallottam egyenletes lélegzetvételeit, ebből tudtam, hogy már alszik. Még egyszer mélyen belélegeztem illatát és ettől elkapott a nyugodtság érzése. Az utolsó gondolatom az volt, mielőtt elaludtam,hogy: Valószínűleg bele fogok szeretni.