11. fejezet

Őszintén megmondjam, hogy mit csináltam egész augusztusban? Semmit! Az ég adta világon semmit. A legtöbb időt Allievel és Bettyvel töltöttem valóba, ahogy mondtam, de mégis arra gondoltam legtöbbet, hogy mi lehet most éppen Stockholmban vagy Birminghamben. Amikor beszéltünk elmondta, hogy épp hol van. Meg egyébként is mindenhonnan azt hallottuk, hogy "Megkezdődött Justin Bieber európai turnéja".
Alig néhányszor beszéltünk csak. Egyszer felhívott, de hamar rájöttünk, hogy ez nem éppen költség kímélő, úgyhogy maradtunk az internet adta lehetőségeknél. Igazság szerint én jobban is örültem ennek, mert nem csak a hangját hallottam, de láttam is. Na nem kell ilyen nagy mélyreható beszélgetésekre gondolni. Nem, ilyesmire nem is volt alkalmunk. Egyrészt nyilván nem interneten keresztül óhajtjuk kitárgyalni a (nem létező) kapcsolatunkat. Jó, erős túlzás, hogy nem létező, de azért mégis. Ez egy valami köztünk, amit egyáltalán nem tudok definiálni. Másrészt ezek ilyen fél órás beszélgetések voltak, amibe annyi fért bele, hogy mi újság, hogy vagy, stb. Néha még Scoo is belepofátlankodott a képbe szóval, eléggé hiányzott az, hogy nyugodtan beszélgessek Jussal végre. Szerencsére nem keveredtünk bele egy bocsánat kérős dologba egyik alkalommal sem, gondolom azt majd megejtjük személyesen. Tegnap délelőtt beszéltünk utoljára, ami nála este volt. Fáradt volt a hangja, de ennek ellenére viccelődött és vidám volt. Hiába Justin mindig pörög. 

- Arra gondoltam, hogy felhívom Pattiet, hogy ő mikor indul a fiúk után.- mondtam apunak következő reggel.- Végül is Allie elkezdi a fősulit, Betty meg folyton Mattel van. Én meg amúgy is szeretnék ott lenni már a Londoni koncerten. 
- Hm... Hát jó. Ha szeretnél.- nézett rám apu kedvesen, de láttam, hogy szomorú.
- Ugyan apa, csak néhány hónap és közben lehet, hogy haza is jövünk.
- Nem is erről van szó. Csak féltelek.- mondta ki a valódi okot.
- Mitől?- nevettem fel és megöleltem.- Nem egyedül megyek, tudod, hogy Scooter megbízható. 
- És Justin is, ugye?- nézett rám érdeklődve.
- Hogy jön ide ő?- vártam már, hogy apu mikor hozakodik elő ezzel. Az összes felnőttnek körülöttünk meggyőződése, hogy azért vagyunk így letörve(állítólag Justin is), mert összejöttünk az alatt a pár hét alatt. Hát jó, végül is annyira nem járnak messze az igazságtól, de ugyan már. Justin miért lenne letörve? És én sem vagyok. Ez hülyeség. 
- Ő is ott lesz veled, mint barát. Vigyáz rád, és törődik veled, nem igaz?- éreztem egy csöppnyi iróniát ebben a beszélgetésben. Képzelődnék?
- Persze apu. Mindenképpen. Semmi okod izgulni.- hadartam gyorsan.- Megyek telefonálok.


Pattie azt mondta, hogy jövő hét szerdán szeretne indulni és, hogy éppen akart hívni engem.  Jól van, szerdáig még van 5 nap.  Elintézek mindent, elbúcsúzkodom a barátaimtól, a családomtól, anyától...


                                                                             ~*~ 


Nem tudtam, hogy az után a rövid kis telefon beszélgetés után mennyire leszek képes uralkodni magamon, hogy ne vágjam az arcába azt a sok mindent, ami azon az estén eszembe jutott.  Betty is jött velem szóval reménykedtem, hogy megakadályozza, ha jelenetet rendeznék. Bekopogtam és már egyből jól indult az egész. Eric nyitott ajtót. 
- Sziasztok lányok. Gyertek be, Sarah már vár titeket.- annyira normális ez a pasi, mit keres anyám mellett?! Most is tök kedvesen mosolygott. 
Lassan bementünk és, amint megpillantottam anyut majdnem elájultam. Ez most egy rohadt vicc? Ránéztem Bettyre és láttam, hogy ő is lesápadt kissé. 
- Sziasztok drágáim.- mosolygott anyu is, akkor állt fel az asztaltól és így tökéletesen látszódott, hogy miért is nem volt ideje mostanában. Hát persze. Betty oldódott fel előbb a döbbenet alól és oda ment megölelni anyát. 
- Emily, gyere ide te is.- szólt rám tesóm.
- Anya ez most komoly?- néztem végig rajta. 
- Igen. Emily nyugodj meg, oké?- kérte anya, és aztán hosszas magyarázkodásba kezdett.- Igen, komoly. Kis testvéretek lesz. 
- Aha, ahogy elnézem nem is olyan soká. Hányadik hónap? Talán már 7. esetleg 8.? - nem amiatt voltam mérges, hogy gyereke lesz, kezdjen új életet, hátha ezzel a gyerekkel jobban jár mint velünk. Azon voltam kiakadva, hogy nem szólt semmit ennyi ideig.
- 6. hónap. De higgyétek el szóltam volna előbb is, de én is csak két hónapja tudom, addig nem volt semmi jele. Ezért volt ez a nagy titkolózás, az utóbbi időben. Megértitek ugye lányok? - nézett ránk anyu még mindig mosolyogva.
- Persze, és örülünk nagyon.- mondta Betty. 
- Emily, drágám... Tudom, hogy a múltkor elszerettél volna jönni, de most remélem itt maradtok már az utolsó hétre a vakációból.
- Európába megyek.- mondtam ki blazírt arccal. Örültem a babának, tényleg, de dühített a dolog, hogy titkolózik előttünk. Soha nem voltunk ilyenek egymással azelőtt. Hát most úgy tűnik ennek is eljött az ideje. 
- Hova...? Miért? Kivel? És én erről miért csak most tudok?
- Tudod anya volt az a nagy titkolózás.- mondtam kedvesen.- És hát nem volt alkalmam említeni. 
- Emily, kérlek hagyd ezt az ironizálást.- szólt rám.
- Jó. Egyébként Scooterrel megyek, illetve ő már ott van Justinnal.- direkt beszéltem ilyen tőmondatokban, ő nyilván nem tudja, hogy milyen Justinról van szó.
- Justinnal? És meddig maradsz? Mikor indulsz?- kérdezte, és látszott rajta, hogy aggódik. 
- Justin Bieber, tudod, hogy Scoo őt menedzseli.- váltottam át normális beszélgetésre.- Egy pár hónap. Justin turnézik, Scooter pedig felajánlotta, hogy velük mehetek. Te is tudod mennyire imádom Európát.
- Persze, de... Mikor indulsz?- tette fel újból ezt a kérdést. 
- Holnapután. Szóval most elköszöni jöttem. Bár ilyen meglepetésre nem számítottam.- mondtam kínosan nevetve.
- Hát nekem is elég nagy meglepetés ez az utazás. 
Ott maradtunk ebédre, ami alatt legalább hússzor meghallgattam a vigyázz magadra, hiányozni fogsz stb, mondatokat, aztán végül nagy nehezen elszabadultunk.


- Te, én ezen már meg sem lepődök.- mondta Betty röhögve.
- Mármint a gyerekre gondolsz?
- Arra. Oké, nem azt mondom, hogy nem örülök, de akkor is, miből gondolja, hogy most majd jobban csinálja mint nálunk?
- Engem annyira nem érdekel. A babának örülök, de az kiakasztott, hogy már jó formán a  végén tudjuk meg. Jó mondjuk mi is hülyék voltunk, hogy nem vettük észre. Négy hónaposan már szokott látszani?- kérdeztem.
- Honnan tudjam? Nem voltam még terhes.- röhögött tesóm.
- Még jó.- nevettem én is.- Neked mitől van ilyen jó kedved amúgy?
- Nem tudom.- vigyorgott továbbra is.
- De tudod. Mattnél aludtál, mi?
- Lehet.- nézett el másfelé hirtelen.
- Teljesen egyértelmű.- nevettem. 

                                                                           ~*~ 


- Szóval kis tesód lesz.- nézett Justin a kamerába gondolkodó arccal.- Ez tök jó. Mármint... jaj nem tudom mit szoktak ilyenkor mondani.
- Nyugi, nem kell semmit.- nevettem rá.- Lesz és kész, csak akartam, hogy tud. 
- Oké. Nem volt amúgy semmi kiakadás anyukád részéről az utazás miatt?
- Dehogynem! Ismered anyut, Jus?- néztem rá vigyorogva. Rossz volt, hogy csak kamerán keresztül tehetem meg.
- Milyen régen hívtál már Jusnak.- mondta halványan elmosolyodva, és figyelmen kívül hagyva az előbbi témát.
- Tudom. Pedig tetszik ez a becézés.
- Nekem is.- utáltam, hogy nem tudok leolvasni az arcáról semmit.- Rossz, hogy csak így beszélhetünk. Hiányzol, Em.
- Te is nekem.- mondtam halkan. Furcsa volt kimondani, de határozottan igazat mondtam.- Mit csinálsz holnapután este olyan 10 óra körül?- kérdeztem egy kicsit vidámabb hangon.
- Nálad 10 vagy nálam?
- Nálad.
- Akkor lehet, hogy alszom.- nevetett.
- Szerintem ne aludj.- mondtam neki sejtelmesen.- A reptéren két csaj várni fog rád.- vigyorogtam.
- Holnapután már itt leszel? Ez komoly, Em?- nézett rám izgatottan.
- Teljesen.- bólintottam.- És nem csak én, hanem anyukád is.
- Hm, szóval 10? Lehet, hogy lesz időm rátok.- tetette a töprengést Justin.
- Csak lehet? Azt hittem ennél azért jobban hiányzik anyukád.- mondtam neki felháborodva.
- Jaj, Emily! Persze, hogy ott leszek. És mindketten nagyon hiányoztok. De jó! Londonba már velem jössz.- mosolygott.- Voltál már ott? Nagyon jó hely, bár az időjárást nem szeretem.- elkezdte sorolni, hogy mi mindent meg akar mutatni nekem, tényleg izgatott volt és ezt átragasztotta rám is.
- Oké, Justin.- állítottam le.- Majd megbeszélünk mindent. Látszik, hogy nálad reggel van, most a szokásosnál is jobban pörögsz.- nevettem.
- Tudom. De úristen, annyira örülök.- nézett csillogó szemekkel a kamerába.- Viszont nálad már késő van, úgyhogy aludj. Rossz lesz ám átállni erre.
- Tudom, már készülök lélekben.- sóhajtottam.
- Majd lefoglallak valahogy. Vannak terveim.
- Ó! Az már eleve rosszul hangzik, ha Justin Biebernek tervei vannak. 
- Haha. Nagyon vicces Ms. Braun.
- Megyek tényleg, mielőtt áttérünk a további nevek használatára.- néztem rá szörnyülködve.
- Mi? Neked is van még egy neved?
- Van, de nem mondom el.  Szép napot, Justin.
- De Em, mondd el! Követelem!
- Szó sem lehet róla.
- Kiszedem Scooterből.- fenyegetőzött.
- Nem fogja elmondani. Jobban szeret engem annál. Tényleg mondd neki, hogy üdvözlöm. Meg Kennyt is.
- Jól van, de ezt nem úszod meg ennyivel.- nevetett gonoszul.
- Szia Justin.- integettem neki, győztes vigyorral.
- Szia, Em. Holnapután!- mosolygott vissza rám, amitől úgy éreztem egy kicsit, hogy talán még is ő a győztes. Legyőzött a szédítő mosolyával. Újra. 


Lefekvés előtt csak arra tudtam gondolni, hogy már nem sokára újra látom. Nem így terveztem ezt az egészet, amikor kértem Scootól ezt a pár nap halasztást. Azt hittem elfelejtem őt, vagy legalábbis az iránta éppen kibontakozni vágyó érzéseim visszaváltanak barátiba. Azt hiszem teljesen csak akkor fog kiderülni, hogy mit értem el ezzel a 3 héttel, amikor szemtől szemben állunk majd egymással. Holnapután!