50. fejezet

Itt a második fele, ami ugyanazon a napon folytatódik. Elég hosszú. :) És szerintem egész jó lett. Szerintetek? :D Engem ez érdekelne inkább.
Jó olvasást! ♥

Otthon már kész felfordulás volt, legalábbis a nappaliban és a konyhában. Apa és Scooter a karácsonyfa faragásával voltak elfoglalva, Carin a díszeket szedte elő - mondjuk láttam olyan díszeket is, amik eddig nem voltak a házban, de nem foglalkoztam vele sokat - Pattie és a nővérem a karácsonyi menüt készítették, de amint megérkeztünk mindenki körbe ugrálta a gyerekeket, akiknek már szerencsére nem okozott gondot, hogy ennyi ember veszi körül őket, mert mindenkit ismertek. 
Nem kerülte el a figyelmemet az a jelentőségteljes szempárbeszéd, ami Justin és az anyukája között zajlott le. Persze, hogy az egészet megszervezték, hogy kettesben legyünk. 
Igazság szerint a nap további részében nem is nagyon jutott eszembe, hogy Justinnal tulajdonképpen sehogy sem állunk, mert lefoglalt az, hogy Jazzy minden áron sütni akart, Jaxo meg kiskutyáért nyaggatott, hiába mondtam, hogy itt nincs. Emellett próbáltam segíteni is a főzésben nem csak Justin húgával bohóckodni, de ez nem igazán jött össze. Mire Jeremyék megjöttek már nagyjából kész voltunk az ételekkel, a karácsonyfa díszítéssel és úgy általánosságban véve az idegeink is eléggé készen voltak. 
- Menj csak fel, Em. Öltözz át, pihenj kicsit.- mondta Justin, amikor már a harmadik dolog esett ki a kezemből.
- Jól vagyok.- mondtam. Persze, olyan fáradtnak éreztem magam, mint, aki egy hete nem aludt. Ami tulajdonképpen nem is volt akkora hazugság. Azok a 3-4 óra alvások nem sokat jelentettek. 
- Foltos felsőben és összelisztezett hajjal akarsz vacsorázni?- kérdezte mosolyogva. Lenéztem magamra és valóban igaza volt.
- Mindjárt jövök.- bólintottam, de amint ezt kimondtam Jazzy már ott is volt mellettem mondván, hogy ő is jön velem.
- Nem, most egy kicsit magára hagyjuk Emilyt.- vette fel az ölébe a tesóját Justin.- Mindjárt jön. Nézd csak meg milyen szép lesz majd.
Jazzy még ellenkezett, hogy ő akkor is jön, mert megcsinálja a hajamat hercegnősre, de Justin szerencsére letudta foglalni, úgyhogy észrevétlenül felosontam a szobámba. Úgy gondoltam, hogy mégis csak karácsony és illik kicsit kiöltözni. A hajamba szerencsére tészta darabkák nem kerültek így csak áthúztam rajta néhányszor a fésűt és halvány sminket kentem fel. Úgy döntöttem alkalmas vagyok egy karácsonyi vacsorára úgyhogy visszamentem. Meglepetten vettem tudomásul, hogy itt vannak a nagyszüleim, mert igazság szerint teljesen megfeledkeztem róluk, de így már érthető, hogy hova tűnt el apa. Miközben még a Jeremyékkel történő bemutatkozás folyt, gyorsan odaosontam Justin mellé, aki még mindig Jazzyt fogta. 
- Látod, Jazzy? Mondtam, hogy Em nagyon csinos lesz.- mondta a tesójának miután végig nézett rajtam. Elmosolyodtam és ekkor tudatosult bennem, hogy akarva akaratlanul azt a piros selyem blúzt vettem fel, amit már megdicsért néhányszor. Jazzy is egyetértett és belenyugodott, hogy a hajam az ő segítsége nélkül is hercegnős - ahogy ő mondta.
Körbenéztem a nappaliban és alig akartam elhinni, hogy elfér itt ennyi ember. A nagyi közben kiszúrt engem, mint kedvenc és egyelőre legkisebb unokáját, úgyhogy azonnal odajött hozzánk.
- Milyen nagy lettél, szépségem.- mondta, ahogy átölelt.- És megváltoztál.
- Tudom, nagyi.- mosolyodtam el, aztán, ahogy a pillantása Justinra tévedt le is fagyott a mosolyom. Ezek szerint ők még nem ismerkedtek össze. Ránéztem Justinra. Most mégis, hogy mutassam be? Hogy állunk?
- Nagyi- vettem nagy levegőt.- Ő Justin, a barátom.
- Nagyon örülök.- nyújtotta a kezét Justin mosolyogva, de nagyi nem így gondolta. Kicsit mániákus puszi osztogató, úgyhogy Justin is kapott két puszit rögtön. 
- Nem is mondtad, hogy van barátod. Főleg, hogy ilyen helyes fiatalember.- mondta mosolyogva a nagymamám, én meg Justin helyett is elvörösödve figyeltem, ahogy a nagypapámmal kezet ráz. 
Ő is jól megszorongatott engem, aztán szerencsére áttértek a nővérem agyon ölelgetésére.
- Kicsit elbizonytalanodva mutattál be.- jegyezte meg Justin, amikor utánam jött a konyhába, most már a húga nélkül. 
- Kicsit el is vagyok bizonytalanodva.- ismertem be.
- Miért?
- Hát... Tulajdonképpen most hogy állunk?
- Ezt én is szeretném tudni. Én elmondtam az álláspontomat. Küzdeni fogok a bizalmadért.
- Figyelj, ez jól esik meg minden, de ne mondogasd légyszi, mert olyan hülyén érzem magam tőle.
- Tessék? - nevette el magát.
- Hát, lényegében úgy jön ki ez az egész mintha csak a semmiért hisztiznék.- mondtam kínosan.
- Én is így reagáltam volna.
- Jó, de... Mindegy. Csak legyél te, oké? Nem akarom azt a bűnbánó képet látni, mint reggel, mert felfogtam, hogy mi a helyzet. 
- Akkor nem utálsz?
- Nem is tudnálak utálni.
- De megbocsátani sem tudsz.- mondta.
- Ez nem megbocsátás kérdése, hanem... Inkább kicsit olyan idegennek érezlek.- mondtam halkan. Tudtam, hogy ez erős volt, de valóban ezt éreztem, mintha lenne egy szakadék köztünk. Justin arca teljesen elkomorodott.
- Szóval azért kell küzdenem, hogy megint közel kerüljünk egymáshoz?- kérdezte én meg bólintottam.- Szerintem menni fog. De akkor tisztázzuk! Nem fogod leordítani a fejem, hogyha egy légtérben tartózkodunk vagy, ha esetleg hozzád érek?
- Nem.- válaszoltam elmosolyodva. 
- Oké, mert őszintén szólva reggel óta ezen parázok, Em.- ismerte be én meg hitetlenkedve felnevettem.
- Segítesz?- kérdeztem végül. Együtt kivittük az étkezőasztalra az ételeket aztán visszamentünk a többiekhez. 
Scooter rögtön indítványozta, hogy üljünk le enni, mert állítása szerint majd' éhen halt egész nap. Igen végül is, csak minden második ételbe kóstolt bele, amint kész lett. Eltartott egy kis ideig, mire mindenki helyet foglalt és végül Pattie volt az, aki hirtelen ötlettől vezérelve inkább átült Betty mellé, mert állítólag onnan közelebb van a konyha, ha ki kell menni valamiért. Igen, persze. Így kerültem Justin mellé, a másik oldalamon meg Carin ült. 
Jazzy nagyon jól megtalálta a közös hangot a nagypapámmal, amit nem is csodálok, mert én is imádtam kislánykoromban, hogy állandóan viccelődött. Scooter rá hasonlít ebben. A nagyi meg Justint faggatta és bár kijelenthetem, hogy elég modern nagyszüleim vannak, mégis rendesen meglepte a tény, hogy az asztalnál ülő Justin, az a Justin, akiről a tv-ben annyit beszélnek. Ezek szerint van olyan ember a Földön, aki nem ismeri fel és az pont az én nagymamám. Hát nem kicsit volt ciki, de a többiek jót nevettek rajta, még Justin is. Ahhoz képest, hogy nem volt annyira összeszokott a társaságunk, mégis egész jól elbeszélgettünk. A vacsora végén nem győztük dicsérni Pattiet, aki úgy tűnt nem csak a főszakács, de a háziasszony szerepét is átvette mára és én ezért nagyon hálás voltam neki. Rá kellett jönnöm, hogy a tegnapi nap ellenére, mégsem lett olyan borzasztó ez a karácsony, sőt ki merem jelenteni, hogy évek óta nem volt ilyen karácsonyunk. 
A vacsora végeztével a legtöbben visszamentek a nappaliba, de Carin, Pattie, a nővérem meg én neki álltunk nagyjából elpakolni. Justin is segíteni akart, de őt nem engedte Carin. Később ki is derült, hogy miért. Persze, hogy megkezdték a "vallasuk-Emilyt" akciót. 
- Szóval szent a béke?- kérdezte Betty, amikor elmeséltem nagyjából, hogy mi történt.
- Hát azt nem mondanám, valami nem stimmel.
- Természetes, hogy bizalmatlan vagy egy ilyen eset után.- mondta Carin. Miért jön mindenki ezzel a bizalom témával?
- De azért próbálj bízni benne. Hidd el, hogy szeret téged.- mondta Pattie. Persze, hogy védi a fiát.- Nagyon megviseltnek tűnt tegnap és ma reggel.
- Azért arra kíváncsi lennék, hogy ti honnan tudtátok reggelre, hogy mi történt. Ki volt olyan pletykás, Justin vagy apa?
- Justin mondta el, apa egy szót sem szólt.- mondta a tesóm.- De hidd el alig lehetett kihúzni belőle is valamit. Olyan volt, mint valami zombi, csak nézett maga elé. Csodálom, hogy Pattie egyáltalán el tudta rángatni ide. 
- Megígértem neki, hogy beszélhet veled.- mondta Pattie felém fordulva.- Nem tudom mi lett volna, ha nem mész vele a gyerekekért, de azt hiszem nem lett volna ilyen kellemes esténk. Amikor megláttam, hogy milyen állapotban botorkáltál le a lépcsőn, már kezdtem félni, hogy lesz két depressziós tizenévesünk. 
Igen, reggel tényleg egészen másképp álltunk a dolgokhoz mindketten. Visszagondolva, egyáltalán nem akartam Justinnal még csak szóba állni sem. Nem vagyok már dühös meg csalódott - jó, csalódott egy kicsit- de igazából már megértettem, hogy mi történt, és feleslegesnek tartom, hogy haragudjak rá, vagy nézzem levegőnek, amikor ez egyikünk érzésein sem változtat. 
Amikor csatlakoztunk végre a többiekhez a nappaliba, Justin kezében gitár volt. Mosolyogva figyeltem, ahogy behangolja a hangszert, miközben Jeremy mellette arról beszélt, hogy énekeljünk karácsonyi dalokat. Kicsit megrémültem ettől, a legtöbb karácsonyi dal számomra idegesítő. 
- A legtöbben amúgy is kapcsolódunk valamilyen módon a zenéhez, énekelni meg mindenki szeret.- mondta, aztán hirtelen rám és Bettyre vigyorgott.- Hallottam ám rólatok. Nem húzzátok ki magatokat az éneklés alól. 
Justin rám mosolygott, aztán belekezdett egy dalba. Így, hogy ő játszott nem tűnt olyan rémesnek a dal, mint amilyennek én gondoltam. Nem nagyon tudtuk a szöveget úgyhogy néhol csak kipótoltuk a jól bevált hümmögéssel, és így egész vicces volt. Jazzy ott ült az apja ölében és azt hiszem talán az ő magas hangja hallatszott ki a leginkább. Megkerestem a szememmel Pattiet is, aki Jaxont tartotta az ölében. Irigyeltem Justint, hogy a szüleinek ilyen normális, sőt baráti maradt a viszonyuk. Már legalább a negyedik dalt fejeztük be, amikor Justin a "Mi legyen a következő?" helyett rám nézett, aztán megpengette a gitárt és megszólalt.
- Szeretnék elénekelni egy nem-karácsonyi dalt is, amit ti még nem hallottatok, csak Emily.- nézett újra rám. Jaj ne! Ha elénekli a dalom, tuti elsírom magam.- Mivel ezt neki írtam.- fejezte be, aztán belekezdett a dalba. 
Nem hallottam még gitáron eljátszva, de egyből rájöttem, hogy tényleg a dalom lesz. Egy percre sem fordította el a tekintetét rólam és én sem voltam képes megszakítani a szemezést. Éreztem magamon a többiek pillantását és amikor a refrénhez ért, valóban megjelentek a könnycseppek is. Justin hangja elcsuklott, annak ellenére, hogy eddig egyetlen dalban sem hibázott. Nem is tudom, hogy hallottam-e már így énekelni. Amikor véget ért a dal, letette a gitárt és egy pillanatra úgy tűnt, hogy oda akar jönni hozzám, de végül mégsem tette. Igyekeztem kipislogni a szememből a könnyeket, sikertelenül.
- Ez gyönyörű dal. Milyen szerencsés vagy, szépségem.- szólalt meg elsőként a nagyi, aztán a többiek is mind felocsúdtak és megdicsérték Justint, nekem meg alig győzték mondani, hogy milyen kedves barátom van. Ránéztem Jeremy büszke arcára, aztán apát kerestem meg a tekintetemmel. Az ő arcáról a döbbeneten kívül semmit nem tudtam leolvasni, de elmosolyodott, amikor észrevette, hogy nézem. Tudtam, hogy illene mondanom valamit, de nem találtam szavakat. Zavarban voltam és jobb szerettem volna kettesben lenni Justinnal, hogy elmondhassam mit érzek. Nem, igazából nem beszélni akartam vele. Megakartam csókolni, vagy csak egyszerűen átölelni és érezni az illatát. Hebegtem valami elnézést félét, aztán a konyhán át ki siettem a hátsóudvarra néző teraszra. Kellet a friss levegő, hogy ne kezdjek megint sírásba. Tudtam, illetve először csak reménykedtem, hogy Justin utánam jön. Percek múlva megéreztem, ahogy a hátamra terít egy pulcsit, aztán végigsimított a hátamon, de nem ölelt át.
- Jól vagy?
- Tudtam, hogy ma még sírni fogok.- mondtam elmosolyodva, ahogy hátamat nekidöntöttem az alacsony fakerítésnek.
- Nem akartam, hogy sírj.
Sötét volt, csak az utcai lámpák és a Hold fénye adott egy kis világosságot, de Justin csillogó szemeit tisztán láttam. 
- Ez a dal... Tudtad, hogy majd ilyenkor bevetheted, mi?- halkan felnevettem, mire Justin is így tett és közelebb lépett.
- Nem akartam, hogy legyenek ilyen esetek, mint ez. Sajnálom, hogy az utóbbi két napban ennyit sírtál miattam.- még közelebb lépett, már szinte teljesen nekem feszült a teste. Kezével gyengéden megsimogatta az arcom.- Mindennél jobban szeretnélek most megcsókolni.- suttogta, az ajkai már így is vészesen közel voltak. Akartam azt a csókot, de azt akartam, hogy ő csókoljon meg engem, ne én őt.
- Akkor tedd meg.
Úgy érintette meg az ajkaimat, mintha attól félne, hogy még soha nem csináltam azelőtt ilyet, pedig pontosan tudta, hogy nem így van. Óvatos volt és nem mélyítette el a csókot, éppen csak az ajkaim ízlelgette, aztán mikor átkaroltam a nyakát felbátorodott. Kezeit lecsúsztatta a derekamra és úgy vont magához, mint aki soha nem is akar elengedni. Én is éppen ezt éreztem, hogy soha nem akarom, hogy véget érjen a csók. Ő húzódott el végül és egy puszit nyomott a homlokomra, majd a szemembe nézett. Megint nem tudtam, mit kéne mondanom. Illetve azt tudtam, hogy normál esetben, mint mondanék egy ilyen csók után, de nem tudtam volna fesztelenül kimondani, így csak a nyakába fúrtam az arcom és belélegeztem az illatát. Talán tényleg a bizalomról van szó. Nem mertem, vagy nem tudtam kimondani neki hogy szeretem, pedig tudtam, hogy ez az amit érzek. Valamiért azt gondoltam, sebezhetőnek érzem majd magam azáltal, hogyha kimondom. 
- Menjünk be. Megfázol.- mondta halkan Justin én meg egyetértettem vele, úgyhogy bementünk és amint beléptünk a nappaliba mindenki egy emberként hallgatott el és figyelt minket. 
- Justin megvigasztalt?- szólalt meg először Jazzy kíváncsian, mire a legtöbben elmosolyodtunk. 
- Igen.- mondtam, és nem kerülte el a figyelmemet, hogy Pattieből kiszakadt egy sóhaj. Gondolom akkor ezt úgy értelmezték, hogy minden rendben. 
Justin fogta a kezem és így valóban olyan természetesnek hatott az egész, de mégis furán éreztem magam. Kezdek megőrülni vagy mi van?
- Le kell feküdni, hogy jöhessen a Télapó.- hallottam meg Erin hangját, amint a kis Jaxont próbálta meggyőzni.
- Én Justinnal alszok.- kötötte ki egyből Jazzy. 
Na itt kapcsolódott be a beszélgetésbe újra Scooter, aki nem bírja ki, hogy ne intézkedjen. Elrendelte, hogy Erin, Jeremy és a gyerekek náluk alszanak, ahogyan a nagyszüleim is, aztán Justinra meg Pattire rábízta, hogy döntsék el mit akarnak. Milyen kedves, hogy megengedi. 
Justin kérdőn nézett rám, én meg kérdőn néztem vissza rá. Most mit gondolt? Nem fogom külön meginvitálni, hogy legyen kedves aludjon itt.
- Veled aludhatok vagy annyira még nem vagyunk jóban?- kérdezte meg halkan, óvatos mosollyal az arcán. 
- Itt aludhatsz.- mondtam.
- De veled?
- Miért, apával jobban szeretnél?- mosolyodtam el, ő meg puszit nyomott a hajamra és nevetve azt mondta "megőrjítesz." Nem tudtam, hogy ez a jó értelemben vett megőrülés-e, de nem hiszem, hogy mert volna kockáztatni egy rossz beszólással az alig-békülésünk első néhány perceiben. 
A nagyiék átköltözködtek Scooterékhez, de Jazzyt a világért sem lehetett volna rávenni, hogy ott aludjon. Már a hisztizés határán állt és egyre csak azt hajtogatta, hogy ő a bátyjával akar aludni. 
- Itt aludhat.- mondtam Erinnek.
- Dehogyis, aztán meg éjjel, azért sírna, mert nem vagyok itt.- ellenkezett.
- Mikor történt olyan, hogy velem volt és sírt volna értetek?- kérdezte Justin. 
Úgy tűnt, hogy ilyen még soha nem fordult elő, mert beleegyeztek. Jazzy nem győzött már pislogni és ásítozni, úgyhogy Justin kézbe vette és felvitte a szobámba.
- Nézd, Jazzy, ez Em szobája. Itt alszol velünk, jó? 
- Emily is?- kérdezte álmosan.
- Őt kiraknád a saját szobájából?- kérdezte Justin nevetve, amikor levette róla a cipőit.- Keresel neki valami pizsamát?- kérdezte tőlem, aztán a táskára nézett, amit Erin nyomott a kezembe. 
- Fürödni kell.- mondta Jazzy még mielőtt ráadta volna Justin a pólót.
- Most nem kell, majd holnap. 
Szerintem ennek kifejezetten örült a kislány, mert szinte azonnal elaludt, ahogy Justin betakargatta. 
- Oké, ugye tudod, hogy most nekünk kell Télapót játszani?- kérdezte tőlem, én meg elnevettem magam. 
Lementünk és kiraktuk a mi ajándékainkat, bár biztos voltam benne, hogy mire a gyerekek felébrednek már mindenkié ott lesz. 
- Azt hiszem örülök, hogy nem kell majd mindennap lejátszanom ezt az öcsémmel, mint ma.- mondtam, amikor kimentünk a konyhába. Apa és Betty is lefeküdtek már és olyan furcsán csendes volt a ház. Csak mi ketten, Justinnal. 
- Élvezd ki, amíg pici és nem tud minden játék miatt nyaggatni.- válaszolta mosolyogva.- Amúgy nem is láttam még a tesódat. 
- Hát, holnap megyek anyáékhoz. Illetve te is meg vagy hívva meg Matt is. 
- Most ez azt akarta jelenteni, hogy örülnél ha veled mennék vagy csak azt, hogy "ne szenvedj már te szerencsétlen, eljöhetsz velem"?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Szeretném, ha eljönnél.- mosolyogtam rá.
- Akkor köszönöm a meghívást.- mondta aztán megpuszilt.
- Menjünk fel.- mondtam, aztán visszatettem a sütit a hűtőbe. Igazából már régen felmehettünk volna, csak én nem bírtam ki, hogy ne kóstoljam meg azt a mákos sütit, amit Pattie állítólag olyan jól csinál. Tényleg jó volt.
Előbb Justin ment el zuhanyozni, majd én aztán mikor visszaértem volt alkalmam jól megfigyelni, hogy milyen aranyosak. Justin egyik karján Jazzy feje pihent a másikkal pedig átölelte őt. Azt hittem ő is alszik már, de amikor befeküdtem a kislány másik oldalára akkor suttogva megszólalt. 
- Jó éjt, Em. És köszönöm.
- Mit köszönsz?- kérdeztem meglepve.
- Azt, hogy vagy nekem.- súgta vissza, én meg megint csak az őrült dobogásra lettem figyelmes a mellkasomban.
- Jó éjt, Justin.- válaszoltam néhány pillanat múlva és a tegnapi nap után most végre mosolyogva aludtam el.