52. fejezet

Sziasztok!

Annyira sajnálom, hogy már két hete nem jelentkeztem új résszel, de főleg, azt, hogy most ennyi várakozás után ezzel kell szolgálnom.
Sajnos, akárhogy is próbálkoztam  újabb ötleteket összekaparni nem ment. Nagyon-nagyon, iszonyúan nehéz ezt megtennem, de muszáj. Ez az utolsó rész. :(  Nem ilyennek terveztem, sőt igazából mikor nekiálltam nem is tudtam még, hogy mi legyen a vége. Remélem nem okozok csalódást azoknak, akik szerették olvasni a blogot, igyekeztem minél szerelmesebbre írni. :) 
El kell mondanom, hogy imádtam írni az egész sztorit, annyira jó volt kicsit átélni, és remélem olvasás közben ti is így éreztetek. 
Nagyon- nagyon, kimondhatatlanul hálás vagyok, az olvasóimnak, köszönöm, hogy itt voltatok, de még jobban köszönöm azoknak, akik véleményeztek is. Sokat jelentett nekem. Volt, hogy már feladtam volna, de akkor mindig érkezett egy komment, amitől aztán újból nagy kedvvel írni kezdtem. Szóval milliószor köszönöm. ♥

Kicsit, talán vigasztalásként szeretnék írni az új terveimről. :) Mint mondtam imádtam írni a blogot, szóval magától értetődő, hogy nem állok le ezzel. Egy új sztori kezd kibontakozni a fejemben, ami még nem tudom mikor, de érkezni fog! Természetesen marad Justin a főszereplő (Hogy is válhatnék meg Tőle? :)), de ezen kívül teljesen különbözni fog ettől a történettől. Egyelőre mást nem tudok és nem is akarok elmondani, de remélem, hogy, akik itt velem voltak az új sztorit is olvasni fogják. Szóval ennek a blognak a linkjével még érkezni fogok ide. :)

Fú, de nehéz ez. Komolyan, nem tudom mit írhatnék még.  Annyira a szívemhez nőtt Emily és Justin, hogy kicsit úgy érzem, mintha az életem egy pici részét zártam volna le azzal a kis 'Vége' szóval. Éjjel nappal az járt a fejemben, hogy miről írjak, hogy alakítsam a sztorit, szóval furcsa lesz ezután, de marad a másik blogon való gondolkodás. Talán annak a lezárása nem lesz majd ilyen nehéz. Legalább is azzal biztatom magam, hogy ez csak, amiatt van, hogy első blogom. :) 

Azt hiszem ez minden, amit akartam. Még egyszer köszönöm, hogy olvastatok. Egy kérésem lenne még, hogy mindenki, aki olvasott legalább most értékelje az egész történetet egy-két szóval. Nagyon örülnék neki. :)  
Akkor utoljára: Jó olvasást! ♥


Idegesen dobáltam ki a ruháimat az ágyra és közben azon kattogott az agyam, hogy vajon minek kell a szilveszterből ekkora ügyet csinálni. Oké, nyilván megünnepeljük az új évet, de én egy sima farmerban és pulcsiban is meg tudnám ünnepelni, nem kéne ahhoz kiöltözni. Sőt, akár ruha nélkül is megünnepelném szívesen, Justinnal kettesben. 
Hallottam, hogy a gyerekek hangoskodnak odalent, már szinte teljesen hozzászoktam. Furcsa lesz, ha hazamennek. De még furcsább lesz az, amikor Justin újra koncertezni kezd, mert januárban többek között Sydneyben is fellép, az pedig nem itt van. 
Hirtelen ölelő karok fonódtak a derekamra, hátra sem kellett fordulnom, hogy megtudjam ki az, aki kirángatott a gondolataim közül.
- Mit csinálsz, Em? Azt hittem már kész vagy.- mormolta a fülembe Justin.
- Nem tudom mit vegyek fel.- sóhajtottam, aztán megfordultam az ölelésében és átkaroltam a nyakát.
- Segítsek öltözködni?- húzta ellenállhatatlan mosolyra ajkait.
- Azt hittem a vetkőztetést jobban szereted.
- Még szép, hogy jobban.- mondta és egy édes csókot nyomott a nyakamra, majd újra a szemembe nézett.- De arra most nincs időnk. Scooter teljesen megőrült, alig tudtam elszabadulni.
- Nem vitte túlzásba a buliszervezést, ugye?
- De, attól tartok, igen.- húzta el a száját Jus.- Na, gyerünk. Majd én kitalálom mit vegyél fel.
Nekiállt a kidobált ruháim között válogatni és egy jó párnál megjegyezte, hogy "ezt még nem is láttam rajtad". Persze, hogy nem, mivel javarészt szoknyák voltak, amiket utáltam. 
- Tökéletes.- mondta elégedetten vigyorogva, amikor felvettem az általa kiválasztott fekete ruhát, lila selyemszalaggal a derekán.
- Nem szeretem ezt, Justin.- ráztam meg a fejem.
- Kérlek, Em. Olyan gyönyörű vagy benne.- lépett mellém és kezét a derekamra simította.
- Ehhez magassarkú kell.- nyafogtam tovább.
- Ami kiemeli a lábaidat, és én imádni fogom.- suttogta a fülembe, azon a megnyerő hangján, amivel mindenre rá tud venni.
Belementem, a ruha maradt és kerestem egy hozzáillő cipőt is. Alig fél óra múlva elkészülve léptem ki a szobámból és mentem le Justinhoz, aki a nappaliban volt Bettyvel együtt. Mindketten döbbenten néztek rám.
- Egyetlen szavadba került az, amire én évek óta próbálom rávenni.- biccentett Betty elismerően Justinnak, arra utalva, hogy nem igazán szoktam szoknyát vagy ilyen ruhákat hordani. Mindig csak a nadrágok.
- Na, milyen?- kérdeztem körbefordulva
- Szép vagy, és akármit mondasz illik hozzád.- mondta nővérem.
- Justin?- fordultam felé, mivel nem szólt semmit, bár a szemei csillogásából úgy tűnt még mindig jó választásnak tartja ezt a ruhát. 
Lassan odalépkedtem mellé, aztán mosolyogva megpusziltam az arcát.
- Nem akarom, hogy mások is lássanak ilyen gyönyörűen.- mondta halkan, ahogy magához ölelt.- Ehhez csak nekem van jogom.
- Nem öltözök már át.- figyelmeztettem mosolyogva. 
- Nem is kérem, mert elképesztő vagy. De egy percre sem mozdulhatsz mellőlem.


Átmentünk Scooterékhez, ahol már rengeteg ember volt. Láttam ismerős arcokat is, de jó néhány idegent is. 
- Justin, ti őket mind ismeritek?- fordultam felé kérdőn.
- Persze, jó arcok. Bemutatlak majd.- mosolygott vissza rám. - Először is keressük meg Scoot.
Scootert nem találtuk meg, viszont belebotlottunk Usherbe, aki egyből leakart itatni minket, legalábbis a kezünkbe nyomott egy-egy pohár az én ízlésemnek túl erős italt. 
- Kölyök, még sok ilyen sikeres éved legyen. És tartsd meg és szeresd nagyon ezt a lányt.- mondta el Usher a jó kívánságait előre, aztán koccintottunk. Úgy tűnt ő talán már kicsit régebb óta fogyasztja ezt az italt, mint mi. Nehezére esett a beszéd.
- Úgy lesz, haver.- vigyorgott vissza Justin. 
- Justin, gyere egy kicsit velem.- lépett mellénk Carin, aztán választ sem várva magával rángatta a döbbent képet vágó fiút.
- Mi ütött beléjük?- néztem Usherre kérdőn, de tőle csak sűrű vállvonogatást kaptam válaszul.
Nem sokkal később kiszúrtam Erint, Pattiet és a gyerekeket és megindultam feléjük.
- Emily, milyen csinos vagy.- dicsért meg egyből mikor hozzájuk léptem.- Justin merre van?
- Köszönöm.- mosolyodtam el, majd ölembe vettem a felém nyújtózkodó Jazzyt.- Carin elrángatta, és van egy olyan érzésem, hogy sántikálnak valamiben.
- Értem. Figyelj csak, meg akartam kérdezni már néhány napja, de nem tudtam, hogyan...- kezdte zavartan.- Szóval azóta minden rendben, ugye?
Tudtam, hogy mire gondol. A karácsonyi veszekedésünkre, majd a gyors kibékülésünkre. Végiggondolva, igen, minden rendben volt, sőt szerelmesebbek voltunk, mint valaha. Tudtam, hogy lesznek még nehéz időszakok a kapcsolatunkban, de késznek éreztem magam rá, hogy felnőttek - majdnem felnőttek - módjára kezeljük ezeket.
- Minden rendben van.- jelentettem ki magabiztosan mosolyogva.
- És mi lesz, amikor Justin újra elmegy?- kérdezte aggódó arccal.
- Nem tudom.- vontam vállat.- Erről még nem beszéltünk.
Pattie is olyan aggódó arcot vágott, amilyet azt hiszem csak az anyukák tudnak, de nem szólt semmit. Bevallom őszintén egyre inkább kezdett aggasztani ez a téma engem is, de nem tudtam, hogyan hozakodhatnék elő ezzel Justinnak.
Teljesen elbambultam a gondolkodás közben és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Justin tart felém egy komor kifejezéssel az arcán. 
- Mi történt?- kérdeztem, amikor rögtön megragadta a karom és húzni kezdett kifelé az erkélyre.
- Semmi.- mosolygott rám, de ezzel nem tudott átverni.
- Mit akart Carin?
- Minden rendben van. Ne aggódj, szerelmem.- nekinyomott az erkély korlátjának és közel hajolt az arcomhoz, majd lassan megcsókolt.- Érzem a whisky ízét a nyelveden.- mosolyodott el halványan. 
- Ez zavar téged?
- Nem, egyáltalán nem. Ez olyan... szexi. Engem beindított.- mormolta az ajkaimra csillogó szemekkel, aztán újra csókolni kezdett. 
Teljesen megfeledkeztem róla, hogy hol is vagyunk igazából. Justin csókjai minden egyes alkalommal a hatalmukba kerítettek olyannyira, hogy soha ne is akarjak elválni tőle.
- Ezt nem kéne itt.- toltam el magamtól zihálva.
- Lépjünk le.
- Nem lehet. Itt van a családunk, a barátaink és...- nem hagyta befejezni, újra ajkaimra nyomta a száját, de olyan hevességgel, amitől egyből úgy gondoltam, igazán nem ártunk senkinek, ha eltűnünk egy órácskára. 
- Gyere.
Kézen fogott én pedig nagy örömmel követtem, amíg meg nem láttam valakit belépni az ajtón. Rögtön megálltam és a legfagyosabb tekintetemet elővéve figyeltem az érkezőt.
- Ezt nem gondolhattátok komolyan...- motyogtam Justinnak.
- Nem értem, hogy mit keres itt, Em. 
- Carin ezért hívott félre? Miért nem mondtad el?
- Mert tudtam, hogy szomorú és dühös leszel. Nem akarom tönkre tenni a szilveszterünket.- mondta, aztán tovább kalauzolt az emeletre, még mielőtt Selena kiszúrhatott volna minket. 
- Nem fogok bujkálni, Justin!- mondtam, amikor becsukta mögöttünk az egyik szoba ajtaját.
- Nem is kell. Carin elintézi, de nem akarom, hogy összefuss vele... és én sem akarom látni.
- Elegem van belőle. Ez azért mégiscsak pofátlanság.- mondtam halkan Justin mellkasára dőlve.
- Tudom, Em. Ne törődj vele. Sőt, ne törődj ma senkivel, csak velem, jó?
Megnyugtatóan simogatta a hátam, én pedig eldöntöttem, hogy így teszek. Jól fogjuk érezni magunkat mindketten ma este. 

Justin olyannyira komolyan gondolta, hogy csak vele törődjek, hogy miután megtudakoltuk Carintól, hogy mit történt, - Selenának nem tetszett, hogy megkérték távozzon, de azért nagy drámázások közepette megtette - fogott egy üveg pezsgőt és velem együtt a hátsóudvarba indult, minél távolabb a többiektől. 
- Mit csinálunk itt?- kérdeztem, amikor leült a hintaágyra és engem is az ölébe húzott.
- Leitatlak, hogy ne tudj megszökni tőlem.- nevetett fel.
- Nem kell részegnek lennem, ahhoz, hogy ne akarjak elszökni.- mondtam és mosolyogva figyeltem, ahogy kibontja a pezsgőt.
- Azért csak igyál.- nyújtotta felém az üveget, amiből rögtön nagyot kortyoltam, önmagamat is meglepve ezzel. - Mit csináltál te az én visszafogott barátnőmmel?- nézett elkerekedett szemekkel rám Jus.
Mosolyogva vállat vontam, aztán visszaadtam neki, hogy ő is igyon.
- Tisztában vagy vele, hogy mennyire nagyon-nagyon szerencsésnek érzem magam melletted?- kérdeztem csevegő hangon, miközben ujjaimat eltüntettem a tökéletesen beállított hajába.
- Te? Inkább én vagyok az, hogy az enyém vagy.
- Sosem fogok rájönni, hogy mit láttál meg bennem akkor az esküvőn.
- Nem látod tisztán magad, ez nyilvánvaló. Te vagy a leggyönyörűbb és legelragadóbb lány, akivel csak találkoztam. Ezt pontosan tudtam már az első pillanatban.- magyarázta halkan.
- Nem lehet, hogy az első pillanatban belém szerettél.- ráztam a fejem.
- Pedig valami olyasmi történt. Tudtam, hogy megfoglak szerezni és aztán el sem engedlek soha többé. 
Boldogan mosolyogva nyugtáztam, hogy a szavai hatására jól eső borzongás fut végig rajtam és a szívem is heves dobogásba kezdett. 
- Pedig, ha belegondolunk nem volt olyan egyszerű ez az egész. Milyen hülyén viselkedtem, miután megcsókoltál ott a kapunkban. Elvesztegettem egy hónapot, amit veled tölthettem volna.
- Azután csak még inkább akartalak. Tetszett, hogy nem borulsz a lábaim elé csak azért, mert én vagyok Justin Bieber. 
- Londonban viszont már nem tudtam ellenállni neked.
Puszit nyomtam a szájára, amiből ő ügyesen csókot formált és nem is engedett szabadulni, mindaddig, amíg az oxigénhiány közbe nem szólt.
- Még mindig ugyanolyan hatással vagy rám, mint az elején. Akkor azért őrültem meg, mert még nem kaptalak meg, most pedig azért, mert már tudom, milyen veled és legszívesebben egész nap csak...- nagyot nyelt és inkább nem fejezte be, helyette édes csókokkal borította be a nyakam minden szegletét, amit én lehunyt szemmel élveztem, de aztán egy kis idő múlva abbahagyta és felpillantott rám.- Csodállak és nagyon büszke vagyok rád.- mondta váratlanul.
- Tessék? Ezt nekem kéne mondanom. Az én fiúm világsztár.- nevettem fel.
- Igen, a te fiúd világsztár és éppen ezért csodállak. Olyan jól viseled és ezt nem tudom eléggé megköszönni neked. Tudom, illetve csak sejtéseim vannak, hogy mennyire nehéz lehet velem lenni.
- Nem nehéz.- ráztam meg a fejem.- Veled lennem a legjobb és legtermészetesebb dolog a világon. 
Justin nem felelt, csak szorosan magához húzott, én pedig a vállára döntöttem a fejem és csendben élveztük egymás közelségét, mindaddig, amíg egyszer csak halkan nevetni nem kezdett.
- Mi az?- vizslattam az arcát érdeklődve, amin az az imádnivaló, jellegzetes félmosolyt láttam.
- Eszembe jutott, amikor lebuktunk Scooter előtt. Milyen dühös volt, most meg szerintem ő örül a legjobban annak, hogy együtt vagyunk.
- Szerintem is. Jó hatással vagyok rád.- vigyorogtam szélesen.
- Én viszont beleviszlek minden rosszba.- mondta, aztán újra felém nyújtotta a pezsgőt, mint egy szemléltetésként a rossz dolgokra.
- Azt hiszem mindkettőnk belevitte a másikat egy bizonyos rosszaságba.- bújtam hozzá még jobban.-
Életem legszebb éjszakája volt, amikor végre egymáséi lettünk.
- Nekem is.- felelte mosolyogva.- El sem hinnéd mennyire féltem, hogy fájdalmat okozok és rossz emlékeid lesznek.
- Ez butaság. Tökéletes volt.
- Tudom, és még nagyon sok ilyen tökéletes éjszakánk lesz.- mondta magabiztosan és egy apró puszit nyomott a számra.  
- Mi lesz, amikor újra el kell menned?- kérdeztem rá félve attól, hogy tönkre teszem a meghitt pillanatot.
- Nem megyek el újra nélküled, Em.- válaszolta komolyan.  
- Tudod, hogy nekem is el kell kezdenem a főiskolát a következő évben. Akkor nem tudok majd veled menni. Nekem is vannak álmaim.
- Tudom, édesem. Soha nem kérném, hogy add fel az álmaidat értem. Szeretném, hogy sikeres legyél, ezért csak azt kérem, hogy amikor csak tudsz gyere velem. Az én sikereim eléréséhez hozzátartozik az is, hogy neked mellettem a helyed.- mondta gyengéden simogatva a derekam. 
- Megtenném.- mondtam meghatottan.
- Micsodát? 
- Feladnám az álmaim érted, de csak még jobban szeretlek azért, hogy nem kéred tőlem ezt.- öleltem át szorosan a nyakát. 
- Em, sosem tudnék ilyesmit kérni tőled.- suttogta a fülembe.- Szeretlek! 
- Én is szeretlek. Mindennél jobban. 
Hosszasan megcsókoltuk egymást, aztán Justin elhúzódott és csillogó, barna szemeit az enyémekbe fúrta.
- Emlékszel Párizsra?- mosolyodott el. 
- Persze, hogy emlékszem. Szerinted el tudnám felejteni?!
- Azóta is ugyanúgy szeretlek. Sőt jobban. 
- Imádom, hogy ilyen romantikus vagy.- bújtam mosolyogva a nyakába. 
Justin az állam alá nyúlt, hogy egy vonalba kerüljön az arcunk, aztán nyelvével gyengéden végigsimított az alsó ajkamon. Hirtelen ötlettől vezérelve kidugtam a nyelvem és az övéhez érintve játszani kezdtünk, majd a játékból hamarosan édes csók kerekedett.
- Hé, ti mit csináltok itt?
Usher hangjára egyből szétrebbentünk és meglepve néztünk az üvegajtón kilépő többiekre. 
- Semmit. Nem volt kedvünk a tömeghez.- válaszolta Justin, aztán mindketten felálltunk.
- Megittatok egy üveg pezsgőt?- hitetlenkedett Fredo. 
Ránéztem az üvegre és valóban nem sok maradt már az alján, viszont a hatását nem is éreztem.
- Két perc múlva éjfél, úgyhogy erőltessétek le még ezt a két pohárkát.- nyomta a kezünkbe Scooter a koccintáshoz való pezsgős poharakat.
Usher és Jeremy volt a tűzijátékért felelős, úgyhogy mi többiek az ég felé fordulva vártunk.
Justin szorosan átölelte a derekam és ahelyett, hogy felfelé bámult volna, engem nézett, úgy, ahogy én is őt. Szerelmesen és végtelenül boldogan.
Ahogy felhangzottak a "Boldog Újévet!" kiáltások és a tűzijáték hanjai, Justin mintha csak a fejemből lopta volna ki az ötletet felém hajolt és megcsókolt. A karjaimat ösztönösen fontam a nyaka köré, hogy minél közelebb érezhessem őt magamhoz. Semmivel nem volt másabb, mint a többi csókunk, de mégis különlegesnek éreztem, ahogy Justin ajkai érzékien simogatták az enyémeket. 
- Minden évet így akarok ezután lezárni és kezdeni. Szeretlek.- suttogta, amikor elváltunk és a homlokunkat összeérintve csodáltuk a másikat. Egyetlen szó kavargott a fejemben, amit szintén suttogva ki is mondtam:
- Örökké.




                                                                         Vége