Bevezető

Nem hiszem el. Egyszer adatik meg az életemben, hogy koszorúslány legyek, és nem jön rám a ruha. Mi a fene van már?
- Betty -kiáltottam. - Betty, gyere már! 

Nővérem már persze felöltözve sminkben és kész hajjal tipegett mellém.
- Betty, most mondd meg! Híztam? Nem tudom felhúzni a cipzárt. -nyafogtam.
- Megőrültél Emily? Te hízni? Hiszen gyönyörű vékony vagy. Na fordulj! -azzal egy mozdulattal felhúzta a ruhámon a cipzárt.
Mellé álltam és megcsodáltam magunkat a tükörben. A ruháink szabása megegyezett, csak a színűk volt más. Az enyém egy világoskék, míg Bettyé egy halványsárga pánt nélküli koszorúslány ruha volt. A hosszú barna hajam begöndörítve omlott a vállamra, nővérem vállig érő az enyémmel megegyező színű haja pedig kiegyenesítve.
- Lányok- rontott be apu. -Gyertek már! Ó, gyönyörűek vagytok! -lépet mögénk, és átkarolta a vállunkat. - Rajtatok tartom ám a szemem. Tudjátok a nagybátyátoknak milyen ismerősei vannak.- mondta mosolyogva, ebből tudtuk, hogy csak viccel.
- Na menjünk. Scoo szerintem a falat kaparja nélküled apu. -mondtam neki nevetve, majd elindultunk, hogy kezdetét vegye az esküvő. Scooter Braun és Carin Morris esküvője.